Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-09 / 290. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1992. december 9., szerda A simligépek berregése elnyomja a zajt Mindig is az apró kánok, a zsebnapóleonok birodalma volt: Mezőkovácsháza a Viharsarokban. Ahol a rendőrkapitánynak azért kellett leszerelnie, mert elcsórták a fegyverét. Ahol a polgármester személyében két éve nem tudnak megegyezni, és most már az alpolgármester lemondását is követelik. Ahová — a húgát felboncoló kamasz fiú elborult éjszakáján — a Sátán is ellátogatott. Más jeles látogatók: Púja Frigyes, Torgyán József, Boross Péter. Mindőjüknek nagy volt a sikere. Ahol a nagybirtokok, aztán a hatalmi monopólium magasnyomása miatt kevés önálló embert hordott a hátán a föld. Ha mégis, akkor nem túl sokáig, mert valamelyik rendszer előbb-utóbb leverette a veséjét. Ezért itt könnyű a dolga bármilyen politikai szélsőségnek. A politikai vezetők, ha akarnak, ma is úgy viselkedhetnek a maguk „faluállamában”, mint egy uralkodó. Ellenfelük, „a lakosság”, sose tanulta, ma se tudja, hogyan kell megfogalmaznia a baját. Rendet a sötétből érkező pofonok tartanak, a közélet megreked a szóbeszéd szintjén. A hét éve város Kovácsháza gyakorlatilag ma is falu, ahol mindenki ismer mindenkit. Mégse lehet a szereplőkről tudni, hogy honnan jönnek és merre igyekeznek. Például a régiek kiket ültettek be a rendszerváltás pártjainak új vonalaiba? Egy vezér „gyermekkora” 1989 tavaszán Almási Ferenc sírkőkészítő kisiparos a mezőkovácsházi MDF-szervezet alapítói közt sürgölődik. Rögtön megindul a szóbeszéd: ez? Hiszen leültették nemi erőszakért! De senki nem tudta, hogy ilyesmit hol és miképp lehet ellenőrizni. Lehet-é egyáltalán? Meddig terjed a személyiség joga, és hol kezdődik a közérdek? így Almási a leendő kormányzói pártban komoly helyi pozíciót szerzett. Jelenleg a magyar miniszterelnököt adó párt megyei szintű embere! Választmányi tag Békés megyében. Ennek azonban vannak előzményei. Miközben Almási mindjobban megszilárdul, az űj párt helyzete a városban egyre bizonytalanabb. Lemorzsolódik az értelmiség, és lassan-kssan majdnem mindenki, akinçk demokratikus álmai voltak. Az Almási amolyan körzetvezetővé küzdve föl magát, anélkül utazik Budapestre, az országos gyűlésre, hogy a helyi MDF- tagok megválasztották volna küldöttnek. Közben az emberek úgy tudják, Almási közéleti bebetonozásában annak is része van, hogy a parlamenti választások MDF-es kampányát támogatta a régióban. De ezt sem tudják ellenőrizni. Irkálgatnak leveleket az országos központba, de érdemi válasz az új pártközpontból sem érkezik a határvidékre. Ott most is épp olyan sok a panaszos levél, mint a múlt rendszer pártközpontjában. Kinek van az ilyesmire, elvátrsaim, uraim, ideje a belvi- szályok közben?! A hoppon maradt rendszerváltók már végképp tehetetlenek, amikor a kovácsházi sírköves megyei emberré növi ki magát. Jómagam 1991. május 17-én kerestem föl, hogy megkérdezzem: mi az igaz a sok pletykából? „Semmi—hangzott a felelet. — 1964. december 24-én szabadultam Vácról. Garázdaságért ítéltek el, de valójában azért, mert fekete ruhában voltam, és azt mondtam, hogy gyászolom az ’56-os hősöket. Ezért kaptam hat hónapot.” Jó „nyomozó újságíró” voltam évekig. Azt is megtanultam, hogy egy ilyen írás, ami nekem száz-százhúsz sor, a másiknak maga a sors. Minek siessek? Abban maradtam a hatalmon lévő párt megyei emberével, én már túl vagyok azon, hogy okvetlenül írni akarok valamit, ha„már