Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-22 / 301. szám

1992. december 22., kedd SPORT iflÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szurkolói ankét a női kézilabdacsapat jövőjéről Nehéz tárgyalás után A harmadik magyar bajnoki cím és ami mögötte van Bökfi János vállalkozna Lapunk december 10-ei számában „Bökfi János be­fejezi?” címmel megjelent írásunkban Beregszászi Pál, a Békéscsabai Előre Súlyemelő Club edzője alkotott véleményt a frissiben újabb, összességében harma­dik magyar bajnoki címet kiharcolt békéscsabai óriásról, az olimpiai negyedik helyezett, ifjúsági világbajnok Bökfi Já­nosról Az egyesület első számú súlyemelője nem ért egyet az abban nyilatkozóval, ezért a következőket fogalmazta meg: Tegnap este a szurko­lókkal találkoztak Bé­késcsabán a Békéscsa­bai Előre KSE női ké­zilabda-szakosztályának veze­tői és játékosai az MH helyőrsé­gi klubjában. Azért jöttek össze a résztvevők, hogy eszmecserét folytassanak a jövőről. Mint is­meretes, a Jamina Rt. jelentős —több feltételt is tartalmazó— összegű ajánlattal kereste meg a klubot. A mintegy ötven — zömmel lila-fehér jelképekkel — megjelent szurkolót dr. Gally Mihály köszöntötte és el­mondta: a KSE súlyos anyagi helyzetben van, többmilliós tar­tozásuk van, s emellett a játéko­sok fele is munkanélküli. Ve­szélybe került így a csabai női kézilabdázás jövője. Ezért olyan tőkeerős támogatót keres­tek, amely a költségvetés több mint felét állni tudja. Egyébként az új szponzor belépése sem jelenti azt, hogy a leggazdagabb klub lesz a csabai az élvonalban, hiszen például a Debreceni VSC 37 milliós éves költségve­téssel rendelkezik. Lehoczki András, a Jamina Rt. elnök-vezérigazgatója el­mondta: olyan békéscsabai él­vonalbeli klubot kerestek, amely jó reklámhordozó. így találtak a tavalyi női kézilabda NB I-es bajnokság bronzérme­sére, a Békéscsabai Előre KSE- re. Ennek fejében három felté­telt kötöttek ki: a név- és szín- használatot és a pénzügyek irá­nyítását. A jónevű cég a csornai gyár integrálásával napjaink­ban gyakorlatilag teljes egészé­Az elmúlt hét végén Békéscsabán lezajlott Viharsarok—Szám- prog Kupa országos úszóviadal megmozgatott több szponzori erőt, ami nem csupán jelképes volt, hanem a képvise­lőik személyesen is átadták tisz­teletdíjaikat, sőt néhányuk se­gédkezett is a verseny folya­mán. Egyikük, a gyulai Fanisz- ló József neve jól cseng a Békés megyei úszóberkekben. Evekig versenyzett és edzősködött a fürdővárosban, de nem szakadt el ma sem az úszástól, hanem más módon segít: sportruházat és kiegészítő felszerelések for­galmazásával, illetve gyártásá­val foglalkozik, többek között a német Olimpia cég termékeit kínálva. Faniszló József sport­szerkereskedő, a FANIsport- wear magyarországi üzletháló­zatának tulajdonosa a szponzori szerepéről így vallott: ben uralja a hazai cseréppiacot. A szerződés teljesen üzleti ala­pon jönne létre az egyesülettel három szezonra, azaz az 1993—94-es bajnokság végéig. Ezt követően ismét tárgyalná­nak a jövőről. Amennyiben a csapat az előírt ötödik helyezést nem tudná biztosítani, úgy auto­matikusan megszűnne a megál­lapodás. Viszont az ennél jobb helyezés elérése esetén lénye­gesen több pénzt kapnának a játékosok, így nem lennének egzisztenciális gondjaik. A fiatal szurkolók elmond­ták: Békéscsabán a lila-fehér színnek és az Előre névnek ha­gyománya van, ők nem tudnák elfogadni a téglavörös-zöld színt a jövőre nézve. Ezért kér­ték, hogy legalább a klubszín maradjon a régi. Az elnök-ve­zérigazgató ismételten kifejtet­te: a százszázalékosan osztrák magán tulajdonban lévő cég tu­lajdonosai a korábban említett három feltételt szabták — első­sorban erőteljes marketingpoli­tikájuk miatt — a szerződés- megkötés alapjának. A többi területen, így a támogatás összegét illetően — amelyet egyébként üzleti titokként ke­zeinek — már engedékennyeb- bek voltak. Információként az hangzott el a megbeszélésen, hogy több millió forintról van szó, a klub költségvetésének öt­ven százalékát meghaladó összegről. Egy idősebb szurkoló arról fejtette ki véleményét, hogy a név nem minden, hiszen ő is szurkolt már korábban a békö­— Sportbaráti kapcsolataim révén családi vállalkozásban fogtam bele a sportruházat for­galmazásába, illetve gyártásá­ba. A német Olimpia cég vezér- képviselete vagyunk Magyar- országon kizárólagos termék- forgalmazói joggal, így vele együtt működve a FANIsport- wear célja, hogy a magyar úszósportot támogassa, kiter­jesztve a triatlon, a torna és a sí sportágakra. Persze elsősorban Békés megye sportjában, az is­kolák körében szeretnénk nép­szerűsíteni termékeinket úgy, hogy kedvezményesen, terme­lői áron szolgálunk ki minden sportolási igazolással rendelke­ző vásárlónkat. Jól ismerem a békéscsabai úszók erőfeszítéseit és elisme­résre méltó eredményeit. Ko­vács Ottóval jó barátságban va­gyunk, Szabados Bélát pedig tehetséges, jó úszónak tartom, tös lányoknak, a Vörös Meteor­nak és a MAV-nak is, majd csak ezután jött az Előre. A lényeg az, hogy csabaiak és szórakoz­tatják, örömet okoznak neki és szurkoló társainak. A tanácskozáson nehezen közeledtek egymáshoz az állás­pontok, mindkét oldal képvise­lői ragaszkodtak az eredeti véle­ményükhöz. Ebben a helyzet­ben kért szót a csapat kapusa, Megyes Ildikó. Úgy fogalma­zott, hogy már rég nem róluk és a megélhetésükről van szó, ha­nem valami parttalan vitáról. Dinya László a szakosztály egyik irányítója, rámutatott: né­hány éve rendszerváltás történt, s mindez a sportban azt jelenti, hogy megszűnt a korábbi köz­ponti támogatás. Mindenkinek saját magának kell előteremteni a szükséges pénzt a sportra. Ezért fogadták örömmel a jóhí­rű Jamina Rt. ajánlatát. Végül feltette a drámai kérdést: aláír- ja-e a szerződést vagy nem? A szurkolók közül többen az alá­írás mellett voksoltak. Nem sikerült tehát a végső megoldáshoz közelebb jutni a tegnap esti találkozón, bár úgy tűnt a csaknem másfél órás megbeszélés végén, mintha va­lami elmozdulás történt volna a holtpontról. A folytatás decem­ber 23-án, szerdán 15 órakor lesz a sportcsarnokban, amikor a lányok és a szponzorok, veze­tők vidám teremlabdarúgó- mérkőzésen mérik össze tudá­sukat. Itt folytatódhat tovább a két fél megbeszélése a témáról. (verasztó) aki most a torpedóember. Úgy hiszem, hogy jó reklámhordo­zó, s ezért is támogatom. Dobrocsi Nándor, a Békés­csabai Előre Úszó Club elnöke a versenyről: — Köszönjük támogatóink­nak, hogy anyagi szempontból is sikerült biztonságosan lebo­nyolítanunk a versenyt, ami azért is érdemleges, mert több nemzetközi szintű úszót si­került tiszteletdíjban részesí­tenünk. Úgy érzem, hogy előbbre lépett a viadal, több volt ez egy versenynél. Szeret­nénk, ha az országos szövetség is bejegyezné a versenynaptár­ba, annál is inkább, mert tervünkben szerepel, hogy a jövőben nemzetközi méretűvé szélesítsük. Köszönet a Víz­műnek és munkatársainak, hogy megrendezhettük ezt a rangos úszókupát. Gyurkó Mii