Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-07-08 / 263. szám

János, Várkonyi János, Virág Éva. Nem bántak elég körülte­kintően a szervezők az elhunyt tanítványokkal, így nincs kép a művészetszervező és alkotó Párzsa Jánostól, a nonfiguratív úton messzire eljutott É. Ko­vács Józseftől, valamint Szujó Zoltántól; Gaburek Károly ké­pei megtalálhatók a tárlaton, de a katalógus szerint tizen­négy évesen végezte el az Ipar- művészeti Főiskolát. Ugyan­csak téved a katalógus An- tovszki János kirakatrendező­vé lett tanítvány adatainak je­lölésénél, amikor helytelenül a Mokos mester halála utáni időkre helyezi a szabadiskolá­ban töltött éveit. A Túrkevén élő Bácskai Bertalan vagy a Stockholmban textiltervező Gaál Ilona mellett elképzelhe­tően vannak még, akik kima­radtak a tárlatból. Mindazonáltal pozitív dolog volt — ha kissé zsúfoltan is — megrendezni a kiállítást, egyfe­lől a tisztelgés, másfelől a város képzőművészeti önbecsülése szempontjából is. A vizuális kultúra nagy személyisége al­kotói invenciókat indított útra — s az elvetett mag beérett. Cs. Tóth János A reneszánsz jeles művészei­ről szóló életrajzainak egyiké­ben Vasari a következőket ír­ja: „Botticelli pedig, miután teljesen ennek a művészetnek szentelte magát, olyan ügye­sen követte és utánozta meste­rét, hogy fra Filippó megsze­rette és úgy megtanította feste­ni, hogy Sandro nemsokára olyan tökélyre jutott, amit sen­ki sem tételezett fel róla.” Két fontos szereplő kell tehát a művészek oktatásához, az ifjú tehetség és a mester, aki beve­zeti tanítványát a szakma rej­telmeibe. Az idézett kor óta könyvtárnyi teória került for­galomba a művészetoktatás célravezető módjairól. A Mokos József és tanítvá­nyai címet viselő tárlat rend­hagyó megnyitóján a jelenlé­vő kiállítók arról vallottak, mi­lyen sajátos metodikával taní­totta őket a mester. Foglalko­zásain a rajztudásra helyezte a hangsúlyt, de megtanította a memóriarögzítést; kizökke­nést a civil látásmódból és olyasféle biztonságot adott a hasábok rajzoltatásával („kockológia” néven illette) a tanítványoknak, mint a muzi­kalitáson belül az abszolút hal­Ezüst György: Lovak A legtöbb tanítvány Budapestről jött Békéscsabára lás. Az ötvenes, hatvanas években különösen nehéz volt az ő „városképi jelentőségű” karakterével alkotóként eg­zisztálni Békéscsabán. Az ál­tala vezetett szabadiskola ugyanis egy olyan oktató-ne­velő szentély volt, amelyben a növendékek baráttá, segítő­társsá váltak, azon túl, hogy a világ jelenségeit másként szemlélték. A máig ható mód­szerek elsajátításán túl zené­vel, irodalommal, sakkal és legfőképpen személyisége rá­hatásával nevelte körének tag­jait. Nagyon jó volt együtt len­ni vele, bár erős kritikai érzék­kel rendelkezett, vallották utó­lag a felnőtté és neves alkotók­ká vált képzőművészek. Von­zott az intellektusa, a szellemi­sége is. Tanítványai által bele­tartozik nemcsak a város, ha­nem a magyar művészeti élet szellemtörténetébe. Nincs még egy olyan kiszol­gáltatott alkotó, mint a képző­művész, a világnak szánt gon­dolatait egy üres vászon vagy papírlap, esetleg egy marék agyag segítségével kell meg­teremtenie. Embert, helyzetet, tájat, filozófiát, vágyat és