Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05-06 / 287. szám

MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1992. december 5-6., szombat-vasárnap Orlai Petries Soma Múzeum Mezőberényben Mint nyugdíjasnak több időm van arra, hogy mindent meg­szemléljek, hogy nyitott szem­mel járjak, az újat, az értékest, a születőt számba vehessem és örvendjek is neki ! így találtam rá a Mezőberényi Orlai Petries Soma Múzeumra a Gyomai út 23-ban. A sematikus homlokzatot elhagyva a belső, szép, kelle­mes tornác, az ápolt kert után a belépőt öt impozáns kiállító­terem fogadja. A múzeum ter­meiben katonás rend. A tár­gyakat vitrinek őrzik. A múze­um gyűjteményvezetője, Cse- te Gyula türelmesen, aprólé­kosan, szakszerűen kalauzol és magyaráz, felhívja a figyel­met arra is, amit az érdeklődő esetleg nem venne észre. Szin­te éreztem, hogy minden egyes tárgy kedves, fontos a számá­ra. Igazi lokálpatrióta beszélt belőle, érződött Mezőberény szeretete, bár a bölcsője nem Mezőberényben ringott. A múzeum gazdag anyaga egy éve állt össze. Közel 2000 darabból áll ez az igazi hely- történeti gyűjtemény. Hentz Lajos (mezőberényi, elhunyt tanár) magángyűjteményéből, szorgalmából nőtt ki és ő sze­retett városára, Mezőberényre hagyta. Mezőberénynek jól kell sá­fárkodnia ezzel a rendkívüli gazdagsággal, igazi értékkel, hogy valamennyi érdeklődő helyi lakó és kíváncsi vendég gazdagodjon, nevelődjön, mű­velődjön általa. Értékes, maradandó, szép munkát végzett Hentz Teréz pedagógus, Hentz Lajos test­vére is, aki a hímzőköri tevé­kenységével, hímzési mintái­val, érdekes motívumaival maradandót alkotott, s adott Mezőberénynek. A múzeum gazdag gyűjteménye három részre tagolódik: 1. népi kerá­mia anyag; 2. közel 800 kötet értékes könyv, lexikon; 3. gaz­dag, színes textíliák. Mint minden múzeumnak, ennek is vannak értékes, ritka, féltve őrzött kincsei, várostörténeti érdekességek: régi fotók, tér­képek, kerámiák, Miska-kan- csó, habán bokály, múlt száza­di butéliák évszámmal és érde­kes egyéni szövegekkel. A régi mesterségek eszkö­zei is láthatóak: tetőfedés, fa­ragott, díszes faeszközök, mángorló, guzsaly, pásztor ízelítő a környék pásztoréleté­ből (borotvatartó). Érdekes textíliák, szőttesek, német, Mezőberény központja — régen szlovák, magyar viselet gaz­dagítja a sort. Különösen érde­kes a „kakasos szlovák köd- mön”! Selyem vállkendők, há­zi szövésű parasztingek, régi pámavégek (szőrhímzések) is vannak. Megfogott a régi Me­zőberény iskoláját bemutató tárló, amely a századvég és a második világháború közti időszakot tükrözi híven; író­eszközök, füzetek, könyvek. Nem lehet kihagyni a leltárból a szép mezőberényi festett bú­torokat sem! De aki még eddig nem látott mennyezetes ágyat vagy sa­roklócát, falitékát, tulipános ládákat, ácsolt ládákat (szlo­vákul skrinya, magyarul szu­szék,) az itt megtekintheti. De láthatnak még kalodát is, amellyel fenyítették az arra ítélt személyeket, a lázadókat, az engedetleneket! Megtekintve a gazdag ter­meket éreztem, hogy a múlt üzent, és az előttünk jártak megelevenedtek előttem. Szá­zadok lopóztak vissza e ter­mekbe. Veres Péter író szavai tolakodtak elém: „Ki mit őriz, abból él!” A múzeum tervei között szerepel még „Petőfi Sándor Mezőberényben” cím­mel két bemutató terem létre­hozása színes, gazdag néprajzi anyaggal. A múzeum csak ide­iglenesen tart nyitva: kedden és csütörtökön 14—16 óráig. Az állandó és hivatalos, ünne­pélyes megnyitást 1993. már­cius 15-ére tervezik. Deák András ny. tanár — A múlt üzen A gazdag anyag egy éve állt össze Fontos felhívni a figyelmet arra, amit a látogató nem vesz észre A két kakas középen jellegzetes motívum FOTÓ: FAZEKAS FERENC Elnök lett a költőből „Az író dolga az, hogy írjon!” Magyar részvétellel megalakult Zürichben Lapkiadók kelet-európai fóruma Az amerikai székhelyű nemzetközi szervezet, a Freedom Forum World Center európai irodája tanácskozás­ra hívta Közép- és Kelet-Európa lap­kiadó szövetségeinek vezetőit, hogy megvitassák közös problémáikat, ta­pasztalatot cseréljenek a térségben kialakuló szabad sajtót érő kihívá­sokról. A Zürichben megtartott tanácsko­záson egyszersmind megállapodtak, hogy eszmecseréiket rendszeresítik, s e célból létrehozzák a Közép- és Kelet-Európai Lapkiadók Szövetsé­geinek Fórumát. Az érintett 12 or­szág — köztük Magyarország — képviselői szükségesnek látják, hogy a fórum segítse a közép- és kelet-európai újságokat az informá­ciók cseréjében, a felmerülő gondok megvitatásában. Ezek közé tartoz­nak a készülő sajtótörvények, vala­mint a lapelőállítás és -terjesztés idő­szerű kérdései. Az újonnan létrehozott fórum el­határozta, hogy negyedéves hírlevél­lel segíti elő a tagországok tájékozta­tását, rendszeres szemináriumokat és találkozókat tart a következő években. A 700 millió dolláros vagyonnal rendelkező Freedom Fórum, amely­nek székhelye az egyesült államok­beli Arlingtonban van, 1935-ben ala­kult abból a célból, hogy támogassa a szabad sajtó, a szólásszabadság elő­mozdítására, valamint a lelkiismere­ti szabadság biztosítására tett erőfe­szítéseket. FEB Azelőtt az írószövetség tisztújító köz­gyűlése mindig tartogatott némi politi­kai pikantériát, most viszonylag „csendben” zajlott az őrségváltás: le­köszönt Jókai Anna, aki eddig az elnöki tisztet betöltötte, helyére Tornai József költőt választotta a többség. — Az író dolga az, hogy írjon, s egy­egy ilyen társadalmi megbízatás évek­re visszavetheti a tisztségviselők szak­mai útját — mondta az új elnök. — Jókai Anna három évet áldozott a hiva­tali munkára, s közben egyetlen perce sem maradt az írásra. Ezzel a tudattal vállaltam el etisz-tet. —Értsem úgy: áldozatnak tekinti az elnöki hivatalt? — Lényegében igen. A prózaírók szigorú napirend szerint dolgoznak, ha ebből kizökkennek, hiába minden. Egy költő helyzete talán könnyebb, inkább tud szakítani néhány órát a munkára. Noha én is éppen olyan egocentrikus, önző ember vagyok, mint a többi író, szégyelltem, hogy senki sem akarja elvállalni az elnöki tisztet, így adtam be a derekam a felkérésre. Tornai József, az írószövetség új elnöke — Ha nem tévedek, ön az első' költő elnöke a szövetségnek... — így van. Még soha nem érte egyetlen pályatársamat sem ez a tisz­tesség. — Meg tudná-e fogalmazni elnöki ars poeticáját? — Szeretném kamara jellegűvé ala­kítani a szövetséget, ahol önként társul­va alakulnak ki a szakmai vitafórumok, ahol ha össze is veszünk olykor, mégis mindenkit ugyanaz a közös cél vezérel. Ugyanakkor szeretném felvállalni az írótársadalom érdekképviseletét is, hi­szen ma, amikor élet-halál harcát vívja a könyvkiadás, amikor napi megélhe­tési gondjaik vannak pályatársainak— nem lehet ezt a feladatot nem felvál­lalni. —A következő három évben feladja az írói hivatást? — Az írónak írnia kell, s mert a költők könnyebben lopnak időt az al­kotásra, remélem nem fog beszáradni a toliam. Most kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert éppen egy prózai mun­kán dolgozom, filozófiai eszmélésem fejlődését igyekszem papírra vetni, s ehhez sajnos több időre volna szüksé­gem. — Hogyan fogadta a családja az új megbízatást? — Megoszlottak a vélemények. A feleségem és az első házasságomból született lányom örült neki, másodéves egyetemista fiam csak azt kérdezte: ,Apa.jó ez neked?” (szémann) Ferenczy Europress A Művészetek—Társadalom oldalpárt Niedzielsky Katalin szerkeszti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom