Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-10 / 265. szám
Békés város címere Az oldalt írta és szerkesztette: Szekeres András. Telefon: (66) 327-844 HÍREK Közmeghallgatás Békés. — A város képviselőtestülete legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy még ebben a hónapban közmeghallgatást tart. Ennek megfelelően november 21-én, szombaton délelőtt kilenc órakor a városháza dísztermében közmeghallgatásra várják a város lakóit. Gyermekek a gyermekekért Bélmegyer. — A Megyer Együttes néptánccsoportja november 14-én este hat órakor a helyi művelődési házban mutatja be legújabb műsorát „Gyermekek a gyermekekért” címmel. Az est folyamán színpadra, közönség elé lép az együttes valamennyi korosztálya. A teljes bevételt a Jugoszláviából menekült gyermekek megsegítésére ajánlották fel. Faültetés Murony. — A községben más településekhez hasonlóan igen nagy gondot okoz a munka- nélküliség, mely az elmúlt hetekben némileg mérséklődött: a korábbi 150-ről 130-ra csökkent az állástalanok száma, akik közül kilencet közmunkán foglalkoztatnak, s ők az elmúlt napokban csaknem 1300 facsemetét és díszcserjét ültettek a falu utcáiban. Döntöttek a piacfelügyelő személyéről Békés. — A város önkormányzata pályázatot írt ki a piacfelügyelet intézményvezetői állására. A testület legutóbbi ülésén foglalkozott a témával, s a beérkezett kilenc pályázat közül a bizottságok hármat találtak minden szempontból alkalmasnak testületi előterjesztésre. A városatyák a szavazás első fordulójában döntöttek: Pécsi Tamás nyerte el az állást. / Útalap - terven felül Murony. — A település képviselői legutóbbi ülésükön úgy foglaltak állást, hogy terven felül, még ez évben a falu hat utcájában — a Somogyi B., a Verseny, a Bacsó B., a Körösi Csorna S. és a Kossuth L. utcában, valmint a Piac téren — együttesen több mint 1500 méter hosszúságban elkészítik a szilárd burkolatú út alapját. A munkákkal még a rossz idő beköszöntése előtt szeretnének végezni. Az oldal fotóit Kovács Erzsébet készítette BÉKÉS ÉS KÖRNYÉKE 1992. november 10., kedd Téglagyártás visszafogott tempóban Békés határában mint egy indián őrszem, úgy vigyázza a vidéket a Viharsarok Tsz téglagyárának kéménye. Időnként rápipál, s az elpárolgó nedvesség füstjelzésekre emlékeztet. A hagyományos, századfordulón épült gyárat annak idején a város építtette, s amióta működik, a települést és környékét látja el építőanyaggal, vagyis kisméretű égetett agyagtéglával. — A megye távolabbi részéből is jönnek hozzánk vásárlók, éves kapacitásunk 4,5 millió tégla gyártását tenné lehetővé, ha lenne elég vevőnk. Az utóbbi 2-3 évben romlottak a piaci viszonyaink, ugyanis csökkent a magánerős lakásépítések aránya, s emiatt termelésünk visszaesett, a gyár félgőzzel üzemel — magyarázza Kecskeméti Ferenc, a közös gazdaság főmérnöke. A hagyományos gyárban még ma is az évszázados módszerekkel gyártják a téglát, igaz égetése már gázzal történik. Tavasztól őszig tart a nyersgyártás, s az égetés szinte egész éven át folyamatos. A gyárban igencsak mostoha körülmények között dolgoznak meglehetősen szerény keresetek mellett. Ennek ellenére, úgy-ahogy, harmincöt család megélhetését biztosítja. — Még mindig jobb ez a kereset, mint a munkanélkülisegély — veti közbe az egyik kihordó. Próbálom faggatni, de elhárítja a beszélgetést. — Uram, amíg mi itt teljesítményben dolgozunk, s amíg a havi bruttó keresetünk 12-13 ezer forint között alakul, nincs időnk diskurálni — s pillanatok alatt lerakja a kihordókocsiról a piros, még forró téglákat. A gyár éves árbevétele az idén 12 millió forint körül várható, a tiszta nyereség ha eléri a félmilliót, akkor az már jónak mondható. — Mi lesz a gyár sorsa? — kérdezem a főmérnöktől. — Érdekes kérdés. A gyár tíz éve van a szövetkezetünk üzemeltetésében, de az önkormányzat a tulajdonosa. A város bejelentette rá az igényét, így hamarosan testület elé kerül a sorsa. Pillanatnyilag úgy fest: visszakéri az önkormányzat, s innen a gyár jövője bizonytalan. Egy viszont biztos, hogy termékünk a szabványnak, minősége a követelménynek megfelel, s az agyagbázis több évtizedre elegendő. A gyárban dolgozóknak szerintem meglesz a munkahelye, mert ezért a kemény fizikai munkáért még a munka- nélküliek sem kapkodnak — mondotta Kecskeméti Ferenc. Egy évszázad éló tanúja Azt hiszem, igencsak közeljárok az igazsághaoz, amikor azt írom: minden bizonnyal Szűcs János Békés legidősebb polgára, aki 1892. október 22-én a városban született. — Itt születtem, itt dolgoztam, itt éltem és itt is öregedtem meg—húzódik kicsit félre székén, hogy kedvenc kutyája, Dóri az ölébe ugorhasson. A palotapincsi keverék nagy lendülettel indul, s néhány másodperc múltán landol ölében. Bütykös kezével megsimogatja a jószágot, majd mielőtt kérdeznék, mondja: —Mindig a faluban laktam, mindenfajta munkát vállaltam, innen jártam dolgozni. Hatvan évesen az Építő Ktsz- ből mentem nyugdíjba, majd ugyanott még tizennyolc esztendőt éjjeliőrködtem — hallom, majd fiatalságáról mesél. A szó szoros értelmében megjárta a hadak útját: ifjoncként szinte az első naptól gyalogosként vett részt az első világháborúban, harcolt az olasz, az orosz fronton, Romániában fogságba esett, s egy oroszországi szénbányába hurcolták, ahonnan csak évek múltán tért haza. A második világháborúba már több gyermekes családapaként kapta a behívót. — Azt is végigcsináltam, egészen a Kaukázusig jutottam el, s ott estem fogságba. Azt is kibírtam, mert élni akartam — hallom, miközben a szekrény féltve őrzött zugából előkerülnek a megsárgult fényképek. Az egyikről fess fiatalember néz velem farkasszemet, a másikon családi körben mosolyog. Közben nagyot sóhajt, majd kisvártatva csendesen megszólal:— A sok munkától, a gyaloglástól tönkrementek a lábaim, s bizony az utóbbi években sokat fáj. — Két esztendeje a ház körül még dolgozott, az öregem hordta be a szenet — szólal meg felesége. — Mi a hosszú élet titka? — Szeretem a békességet, soha nem ittam, nem dohányoztam, csak sokat dolgoztam. A munka élteti az embert — válaszolja. Szűcs Jánost századik születésnapján Tátra utca 14. számú otthonában feleségén kívül köszöntötte négy gyermeke, öt unokája, három dédunokája, valamint a város polgármestere Kökéndy József Göncz Árpád köztársasági elnök pedig levélben fejezte ki jókívánságait. Ahol édes az élet — Majd a Réthy-féle „Pemetefű-cukorka” meggyógyít — vigasztalt gyerekkoromban nagymamám egy-egy influenza-járvány idején, miközben az ágyat nyomtam, s azt lestem, hogy mikor tudok meglógni a szobából. Emlékszem rá: óvatosan eló'vette a dobozkát, néhány szem cukorkát nyomott a markomba, miközben bizonygatta, hogy: — Ez a legjobb gyógyszer. f Akkor nemigen gondolhattam arra, hogy egyszer is eljutok majd abba az üzembe, ahol ezt a csodaszert készítik. Réthy Béla csabai gyógyszerész nevéhez fú'zó'dik a „Pemetefű-cukorka” feltalálása, s kezdeti elterjesztése. Az 1896-os millenniumi kiállításon e termékével is kitüntetést nyert, melyet eredeti re- ceptúra szerint 1957-tól a Hungaro- nektár Békési Üzemében gyártanak tovább, s az 1991-es kft.-vé alakulást követően is megmaradt a termékskálán, noha dobozán MedeSweet felirat virít. — Cégünk neve latin és angol szó keveréke, szabatosan magyarra fordítva „Gyógyédesség”-et jelent — magyarázza Knellar Béla a negyvenhárom személyes kft. ügyvezető igazgatója, melynek háromnegyed részben az anyacég a tulajdonosa. A MedeSweet termékei között továbbra is előkellő helyet foglal el a három fajta gyógy cukorka, a hét féle mézeskalács, a külöféle nyalókák és pehelycukorkák, a müzlik, s a mézek forgalmazása — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindezek együttesen azt jelentik, hogy ez a békési üzem évente 150 millió forint termelési értéket produkál, az ország minden szegletébe eljutnak termékei, esetenként exportra is szállítanak. Az újdonságokról is szólt az igazgató. Elmondta, hogy bérmunkában megkezdték a mikropatt készítését, a Győri Keksz Kft.-nek az omlós savanyú cukorka gyártását, s további három új termékük elfogadás alatt van. S ami a lényeg: ezek a napok már a közelgő ünnepek jegyében telnek, termékeik jelentős része a Mikulás puttonyába vagy a karácsonyfa alá kerül. Föld(f)osztás Tempósan dolgoznak a falvakban a földosztó bizottságok — nyilatkozta a minap az egyik rádióműsorban a miniszteriális mezőgazdasági szakember. Aztán még azt is hozzátette, hogy a visszaigényelt földek többségének, ha ideiglenesen is, de van már gazdája. A minap Muronyban jártam, s bekopogtattam a helyi földrendező bizottsághoz is. „Földet szeretnék, úgy kétszáz holdat” — mondtam tréfásan. Az illető csöppet sem esett zavarba, mert — mint mondta — annyi bőven van még. A községhez tartozó szántó két helyi nagyüzem, a Hidasháti AG és az egykori Lenin, ma Földvár Tsz művelésében van, pontosabban szólva volt: A falubeliek együttesen több mint negyvenezer aranykorona-értékben igényeltek vissza földet, s közülük 172-en nyújtották be a gyorsított eljárás iránti kérelmüket. Eddig viszont hiába várták a kárpótlási jegyeket, csupán negyvennyolcán kapták meg azt, s közülük is csupán egy kapta meg a licitálás időpontjáig. így aztán vetélytársak nélkül, egyedül alkudozhatott tanyája körüli ősi jussára, amit végül területben megduplázott, s most már majdnem kéthektáros birtokos. A hivatal malmai lassan őrölnek, ezért ideiglenes birtokbaadásra 1002 hektárt jelöltek ki, mely területnek több mint a felét ki is mérték. S mint mindenhol, így Muronyban is akadnak érdekességek. A legnagyobb igénybejelentés egy ma a fővárosban élő, egykori helyi családtól érkezett. A faluhoz tartozó szántókból gyorsított eljárással több mint ezer hektár földet követelnek vissza, miközben a szomszédos településekhez tartozó szántók egy részére is — jogosan vagy jogtalanul — szemet vetettek. Mondogatják is, hogy a földosztás helyett nehogy a lehetőségektől való megfosztás legyen a nóta vége. <S— <*-4 Környezetvédelem - kettős haszonnal A szokványos munkáktól eltérő megrendeléseknek tett eleget a Békési Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulat. Korábban a mezőgazdasági nagyüzemeknek végeztek különféle szolgáltatásokat, a termelőszövetkezetek lekötötték csaknem teljes egészében kivitelezői kapacitásukat. Napjainkban viszont csak elvétve akad mezőgazdasági beruházásuk. így aztán, ha meg akarnak élni, akkor a munkákat keresni kell. Ilyen előzmények után jutottak a közelmúltban egy nagy, meglehetősen ritka, de érdekes feladathoz: Kunmadarason, az egykori szovjet katonai repülőtér környezetvédelmi mentesítését vállalták el. Ez a repülőtér nem csak hazánk, de Kelet-Európa egyik legnagyobb katonai reptere, a második világháború előtt a németek építették. Az évtizedek alatt itt is, mint más szovjet bázison igen nagyarányú volt a környezet szennyezése: több mint 15 hektáron kellett elvégezni a mentesítést, a kifolyt, s a földbe szivárgott kerozin összegyűjtését. A hét üzemanyagtároló hely környezetében a becslések szerint legalább 35 ezer liter kerozin került a talajba. Miklós Lajos, a vízgazdálkodási társulat igazgatója elmondta: a 32 millió forintos munkával két hónap alatt végeztek, miközben meglehetősen mostoha körülmények között 12 kilométer hosszúságban fektettek dréncsöveket 1,2 és 4 méter mélységben. Előregyártott acélszerkezetekből 13, egyenként hat méter mély és hat méter átmérőjű aknát készítettek az elfolyt üzemanyag összegyűjtésére. Három hét alatt csaknem 50 ezer liter kerozint gyűjtöttek össze és juttattak feldolgozásra az olaj- finomítókba. A mentesítés után a 80 méter széles és több mint három kilométer hosszú kifutópályával rendelkező repülőtér hasznosítására egy hongkongi cég máris jelentkezett. A repülőtér alkalmas interkontinentális ámszállító gépek fogadására, s a raktározást jól szolgálná a nyolcvan, igen jó állagú hangár. A vízgazdálkodási társulás idei másik nagy s látványos munkája a városon átvezető Élővíz-csatorna partjának rendezése. Több mint négyezer cölöpöt vertek a mederbe, s most ezek között készítik a rőzsefonást. Az említetteken túl egy sor apróbb, megyén túli munkát is vállaltak a talpon- maradásukért. Befejezték a rizs aratását Békés. — A Viharsarok Tsz az NK XIV-es főcsatorna elkészültével idestova nyolc esztendeje foglalkozik rizstermesztéssel. A 368 hektáros berendezett rizstelepből ez évben 300 hektáron termesztették ezt a fontos élelmiszemövényt, s hektáronként négy tonna feletti átlagtermést takarítottak be, ami erre felé jó közepes hozamnak felel meg. Fogyóban a segélykeret Kamut. — A település önkormányzatának gyámügyi és szociális segélykerete az idén együttesen 400 ezer forint volt. A gyámügyi segélykeretnek nyolcvan százalékát már felhasználták, a község valameny- nyi általános iskolása a tanév kezdetén ingyen kapta meg tankönyveit, s ezzel egy időben eseti segélyeket is folyósítottak a leginkább rászorulóknak. A szociális segély is fogyóban van, ugyanis tartósan húsz százalék feletti a munkanélküliek aránya.