egyszer Budapestről Mezőko- vácsházáig autóztam. Azt csinál, amit akar, de ha a bűnügyek igazak, a politikából szépen vonuljon ki. Legközelebb 1992. november 13-án járok újra Békésben. Hallom, hogy a kovácsházi sírköves bőszen szervezi a megyei MDF-et. „Te azt már nem állítod meg! — mondja a nép, aki levelező tagozaton próbált részt venni a demokráciában. — Körülvette magát Almási Csabán is, Pesten is a megfelelő emberekkel. Most már senki nem fér hozzá...” Tettem hát egy kanyart Bat- tonya felé, ott található a bíróság. Falai közt nyolc dossziét őriznek az MDF-es politikus, Almási Ferenc múltjáról — és jelenéről. A papírok szerint azonban 1964-ben, az állítólagos politikai évben, még semmi nem történt vele... A politikus élete nyitott könyv, vegyük hát sorra a pak- samétákat. Számuk előtt a B a bűnügyet jelenti. 1. B 310/1966.: hét hónap szabadságvesztés kétrendbeli testi sértés miatt. 2. B 415/1967.: egy év négy hónap visszaesőként elkövetett garázdaság miatt. 3. B 92/1969.: társtettesként, visszaesőként elkövetett garázdaság. 4. B 186/1977.: társtettesként elkövetett lopás. Ez alighanem politikai lehet! Vaskapuszállítás közben Almási Mezőkovácsháza és Nagybán- hegyes között lucernát lopott társaival a Zalka Máté Mgtsz földjéről. Minden bizonnyal az erőszakos téeszesítés ellen tiltakoztak ezen a módon. 5. B 101/1977.: ittas vezetés. 6. B 14/1980.: ittas vezetés. Hányszor tévedhet a T. Bíróság? Hosszú szünet és 1988. december 27-én Almási kéri a battonyai bíróságtól, hogy mentesítsék a büntetett előélet hátrányos jogkövetkezményei alól. „Törvénytisztelő ember lettem” — írta a közéletbe kívánkozó bárány. Fontos is a törvénytisztelet, mert ha valakinek nincs erkölcsi bizonyítványa, akkor kisiparos se lehet a saját nevén. A rendőrség és az ügyész viszont nem javasolta a mentesítést. „Csak egyedül szeretne élni, és más embereket eltiporni” — írta a bíróságnak Almásiról Szabó János rendőr zászlós 1989. január 24-én. A nem szavazatok ellenére a bíróság 1989. március 13-án mentesítette Almásit. Az irat az R 274/1988. számú dossziéban található. A delikvens a pártállamból büntetlen előéletűként jön ki. Kinek lehetett ez fontos Almásin kívül? Neki mindenesetre jól jött, mert így nem ítélték el, miután 1991. június 27-én — már pártvezetői karizmával erősítve, tettleges becsületsértést követ el. Felpofozza, a földre teperi és fojtogatja Malya Jánost. ítélet azonban nem születik az ügyben. Egy büntetlen előéletű, hirtelen haragú állampolgár első ballépése ez, biztosan meg fog j avul n i !... A battonyai bíróság próbára bocsátja Almási Ferencet. Az istenadta nép pedig már nem foglalkozik ezzel. Ahhoz szoktak hozzá, hogy a külvilág, a külső viszonyok végzetes erőként jelennek meg az életükben, amivel megküzdeni nem lehet, csupán érdekeik roncsait menthetik, megalázó módon cselezgetve. Az a helyzet, hogy a Magyar Köztársaság harmadik évében már Almási Ferenc is a fejük fölött történik. Megszokták, hogy a pártvezető azelőtt, meg még azelőtt is elverhette azt, akinek a pofája nem tetszett neki. így élnek, a védekezésük az, hogy baromi sokat tudnak dolgozni. Meg az a kis ravaszság! Amit most épp arra használnak, hogy az Új Alkotmány Tsz-ből kimenthessék, ami az övék. Visszakapják a lovukat, de a szerszámot nem. Méltatlankodnak egy kicsit, aztán negyvenötezerért vesznek másik szerszámot. A vezérkar szemétül bánik velük: a kisza- kadóknak például a földjáradékkal még sáros a tsz, de a taggyűlésről már kiküldi