Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

àBÉKËS MEGYEI HÍRLAP­EXKLUZIV 1992. november 9., hétfő Féja Géza szózatával kezdődött Volt egyszer egy Rádió Békéscsabán... „Itt a Békés megyei Szabadság adó, a 387-es középhullámon” A csendes délutánban alig tucatnyian álljuk kör­be a nemrég felszegezett fehér márványtáblát. Pedig 1956 októberének egyik legnagyszerűbb tette volt a Szabadság Rádió Békéscsabán. Pap János polgármester emlékezik: Féja Géza nyitó szózatáról beszél, aztán a helybéli rádió jelentó'ségéról: „Ahogy az elvetett búza- vagy kukoricaszem megsokszorozódik termésében, úgy vált a ma­gyar forradalom, a népfölkelés gazdag termésű­vé. Megváltoztattuk az idegen erők által fenntar­tott pártutasításos elnyomó rendszert, de még messze vagyunk a Féja által is emk'tett nemzeti egységtől. Igaza volt az írónak: a békés harc semmivel sem könnyebb, mint a fegyveres, legfel­jebb humánusabb — mondja még a polgármes­ter, még nem tudva, szavai mennyire aktuálisak. Mert hogy még az emlékezés estéjén egyedül marad a városvezetés kék és nemzetiszín szala­gos koszorúja. A mellete lévő, MDF tiszteletét lerovó s a talapzatra helyezett, a Magyar Nép­párt—Nemzeti Parasztpárt feliratú koszorú sza­lagjait még aznapeste eltüntették gálád kezek, reggelre pedig mindkét élő szegfű díszítette jel­kép eltűnt. Csak remélni merjük, hogy ostoba gyermekcsíny... Pedig milyen jó lett volna, ha még sokáig mind ott fehérlettek volna a szegfűk, ahogy itt, az akkor délután készült képünkön látható. Talán még Féja Géza is másképpen fogalmaz­na most. Hiszen még a humánum is hiányzik immár a béke forradalmából. Szerencsére, ez az újságoldal és a napi elektro­nikus híradások megőrzik az utókornak, hogy voltak, akik méltón emlékeztek erre a rádióra, készítőire. Az adó különben még a 36 évvel ezelőtti, a napokban is sugárzott. De már egészen más hangsúllyal és előjellel. Az idő visszapergetését persze az az öt nap teszi igazzá és széppé. Még minden koszorú a helyén., Alább — elsősorban Balogh Ferentznek, az alkalomból ké­szített dokumentum-összeállí­tására támaszkodva — a Sza­badság Rádióra emlékezünk, amelynek története sokkal több, mint egy sercegő helyi rádió históriája. A forradalmat erjesztő mű­helyek között Békéscsabán a TIT Petőfi Körének, valamint a Jókai Színház klubjának ju­tott jelentős szerep. A Tudo­mányos Ismertetterjesztő Tár­sulat társalgója jobbára tele volt érdeklődő, a kultúra iránt fogékony fiatalokkal, nem utolsósorban három pedagó­gus, Erdős Zoltán, Iványi Ger­gely és Fekete Pál hatására. Megalakult a forradalmi tanács A színházban a leendő forra­dalmi tanács szerveződött, itt Kaskötő István dramaturgra fi­gyeltek a változást áhító fiata­lok. Az emlékezetes október 23- ai budapesti tüntetésről a né­hány hazatérőn kívül főleg a Kossuth Rádió továbbított hí­reket. A forradalom első, vára­kozásteljes és vészjósló napjai után nem sokáig váratott ma­gára Kaskötő felhívása: „ Pol­gártársaim.' Budapest ifjúsága fegyvert fogott. Békéscsaba alszik. Nem várhatunk... Apor Gábor kollegámmal 14 pont­ból álló követelést állítottunk össze.” Október 27-én meg­alakult a Forradalmi Tanács, tagjainak választotta Biczó Gyula alezredest, Erdős Zol­tán gimnáziumi tanárt, Eger László törzsőrmestert, Fekete Pál tanárt, Flender János tég­lagyári munkást, Huzsvai Gyula rendőr alezredest, Kas­kötő Istvánt, Komjáthy Ferenc sütőipari munkást, Köcze La­jos vasutast, dr. Rucz László orvost, Soós István rendőr szá­zadost, Szabó Jenő századost, Szabó Kálmán tizedest, Tóth István alezredest, Viczián Mi­hály földművest és Wurfer Gyulát. , .Békét, rendet, füg­getlenséget akarunk!” — dek­larálta a tanács, a Kossuth Né­pe október 28-ai vasárnapi számában pedig már napvilá­got látott az is, hogy: „a lakos­ság hiteles, gyors tájékoztatá­sát egy helyi, békéscsabai rá­dió szolgálná a legjobban”. A helyi rádiók ötlete nem volt új. Debrecenben, Győr­ben, Miskolcon, Pécsett és Szolnokon már működött, ezeket követte a nyíregyházi, székesfehérvári, a