Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05-06 / 287. szám
1992. december 5-6., szombat-vasárnap o A f&MÉS MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja Hatalomvágy JELINEK LAJOS TUSRAJZA Halló! Beszélgessünk! Mondták... Göncz úr nem annyira népszerű, amennyire a már önmagukat is manipuláló közvéleménymanipulátorok szeretnék elhitetni. De vajon ok ez arra, hogy az elnök mögötti erőkkel nem rokonszenvezőket lefasisztázzák? Hogy azonosítsák a szélsőséges suhancokkal? Hogy a tévés Kondor Katalin egy hetilapban azt nyilatkozza, hogy ebben az országban van sok millió normális ember „és száz hülye”? Száz „hülye” miatt lenne akkora hajcihő? Valakik mintha provokálnák az indulatokat. Hiszen vajon csak az egyik oldalon lennének szélsőségesek? Ne lennének olyanok a másik oldalon, akik önző egyéni- vagy pártcélokból a destabilizálódásig ingerelnék ezt a végzetesen megosztott magyar társadalmat? Vajon a Chartát támogató anarchisták a demokrácia bajnokai lennének? Európai tolerancia minősítette volna „cápalátogatásnak” a pápalátogatást? Toleráns konszenzuskeresés minősítette volna Csurkát nácinak és a korábban „szarból jött mélymagyarokról” verselőt pedig európai értelmiséginek? (Beke Mihály András újságíró, Magyarország) Ma a magyar kulturális élet egyik legvisszataszítóbb produktuma ez a díjkiosztás (az Erzsébet-napi — a szerk.). Már önmagában véve is. Ahogy pedig csinálják, az egyenesen fájó. Mindenki számára, aki egy kicsit is ad valamit önmagára, művészi kvalitására. Magáról a televízióról és a műsorról nem is beszélve. (Végh Antal író) Békési tallózó Titokként kezeli (a szlovák politika — a szerk.) a gottwaldi nemzetszemléletet, amely a magyarországi szlovákság számát és társadalmi szilárdságát hármas ütéssel törte kerékbe. Közüle 73 ezret sikerrel átcsalt Szlovákiába, szétverte értelmiségét és lélektanilag szétzúzta etnikai létezésének két évszázados szerkezetét. A magyarországi szlovák népesség ellen intézett hármas horogütés a szlovák nyilvánosság számára ma is titok, e légüres teret azonban könnyedén kitöltik a magyar rendszer elleni genocídium vádjaival. (Janics Kálmán, Magyar Nemzet) Fürkésző A baromfiipar Békés megyei története 1880-ig nyúlik vissza. Ekkor létesített Orosházán baromfifeldolgozó üzemet a népes Hungerleider család egyik tagja, Steinberger Salamon. A család más tagjai széles körű üzleti tevékenységet folytattak, többek között Gyulán és Déva- ványán. Egy másik család is beírta nevét a megye baromfiiparának történetébe. A Schneider család — amely Kiskunhalason a későbbi baromfifeldolgozó vállalat alapjait megvetette — egyik nőtagja Békéscsabára jött férjhez, és 1923-tól baromfikereskedéssel foglalkozott. A mai baromfifeldolgozó területén nyitottak baromfikereskedést 1926-ban Blum Lajosné vezetésével. A zsidótörvények idején, 1939-ben cégük a Hangya bérletébe került. — Halló, dr. Zömbik Miklós, Békéscsaba? Jó napot kívánok, Nyemcsok László vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa, és mindenekelőtt sok boldog névnapot kívánok Önnek. — Köszönöm szépen. — A Miklós-naphoz kedves szokás is kapcsolódik. Önöket meglátogatja névrokona, a Mikulás? — Mivel már 74 éves vagyok, három unokám és három dédunokám is van. Szombaton délután jön össze a család, és akkor is köszöntjük, ajándékozzuk meg egymást. — A Mikulást nemsokára követi a Jézuska. —A karácsonyt azért szeretem, mert alkalmat adott és ad arra, hogy együtt legyünk azokkal, akiket szeretünk. — Miklós-nap táján beköszönt a tél is. Mennyire kedveli ezt az évszakot? — A tél nagyon hangulatos is lehet, ha hó lepi az utcákat, a tájat. Gyermekkoromból azonban sokkal nagyobb havakra emlékszem, és mostanság néhány karácsonykor ezt hiányoltam is. Egyébként legkedvesebb évszakom a nyár, mivel kóbor természet vagyok és szeretek kirándulni, utazni. Nyaranta jutott rá időm is, hiszen tanárként dolgoztam. — Visszatérve a keresztnevére, mennyire elégedett a Miklós névvel? —Nagyon jó barátságban vagyok vele. Bár érdekes, hogy a rokonságban én vagyok az egyedüli Miklós. Úgy értesültem róla, hogy az apám — aki Gyula volt — csak egyet kívánt az öcsém és az én születésemkor, hogy afiai ne kapják azőnevét. — A híres Miklósok között van példaképe? — Mivel én is szeretek ajándékkal örömet szerezni, talán a névadóm, Szent Miklós püspök. — A december az év utolsó hónapja is. Az Ón életében mit jelentett 1992? — A korom miatt elsősorban annak örülök, hogy nincsenek egészségügyi gondjaim. E mellett nyugdíjasként alkalmilag dolgozhattam is. Eredetileg latin—történelem szakos középiskolai tanár vagyok, de német nyelvből is adtam órákat. Főleg latinból pedig fordítottam is. Van egy piciny kertünk, ahol a téli súly- gyarapodást adhatja le az ember. Szóval, én — ha semmi nem jön közbe — megelégedéssel zárom ezt az évet. — Köszönöm a beszélgetést! Receptem nincs, axiómáim nincsenek. Van egy óhajom: „Zúgjon fel hát a Magyar Zsoltár! Dúljon a boldog éji álmokon...” ...és üdvözlöm szeretettel a Hírlap békés, kedves olvasóit. E sorok írója: Péterffy Lajos színművész, a Kolozsvári Magyar Színház tagja, a Békés Megyei Jókai Színház vendégművésze KíNáLó „— Mindig is a kultúra, a művelődés területén dolgoztam. Vonzott ez a szakterület. Ezért is választottam tanulmányaim során Szegeden, a Juhász Gyula Főiskolán a földrajz mellé a népművelést. Pályám kezdetén dolgoztam itt,...” ...s hogy hol van az az „itt”, és ki az, aki Bede László kérdésére így kezdi a bemutatkozást? Lapozzanak egyet, a 6. oldalon „A pénz céllá válhat?” című írásból megtudhatják. *** „— Gór Nagy Mária színitanodájában végeztem, s közben a Nemzeti Színház stúdiójában is tanultam. Shakespeare Vihar drámájában és a Csíksomlyói passióban léphettem színpadra.” A szép színésznővel, aki az Antigoné címszereplője, szintén a 6. odalon ismerkedhetnek meg Andódy Tibor segítségével. „Mint nyugdíjasnak, több időm van arra, hogy mindent megszemléljek, hogy nyitott szemmel járjak, az újat, az értékest, a születőt számba vehessem és örvendjek is neki!” így talált rá Deák András nyugdíjas tanár a mezőberényi Orlai Petries Soma Múzeumra. Aki közelebbről is szeretne megismerkedni ezzel az intézménnyel, üsse fel a 7. odalt. HA MOST JELENTKEZIK, ÖN IS BENNE LESZ! a . SZOLGÁLTATÓ' CÍMTÁR BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE ’93 Megjelenik 1993 tavaszán 15 000 példányban. A fogyasztóknak ingyenes. Felvételét kérheti minden egyéni vállalkozó, orvos, ügyvéd, iparos, kereskedő, cég, vállalkozás, intézmény. Jelentkezni lehet telefonon: (66) 326-053. Személyesen: Diáktanya, Békéscsaba, Kinizsi u. 20. vagy A & M Gyorsnyomda (Nagyposta). Levélben: Média-Mix Bt., 6701 Szeged, pf. 780. ITüfTFl fehéren I Forintleltár Hát akkor készítsünk leltárt! Nézzük meg, milyen forintja is lesz nemzetünknek. Kivételesen nem az értékállóságára vagy esetleges konvertibilitására gondolok, hanem a küllemére és szellemi üzenetére. A héten bemutatták új váltópénzeinket a forintostól a kétszázforintosig. Páncélos, vagyis fémpénz lesz valamennyi. A most használatos váltópénzeknek, a papír ötvenesnek és százasnak szép lassan búcsút inthetünk. Helyüket elfoglalják az újak. Tükörképei az országnak. Amint mindenütt általában. Nézzünk csak bele ebbe a tükörbe! Az új egyforintos, a tízes és a százas hátlapját a koronás címer díszíti, a kettesen kikerics, a húszason magyar nőszirom díszeleg. Az ötösre a nagykócsag, az ötvenesre a kerecsensólyom képét verték. A kétszázas ezüstérme hátoldalára a forgalomba hozó Magyar Nemzeti Bank „szerényen” saját székháza kicsinyített mását vésette. A megmaradó ötszázast Ady, az ezresét Bartók, az ötezresét pedig Széchenyi arcmása „jegyzi”. íme a leltár! Hogy mi lesz Petőfivel, Dózsával, Rákóczival, Kossuthtal? Nem kétséges: piros lapot mutatott nekik legfőbb nemzeti pénzintézetünk nagyhatalmú ura vagy a mindenható zsűri. Amint jelképesen ajtót mutattak Lotz Károlynak és a tótkom- lósi születésű Jankó Jánosnak is, akiknek festményei a papírtízes és -százas hátoldalát díszítik. Mi lehet e nagy „söprés” oka? Talán nem illenek bele a mai közhangulatba? Esetleg túl romantikusak korunkhoz? Vagy egyszerűen snassz, nem elég európai Petőfivel, Dózsával, Rákóczival, Kossuthtal megjelenni a világ pénzpiacán? Ki tudja? Akárhogy is, valami megszakadt, valami végleg elmúlt. Történelmünk „cserépdarabjait” kivették a kezünkből. Nemzeti múltunk jelesei helyett szerethetjük a kikericset, a magyar nőszirmot, a nagykócsagot és a kerecsensólymot. Meg a Magyar Nemzeti Bank székházát... Arpási Zoltán