őket az elnökség, arra hivatkozva, hogy úgyse akarnak tagok maradni... Tudják, hogy ez igazságtalan, mégis kikullognak, lehajtott fejjel. Mintha nekik volnak, szégyellnivalójuk. Zelei Miklós (Mai Nap, 1992. november 30.) Vonja le a következtetéseket! Markó Istvánnal, az MDF megyei elnökével (aki egyben a megyei választmány elnöki tisztét is betölti) a gyulai Százéves Cukrászdában ültünk le beszélgetni. Nem mondom, hogy Zelei Miklós írását olvasva száz évet öregedett, de megdöbbenése szemmel látható volt. — Úgy értsem, hogy nem volt ismert ön eló'tt mindaz, amiről a cikk szól? — Nem — válaszolta határozottan Markó István. — Ez fantasztikus. Most hallok róla először. Arról tudok, hogy egy jó éve személyi összeférhetetlenség miatt csaknem megszűnt a mezőkovácsházi szervezetünk. Sikerült egyben tartani őket, új elnököt választottak Almási Ferenc helyett. A leírtakról eddig senki nem szólt nekem. Talán féltek tőle. A 14 tagú megyei választmánynak valóban tagja. Úgy gondoltuk, hogy a választmány az MDF országos gyűléséig eredeti összetételében tevékenykedik. Ha tudtam volna minderről, bizonyára megkérem: mondjon le magától. Senki előéletét nem bolygattuk, egy-két olyan etikai ügyet leszámítva, amikor a vita hivatkozási alapja éppen valaki múltja volt. —Almási úrnak most le kellene mondania? — A párt alapszabályában erre nincs rendelkezés, de létezik egyfajta erkölcsi parancs: ha valaki támadható, húzódjon vissza. Nem szerencsés ugyanis, ha egy vezető kormánypárt tagja kikezdhető. Ez óhatatlanul visszaüt ránk, minősíti a vele dolgozókat is. Lesújt az eset. Feri indulatos, a végletes véleményeknek hamar hangot adó ember. Gondolkodása már elsőre a szélsőségeket találja meg. Megkérdezem majd a budapesti pártvezetőktől: ha tudták, miért nem szóltak arról, hogy ilyen állandó támadási felülettel kell dolgoznunk. — Állítólag Almási Ferenc jelentó's összeggel támogatta a párt egyik képviselőjelöltjét a választásokon, s úgy hallani, hogy ez eró'sítette helyzetét. — Elképzelhető az anyagi támogatás, de ezzel senkit nem tarthat sakkban. Almásit minősíti, ha ma ezzel érvel. —Most, hogy hallott egyet s mást, mit cselekszik? — A kutakodásra nincs felhatalmazásom. De mivel eltitkolta előlem mindezt — az újságból kellett tudomást szereznem a problémáról —, a legközelebbi választmányi ülésen megkérem: vonja le a megfelelő következtetéseket! K.A.J.-$■ * Természetesen Almási Ferencet is megkerestük. Kértük, hogy az üggyel kapcsolatban ^mondja el a véleményét. O ettől — ígérete szerint csak egyelőre — elzárkózott. A hullámok természete Fia valaki úgy érzi, hogy sikerült megszabadulnia előélete tisztátalanságától, élje a becsületes polgárok mindennapos életét. Ez a jog megszerezhető. De példaképül, vezetőnek odaállni egy közösség elé... mondjuk úgy: túlzás. A helyi közösséget amúgy sem lehet megtéveszteni azzal, hogy valaki becsukja a szemét: faluhelyen nincsenek hosszú távú titkok. Aki manapság becsapja, megtéveszti a választópolgárokat—lett légyen bármely párt tagja—, az a hitüket rendíti meg, amellyel bíztak, bíznak a változások szükségességében és eredményességében. A jelen ugyan a múlt egészére épül—vállalnunk is kell—, ám a jövőnket a múlt sarába talán mégsem kellene beleráncigálni. Almási Ferencet a megújulás hullámai magasba emelték—könnyű a könnyűnek találtatott—, de a hullámverés dolga az is, hogy a partra vesse. Kiss A. János Rendet a sötétből érkező' pofonok tartanak, a közélet megreked a szóbeszéd szintjén
