Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-02 / 284. szám
ÍRÉKF.S MEfiYEI HÍRFAPSARKADI DIÁK-PLUSSZ 1992. december 2., szerda © Sarkad, Ady Endre Kísérleti Középiskola, óépület Az oldalt a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola III. és IV. osztályos diákjai írták. A „noszog- tató brigád” Grestyák Edit és Tóth Mónika III. A osztályos tanulók voltak. Szakmai tanácsadó: Magyar Mária. A fotókért Fazekas László és Ferenc teszi tűzbe a kezét Hatalomátvétel A sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola az elmúlt héten kibújt a bőréből. A szokásos tanítási napok helyett ezúttal a móka és a kacagás szelleme uralta az iskolát. A sarkadi középiskolások diákhetét Ady-hétnek is szokás nevezni. Nos ez alatt az öt nap alatt több mint húsz versenyt, vetélkedőt szerveztünk mi, diákok egymásnak és tanárainknak. A felajánlott nyereményeket a városi önkormányzatnak, a Gréta és a Menő Manó butiknak, a Puma és gazdaboltnak, Fésűs József magánkereskedőnek és a Békés Megyei Hírlapnak köszönhetjük. Csütörtökön átvettük a hatalmat is, ami azt jelenti hogy igazgatónk, dr. Gáspár László diákigazgatóink javára lemondott posztjáról. (Igaz, csak két napra.) TACS-uralom Ezt követte tehát két álló napon át a TACS-uralom, ami közönséges emberi nyelvre fordítva annyit tesz, hogy az iskola irányítása Tébi László és Balogh Csaba IV. osztályos tanulók kezébe került. A kémia bajnoka Vagyis bajnoknője, Oláh Erika IV. B osztályos tanuló és a kiváló szervező, Balázs Bea IV. C osztályos diák nyerte az idei Ady-díjat, ami (irigyek csukják be a szemüket!) 3-3 ezer forintból és egy elismerő oklevélből áll. A legszebb fiúláb Az a mondás, hogy a szegény embert még az ág is húzza, Tébi László negyedikes tanulóra (legalábbis az elmúlt héten!) nem vonatkozott. Nemcsak hogy ő lett az egyik diákigazgató, de még az is kiderült, hogy a direktori nadrág az iskola legszebb férfilábait rejti. Legalábbis ez derült ki az Ady-hét fiú lábszépségversenyén. Kupatúra az Adyban Másodszor került megrendezésre az iskola történetében az Ady-kupa. A kísérleti középiskola öt megyei iskola keménykezű röplabdacsapatával mérte össze erejét. Sikerrel. A kupát ugyanis az adys lányaink nyerték. Sőt! A legjobb mezőnyjátékos díjat is iskolánk tanulója „aratta le”, Kocsis Annamária IV. C osztályos tanuló személyében. Tbvábbtanulni nyilván nem fogok Végy egy közepesen tanuló negyedikes középiskolást, és kérdezd meg, milyen jövőt lát maga előtt az érettségi és a szakvizsga után ! E szerint a „recept” szerint készült következő interjúnk a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola egy negyedikes diákjával, F. E.-vel. — Miért épp postaforgalmiba jelentkeztél? — Miért ne? Anyukám is postán dolgozik, gondoltam, legalább lesz egy igazi szakmabeli segítségem a tanulmányaim során vagy azután. Néha persze —főleg ha nem sikerül egy- egy dolgozatom —, úgy érzem, rosszul döntöttem. De aztán azzal vigasztalom magam, talán máshol sem lenne mindig fenékig tejfel, tudniillik, nagy gondom a lustaság. — Félsz az érettségitől? —Juj, ne is emlegesd! Főleg a metektól meg a kultúratörténettől félek. A szaktárgyaktól nem. Persze ezt sem szeretném elkiabálni. Az első írásbeli május 17-én lesz, és hiába van addig még egy félév, rettentő hamar fog telni az idő! — Gondolkodtál már a jövődni!? Továbbtanulás, munka... — Néha kénytelen gondolkodni az ember. Bár még nagyon gyereknek érzem magam, de szembe kell néznem a tényekkel. Továbbtanulni nyilván nem fogok, mert nem is vagyok olyan erős, hogy megfeleljek például a győri Széchenyi István Műszaki Főiskola követelményeinek. Oda legfeljebb csak négyen-öten mernek eséllyel jelentkezni tőlünk. Természetesen jó tanulók. Meg aztán ha őszinte akarok lenni, nincs is kitartásom. Valahogy meguntam a tanulást. — Ösztöndíjas vagy? — Na ez a másik! Nem vagyok ösztöndíjas, sajnos. Pedig most jól jönne, mert havonta kaphatnék pénzt a posta- igazgatóságtól, és ami a lényeg: biztos lenne munkahelyem az érettségi után. így meg... —így meg? — így meg egyáltalán nem biztos. Régebben mindig azt gondoltam, ha én egyszer túl leszek az érettségin, legalább három hónapot pihenek, lazítok, semmit sem csinálok, élvezem, hogy utoljára vannak gyerekes gondjaim. Most már másként látok. Akár az érettségi utáni nap is elmennék dolgozni, ha épp akkor üresedik meg valahol egy postai állás. Annyit már látok a világból, hogy meg kell becsülni az ilyesmit, mert ki tudja mikor adódik rá újabb lehetőség!? „A fotó tanúsága szerint éppen a tördelószerkesztó'k szobájában vagyunk” A Békés Megyei Hírlap ez év tavaszán a megyei középiskolák diákjai között versenyt hirdetett, hogy vajon a pályázók közül ki tudja a legérdekesebb diákoldalt elkészíteni. A zsűritagok maguk a megyei lap olvasói voltak, akik szavazataikkal döntötték el, melyik oldal nyerte meg leginkább a tetszésüket. Nos, akár hittük, akár nem, a győztesek mi lettünk, a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola (akkor még csak!) II. A osztályos tanulói. A jutalmunk többrétű volt. Egyrészt lehetőséget kaptunk, hogy az osztályt ketten képviselve (Grestyák Edit jobbról és Tóth Mónika balról) a szerkesztőségben bepillanthassunk a lapkészítés rejtelmeibe. (A fenti fotó tanúságai szerint éppen a tördelőszerkesztők szobájában vagyunk, ahol az újságírók által megírt anyagokat számítógép segítségével oldalba rendezik.) A második jutalmunk (aminek leginkább örült az osztály!) a 40 darab „Ady” volt. Tud- já(to)k, az a lila színű, amit pénznek is szokás nevezni. Nos kitörő lelkesedésünkben először síelni akartunk elmenni belőle, de aztán leszálltunk a földre, és úgy döntöttünk, a negyedikesek szalagavatójához és a ballagáshoz használjuk fel, ennyivel is megkímélve szüléink pénztárcáját. És végül a harmadik jutalmunk ez az újabb „diákoldal-plussz”, amit kérünk, fogadjanak az előzőhöz hasonló szeretettel! A krimi folytatódik Ezen a képen egészen nyugodt diáknak látszom. Bezzeg azon az estén, amikor az új tanév kezdetén ismét beköltöztünk a kollégiumba! Mindenekelőtt reménykedtünk, hogy nem lesznek a tavalyihoz hasonló éjszakai látogatóink. De hamar rájöttünk, tévedtünk. A „rémtettek” éjszakája következett. Igaz, hogy csak az ablakkopogásokból, a suhanó árnyakból, és a beszűrődő hangfoszlányokból következtettünk a rém(ek) tetteire. Reggel azonban alig ismertünk a kollégiumra. Az épületet az éjszaka „csillagai" WC-papírral tekerték körbe, az udvaron a kukák kiborogatva, szemét lepett mindent, amerre csak a szem ellátott. Az eredeti rendet természetesen mi, a kollégium lakói állítottuk helyre. Közben volt időnk elgondolkodni: vajon kiknek és mire volt jó ez a vandálság? Néhány nap múlva újabb „merénylet” történt. Ezúttal a védelmet nyújtó ablakrácsokat szerelték le az éjjeli látogatók. Nem mondhatnánk tehát, hogy nyugalomban telnek az éjszakáink. Csak egyet nem értek: éjszaka általában aludni szokás. Vajon ezektől a fiataloktól nem kéri számon senki, hogy hol, merre járnak naplemente után? Vajon ők nyugodt lelkiismerettel hajtják álomra fejüket bárhol is egy-egy ilyen vandál pusztítás s* után? Cohó Negyvenévesek vagyunk! Sarkad és vidéke mindig is meglehetősen szürke foltja volt Kö- zép-Európának. Az első nagyobb kitörési kísérlet 1953-ra tehető, amikor is megalakult a térség első jelentősebb szellemi műhelye, a sarkadi középiskola. Alig telt el 10 év, a középiskolában mezőgazdasági osztályt indítottak, ahová már nemcsak Békés megyei diákokat vettek fel. A hetvenes évekre azonban csökken az érdeklődés a mezőgazdasági szak iránt, ezért az iskola váltani próbál. A gimnáziumi osztályok mellett meghonosítják a postaforgalmi képzést, ami a mai napig népszerűségnek örvend. A legnagyobb változást azonban 1987 hozta el, amikor dr. Gáspár László egyetemi tanár vezetésével kísérleti oktatás kezdődött az iskola falai között. A cél a diákok önállóságra nevelése, az életközelség és a gyakorlatiasság megteremtése volt. Az ezáltal kivívott országos tekintély elősegítette, hogy az iskola 40. születésnapján Közép-Európa ezen a részén is oszladozni kezdjen a köd. Elnyelodési törvény A címben jelzett törvény az egyik kedvenc Diák-Murphy Törvényünk. S hogy ne csak a mi hasunk fájjon a nevetéstől, közkinccsé tesszük. íme! El- nyelődési törvény: 1. Nincs olyan rövid út, amiről ne lehessen letérni. 