Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám

1992. december 16., szerda TENY-KEPEK „Néha úgy érzem: más világban élek” Egy pedagógus küzdelmei a béke szigetén „A napfény is bebújik mindenhová, mégsem koszolódik össze”. Nevezhetnénk ezt akár ars poeticának is — mondja Gönczöl Gizella ma- gyarbánhegyesi pedagógus, akinek személyi­ségében „túlteng” a vonzódás a művészetek­hez. Maga is ír novellákat. Hét gyermek felne­velése mellett hányattatott sors jutott osztály­részéül. A településen, ahol él, sokan véleked­nek úgy, hogy életfilozófiája, emberi kapcso­latai különböznek az átlagtól. Azt mondják: „kilóg” a sorból. „Egyéni” szellemisége miatt 10 évig nem taníthatott. Vajon mitói lesz „mássá” egy ember, egy író, egy pedagógus? A pletykákról, a valóságról ki szólhatna hitele­sebben, mint maga az érintett. „Ötödiknek születtem” — Vajdapusztán 1938-ban, egy tanyasi iskolában láttam meg a napvilágot. A kis település ak­kor Kunágotához tartozott. így is anyakönyveztek. A 8 gyer­mek közül csak én születtem júniusban, amolyan nyári gye­rekként. Édesanyám feltehető­en már több hónapos terhes volt, még sem lehetett rámondani egyértelműen. Már akkor sem voltam egy „rendes kisgyerek” — mondja mosolyogva Gönc­zöl Gizella. — Éurcsa érzés, mintha egy önálló fénnyel ren­delkező valaki lennék, akit akárhogy akarnak bedugni egy véka alá, mindig kibújik, még ha egy szemvillanásra is. A tes­temmel csinálhatnak bármit, de a lelkem nem befogható. — Önéletírásában olvasha­tó, hogy ötödiknek született, amely saját bevallása szerint is Meghatározta az életét. — Aki nyolc gyerek közül ötödiknek született, közel van a negyedik testvérhez — akire úgy emlékszem, hogy benne minden adottság és tehetség összpontosult. A sor elejének és végének még jutott szeretet, kö­zépen pedig elkallódtam. Min­denkihez meg kellett találnom az utat. Édesanyám halála előtt mondta, hogy negyedik testvé­rem után én hasonlítok legjob­ban apára, aki köztudottan mű­vészetszerető, írogató ember volt. Ha pedig rá hasonlítok, akkor ez azt is jelenti, hogy a toll úgy vonz, mint a mágnes a va­sat. Olyan örökséget kaptam, ami örömteli, de keserítette is a gyermekkoromat. „Más let­tem”, mint a többi. Kicsi ko­romtól gyűlöltem a hazugságot. Nem voít könnyű. Említettem, hogy valószínűleg apai örökség a tolinak, mint gondolati kifeje­zőeszköznek a szeretete, mert édesapám egy életen át írt. Em­lékszem egyik kritikára, amely­ben azzal utasították el, hogy „Gárdonyis” a stílusa. Édes Is­tenem, erre tán még büszke is lehetne az ő falusi tanítóságá­val, nyitott leikével. Apámtól, a regényeiből sokat tanultam. De nem kímélt az élet sem. Van miből merítenem. Kezdettől nagy szerepe volt nálam a kör­nyezet befogádásának, megis­merésének. Es ezek nem csak egyszerű képeket idéznek fel bennem, hanem érzéseket, amelyet megpróbálok novellá­imban leírni. Színészet vagy pedagógia —Mikor döntött úgy, hogy pe­dagóguslesz? — Gyerekkoromtól két ágon futott a „mi leszek, ha nagy leszek?” téma. Az egyik, erő­sebbnek tűnő ág a színészet volt. Mindenképp drámai színész szerettem volna lenni. Annak ellenére, hogy felvettek, szülői beavatkozásra és a jelenleg külön élő férjem tilalma vissza­tartott az iskolától. Maradt a másik, csak látszatra békésebb pálya, a pedagógusé. Ez lett az életem. Ma, amikor mindenki a gazdasági dolgokkal foglalko­zik, amikor meg akarnak őrülni a szegénységtől és egymás ha­ján búcsúznak a parlamentben, nekem a legfőbb gondom, hogy az