ál­mot ábrázol, helyez elénk a képzőművész, miközben szel­lemi kultúrát hoz létre. Gon­doljuk csak el mennyire fon­tos, hogy ebben a magára ha­gyatott helyzetben a felnövek­vő nemzedék kíváncsiságát szenvedélyes és hiteles meste­rek végezzék. Számos jóhírű képzőművészt említhetnénk, akik külső vagy belső tulaj­donságaik miatt sajnálatosan befolyásolták a rájuk bízott nebulókat. Hihetetlenül nehéz megtalálni — s csupán érezni lehet — azt az egyensúlyt, aminek következtében a tanít­vány kellő ismeret birtokába jut, de saját alkotói tehetsége is kibontakozik. A művésszé érett alkotók festményeit, gra­fikáit, üvegszobrait látva a képzőművészeti szabadon szólás Hyde parkjává avató- dott a Munkácsy Mihály Mú­zeum. Vérbeli alkotóművésszé tudtak válni tanítványok és je­lentős életművet hoztak létre egyenként, de a tárlat arról győz meg bennünket, hogy együtt is komoly művészi tel­jesítmény munkásságuk. A lí­rai és geometrikus absztrakt művelőitől a látott valósághoz közeli felfogáson át, a képző­művészet határterületein dol­gozó (építész, pedagógus...) személyiségekig, sokféle egyéniség található a kiállítók között. Természetesen számo­sán vannak, akik nem válasz­tottak olyan pályát, ahol a vi­zuális ismeret a munkájukhoz szükséges, ám az ő esztétikai érzéküket, világszemléletüket is meghatározta a szabadisko­la. A közös ingermezőben el­töltött évek megsokszorozód­nak, hiszen mára már művé­szeket oktató tanárokká lettek a csabai ifjak közül többen. Az egykori növendékek közül volt, aki az USA-ból, Norvégi­ából, de legtöbben a főváros­ból érkeztek a tárlatra, hogy a különös megnyitó kapcsán né­hány gondolatot elmondjanak. A tárlaton szereplő művek közrebocsátásáért köszönet il­leti a műbarátokat, akik a Mo- kos-képek örömteli tulajdono­sai. Az emlékkiállításból kitű­nik, milyen markánsan képvi­selte a festőművész Mokos Jó­zsef a nagybányai iskolát. Ala­pos szakmai felkészültség bir­tokában alkotott, éppen ezért aránylag kevés szabad utat nyitott egyéni hajlamainak. A magyar természetfestés erős művészegyéniségei hatottak pályája kibontakozására, eb­ből építette tovább saját művé­szetét. Képei nagyvonalú és hibátlan kompozíciók. A ter­mészetes színek a maguk fris­sességében, lendületességé­ben jelennek meg a vászna­kon. Ez a kolorisztikus érzé­kenység' találkozott optikai tantételeivel, így tudott követ­kezetes maradni akkor is ön­magához, amikor tetszetős el­méletek irányváltásra késztet­tek sokakat (például szocreál). A szerkezeti ötletesség és a látvány elevensége adja képei örökérvényű értékeit. A tanítványok neveinek be­tűrend szerinti felsorolásából az avatott olvasó ráismerhet hírnevessé vált alkotókra, de találkozik kevésszer hallott nevekkel is: Balázs Irén, Be- reznay Péter, Bohus Zoltán, Borbola László, Ezüst György, Fajó János, Gubis Mi­hály, Héjjá Mihály, Kiss Ernő, Lonovics László, Lukoviczky Endre, Mayerhoffer Miklós, Mengyán András, Molnár An­tal, Orvos András, Petrovszki Pál, Romvári Etelka, Salamon György, Sáli Róza, Sallai La­jos, Cs. Uhrin Tibor, Vágréti Gubis Mihály: Triptichon II. Héjjá Mihály: Skägen Cs. Uhrin Tibor: Tisztelet Mokos Józsefnek Mokos iskolája: szentély

Next

/
Oldalképek
Tartalom