Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-22 / 301. szám
1RF.KKS MF,r.YF,l HÍRIAPGYEREKLEVELEK 1992. december 22., kedd £ © Az én legszebb karácsonyon December elején arra kértük a gyerekeket, írjanak nekünk. írják meg, melyik volt a legszebb, a legboldogabb karácsonyuk és miért? Melyikre emlékeznek a legszívesebben, melyiken hozottá Jézuska az ajándékokon túl a megszokottnál több örömet, melyiken varázsolta az átlagosnál boldogabbá karácsony szent ünnepét? A felhívásra sok levelet kaptunk, a legjobbakat most közreadjuk. Köszönjük a szép sorokat és azt kívánjuk, nem csak a levélíróknak, de minden kis olvasónknak, hogy a mostani, az idei karácsony legyen minden korábbinál melegebb, szere- tetteljesebb. Gyertyafényben úszott minden 1991 karácsonyán történt az, amit most én leírok. Izgulva vártam december 25-ét. Jómagam is számolgattam a féltve rakosgatott pénzemet, és ábrándozva raktam össze a mozaikképeket az elképzelt ajándékokról, melyeket a családomnak adtam át. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen izgalommal készülődtem, pakoltam, takarítottam. Végre elérkezett a várva várt nap. Vajon milyen ajándékokat hoz a Jézuska?-És az én meglepetéseimnek örülnek majd? Ilyen belső kérdésekkel voltam teli egész nap. Reggel, amikor felébredtem, édesanyám arra kért, hogy díszítsem fel a fenyőfát. A szomszéd gyermekkel együtt készítettünk díszeket, csomagoltunk ajándékokat. Délre el is készültünk a nagy feladattal. Óh, de szép lett! — kiáltottunk fel egyszerre. Délben megebédeltünk, majd egész délután a konyhában sürögtem-forogtam. Pompásabbnál pompásabb ételeket készítettünk. De jó illatuk volt! Lassan, de elérkezett az este is. Mindenki szépen felöltözött, megjöttek a vendégek és bevonultunk abba a szobába, ahol a karácsonyfa volt. Közben arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy a mi családunk együtt töltheti az ünnepeket! E gondolatok alatt megszólalt a lemezjátszó: „Mennyből az angyal...” című dalt játszotta. Én leültem a fenyőfa mellé és elkezdtem olvasni a címkéket: „Apától anyának”. Egyszer az én nevemet is megpillantottam. Gyorsan kibontottam az ajándékot. Ó, ez egy fényképezőgép! — kiáltottam fel, és könnyes szemmel szüleim nyakába borultam. Nagyon-nagyon köszönöm drága apukám és anyukám — mondtam kissé meghatottan. Miután mindenki kibontotta a maga kis csomagját, elmentünk vacsorázni. Amikor beléptünk a másik szobába, gyertyafényben úszott minden. Csodálatos volt! Megettük az ételeket és boldogan gondoltunk vissza szeretteinkre és régi emlékeinkre. Számomra nagyon szép volt ez az ünnep, ezért is írtam le. Kívánom, hogy még nagyon sok gyereknek öröme legyen benne. Kolozsi Anita, Mezőhegyes Édesanyám mosolya 1989 októberében hagytuk ott apát. Akkor a húgom hat hónapos, én hétéves voltam. Én az addigi karácsonyokat szomorúnak ismertem, mert az apu mindig részeg volt, és az anyukám sokat sírt. Karácsonykor is mindig sírt. Akkor még nem tudtam, hogy kétfajta könnyek léteznek. Vannak szomorú, fájó és vannak szívből jövő, de nagyon boldog könnyek is. Én erre 1989 karácsony estéjén jöttem rá, amikor édesanyámnak átadtam a saját kezemmel készített kis szívecskét. Ó felkapott engem, magához szorított és nevetett is és-sírt is. De olyan boldogan mosolygó szemet, mint azon az estén, soha senkinek nem láttam. Olyan szeretettel és vidáman szorított magához, mint azelőtt soha. Én akkor ismertem meg az igazi, boldog karácsonyt, amit soha el nem felejtek. Ekkor láttam az édesanyámat először igazán nevetni és boldognak lenni. Nekem ez volt a legszebb karácsonyi ajándék, ami mindennél százszorta többet ér, és azóta igazán boldog, és minden karácsonyunk gyönyörű. Maguk még szebbé tehetnék nekem ezt az ünnepet, ha megírnák az újságban azt a gyönyörű verset, amit tavaly énnekem az édesanyám írt, és én meg is tanultam, és ez a vers mindennap az eszemben van. Igazán szépen kérem magukat, hogy december 10-ére az újságban is írják meg. Nagyon szépen köszönöm! Az öröm fényképei Ketten vagyunk testvérek. Mindkettőnknek az elmúlt karácsony volt a legigazibb és legemlékezetesebb. Miért? Röviden elmesélem. Elérkezett szent este. Mi, gyerekek titkon izgultunk. Vajon mit rejthetnek az ajándékcsomagok a fenyőfa alatt? Szokatlan formájuk miatt találgattunk egymás között. Estefelé — még most is visszaemlékszem — az öcsém már nagyon bánatosnak látszott. Utólag elárulta — nagy gyermeki örömében —, hogy azért volt olyan kedvetlen, mert nem autót (ami a kedvenc játéka) vagy legót vélt a becsomagolt dobozokban. A legnagyobb meglepetés engem ért. Szüleim közösen készítették el nekem az ajándékot. Nagyon meghatódtam, mikor kibontottam. Házilag készített Barby-búto- rokat kaptam. Nekem ez nagyon kedves, szívből jövő ajándék. Megjegyzem: késő este készítették, amikor már mi lefeküdtünk. Ezért nem sejthettünk meg semmit. A testvérem transzformereknek örvendezhetett, melyeket autókká lehet alakítani. Kettős örömét tetézte, hogy tőlem, máig is kedves katona hadsereget kapott. A többi ajándéknak is örültünk, de ezt az élményt szerettük volna megosztani önökkel. A szüleinket is megajándékoztuk mindketten. Anyukám készített fotókat a karácsonyi ajándékbontásról. Ma is jót mosolygunk a testvérem komoly, majd mindkettőnk ún. túláradó arckifejezésein. A véletlen műve, hogy éppen ezt az alkalmat örökítette meg a fényképfelvétel. Laszli Mónika és Laszli Attila, Gádoros Két korcsolya egy estére Nyolcéves voltam ezen a karácsonyon. Már jó előre készültem rá úgy, mint a család minden tagja. Testvérem és én korcsolyát kértünk. Anyukámnak egy ruhát, apukámnak papucsot, mamámnak pulóvert, tatámnak és nagybátyámnak borotvahabot vettünk. Téli szünet lett, és mi tesómmal mindennap kerestük az ajándékot, de nem találtuk. Eljött a karácsony, megebédeltünk és vártuk apát, mert Pesten volt dolgozni. Megjött, elővette mindenki a csomagot. Amikor megmutatta anyukám a korit, nagyon- nagyon megörültem és megpusziltam őt. Aztán odaadta mindenki az ajándékot annak, akinek vette. Mindenki örült neki, de kiderült, hogy apukám hozott még egy korcsolyát. Annak is megörültem, pláne azért, mert rá volt írva a kedvenc hokicsapatom neve. Persze a pusziról sem feledkeztem meg. Még ezen az estén esett a hó. Énnekem azért a legszebb karácsonyom volt, mert azt kaptam, amit akartam volna, és együtt volt a család. Ötvös Szabolcs, Gyomaendrőd Bölcső a fenyőfa mellett Az én legboldogabb karácsonyom akkor volt, amikor megszületett a kistestvérem. Azon a szent családi ünnepen a fenyőfát a bölcső mellé állítottuk. Az egész család — persze a hugi kivételével — együtt díszítette az örökzöldet. Amikor befejeztük a dekorálást, előttünk egy csodálatosan gyönyörű karácsonyfa illegette magát. Az öröm csöndjét édesanya törte meg azzal a mondatával, amellyel vacsorázni hívott minket. Alig vártam a vacsora végét, hogy Nórinak, a hugicámnak a bölcsőjét ringathassam. Az evés után megnéztük az ajándékokat. Én minden csomagomat