ötödikeseimmel hogyan ta­nítsam meg mindazt, amit sze­retnék és a kamasz nyolcadiko­saimmal hogy éreztessem meg József Attila lelki rezdüléseit. Néha úgy érzem: egy másik vi­lágban élek. Mert nem tudok, nem akarok belefolyni a hét­köznapok sirámrengetegébe. Mi lenne velünk, ha elfelejte­nénk mosolyogni? Uram bo- csá’, ebben az összevisszaság­ban boldog ember vagyok. Mert fel tudtam mérni, hogy az én helyem egy tanteremben van, ahol képes vagyok a gyerekek­kel óráról órára visszavarázsol­ni a béke szigetét. Rettegek a gondolattól, hogy nyugdíjba kell mennem és ezt a kis szigetet eltapossák, hogy ott ideges, türelmetlen pedagógusok lesz­nek. Tudom, a kartársaim is so­kat dolgoznak, nem vagyok különb nem erről van szó. Csak arról, hogy azt a békét nem tu­dom odavinni, ami nekem van. Talán tanítványaim egyszer visszaintenek: nem múlt el nyomtalanul ez a béketeremtő akció. —A mai korban talán sokan megkérdeznék a pedagógust: miért vállalt hét gyereket? — Erre nem tudok egyértel­mű választ adni, mert nem aka­rok hazugságokba keveredni. Komoly májproblémákkal küszködtem, és az orvosok sze­rint is kevés esélyem volt a gyer­mekáldásra. Mégis így alakult. Márpedig ezek a gyerekek je­lezték, hogy élni akarnak és én egyiknek se tettem a nyakára a kést. Túléltem a kinevetéseket, a kigúnyolásokat elfelejtettem. A gyerekeim kárpótolnak és so­ha nem cserélnék azzal, akinek nincs. —Mennyiben helytálló a val­lási indíttatás? — Vállalom. Még akkor is, ha ez se olyan, mint másoké. így 54 évesen is felsajog bennem: megint rosszat tettem? Ha azt látom, hogy a saját belső bé­kémmel minden feladatot meg tudok oldani, úgy hiszem, Isten által szeretett ember vagyok. Annyiszor menekültem meg nehéz helyzetekből. Kizárt, hogy nem volt ott a gondviselés. — A pedagógusi pályáját 1978-tól 1984-ig kénytelen volt megszakítani. Miért nem tanít­hatott? — Tulajdonképpen nem is tudom megmondani. Talán azok se, akik miatt történt. Ben­nem harag nincs, s ezt nem kívá­nom újraboncolni. Akkor olya­nok voltak a politikai viszo­nyok. Elmúlt. Boldog vagyok, hogy ’84-től ismét taníthatok és mást nem is akarok tudni. Bizo­nyára kellett nekem az a meg­próbáltatás. — Hogy élt a „kieső” tíz év alatt? — Ha lehet nagyon mélyről magasra jutni, akkor én el­mondhatom, hogy átéltem ezt a mélységet. A családi életem is úgy alakult, hogy magamra ma­radtam a hűtlenséggel, az anya­gi gondokkal, a hét gyerek prob­lémáival. Túléltem! Megtanul­tam a pia'c lélektanát: amit éj­szaka horgoltam, azt nappal eladtam, hogy legyen mit enni. Kereskedtem mindennel, ami értékesíthető volt. Megtanul­tam becsülni a kétkezi munkát. Arattam, kévevágó voltam, cir­kot húztam, kukoricát törtem, miközben az oklevelem ott sár­gult a fiókban. Nem kérem szá­mon senkitől, mert ezzel az idő­vel értékesebb lettem. Inkább megköszönöm.-íl&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Alfa és omega” — Szeretném megemlíteni egy fontos mozaikját az életemnek — mondja Giziké megelőzve az utolsónak szánt kérdést. — Tulajdonképpen nem le­het panaszom, mert engem „megtaláltak”. Mint egy ( füg­getlen emberre — aki néni haj­lik se jobbra, se balra! —, rám bízták a település újságjának szerkesztését. A legnagyobb boldogság pedig, ha idős embe­rek megállítanak egy-egy kis verssel: „Tessék már megnézni, jó-e?” És ez mind bekerül a Hírmondóba, sőt azok is, akik már nincsenek itt. Az újság jó kapcsolat a külvilággal, Kana­dától Belgiumig, Székesfehér­vártól Szegedig vive a hírt az