Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24-27 / 303. szám

O 1992. december 24-27., csütörtök-vasárnap KARÁCSONY A Meghajtó Fánál - Betlehemben Jeruzsálem! templom A háromkirályok karavánját turistabuszok váltották fel, tömjén és mirha helyett ke­ményvalutát hoznak. De ugyanúgy Betlehembe tarta­nak, hogy a mondabeli jászol helyén emelt Születés Bazili­kájában tisztelegjenek. Sor­jáznak a lefelé kanyarodó lép­csőkön, hogy a tizenhat gyer­tyatartó sejtelmes fényében (hatot-hatot az örmény katoli­kusok, illetve a görögkeleti or­todoxok, négyet a római kato- likusok állítottak) megláthas­sák a padló ezüst csillagát: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est” — „Itt született Máriától, a Szűztől Jézus Krisztus” hirdeti a latin nyelvű felirat. Maga a templom, az egyik legrégebbi bizánci stílusú építmény, Betlehem két dombja közül az egyikre épült és csaknem nyolcszáz méterre van a tenger szintje felett, amit csak kiemel, hogy a közeli Holt-tenger Földünk legmé­lyebb pontja, négyszáz méter­rel tengerszint — alatt... A tör­ténelem viharai elől nem tu­dott kitérni: első változata, amelyet Helena, Konstantin császár anyja építtetett 326- ban, két évszázad múltán a szamaritánus felkelésnek esett áldozatul. A középkor végén, amikor már az újjáépített Is­tenházát újították fel, szemé­lyesen IV. Edward angol ki­rály küldte a tetőborítást, ám a törökök nemsokára háborús célokra lefoglalták. A külön­böző keresztény egyházak so­káig vitáztak a születés pontos helyének megjelöléséről, de azután békésen megfért egy­mással a ferenciek Terra Sanc- ta kolostora, a görög ortodo­xok csodálatos ikonosztázzal borított Szent Miklós oltára s az örmény katolikusok temp­lomhajója. A templom korszerű egy­háztörténeti jelentőséget is nyert, amikor 1964. január 6- án VI. Pál pápa, aki a római egyházfők közül először lépett a Szentföldre, a kereszténység szülőföldjére, éppen azon a napon pontifikáit misét és mondott beszédet ott, amikor a görög ortodoxok ünnepük Jé­zus születését. Erre az alka­lomra Betlehembe érkezett I. Athinagorasz konstantinápo­lyi pátriárka is, akivel béke­csókot váltottak, 1439 óta nem történt ilyen személyes talál­kozás az egyházfők között. A közeljövőben II. János Pál is szentföldi zarándoklatot ter­vez, erről is szó volt, amikor nemrég Peresz izraeli külügy­miniszter a Vatikánban járt. A város eredeti neve Ephra- ta, vagyis a Termékeny volt, ehhez kapcsolódhat gondola­tilag a Betlehem, amely annyit jelent, mint a Kenyér Háza. A mai Izrael területén még egy Bét-lehem található Galileá- ban, nem messze Názárettől, ahol Gábriel arkangyal hírül adta, hogy Máriának még a Józseffel történő egybekelése előtt a Szentlélektől fogant gyermeke születik. Voltak, akik ezt a Betlehemet tartották a születés valódi helyének, de teóriájuk rövid életűnek bizo­nyult. Az ókorban még sza­márháton közlekedve sem volt gond a vándorlással, csak 1948 és 1967 között vált volna lehe­tetlenné, amikor Názáretet és Betlehemet a fegyverszüneti vonal választotta el egymás­tól. A Közel-Keleten s a Szent­földön ma is együtt él a bibli­kus hangulat ä kemény politi­kai realitásokkal. A pásztorok mezejénél (ahol az éjszakában a nyájat vigyázóknak megje­lent a fényes betlehemi csil­lag) vagy a Tej Barlangjánál, amelynek szikláit, a legenda szerint a Jézust szoptató Szűz néhány lecsorduló anyatej- cseppje festette fehérre, időn­ként dzsipek húznak el járőrö­ző katonákkal. Betlehemet pa­lesztinok lakják, igaz nagy többségben keresztény vallá- súak, tehát a Hamasznak, az Iszlám szélsőségesek szerve­zetének felhívásai itt kevésbé találnak táptalajra. A