szombathe­lyi és a balatonszabadi adó. Aztán az egri, dunapentelei. Az 1957-ben New Yorkban megjelent „rádiós könyv” kis­sé méltatlanul elfeledkezik a békéscsabai Szabadság Rádi­óról, de érdekes módon, az el­ső adásban elhangzó Féja Gé­za által írt és felolvasott szó­zatról többször szó esik. De amíg ezt a nevezetes be­szédet az ötven kilométeres (!) körzetben hallható adón sugá­rozták, történt egy s más. A Magyar Szabadságharcos Szövetség keretében korábban is működött rádiós klub, mi­több, a Komoróczky János és Vörös Bálint vezette diákklub már 1955-ben „adott” félórás műsort, énekszámokból és szavalatokból. A kísérletezést azonban Budapestről letiltot­ták. A Katona utcában szerelték össze Most kapóra jött a rádiós gya­korlat. „— Két ízben tárgyaltunk a forradalmi rádióról — írja visszaemlékezésében Fekete Pál. — Azt akartuk, hogy dön­téseinkről első kézből értesül­jön a lakosság, és ne kerülje­nek az emberek szélsőséges, felelőtlen emberek befolyása alá, veszedelembe döntve esetleg ezzel a várost.” Eközben a Katona utca 2. alatt már lázas munka folyt. A Lődy András RAVELL-veze- tő irányításával összeállított adót fegyveres katonák kísér­ték a mai OTP-épületbe, a Szent István térre. Izgalmas percek következtek. Lődyék- hez csatlakozott Hidvégi Ti­bor mezőberényi fizikatanár. Maga az adó 200 Watt teljesít­ményű, 2 darab OS51-es rá­diócső volt, párhuzamosan összekapcsolva. Kristályvezé­relt oszcillátor állította elő a nagyfrekvenciás jeleket, „meghajtva” a rádióadócsö­vet. A berendezés 1000 Volt feszültséggel működött és néprádiókon lehetett fogni. Az antennák a volt rendőrségi épülettől egészen az Élővíz- csatorna partjáig feszültek. Még Kisújszállásról is érkez­tek hírek, hogy fogták az adást! Ha technikailag akado­zott a sugárzás, akkor Zsilinsz- ki Pált hívták segítségül az áramszolgáltatótól. Működött tehát az adó. De hogyan is készült a műsor? Ké­zenfekvő volt, hogy a színház legyen a szerkesztőség. Annál is inkább, mert a rádió életre- hívásában ugyancsak jelentős szerepet játszó dr. Ferdinándy Géza belgyógyász segédorvos a színházban zenészkedett, oboázott és zongorázott. Na­ponta találkozott Féja Gézával a klubban, így vetődött fel az ötlet: az író szavaival kezdőd­jék a rádió első adása. De erre már emlékezzen dr. Weinhardt Mihály szülész-nő­gyógyász, akinél végül is fel­vették a műsort: „Véletlen, de mindenesetre a forradalom kitörése előtti na­pon vásároltam egy zenegé­pet, az akkori idők legkorsze­rűbbjét, valószínű ezért gon­doltak rám a fiúk. Ráadásul azt is tudták, hogy a forradalom első percétől kezdve voltak felvételeim a rádióból. Még ma is őrzöm a budapesti rádió ostromakor a géppisztolysoro­zattal tűzdelt Eroica szimfóni­át. Szóval volt már némi doku­mentumanyagom is, amikor Kondék megkerestek. Már minden készen állt a mi felvé­telünkre, amikor kiderült, hogy az addig használt jó mi­nőségű Agfa szalag elfogyott, így végül egy szürke, magyar Ozafon papírszalagra rögzí­tettük Féja Géza szózatát. Mindenre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna...” Elérkezett az emlékezetes este. Felhangzott a szignál, a magyar függetlenségi harcok szellemét idéző „Rajta kuruc, rajta, győz a magyar fajta...” és Tóth Bacsó Lajos tárogató­val játszott jelzenéje. Ezután Stefanik Irén, a Jókai színház népszerű, mitöbb híres szí­Nem kellett keresni az embereket Fekete Pál, az 1956-os forradalomkor a megyei forradalmi bizottság elnöke. Ma Szegeden élő nyugdíjas. Békéscsaba dísz­polgára. — Ezen a téren akkor mindennap tizenöt­húszezer ember gyűlt össze, demonstrálva a forradalom ügyét. Itt egyetlen olyan eset sem történt, amit nekünk szégyellnünk kel­lene. Sajnos hiába egyeztünk meg a szovjet parancsnoksággal, hogy nem lövik szét a várost, itt ahol most állunk, az oszlop mellett becsapódott egy hatalmas löveg. Nem az első volt persze, de úgy látszik, a rádió nagyon fájó pont volt. Visszaemlékezni rá azért nagy boldog­ság, mert egy pillanatig sem kellett hozzá keresni az embereket. Amikor felvetettem, hogy milyen sokat segítene egy helyi adó, alig hangzott el, azonnal jöttek emberek is. Nézze, azt a szemüveges urat, ott, koszorú­val a kezében! Még ma sem tudom a nevét, de arra emlékszem, hogy elsőnek jött segíte­ni... Arra is kristálytisztán emlékszem, hogy amikor az átalakított helyiségbe beléptünk, egy magas rendőrtiszt vezetett körbe. Látva a rajtam úrrá lett furcsa érzést, megnyugta­tott: tulajdonképpen ők is a forradalom mel­lett vannak. nésznője szólalt meg első be­mondóként: „Itt a Békés me­gyei Szabadság adó, a 372-es és a 387-es középhullámon...” Majd Féja már emlegetett szó­zata, amelyből íme, egy rövid részlet: „Arra kérem régi baj­társaimat és Békés megye egész népét, hogy őrizze, védje a forradalom vívmányait. Ne térjünk le a forradalom útjáról se jobbra, se balra... A mi kezünket nem szennyezheti be igaz vér. A mi lelkünket nem terhelheti nemtelen cseleke­det. A mi jó hírünket nem szep- lősítheti személyi bosszú aljas indulata. Békés megye népe! Maradjunk mindvégig igaz emberek!” (A szózat teljes szövegét a Békés Megyei Hír­lap 1991. október 22—23-ai számában közöltük.) Stefanik Irén szavalt A Féja-beszéd után Stefanik Irén Ady-verset szavalt: „Fel­szállott a páva..." Végezetül Kaskötő István számolt be bu­dapesti útjáról, majd zenével zárult az adás. A rádió a követ­kező napokban naponta há­romszor jelentkezett 80-100 perces műsorral, déli 12 óra­kor, délután 16 órakor és este 19.30-kor. A szerkesztésben közreműködött Orsi Tóth Párnákat tartottunk a mikrofon elé... Dr. Ferdinándy Kond a békéscsabai kórház főor­vosa. Akkor pártonkívüli volt. Ma a Magyar Nép­párt—Nemzeti Paraszt­párt országos nagyvá­lasztmányának tagja. A megyeszékhelyt kórház főorvosa, kandidátus. — Ha azt mondanám, hogy jól ismertem Féja Gézát, akkor túloznék, de a szín­házban gyakran összefutot­tunk és mindannyian nagy tisztelettel néztünk rá. Amikor aztán arról kellett dönteni, hogy ki is mondja a nyitóbeszédet, szinte egy emberként gondoltunk az íróra. Nekem jutott a meg­tiszteltetés, hogy beszéljek vele... Meghatódott és nem gondolkodott sokat! A fel­vétel készítése Weinhard- téknál mindannyiunk egyik legmaradandóbb él­ménye. Fantasztikus izga­lom fog el ma is, ha rágon­dolok. Hogy ne legyen visszhangos, párnákat, ta­karókat tartottunk a mikro­fonnal szemben, amíg csak ki nem állt a kezünk. szovjet katonai parancsnok­sággal folytatott tárgyalásokat foglalta össze. Az utolsó adást november 3- án este jegyezték fel, mert más­nap hajnalban ágyúlövedék sza­kította be a rádiónak helyt adó szoba falát. Nem csoda... hiszen egyike volt azon célpontoknak, amelyeket Majoros megyei párttitkár felrajzoltatott a város­térképre, mint megsemmisíten­dő pontot. A megszálló orosz A mikrofonnál Komoróczky János FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ÉS BALOGH FERENTZ ARCHÍVUMÁBÓL László és Kiss Béla újságíró, valamint Ballabás László, aki az MTI-híreket szállította. A műsorban sok zene (indulók, magyar nóták, Csárdás király­nő-részletek, cigányzene) hangzott el, de zömét a helyi aktualitások jelentették. Be­számoltak a munkástanácsok felhívásairól és a Budapestre küldött élelmiszeres autókról, a hírek végén pedig a Szabad Európa Rádió adásaiból átvett információkat ismertették. Fekete Pál kétszer beszélt. Első beszéde „Éljen a magyar forradalom" címmel hangzott el (a Független Újság novem­ber 3-án nyomtatásban is kö­zölte), másodszor pedig a katonák leszerelték az adót (az­tán még üzembe helyezték a megtorlás napjaiban), a hang­szalagokat kidobálták, illetve az Ezermester boltnak adták. A Féja-beszédet tartalmazó papír­szalag azonban nem kellett sen­kinek, így megmaradt és Bohus Pál, a bolt nyugdíjas vezetője most az emlékező szem- és fül­tanúk rendelkezésére bocsátot­ta. Harminchat év múltán, mi­előtt lehullt az emléktábla lep­le, ismét felhangzott Stefanik Irén hangja: .Halló, halló... itt a Békés megyei Szabadság adó!” Szépen szólt. Fábián István

Next

/
Oldalképek
Tartalom