2. Az, hogy a diák reggel elindult az iskolába, még nem jelenti azt, hogy meg is érkezett oda. (De ha mégis megérkezel, és esetleg jól is érzed magad, ne aggódj. El fog múlni.) S ha eközben felgyorsulnak a biológiai folyamataid, vésd az eszedbe az iskolai WC-ék felszereltségének törvényét: 1. Ha van WC-Iehúzó, szerencséd van. 2. Ha működik is, még nagyobb szerencséd van. 3. Ha találtál WC-papírt is — akkor nagyon gyorsan takarodj ki a tanári WC-ből! És ha netán dél körül megéhezel, ne feledd a „kajakategóriák” című tételt: A menzán az étel minősége három kategóriába sorolható: 1. Rossz. 2. Rosszabb. 3. Legrosszabb. Délután pedig jobb, ha kerülöd a fodrászt, mert egy ilyen szerencsétlen napon az is csak egyféleképpen tud megnyími: úgy, hogy másnap a fél iskola rajtad röhög. Emberből vagyunk Nagy Jósti egyetemista Nemrégen még az érettségi izzasztó székében ült az Ady Endre Kísérleti Középiskola közkedvelt tanulója, a hajdani diákigazgató, Nagy József. Ma egyetemista, az idén alakult sarkadi székhelyű Neumann J ános Inno- vátorképző Egyetem hallgatója. — Miért éppen ide jelentkeztél? — kérdeztük tőle egy alkalommal .—Miacélodazitt megszerzettdiplomával? — Ahová először jelentkeztem, nem vettek fel. Ezután hallottam, hogy a város önkormányzata az egyetem egy hallgatójának a tanulmányai költségeit átvállalja. Természetesen egy olyan hallgatóét, aki a településfejlesztési szakon tanulna, és az egyetem elvégzése után tudásával a várost szolgálná. Mivel felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség, úgy döntöttem megpályázom az ösztöndíjat. Sikerült. A célom ebből következik. Szeretném sikeresen „Szeretném sikeresen befejezni az iskolát, hogy később segíthessem az önkormányzat munkáját, a település fejlődését” befejezni az iskolát, hogy később segíthessem az önkormányzat munkáját, a település fejlődését. —Mikaz eddigi tapasztalataid az egyetemmel kapcsolatban ? Milyen órákra, előadásokra kell járnod? — Mivel én később kapcsolódtam be ebbe a távoktatásba, ezért még nem rendelkezem túl sok tapasztalattal, de az első benyomásaim kedvezőek. Azokat a pesti konzultációkat, amelyekről lemaradtam, helyben megtartották. A következő megbeszélés december 5-én lesz, az már nekem is Budapesten. Órák, előadások: nos az első két évben alapozás folyik. Olyan tárgyaink vannak, amelyek az alapműveltséghez kellenek. Például kultúratörténet. Ezen kívül mindenkinek van egy választott alap- vagy rendszertudomány tantárgya is, nekem a szervezéstudomány. Egy évig tanuljuk az innovációs alapismereteket, háromig a kommunikációs képességek fejlesztését A második évtől lép be a szaktantárgy, esetemben a településfejlesztés. —Köszönjük az interjút, mindenjót kívánunk. Talán már többek által is megszokott, hogy az utóbbi sarkadi oldalakon egy-egy emberközeli kérdéssel mindig sarokba szorítják valamelyik Sarkad térségi, közismert személyiséget. Úgy döntöttünk, mi, diákok sem hagyjuk ki ezt a lehetőséget. Hogy interjúalanyul iskolánk igazgatóját, dr. Gáspár Lászlót szúrjuk ki, az egy percig sem volt vitás. Tanakodás inkább azon volt, milyen emberi dolgot kérdezzünk tőle. Rájöttünk, leginkább az érdekelne bennünket, hogy mit csinálna, ha szórakozottságában felemás zokniban induna el egy komoly előadást megtartani, és erre csak a tömeg előtt, az emelvényre lépve döbbenne rá. (Természetesen szandálban van, így elkerülhetetlen, hogy a dolog ne tűnjék fel másoknak is!) Dr. Gáspár László egyetemi - tanár felemás zokniban. Emberi, nem? Az igazgató úr a tőle megszokott tudományos alapossággal pontokba foglalta a válaszát. íme: 1. Ha nyári cipőről van szó, mindkét zoknit levenném (talán még nem késő). 2. Am ha meglátnám, hogy emelvény magasodik a pódiumon, gyorsan mögé állnék, hogy a közönség ne vegye észre a hibás öltözékemet.