iái.y Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékozta­tása szerint a Totó 51. fogadási hetének nyereményei a követ- kezők: 13 plusz egy találatos szel­vény 6 darab, nyereményük egyenként 877 ezer 492 forint; 13 találatos szelvény 9 darab, nyereményük egyenként 355 ezer 175 forint; 12 plusz egy találatos szelvény 189 darab, nyereményük egyenként 31 ezer 894 forint; 12 találatos szelvény 142 darab, nyere­ményük egyenként 10 ezer 730 forint; 11 találatos szelvény 3016 darab, nyereményük egyenként 1178 forint; 10 talá­latos szelvény 17 ezer 282 da­rab, nyereményük egyenként 308 forint. »Megdöbbenéssel olvastam a Békés Megyei Hírlapban megjelenő,jövőmmel kapcso­latos nyilatkozatot. Magyar bajnoki eredményem „értéke­léséhez” mindenkinek joga van, ezt meg lehet tenni pozi­tív és lekicsinylő értelemben is. A további sorsomat illetően azonban—a sport vagy „más munkaalkalom felkutatásá­ban” látom-e a jövőmet — talán én lennék a legilletéke­sebb szólni Ugyanez vonatko­zik a súlyemelőklub vezetői­hez, edzőihez és a szétesett vá­logatott vezetőihez való viszo­nyomra is, amit én belső ügy­nek, és nem ájságcikktémá- nak tekintek. Tizenegy évi nemzetközi szintű eredmé­nyeim a Békéscsabai Előre Súlyemelő Clubnak jelentős sikereket hoztak. Miután az edzői képesítést is megszerez­tem, úgy érzem,jogosan felté­teleztem, hogy nem „más”, hanem a súlyemelősport területén dolgozhatom. Úgy látszik azonban, hogy rám is érvényes a mondás: a mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Hogy ki van azonban erköl­csi válságban — ezen el lehet gondolkodni!« A december 10-ei megje­lentekkel kapcsolatos észrevé­telén túl arra kértük Bökfi Já­nost, fejtse ki részletesen fenti levelét. Természetesen tesszük ezt azzal együtt, hogy ne csak az egyik fél hallgattas­sák meg. — Kezdeném azzal, ha már a klubnak egy újabb dicsősé­get, egy magyar bajnoki címet szereztem, akkor ne hasonlít- gassuk más eredményekhez, ne cikkizzük, hanem örüljünk együtt a sikernek — mondja elöljáróban a kitűnő súlyeme­lő. — Sajnos, az utóbbi évek­ben, a szöuli olimpiát követő esztendő óta nem igazán jó az összhang, a légkör az egyesületben. S ez nem csak az Előréből való kiválással, az ezt követő pénztelenséggel magyarázható. Mind gyako­ribbá válnak az összetűzések, amelyek tovább nehezítik a kis- egyesület sorsát. Jómagam még mindig és nagyon is sze­retem a sportágamat, szeret­nék tovább emelni, hiszen 29 évesen még mindig tudok eredményeket elérni, ám ha a körülmények rákényszeríte- nek, abba kell hagynom. — Milyen körülményekre gondolsz? — Több tényező is közre­játszhat ebben. A múltkori írásból is kiderül: az egyesülettel szóló szerződé­sem 1993. február végéig él. Ha ez lejár, még nem tudom miből élek meg, a családot mi­ből tartom fenn. Hát még mi­ből, hogyan sportolok... — Erre értette egykori edződ, hogy „más munkaalka­lom felkutatásában látodjövö­det” ? — Fél füllel hallott arról, hogy egy kft.-től ajánlatot kap­tam. Ezt a hallomást kész­pénznek vette, holott csak mint lehetőséget kínálták föl nekem, ha nem tudok tovább emelni, edzősködni. — S mi az akadálya egy újabb szerződéskötésnek vagy a régi megújításának? —Ha felvetem az egyesüle­ten belül, senki sem ad őszinte választ rá. „Nincs pénze a klubnak” — mondják. „Nem tudjuk, hogyan lesz tovább” — hangoztatják. Emiatt bi­zonytalanságban élek. Termé­szetes, hogy gondolkodom a további sorsomat illetően, mert valamiből meg kell élni. — Más megoldás nem adódhat? — Én is ezt kérdezem. Né­hány évvel ezelőtt még arra biztattak: végezzem el az edzőit, s ha egyszer abbaha­gyom, edzősködhetek az egyesületben. El is végeztem. S azt is el tudom képzelni, hogy az edzősködés mellett még tovább versenyeznék, ami azért — legalábbis amíg ilyen eredményeim vannak — rangot adhat a klubnak. Eddig is hasonlóan csináltam az utol­só félévben, csakhogy ugye, mint mondtam, lejár a szerző­désem... Az edzősködésről pe­dig már szó sem esik. — Milyen eredményekre lennél még képes? — Bennem van a 370 kiló még. A magyar bajnokságon is volt esélyem erre az ered­ményre az edzésen elért telje­sítmények alapján, de egyre jobban elmérgesedett a hely­zet az egyesületben, ami a tel­jesítményemre kihatott, de így is utcahosszal nyertem a baj­nokságot. S jövőre is meg tud­nám emelni a 370 kilót, amivel nemcsak itthon kereshetnék valamit... — De ha egyszer nincs pénz... — Pedig lehetne csinálni. A nyáron felvetettem: nincs tel­jesen kihasználva a súlyeme­lőterem, engedjük be a body- sokat is, dolgozzunk közösen, vagyis a vállalkozásból az egyesület profitálhatna. A klub vezetői nem támogatták az ötletet, mondván, akkor nem lesz súlyemelő, mert min­denki csak „badizni” akar. Közben a felszerelésből is ki­kopunk lassan, nincs egy tisz­tességes dobogónk... — Vállalkozás! Ez lehet a kiút? — Csakis, ha azt szeret­nénk, hogy egy fél évtized múlva is halljanak még a bé­késcsabai súlyemelőkről. No meg egy kis rugalmasság is kellene mindehhez. Lehet, hogy most sértett embernek tű­nök, de azt hiszem, az lenne a járható út, amit fölvetettem. Sajnos azonban úgy tűnik, egyelőre nem haladunk elő­re... — Erkölcsi válságról be­szélt egykori edződ... — Ez az amit végképp nem értek. Rákérdeztem, de nem kaptam kielégítő választ. Könnyen lehet, kényszerűség­ből kell hátat fordítanom a sportágnak. Miközben látom a televízióban, hogyan búcsúz­tatta a szövetség és egyesülete, a Vasas Szalma Lászlót, a kitű­nő atlétát. Nem érzem úgy, hogy Lacinál kevesebbet tet­tem a sportágért, a súlyemelés népszerűségéért — Békéscsa­bán. S még tehetnék a jövőben is. Persze mindez megítélés kérdése... Jávor Péter Góltotó Az év vége közeledtével lezárul egy korszak, kezdődik az új. Most lapunk is lezár egy időszakot, két hétre „pihen­tetjük” a Góltotó játékot, de csak rövid ideig kell nélkülöz­niük a tisztelt olvasóknak a tippelős játékot, ugyanis január 5-én, kedden a szokásos módon újra itt lesz lapunk hasábjain a szelvény. Addig is eleget teszünk tartozásunknak: egy héttel ezelőtt a Cesena—Spal olasz meccsre kellett tippelniük, s azok tették ezt helyesen, akik 1—1-et írtak be végeredménynek a főmérkőzéshez. Ok egyébként huszonkilencen voltak, akik közül három olvasónknak kedevezett a szerencse, azaz hárman nyertek egy-egy 1000 forintos vásárlási csekket, amelyet a szokásos módon válthatnak be a játék szponzorá­nak, a Békéscsabai Kisáruháznak három üzletében. Az év utolsó játékának nyertesei: Kátai András, Gyula, Pósteleki u. 75. Ladnyik Pálné, Kondoros, Klapka u. 16., Nagy Barbara, Magyarbánhegyes, Aradi u. 10. Ha nem muszáj, nem engedem le a súlyzót fotó: Fábián istván Olimpia-FANIsport az úszókért RRKRS MEGYF.1 HÍRLAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen ügyvezető igazgató és dr. Tóth Miklós kiadóvezető. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; telefax: (66) 441-020; kiadó: (66) 441-545. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 319 forint, egy évre 3388 forint Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom