Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-17 / 297. szám
1992. december 17., csütörtök HAZAI TÜKÖR íjjÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Kárpótlás Pusztaottlakán A pusztaottlakai földrendező bizottság — betöltve feladatát — a kárpótlásra jogosultak érdekeinek védelmében legutóbb falugyűlésen biztosította a lehetőséget a véleménynyilvánításra. A településen 53-an adtak be igénylést a gyorsított eljárásra és az igénylők 60 százaléka már kézhez vehette a kárpótlással kapcsolatos határozatot. A helyi termelőszövetkezet az egyeztetések után 6 kijelölt mezőgazdasági tábla műveléséről mondott le, s adta át a bizottságnak további intézkedésre. A beadott igények és a valós földterületek alapján megállapítható, hogy földalap van elég, tehát mindenki hozzájuthat a kért mennyiségű területhez. A megyei kárpótlási hivatal részéről december 21-éré kitűzött árverés előtt a földrendező bizottság a licitálás előkészítésére december 18-án 15 órától érdekegyeztetőre hívja össze a licitálni szándékozókat. És még valami, amit jó tudni: mind az egyeztető, mind pedig az árverés színhelyéül a művelődési házat választották. Battonya még reménykedik Battonya város képviselőtestülete a november végén megtartott ülésén úgy határozott, hogy alapító tagként 300 ezer Ft tőkével belép a közeljövőben megalakítandó regionális fejlesztési társaságba. — Támogatná az új vállalkozásokat, ezekben a beruházási költség 20-30 százalékával maga is részt venne, más esetekben az induló vállalkozásokhoz hitelgaranciát nyújtana — tájékoztat Takács Dezső polgár- mester. A társaság megalakulásához a kormány a privatizációs bevételből 1,5 milliárd forinttal járulna hozzá, az önkormányzatoknak, gazdálkodó szervezeteknek, vállalatoknak 500-600 millió forinttal kellene belépniük. Ha ez a pénz nem jön össze, régiónk elesik a másfél milliárdos állami támogatástól. A társaság létrejöttéhez lakosonként 30-50 forintot kellene a települési önkormányzatoknak előteremteniük. Az alig több mint hétezres lélekszámú és a munkanélküliségtől rendkívüli mértékben sújtott Battonya képviselő-testülete egyetértett a társaság céljaival, és „első szóra” megszavazta a kívánt összeget. A szándék megvan A dombiratosi önkormányzat is részt kíván venni a dél-békési gázprogram megvalósításában. A képviselő-testület szerint a program költségeinek nagyobb hányadát a területfejlesztési alapból lehetne finanszírozni, ennek érdekében pályázat benyújtását tartja szükségesnek az Állami Fejlesztési Intézethez. A pályázathoz, illetve a program végrehajtásához szükséges saját erő előteremtése egyelőre reménytelennek látszik, nemcsak Dombiratos, hanem a többi érintett település esetében is. A leggyakrabban hallható vélemény szerint sok múlik azon, hogy hogyan megy végbe a Dé- gáz privatizációja. Debreceniek hangversenye - Trikolidisz nélkül Visszhang A megyei tiszti főgyógyszer/ • / / /a a //Il esz-jaras útvesztőiben... Hivatalos bejelentéssel kezdődött a filharmónia vasárnap esti hangversenye. A Debreceni Szimfonikus Zenekar vezető karnagya, Karlosz Trikolidisz nélkül kényszerült a Jókai Színház közönsége elé lépni. A beugró karmester, Kamp Salamon — a közreműködő Kodály Kórus zenei vezetője — Beethoven C-dúr miséjét és Kodály Budavári Te Deumát vezényelte tisztes helytállással. Ez a mindössze korrekt előadói attitűd elsősorban a Beethoven-mű tolmácsolásánál bizonyult elégtelennek. A szerzőre oly jellemző ellentétek és a megdicsőült, bensőséges líra hangjai hiányoztak talán a legjobban, noha a színházterem akusztikai adottságai — vagy inkább ezek hiánya — sem igen kedveztek a színpadon mélyen hátul felálló kórusnak, és így egy árnyaltabb, ugyanakkor koncentráltabb kórushangzásnak. A szünet utáni darab, Kodály hálaadó Budavári Te Deuma (a török iga alóli felszabadulás évfordulóját ünnepelte e zenével a főváros 1936-ban) azonban valóban „megszólalt” ezen a hangversenyen. Hogy Kodály, a kórusmuzsika mestere bánt-e jobban az énekhanggal és kórussal, hogy a karnagy mozog-e otthonosabban a kórusirodalom e klasszikusának világában, hogy pregnánsabbak voltak-e a beintései a zenekar és az énekesek számára...? Bizonyára. Ami a lényeg, erőteljes és sokatmondó Kodály-tolmácso- lást hallhattunk. A zenekar kevés kivétellel — például csellószólam — kiegyenlített teljesítményt nyújtott. Ugyanez mondható el a négy énekes közreműködő — Kincses Veronika, Szonda Éva, Bándi János és Bordás György—produkciójáról, különösen az énekesnők szereztek élményszerű pillanatokat. Gyenge Enikő A debreceni kórus erőteljes és sokatmondó Kodály-tolmácso- lást nyújtott Van, ami nem kerül pézbe Hétfőn este Nagyszénáson közmeghallgatást tartottak, ahol Kaczkó Mihály polgár- mester számolt be az idei esztendő elvégzett munkáiról és a jövő évi költségvetés tervezetéről. Sokan kíváncsiak voltak az önkormányzat eddigi tevékenységére, többen véleményüket, kérdéseiket is tolmácsolták. Volt, aki az 1993- as költségvetésből a nyugdíjasok támogatását hiányolta. A polgármester megnyugtatta az idős hozzászólót, hogy jövőre a nyugdíjasok és a nagycsaládosok számára is lesz pénz, szociális ellátásra közel 10 milliót fordítanak majd. A bölcsőde marad vagy bezárják? — érdeklődött egy szülő. — Egyenlőre marad — hangzott a válasz, de fontolgatják azt is, hogy ha a kihasználtsága tovább csökken, akkor öregek napközi otthonává alakítják. — Vannak itt apróbb hibák, amik nem kerülnek pénzbe, csak a törvény szigorával kell fellépni — mondta az egyik hozzászóló és felsorolta az általa észlelt gondokat, a településen átszáguldó autókat, a piaci napok zűrzavarát, a sáros, csikkel teli buszpályaudvart. Cs. I. Nyugdíjasünnepség December 10-én jól sikerült ünnepséget rendezett a csárdaszállási nyugdíjasklub. A Balassi Táncegyüttes színvonalas táncműsorral kedveskedett, melyet finom vacsora követett. A legnagyobb sikert a tombolasorsolás szerezte a nyertesek legnagyobb örömére. A vidám hangulatú ünnepség beszélgetéssel és harmonikakíséret melletti nótázással éjfélkor ért véget. Ezúton szeretne a klub vezetője, Varga Imre a klubtagok nevében is köszönetét mondani a csárdaszállási önkormányzat képviselő-testületének, valamint a Petőfi Mgtsz vezetőségének, hogy támogatásukkal az ünnepség megrendezését elősegítették. Nálunk is sztár a Tomos A szlovén tengerpart gyöngyszemeként tartják számon az Adria melléki, a magyarok által is jól ismert kisvárost, az elegáns Kopert. Ez a nyolcezer lakosú városka másról is híres: 1954-ben Koperben alapították a Tovama Motomih Vozilt —közismertebben Tomos Társaság—az osztrák Steyr-Daimler-Puch céggel kötött licenc termékek gyártására. — A Tomos hírnevét a gyár versenyzői már 1960-ban megalapozták, amikor az Európa-baj- nokságon az ötven köbcentis kategóriában aranyérmet szereztek. A sportsikerek tapasztalatait a fejlesztések során hasznosították konstruktőreink, a versenyzők tapasztalatait visszajuttatva, a gyárban tökéletesítették a sorozatgyártást, a motorok megbízhatóságát, közúti biztonságát. így aztán 1962-ben már saját tervezésű és kivitelezésű motorjainkat értékesítettük — kezdi a beszélgetést Pálfi Ibolya, aTomos magyarországi képviselője. A kilencszáz dolgozót foglalkoztató Tomos gyárnak csak egyik termékcsaládját alkotják a robogók, a mopedek. Ma már nemcsak gyártói, hanem exportőrei is termékeiknek, széles nemzetközi együttműködésük eredményeként jelen vannak a piacon, sőt bizonyos részét uralják is. — Kooperációban dolgozunk a svéd Elektrolux céggel és a Husquame gyárral. A tervezőasztalról a napokban került le egy négyütemű kismotor kifejlesztése, melyben az olasz Acme Motori cég a partnerünk. Nagyon fontosnak tekintjük a folyamatos alkatrészellátást és a szervizhálózatot. Ahova készterméket szállítunk, ott az alkatrész-utánpótlás és a javító háttér is biztosított. A mopedek mellett a Tomos gyár fontos termékei között szerepel a hétféle típusú — 4 LE-től a 18 LE-ig — csónakmotor, melyeket nálunk is jól ismernek a vízisportok szerelmesei, a horgászok. Gyártanak még ötfajta mobil szivattyút, és óriási a kereslet a különféle háti motoros permetezők iránt is. —A magyar piacon is keresettek termékeink, a becsléseink szerint mintegy félmillió különféle Tomos motor van már az országban. Ezekhez az utóbbi két-három évben nem sok alkatrészt kértek, mert üzemeltetőik nem igényelték. Termékeink magas műszaki színvonalúak, jó minőségűek, s árban is bármely hasonló típussal versenyképesek —magyarázza Pálfi Ibolya. Szekeres András íme egy sikeres Tomos-termék. A hölgyek és a fiatalok motoroznak szívesen az A 35 L típusú mopeddel, mely mindössze 52 kilogramm, 49 köbcentis motorja 40 km/óra sebességnél másfél liter üzemanyagot fogyaszt avagy ismételten a megyei kórház patikanyitási kérelméről A fenti tényről — nevezetesen, hogy a megye egészségügyi vezetése a népjóléti miniszterhez készül a fenti kérelmének előterjesztése és humánus elbírálása érdekében—a szeptember 30-ai megyegyűlésről megjelent tudósításból értesülhettek a megyei lap olvasói. Ezen döntésünket egy hosszú — másfél éves — kérelmezési folyamat előzte meg, melynek folyamán — 1991 áprilisától napjainkig — 31 ügyirat keletkezett — eredménytelenül. Az egészségügy,,beteg” pontjait figyelemmel kísérők—és hovatovább ilyenné kezd válni a biztonságos gyógyszerellátás kérdése is — ezen aktahalmaz keletkezésének történetét a megyei lap szeptember 16-ai számából ismerhették meg minden apró részletre kiterjedő részletességgel. Azóta is csak ismételt elutasításokban volt részünk. A fentebb idézett cikkből szükségesnek tartom ismét hangsúlyozottabban kiemelni, hogy olyan helyen akarjuk a járóbetegellátás céljait szolgáló gyógyszertárat kialakítani, ahol annak kialakításától az 1991. szeptember 5-én a kórház vezetőinek jelenlétében történt megtekintés során a tiszti főgyógyszerész úr sem zárkózott el, sőt később ugyanide magánpatikát is telepíthe- tőnek vélt. Ezután mondott fel a kórház az ott üzemelő büfének és azóta tátong ott üresen, kihasználatlanul ez a helyiség az elutasító határozatok miatt. A visszautasító határozatok sorát, a tiszti főgyógyszerész merev magatartását nem tudjuk elfogadni, különösen az alábbiakban bemutatott országos, már létező gyakorlat tükrében: Míg ugyanis a mi próbálkozásaink rendre meghiúsultak, addig más kórházakban a járóbeteg-ellátási formák ellátására alkalmas gyógyszertárak valamennyi változatára találunk példákat. Ezek többnyire az utóbbi másfél, két év alatt valósultak meg, de van olyan hely is — Ajka —, ahol 10 éve működik a kórházi gyógyszerészek által működtetett járóbeteg-ellátó részleg. A változatos formák illusztrálására néhány kiragadott példa: Kecskeméten, Salgótarjánban magángyógyszertár működik a kórház tulajdonát képező épületben, Nyíregyházán a kórházi gyógyszerészek által kialakított kft., míg Győrben, Zalaegerszegen, Miskolcon betéti társaságot alakítva üzemeltetik a kórházi gyógyszerészek a patikát. Szolnokon az utcára is kiszolgáló úgynevezett közforgalmú gyógyszertár nyitása van tervbe véve a lakosság kérésére. Tulajdonképpen nem is érti az ember, hogy egy rendszerváltozásnak kellett jönnie ahhoz, hogy—legalábbis nálunk szerencsésebb vidékeken — elmozdulhasson a holtpontról ez a kérdés. Hiszen akkor, amikor örömmel adtunk helyt a betegek komfortérzetének javítását jelentő szolgáltatásoknak, a kórház területén például büfék, újság-könyvárus, virágárus fodrász stb. a legtermészetesebb elvárás lenne a betegek részéről, hogy gyorsan, biztonságosan, kevés utánajárással a legfontosabb „táplálékuk”, a gyógyszer is a kórház-rendelőintézet területén beszerezhető legyen. A kórházban fek\’ők még távozásuk előtt kiválthatnák receptjeiket, nem pedig utólag a megye távolabbi vidékeiről utazva be a ritkább gyógyszerekért a megye nagyforgalmú gyógyszertáraiba. A járóbeteg-ellátáson megjelenők is helyben gyógyszerhez juthatnának. Köztudott, hogy kórházunk válságos anyagi helyzetbe jutott, egyes osztályok részleges, időleges szüneteltetésére kényszerülünk. A kórház gyógyszerforgalmazásból származó bevétele a fekvőbetegek gyógyszerellátására lenne felhasználható. Fel kell tennünk a kérdést, ki és milyen érdekeket képvisel igazán az ügyben, s milyen mögöttes érdekek húzódhatnak meg? A nagy háttér a gyógyszertárak privatizációja. Úgy tűnik, miközben a gazdasági életben a szektorsemlegesség a szemlélet és az alakuló gyakorlat, a gyógyszertárak működésében még ez nem működik, olykor hivatalból akadályozott. Mintha a magán és (jelenleg még) államinak mondott gyógyszertárak előnyben részesítettek lennének a tiszti főgyógyszerész által és a tervezett kórházi pedig háttérbe szorított. De miért? — Miközben az országos gyakorlat (a fentiekben vázoltak szerint) már rég meghaladta Békés megye tiszti főgyógyszerészének elképzelését, az ügy hivatalnoka, mint jogalkalmazó a megye közgyűlésének színe előtt még azt sem tudta (kérdésre) megválaszolni, hogy elutasítását milyen tételes, hatályban lévő jogszabályra alapítja. Tehát ezért nem követhető, illetve érthető és bolyongunk a gyógyszer-ész-járás útvesztőiben. Közben sok ezer ember könnyebb és ésszerűbb egészségügyi ellátása sérül. A gyulai megyei kórházból közel 30 ezer beteg távozik a fekvőbetegosztályokról, míg járóbeteg-ellátásainkat több százezerén keresik fel. Széles körű társadalmi érdek megfogalmazásáról van tehát szó. Az ügy olykor már súrolja közéletünk tisztaságának határait. Ugyanakkor e tisztaságért felelősséget kell érezni. Felelőssége az állami funkciót vállalóknak nagyobb, beosztásukkal arányosan növekvően. Moralizálás nélkül meggyőződésem, hogy a megye közgyűlésének e tárgyban hozott egyhangú szavazata mögött (miszerint ,felmegyünk a miniszterhez”) valóban az önkormányzati törvényben megfogalmazott „népfelség’’ elve, s annak az állampolgárok érdekében való gyakorlása áll. Bízunk ennek érvényesíthetőségében. Dr. Gyarmati Sándor, A MEGYEI SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI BIZOTTSÁG ELNÖKE