megmutattam a legifjabb családtagnak. Hiszen ő jelentette számomra a legnagyobb boldogságot. Neki egy rajzot adtam ajándékba, amelyen Norcsi és én vagyok rajta, amint királyos meséket — ugyanis azok a kedvenc történeteim — mesélek neki. Ezek után leültünk a tévé képernyője elé, de nem sokáig néztem örömmel, mert eszembe jutott, hogy sajnos vannak olyan gyerekek, akik nem örülhetnek a karácsonynak,mert az ő hazájukban háború dúl. Én azt szeretném, hogy ezen a karácsonyon minden ember egyformán boldog lehetne. i Botyánszki Adrienn, Békéscsaba Macskakölyök a kosárban Miért? Miért folyik vér? Él-e szívünk? Miért hull a könny? Mondjátok meg, emberek! /aSA Miért halnak meg emberek? Ez a világ? ígérjük meg, Ez egy élet? ^ Segítünk a szenvedőkön eleget, Miért ilyen a szeretet? Teszünk róla, hogy Miért szenvednek ártatlanok? Ne haljanak ártatlan kis gyermekek! Miért bántják a gyermeket? Lesz majd béke, Anyja mellén szopó picit, Lesz majd mosoly, Miért lőnek le embereket? S boldogság e földtekén, Miért nincs béke? Nem folyik vér, Miért nincs mosoly? Nem hull a könny, Miért nincsen megértés? Nem lesz többé szenvedés! Miért nem segít, Csak fogjon össze Miért nem békít Ez a világ, Valaki eföldtekén? S igaz szívvel kiáltsuk: EMBER VAGYOK, Karácsony van, S IGAZVAGYOK, Szép ünnep ez, VILÁG: BÉKÉT KÍVÁNUNK! De hol maradt a szeretet? Ifj. Szokolai Mihály László, Van-e lelkünk? Pusztaföldvár A karácsony a szeretet ünnepe. A legszebb és a legemlékezetesebb karácsonyom 1991. december 24-én, a szentestével kezdődött. Szenteste napján a családdal feldíszítettük a fenyőfát. Én készítettem az ajándékokat a testvéreimnek, anyukámnak, apukámnak. Mivel nagyon álmos voltam, hamar elaludtam. Másnap reggel felébredtem, de már a családtagok felkeltek. Végre eljött az a pillanat, amikor mindenki megtalálta a maga ajándékát a karácsonyfa alatt. A családtagok közül mindenki nézte, hogy milyen ajándék vár rám. Rám egy kosár várt, ünnepi szalaggal átkötve. Ahogy kinyitottam, örömömben azt kiáltottam, ez igaz! A kosárban pedig egy hófehér színű perzsa macskakölyök édesen aludt. Megvalósult az álmom, mert valóban egy kis perzsa macskát szerettem volna. A karácsony hátralévő napjai kellemesen, örömtelin teltek el. Koter István, Csorvás A kicsi is szép volt 1991. december 22-én megvettük a fenyőfát. Én elszomorodtam, mert a fa kicsi volt. December 24-én feldíszítettük; nagyon szép lett. Már nem voltam szomorú. Estére eljött mamám is. Együtt vacsoráztunk. A vacsora húslevesből, sült halból és sült csirkéből állt. Vacsora után megnéztük az ajándékokat. Én sok mindent kaptam, például órát, szemfestéket, sprét, könyvet, narancsot. Testvéremmel a macskák farkára szalagot kötöttünk és így kergettük őket. 11—12 óra körül feküdtünk le. Nagyon szép és tréfás volt az életem kilencedik karácsonya. 4 Kulik Zsuzsa, Gyomaendrőd Könyv, hajas baba 1989. december 24-én délelőtt már készültünk a nagyiékkal a karácsonyra, és váratlanul megjött Németországból a nagybátyám, Laci bácsi, a nagynéném, Dagmár néni, az unokabátyám, Dániel és az unokahúgom, Krisztin. Ezért apukám és anyukám elmentek bevásárolni. Estére gyönyörű lett a karácsonyfa. Miután megcsodáltuk, elmentünk vacsorázni. Sült pulykát ettünk, és az asztalon csak két gyertya világított, vacsora után kiosztottuk az ajándékokat. Én német nyelvkönyvet, perselyt és hajas babát kaptam. Ez azért volt a legszebb karácsonyom, mert a távoli rokonokkal ünnepeltük. Maráz Alíz, Gyomaendrőd
