Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31-1993-01-01 / 307. szám
SZILVESZTER 1992. december 31.—1993. január 1. csütörtök—péntek Ahogy több százezer hölgytársam, én is várom a keddet, mert ha kedd, akkor Kiskegyed! Bizonyára máris rájöttek Olvasóim, hogy az alábbi írás erről a népszerű hetilapról szól, amivel április 7. óta — a hét második napján — becsenget a postás. A Kiskegyed nagyon rövid idő alatt belopta magát a női szívekbe. Hogy miért? Mert foglalkozik mindazzal, ami megtörténhet egy igazi novel: csalódás, szerelem, házasság, válás, gyereknevelés, divat, kozmetika, sütés-fűzés, fogyókúra, magány, szex jogi tanácstalanság... A lap szellemi atyja és főszerkesztője Miskolczi Miklós, akit az olvasók már jól ismernek, hiszen ő a Színlelni boldog szeretőt, a Mindenki mással csinálja, a Hazudni boldog hitvest című sikerkönyvek szerzője. Találkozásunkkor arról faggattuk az író-újságírót, hogy mikor és hogyan született meg a Kiskegyed, mi ennek a páratlan sikertörténetnek a titka? A női „szakirodalom” neve: Kiskegyed Miskolczi úr pezsgője nem poshadt meg — Egy társaságban éppen arról beszélgettünk, hogy kellene egy nőlap. A többség viszont próbált lebeszélni, mondván, a Nők Lapja ellen nem lehet! Az ötlet viszont megtetszett egy lapkiadónak és biztatott, valósítsam meg az elképzeléseimet. Munkához láttam, már minden készen állt, amikor a kiadó bejelentette, nincs pénz. Ez tavaly nyáron történt. Novemberben a tudomásomra jutott, hogy az Axel-Springemek hasonló tervei vannak. Megkerestem őket és találkoztak az elképzeléseink. Igaz, a nevet, a Kiskegye- det nem akarták elfogadni, mert régimódinak tartották, de a legnagyobb baj az volt, hogy nem lehetett lefordítani németre. Ezután kimentem Hamburgba és megvívtam a magam harcát és mint utóbb kiderült, ez egy nagyon jó név, mert: megengedhetően bizalmas és kedves; mert békebeli; mert megszólító és ami a legfontosabb, e név hallatán kizárólag ez a lap jut mindenkinek az eszébe. — Megszületett az ötlet, volt kiadó, sikerült nevet váA valóságban Miskolczi Miklós nem ilyen harcias, mint a képen, de ha kell, megmondja bárkinek a véleményét. A lap érdekében mindenre kész lasztani, de hogyan tudott csapatot kovácsolni? — Már az első kiadóval folytatott tárgyalásaim idején megkerestem a régről ismert kollégáimat, akik kiléptek munkahelyeikről és követtek (volna). Amikor kútba esett a dolog, szétszéledtek, de az első hívó szóra újra mellém szegődtek, és hozták magukkal a jobbnál jobb munkatársakat, így jött össze egy szakmai, baráti társaság. —- Ön itt a , főnök", a fő- szerkesztő... Mikulásra 600 ezer példányban jelent meg a lap. Újabb üveg pezsgő durrant a szerkesztőségben A Kiskegyednek megyénkben is több ezer olvasója van — Amikor megmutatták nekem ezt a három-négy helyiséget és közölték velem, hogy ez a szerkesztőség és ez lesz az én szobám, napokig nem mertem a főszerkesztői székbe ülni. Mindig az asztal túloldalán foglaltam helyet. Nagyon féltem a feladattól, de nagyon jól akartam csinálni. Az üres szerkesztőségben én is tologattam a bútorokat, majd képaláírásokat gyártottam, kreáltam divatoldalt, mert éppen úgy hozta a sors. Mi a nulláról indultunk és én nem akartam megjátszani a főszerkesztőt.-—Miről szól és hogy születik hétről hétre a Kiskegyed? — A lap nem politizál, viszont arról szól, hogy a mai modem, magyar nő a nem annyira modem társadalomba hogyan illeszkedik be. A „lap- csinálás” gyönyörű dolog. Izgalmas kitalálni az olvasó érdeklődését, kielégíteni kíváncsiságát. Elhatároztuk, hogy nem lesz — a hagyományos értelemben vett — kulturális rovatunk. Az emberek még olvasnak újságot, de keveset járnak színházba. Nem szeretjük, ha a színészek halo- vány, lila, ködös terveikről nyilatkoznak. Mi ezt tűzzel- vassal kiirtottuk, pedig itt sereglett — miután sikeres lett a lap! — a fél magyar sajtó. Én meg mertem mondani, hogy ez meg az remek írás, csak nekünk túl intellektuális. Amikor elképedtek, elmagyaráztam: a mi olvasónk a 16 éves kamaszlány, a 47 éves szövőnő, a 69 éves nyugdíjas, akiknek nem írhatjuk le, hogy a kopasz főhőst a művész mekkora átéléssel alakította. Őket az érdekli, hogy ez a színész hányszor nősült, milyenek a gyerekei, hol nyaralt. A Kiskegyed nem közöl kritikákat, és amire nagyon odafigyelünk: idegen szavakat nem írunk le! — Ebben a kevésbé modern társadalomban élő nőknek olyan témákról is írnak, amibe a konzervatív hölgyek belepirulnak. Mégis örülnek, hogy végre valahol, valakik leírják a magánéleti ,,defekteket”. Hol a határ? — Csak a saját és az olvasó ízlésével vagyunk kötelesek elszámolni. De minden nagyképűség nélkül mondom, isten adta készség, hogy az ember érzi, mit bír el a lap és mi az, amit ki kell hagyni. — Hitte-e, hogy Mikulásra elérik a 600 ezres példányszámot? — Senki, így én sem reméltem. A kiadó bízott bennünk, mert 250 ezer darabbal indultunk. Az eredeti terv az volt, hogy decemberre a 187 ezres eladott példányszámot érjük el. Áprilisban félelmetesnek tűnt ez a szám. Akkor elhatároztam, veszek egy üveg pezsgőt és a 150 ezrediknél felbontjuk. Azt hittem, megpos- had! És tudja, mi történt? Április 7-én elfogyott 185 ezer Kiskegyed. Azonnal csapra vertük a nedűt! Azóta százezrenként, illetve ötvenezrenként bontunk pezsgőt. — Komoly reklámkampány előzte meg a lap piacra dobását. Több tízmillióról beszélnek... — Beharangozásra 12 milliót költöttünk. Nem olyan sok ez! A mai napig is reklámozzuk magunkat, tudja, itt a kedd, hogy hogy Önnél még nincs Kiskegyed?! —Egy lap népszerűsége lemérhető a levelezési rovatán. Tudomásom szerint sok ezer levél a napi adag. — Valóban. Ha autót sorsolunk, akkor hetente 200—250 ezer levelezőlap és boríték érkezik hozzánk, de személy szerint én is kapok szép számmal. Itt van például egy békés megyei olvasónk MedgyesegyháZáról. Azt írja: 40 éves, leszázalékolt, és nekünk kíván jó egészséget, mert isteni lapot csinálunk. Hálásak vagyunk minden sorért, éppen ezért nem fordulhat elő, hogy megválaszolatlanok maradjanak a levelek. — Végezetül egy személyes kérdés: hogy telnek a napjai Miskolczi úr? — Már mondtam, nem vagyok a hagyományos értelemben vett sikerlap-főszerkesz- tő, aki elindította az újságot és zsebre tett kézzel lubickol a népszerűségben. A sikerért meg kellett dolgoznunk és ebben a munkában az én erőfeszítésem is benne van. Élvezem ezt a munkát! Csete Ilona Naponta zsákszámra érkeznek levelek a Kiskegyed szerkesztőségébe. A válogatást egyetemisták közerműködésével végzik FOTÓ: FAZEKAS FERENC