itt lakók életéről. — Talán túláradó érzelmei miatt, amelyet kifejezésre is jut­tat, az emberek különcnek tart­ják. Nem zavarja ez? — Akarva-akaratlan vissza­jutnak hozzám is a vélemények. Todom, hogy nem szeret min­denki és ez egy időben nagyon elkeserített. Ma már ott tartok, hogy azokat is tudom szeretni, akik engem nem. Megértettem azt a tanítást, hogy nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Szeren­csére a szeretet olyan csodadok­tor, amely távolból is gyógyít. Sokszor van olyan érzésem, mintha egyfajta érzelmi „adó­vevő” készülék lennék, amely kezeléséhez a gyerekekben ta­lálok igazi partnerre. Mert az az érzelmi töltés, ami bennem van, igazán a gyerekeknél talál visszhangra. Égyszer egy kér­désre így fogalmaztam: a szere­tet olyan csodálatos dolog, hogy ha ránézel valakire, a szemed­del is meg tudod simogatni. Őszintén, ártatlanul. Mert pél­dául a napfény is bebújik min­denhová, mégsem koszolódik össze. Én ebben hiszek, és ez ad erőt. És ha egyszer nem mehe­tek a gyerekek közé, nem tanít­hatok, akkor... Halasi Mária „Kizárt a pártszakadás” Minőség és kihívás Békéscsabáról az oxfordi konferenciára Szarvason tett látogatást a kö­zelmúltban dr. Horváth Ba­lázs tárca nélküli miniszter, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja. Lapunk né­hány belpolitikai kérdést tett fel a politikusnak. — Megítélése szerint a Ma­gyar Demokrata Fórum orszá­gos gyűlése megválik-e Csurka követőitől vagy ellenlábasai­tól? — Az országos gyűlés elha­lasztására a költségvetési vita miatt volt szükség és nem azért, hogy időt nyerjünk az úgyneve­zett Csurka-probléma rendezé­séhez. A parlament legtöbb képviselője — nemcsak a kor­mánypártiak — az egyéni vá­lasztókerületekből jöttek, s így felelősségük hatványozottabb. A legnagyobb megterhelés ép­pen ebben az időszakban éri őket, ezért halasztottuk januárra az országos gyűlést. Kizárt, hogy a Magyar Demokrata Fó­rum kettészakadjon. A Csurka- féle téziseket az elnökség nem ideológiai kérdésként kezeli. Egyszerű taktikai kérdésről van szó, a tudatos rendszerváltás to­vább folytatásának módjáról. — A ’94-es választások előtt hogyan jellemezné a kampány­ra való készülést, s az MDF helyét a politikai erőviszonyok­ban? — Meggyőződésem, hogy teljes baloldali előretörés van. Tekintsünk az országhatáron kívülre, akár Boszniába vagy Szerbiába, ahol élethalálharc folyik, vagy nézzük a szlovákiai restaurációt, Lengyelországban Walesa erőfeszítését, s Orosz­Horváth Balázs: „Meggyő­ződésem, hogy teljes balol­dali előretörés van” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET országban is csak addig megy a folyamat, ameddig Jelcin él. A felsorolt példák mind azt iga­zolják, hogy tör előre a baloldal. Ez számunkra komoly figyel­meztetés. Olyan eszközöket kell alkalmaznunk, amelyek a rendszerváltás folyamatát visszafordíthatatlanná teszik. Az SZDSZ alig létezik, Töl- gyessy szociális vonala és Solt Ottilia gondolkodása teljesen megegyezik az MSZP-s Vitá­nyiéval. Az MSZP, amíg Hóm Gyula áll az élen, addig nem győzhet a választáson. Elkerül­hetetlen, hogy a tagság leváltsa. Az SZDSZ szociális-liberális vonala miatt összetöpörödött, belvárosi, kizárólagosan V. kerületi párt lett. Orbán Viktor­nak is látszik a választásra készülő diktatórikus vonala, fél évet sem adok, hogy semmi kö­ze se lesz a Fideszhez. A kisgaz­dapárt teljesen szétesett. Ki­kezdhetetlen a Keresztényde­mokrata Néppárt és biztos va­gyok benne, hogy ’94-re az MDF-fel karöltve