bazáro- sok, az idegenforgalmi szol­gáltatásokat végzők a turiz­musból élnek, ha pedig nyug­talanság uralkodik a városban, elmaradnak a zarándokok és a kíváncsiak. A helyi egyetem diákjai ugyanakkor néma tün­tetéssel emlékeztek az Intifa­da, a palesztin felkelés ötödik évfordulójára, nemrég decem­ber elején. Az egyensúly igen­csak törékeny és sok múlik a rendkívül népszerű polgár­mester, Eliasz Freidzs szemé­lyén, aki képesnek mutatko­zott a különböző ellentétek áthidalására. Betlehemben nincsenek fe­nyőfák. a Mindenki Kará­csonyfája egy furcsa alakú, cédrusra emlékeztető, Csont- váry színeit idéző Meghajtó Fa a Születés Bazilikájánál. A szokásos díszítés nem maradt el, de az annyira óhajtott béke az idén is hiányzik a fa alól. Pedig valami megindult s mozgásba lendült, az áttörés­sel még adós tárgyalások so­rán, egy év alatt, három konti­nens kilenc országában húsz békeértekezletet tartottak. Talán majd jövőre... Réti Ervin A keresztények emlékeznek A világ legnépszerűbb ünnepe A világ sok-sok ünnepe közül vélhetően a karácsonyt kö­szöntik a legtöbben, csaknem 2 milliárd katolikus és protes­táns, illetve ortodox hívő em­lékezik december 25-én Jézus Krisztus születésnapjára. A keresztények közül vatikáni számítások szerint mintegy 900 millió a római katolikus. Van olyan földrész, ahol nem ünnep a karácsony? — kér­deztük Gecse Gusztáv vallás- történésztől. — Az elmúlt 2000 évben a kereszténység minden földré­szen megvetette a lábát. Ázsi­ában, amely a buddhizmus ta­laján áll, éppen úgy elterjedt ez a vallás, mint Afrikában, ahol iszlámok milliói élnek. Jézus Krisztus a keresztény­ség központi figurája, más vallások — kivéve az iszlá­mot, ahol jelen van ugyan, de ott Mohamed a legnagyobb próféta — meg sem említik. A buddhistáknál a névadó Buddha az istenként csodált és követendő, a hinduizmusban pedig sok-sok isten öltött tes­tet, így Ráma, Krisna és a töb­biek. — Mit ünnepel karácsony­kor a 200 milliónyi izraelita? — Az ünnep eredetében na­gyon sok a közös vonás, való­jában mind a kettő a téli nap­fordulóhoz kötődik. Jézus Krisztusban a keresztények arra a Messiásra, Megváltóra ismertek, akire a zsidók még mindig várnak. A zsidók kará­csonykor hanuka ünnepét ülik, amely legalábbis külső­ségeiben hasonlóságot mutat a karácsonyhoz, ugyanis mind a kettő a fénnyel függ össze. A keresztények a karácsonyt megelőző négy vasárnapon egyenként gyújtják meg az adventi gyertyát, karácsony­kor pedig fényárban úsznak a templomok. À zsidók össze­sen nyolc gyertyát gyújtanak, viszont nem Krisztus szüle­tésnapjára emlékeznek, ha­nem a szereokiádok által meg­gyalázott templomuk újjáépí­tésére. — Mikortól ünnepli a világ karácsonyt? — Krisztus születése utáni első századokban egyáltalán nem ünnepelték, sőt magát a jeles születésnapot is elfeled­ték. A 4. század óta teszik ezt a napot december 25-ére, ami­kortól már érezhetően meg­hosszabbodnak a nappalok. A pogány Nap-kultusz ellenté­teként választották a kereszté­nyek ezt a napot. Az új-kis- Nap születését, győzelmét az egész világ köszöntötte, eh­hez „találták ki” az új tartal­mat, Krisztus vélt születés­napját. Az ugyanis eléggé is­mert, hogy Jézus azon a napon semmiképpen sem születhe­tett, nagy valószínűséggel több évvel korábban látta meg a napvilágot és nem a téli nap­forduló idején hozta világra Mária sem. — Miért ünnepük a palesz- tinai ortodoxok január 7-én karácsonyt? — Mert mint nevük is mu­tatja, ők hűségesen ragasz­kodnak a múlthoz és nemcsak a tanokat, hanem a dátumokat illetően is. Számukra még az időszámítás előtt 44-ben készült, úgynevezett Julia- nus-naptár a mérvadó, amely már 1552-re tíznapos eltérést mutatott a valósághoz. A csil­lagászok javaslatát elfogadta Gergely pápa: korrigálták az évek során felhalmozódott el­téréseket, így került kará­csony december 25-ére és így maradt meg egyes ortodox egyházakban január 7. Napja­inkban már 13 napos az eltérés a Julianus- és a Gergely-nap- tár között. (szabó) FEB A háromkirályok trónfosztása Nem hárman voltak és nem királyok - mondja a csillagász Kevesen tudják, hogy mintegy másfél évezreddel ezelőtt a mainál jóval terjedelmesebb volt a Bib­lia. AIV. században ugyanis a patinás szövegek­ből mintegy száz evangéliumot kiselejtezett az egyház — nevezetesen azokat, amelyeket nem tudott hiteleseknek elfogadni. A történettudo­mányok eredményei azonban arra utalnak, hogy a hajdani egyházi „cenzúra” hálóján nem akadt fönn minden meseszeréi, fantázia szülte elem, amely a hosszú évszázadok során rárakó­dott a keresztény hitvilág kialakulásának ősi eseményeire. A historikusok és a csillagászok például ma már meglehetős egyöntetűséggel állítják, hogy bármilyen megragadóan szép a háromkirályok története — valóságtartalma bizony megkérdő­jelezhető. Bizonyosra vehető, hogy nem királyok voltak, s lehettek ketten, de akár féltucatnyian is... Mi az tehát, amit tudunk, mi, amit nem? — fordultunk Ponori Thewrewk Aurélhoz, az is­mert csillagászhoz. — József Attila igazi karácso­nyi hangulatot idéző költemé­nye ugyan ihletetten festi meg a „kedves három királyok”, Gáspár, Menyhért és Boldi­zsár zarándoklását az újszülött kis Jézushoz. AIV. században született Máté evangéliumá­ból azonban pusztán annyit tu­dunk róluk, hogy bölcsek vol­tak és napkeletről jöttek. A régi keresztények csak a há­romféle ajándékból, az arany­ból, a tömjénből és a mirhából következtettek arra, hogy hár­man lehettek. Nevük pedig a VI. század környékén bukkant fel — sa „keresztelésben” közrejátszott a tény, hogy ak­kor három földrész volt isme­retes. Gáspár Európa, Meny­hért Ázsia és Boldizsár Afrika szimbólumaként kapott szere­pet a történetben. — Akkor mégiscsak hár­man lehettek? — Elvileg lehettek... De tudunk forrásokról, amelyek két, s olyanokról is, amelyek négy bölcsről szólnak. Az eredeti bibliai szöveg — s ez a legfontosabb — nem szól arról, hogy hányán voltak, csak arról, hogy napkeleti bölcsek, mágusok voltak. Más szóval olyan pap-csilla­gászok, akik asztronómiával és tanítással is foglalkoztak. Tudni kell, hogy már a Jézus születése előtti évszázadok­ban a tudományok tudomá­nyaként tisztelték az asztro­nómiát, s nagy rangja volt művelőinek, akik az égitestek állásából jövendöltek. Ilyen bölcsek följegyzései ékiratos agyagtáblákon maradtak ránk, időszámításunk előtt 7- ből például, amikor — vélhe- -, tőén a nyomaték kedvéért — ötször jegyezték ismételten föl: „A Jupiter és a Szatur­nusz a Halak csillagkép­ben.” — Miért volt ez különleges jelentőségű? — Mert a Jupiterben a ki­rály csillagát tisztelték; a Szaturnusz a zsidó nép boly­gója volt, a Halak csillagkép pedig a születést jelképezte. A babiloni csillagjós papok szerint ha egy évben a Halak csillagképben találkozik a Ju­piter és a Szaturnusz, az csak azt jelenthette, hogy meg­születik a zsidók királya. Le­hetséges, illetve nem zárható ki, hogy előre kiszámolták ezt a legnagyobb bolyó- együttállást. Ami egyébként valóban ritka égi jelenség, hi­szen az időszámítás előtti 1800 és az időszámítás sze­rinti 400 között csak két íz­ben ismétlődött: 860-ban és 7-ben. Utoljára egyébként 1981-ben volt ilyen jelenség, s legközelebb csak 2238— 39-ben lesz hasonló hármas találkozó az égbolton. Szabó Margit, Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom