Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19-20 / 299. szám
iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1992. december 19-20., szombat-vasárnap Nem szabad meghátrálni A „kisdoktornő” imádja a gyerekeket és a pizzát „Formák nélkül nem lennék Fajó” Békéscsabától Baselig majdnem kész vagyok a szereppel. — Híres szülők gyermeke vagy. Toldi Mária táncdaléne- kesnő és Malek Miklós zeneszerző a szüleid. ■y— Nagyon fontos a véleményük. Anyu mindig őszintén megmondja, tetszettem-e neki vagy sem. Apu véleménye is fontos, csak ő egy kicsit zárkózottabb. És ott van a harmadik szem — az öcsém. —Róla keveset tudunk! — O is konzervatóriumba jár, zongora szakra, mint annak idején én. Tizenhét éves és zeneszerzést tanul. — Miről szólnak a Muzsika hangjai? — Vámos tanár úrtól kölcsönzőm a darab időszerűségével kapcsolatos gondolatot: „Sajnos, kiment a divatból a szép tisztelete, és az is, hogy szívünkhöz közel engedjük az őszinteséget. Az emberek elvesztették a küzdéshez való hitüket, erejüket, pedig nem szabad meghátrálni, érdemes élni. Szép az élet.” —Neked mi a szép benne? — Az, hogy rengeteget szerepelek, egymás után kapom a jobbnál jobb feladatokat. Rohanok egyik helyről a másikra. Szinte nincs is magánéletem. Például főzni sincs időm. — Pedig aki sokat táncol, mint te, annak szükséges a jó kondíció. — Imádom a salátákat, meg a pizzát... —És mit szeretsz még ?--— A tengert. Mindig megnyugtat. —És kit? — Hadd maradjon ez az én titkom. (szabó) Ferenczy Europress Vállán hátizsák, kezében bevásárlókosár, benne szerepkönyv, sok-sok alma, slusszkulcs. Kék farmer, fekete pulóver, olyan, mint a Szomszédokban Magenhaim doktor titkos szerelme. Most nem a kedves kisdoktornő szerepében, és nem a televízióban, hanem a Fővárosi Operettszínházban, mint novícia-jelölt próbál. A Muzsika hangjai című világhírű musical gyermekszereplői csókolommal búcsúznak a rendező bácsitól, Vámos Lászlótól, majd harsány sziával Anditől. —Rosszul is lennék, hamű- vésznőnek szólítanának. Az Andi néniről is sikerült lebeszélnem őket. Imádom a gyerekeket. —Neked még nincs? — De biztosan lesz, és nem is egy. Nekem nagyon fontos a család, a szüleim, az öcsém. — Láttak már próba közben? — Nem. Csak akkor hívom őket, ha úgy érzem, hogy már „Nekem nagyon fontos a család, a szüleim, az öcsém” A Karády-mítosz A titkok asszonya, akiért egy ország rajongott Ha hinni lehet a színházi lexikonoknak, akkor 80 évvel ezelőtt, 1912. december 7-én született Kőbányán, hetedik gyermekként Kanczlerék leánya — Kató. Ahol már hat gyermek van, nem nagy lelkesedéssel fogadják a hetediket, aki nemcsak hogy leány, hanem koraszülött. Ki gondolta, hogy a csaknem életképtelennek tűnő csecsemő e kis hazában minden idők legnagyobb sztárja és szexszimbóluma lesz, akiért egy ország rajongott, akit utánoznak minden rendű-rangú nők, kamaszlányok és nagymamák, akire vágyott a korabeli férfinép. Igen, a legkisebb Kancz- ler-lány, művésznevén Karády Katalin. Kőbánya egykor a város széle volt, munkások, kisemberek, kis egzisztenciák laktak ott. Az apa brutális természetű kistisztviselő, akinél a legfőbb pedagógiai eszköz a nadrágszíj. Gyakorta végigverte vele a népes gyér-,, meksereget, aki rossz volt — büntetésből, aki jó — előlegből kapta a megalázó verést. Ilyen családi háttérben éri el a 16. életévét és a kereskedelmi leányiskola második osztályából a házasságba menekül. Egy 30 évvel idősebb adótisztviselő felesége lesz. Két év múlva elválnak. Karády élete tele van titkokkal, még az sem biztos, hogy az a valódi születési időpontja, amit ismerünk. Egy olasz színházi lexikon 1905-re teszi a dátumot, az egyik rendőrségi bejelentőlapon viszont ő 1914-et írt. A legnagyobb rejtély, amit utólag már nehezen lehet kibogozni, hogy miért válhatott ez a furcsa szépségű, erotikusán izgalmas asszony az 1940-es évek sztárjává, nőideállá, aki szuggesztivitásából — holott több mint negyven éve nem lépett magyar földre—még mindig őriz valamit. M i sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 1979- ben, a karácsonyra kiadott lemezéből hetek alatt 300 ezer darab fogyott el. És két évvel ezelőtt, amikor New Yorkban meghalt, a végakarata szerint hamvait hazahozták, sok ezres tömeg vett részt a Szent István Bazilikában tartott gyászmisén és kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőbe. Egyed Zoltán, korának ismert színházi hírlapírója valamit észrevett, amit mi már tudunk. Hogy Karádyval egy korszak zárult és egy zaklatott, fájdalmas időszak kezdődött. Új nőtípust testesített meg? Előtte a magyar filmek—a két háború között nagyon termékeny volt a magyar filmgyártás — egytől egyig csacsogó, szőke úrilányokat, naív gépírókisasszonyokat alakító színésznőket állítottak a nézők elé. És jött a háború, a fronton hasonló férfiak helyére a gyárakban, irodákban, üzletekben és a földeken nők álltak. A gyámoltalan csacska nők kora lejárt, helyébe az önálló, kicsit férfias nőideál lépett. Karády megtestesítette ézt, de úgy, hogy nőiesen vibráló és sejtelmesen erotikus maradt a férfiasán szabott kosztümben, a pantallóban is. Szexuális vonzereje ma is hatást kelt, pedig azóta a filmek egyre kevésbé szűkölködnek a szexualitás dolgában. Karády akkor lett filmsztár, amikor a film már széles tömegek kulturális igényévé lett és ennek a tömegízlésnek, korszellemnek megfelelt a személyisége, alkata. Voltaképpen nem volt nagy színésznő, a színpadi szerepléseiről szóló kritikák ezt mutatják, de elhitette, mint ahogyan azt is, hogy énekelni tud. Kétfajta színész van, aki játszani, énekelni, táncolni tud és aki mindezt el tudja hitetni. O ez utóbbiak közé tartozott. És ez sem könnyű, nagyfokú szuggesz- tivitás kell hozzá, ő ezzel is rendelkezett. A dalok, amelyeket énekelt, milliók érzéseit fejezték ki a hazától, családtól, szerelmestől távol idegen földön szenvedő katona vágyódását. A kedvest féltő szerelmes nő üzenetét, az elválás ezerszer megélt emlékét. Az egykori kívánság-hangversenyek óriási sikerét ez jelentette. Utólag lehet azt mondani, hogy az akkori slágerei giccsesek voltak, de ezeket nem esztétikai mércével kell mérni ma sem. Karády- nak „küldetése” volt, ami talán furcsán hangzik, ha egy filmdíváról van szó, de így igaz. A Gestapo 1944-ben letartóztatja. Kémkedéssel vádolják. 1945 után rendőri felügyelet alá helyezik. A legbölcsebb amit tehetett, hogy elment innen, ahol már—ő úgy érezte — nincs rá szükség. Azt is bölcsen tette, hogy nem jött soha többé haza—így meghagyta rajongóinak az illúziót, megőrizte magát szépnek, fiatalnak, csábosnak az emberek szemében. Takács Ilona „Az érzékelés folyamatában — a látásban — számomra a forma nagyobb öröm, mint a szín; a festés gyakorlatában pedig a festék színné változtatása az igazi élvezet” fotó: lehoczky péter Ezekben a napokban két helyszínen is találkozhatunk Fajó János alkotásaival Békéscsabán: a Munkácsy Mihály Múzeumban a „Mokos József és tanítványai” című tárlaton és a Körösi Csorna Sándor Főiskolán, ahol önálló kiállítása nyílt december 8-án. A művész 1937-ben született Orosházán, rajzolni Békéscsabán kezdett diák korában, az Iparművészeti Főiskolát 1961- ben végezte el, s 1962 óta rendszeresen szerepel alkotásaival a nyilvánosság előtt. Első önálló külföldi tárlata 1971-ben volt Baselben, legnagyobb mesterének a nemzetközi hírű nagy konstruktivista művészt, Kassák Lajost tartja, 1985 óta Mun- kácsy-díjas, jelenleg is az Iparművészeti Főiskola tanára. „A huszadik század mindenben új nyelvet teremtett, a képzőművészetben is” — mondta Banner Zoltán művészettörténész a főiskolai — Lonovics László művésztanár által rendezett — kiállítás megnyitásán, s Fajó János művészetével nemcsak megtalálta saját korával a kommunikáció lehetőségét, de szülőhazájában elébe is ment a változásoknak. Alkotói útjáról, elveiről, módszereiről beszélgettünk vele a kiállítás megnyitása után. — Az igényes alkotók végigkísérletezik elődeik módszereit a hozzájuk legközelebb álló, kifejezésmódjuknak leginkább megfelelő stílust keresendő. Kik voltak indulásának meghatározó egyéniségei? — Remek tanáraim voltak és mindig rátaláltam arra, amit, illetve akit kerestem. Egy amatőr vasárnapi festőnél, Gaburek Károly bácsinál (aki eredetileg asztalos volt, egyben fiának is a festészet irányába terelője) lettem figyelmes egyszer egy képre. Nagyon megtetszett, többször is lemásoltam. Ez a véletlen találkozás indított el művészi pályámon. Látja, ezért is tartom fontosnak a vidéki tárlatokat, mert soha nem lehet tudni, hogy kinek min akad meg a szeme, kiből milyen hatást vált ki egy kép, egy kisplasztika. Mokos Józsi bácsihoz, a híres csabai rajzszakkör vezetőjéhez öt évig jártam, az alapokra tökéletesen megtanított. Az Iparművészeti Főiskolán Hincz Gyula volt rám a legnagyobb hatással, de természetesen — mint minden festő — én is sokat másoltam. Rajzolgattam Rembrandt, Munkácsy, Csók István, Picasso és mások képei nyomán, de a francia Fernand Léger hatására lettem absztraktfestő. —Az ön indulás'akor a szocialista realizmus volt a követendő alkotói módszer, az absztrakt Frízképlet I. művészek nem számíthattak tevékenységük támogatására. Hogyan viselte a mellőzöttséget? — Kassák Lajos — legnagyobb mesterem — ebben is példa volt számomra. Láttam, amint útjain titkosrendőrök követték, kollégái kitértek előle. Lényegében teljesen elszigetelten élt, mégis alkotott. Első önálló kiállításom 1967-ben azért hiúsult meg, mert absztrakt képeim bemutatásához nem járultak hozzá. így 1968- ban rendezhettem meg első tárlatomat a Fényes Adolf Teremben önköltséges alapon. Bizony ezek az évek jelentették számomra a hét szűk esztendőt. — Hogyan került kapcsolatba Kassák Lajossal? — Derkovits Gyula hatását látva kísérletezgetéseimen Uitz Béla vitt el hozzá, mondván: ő a forma igazi mestere. Én már akkor megsejtettem, hogy a tárgyi rajzolásról át kell térni a formai rajzolásra. Ma már diákjaimat is erre tanítom. Egy festő számára csak az elemi formák és színek által közelíthető meg a világ. A három elemi forma a háromszög, a négyzet és a kör; a három egész szín a piros, a kék és a sárga. Az egész világ ebből áll. Ha egy festő ezt tökéletesen tudja, akkor képes bármit kifejezni. —Amíg itthon a megtűrt ka- - tegóriába tartozott, a hetvenes évek meghozták az ön számára a külföldi ösztöndíjat, kiállítási lehetőségeket. — Ezt is Kassáknak köszönhetem. Az ő kapcsolatai révén kerültem ki Svájcba, s ma már több megbízatást kapok külföldön, mint itthon. — Magyarországon annak a stílusnak, amit követ, nincs széles közönségtábora. Az alkotások befogadásához ki kell nevelni az értő műélvezőket is. — A vizuális kultúra fejlesztését ugyanúgy a feladatomnak tekintem, mint az alkotást. Részben ezért is választottam a szitanyomás technikáját. Persze az is lényeges, hogy ezzel az eljárással lehet a színeket tartóssá tenni, megóvni a képeket a kifakulástól, és a sokszorosítás lehetősége is korlátlanul adott. Számomra a sokszorosítás több, mint elvi kérdés. Annyi képet, amennyire szükség lenne, lehetetlen festeni — nem maradt más választásom, mint a sokszorosítás, a minőség megtöbbszörözése. Banner Zoltán így summázta véleményét Fajó János alkotásairól a megnyitón: „Tisztaság, rend, harmónia jellemzi képeit. Ez az a művészet, amely biztonságérzettel tölti el az embert.” A letisztult formák valóban nyugalmat árasztanak magukból, s zaklatott világunkban befelé fordulásra, a zavaros felszín követése helyett a lényeg felé közelítésre késztetik az embert. Lenthár Márta Mélység