olyan erős koalíciót alkotnak, mint a CDU a CSU-val. —Megváltozik-e a kormány s az MDF viszonya a tömegtájé­koztatási eszközökkel kapcsola­tosan? — Az MDF eddig is mindent megtett, hogy a médiatörvény elkészüljön és elfogadásra kerülhessen. Ameddig lehetett, türelmesen néztük a rádió és a televízió vezetésének tényke­dését. Hogy kudarcaink voltak, az főként az ellenzéki pártok aknamunkájának köszönhető. Mi már annyit engedtünk, hogy már szinte képtelenség. Kell a médiatörvény, amely beleszól a tévé teljes felépítésébe és így a vezetésbe is. Talán, hogy a költ­ségvetési törvény a Miniszterel­nöki Hivatalhoz rendelte a rádi­ót és a televíziót, nagyobb esélyünk van ezek szabályozá­sára. Hankiss fegyelmije is azt igazolja, hogy tovább a kor­mány már nem engedhet. Az érdekes az egészben, hogy a rendszert változtatni akarók, akiknek egyetlen fegyverük a töretlen hit, azt próbálja szét­verni a rádió és a televízió. Han­kiss és Gombár vagy nem híve a rendszerváltásnak, vagy tuda­tosan szabotálják. Azt fel sem próbálom tételezni, hogy nem értik, mi folyik a Magyar Köz­társaságban. De bármelyik vál­tozat is legyen igaz, alkalmatla­nok a tisztségük betöltésére. Papp János Nemrégiben rendezte az Ox­ford University Press azt a konferenciát, amely a Focus on Language Teacher, azaz Fókuszban a nyelvtanár cí­met viselte. A konferencián— melynek helyszíne a patinás Wadham College volt Ox- fordban — Magyarországról ketten vettek részt: Szeren­csés Zsolt, a London Stúdió igazgatója és Pete István, a békéscsabai INTERAX Nyelviskola vezetője. A konfe­rencián egyébként ötven an­gol, illetve a világ valamennyi tájáról ötven külföldi meghí­vott vett részt Visszatérte után Pete István elmondta, az Oxford University Press évszázadok óta foglalko­zik tankönyvek kiadásával, és jelen van a világ valamennyi országában, Argentínától Bé­kés megyéig. Ezekből a köny­vekből tanulók millióit oktat­ják. ,A minőség bizonyítéka” — fogalmaz Pete István, de egyben kihívás is az Oxford' University Press számára, mi­vel minden egyes új könyvnek a megelőzők sikerét kell felül­múlnia. Éppen ezért egy-egy új anyag kifejlesztése több évig tart. A nálunk is listavezető Streamline megírása, szerkesz­tése például öt éves munka ered­ménye. „Gondolkodjunk el azon, ha nálunk valaki egy tan­könyvet több évig írna, hány koncepcióváltást kellene köz­ben figyelembe vennie? — mondja a csabai nyelviskola ve­zetője, hozzátéve: nekünk, ma­gyaroknak egyébként kitűnő képviselőnk van az Oxford Uni­versity Pressnél. A világcég egyik első embere Harsányt Zsuzsanna, aki nagy figyelem­mel kíséri a fejlődő magyaror­szági nyelvoktatást. Végezetül Pete Istvántól megtudjuk: Békés megye 150 iskolája közül az idén minden másodikban elkezdték az angol nyelvet oktatni. Tankönyveik 90 százalékát az Oxford Uni­versity Press anyagaiból vá­lasztják. Most zajlik a Soros Alapítvánnyal közösen szerve­zett kedvezményes videopályá- zat, amelyet újabb akció követ jövőre. Szerveződik az Oxford Klub, amelyben az INTERAX- nál vásárló tanárok és nyelvta­nulók 1993-ban további enged­ményekkel vásárolhatják meg a kitűnő, de sajnos a magyar át­lagfizetéshez képest nem olcsó tananyagokat. F.I. Oxford, a konferencia helyszíne, ahol a világhírű nyelvköny­vek hosszú évek munkája nyomán születnek. Valamennyiük­nek az előző sikerét kell felülmúlnia Nem lett drámai színész, maradt a látszólag békésebb, pedagógusi pálya a szerző felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom