Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

1992. november 9., hétfő NYUGDIJASOLDAL Ünnepeltek Vésztőn ^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Magyar Aladdin — Tényleg hülye vagyok — nekem minden vacakot ki kell próbálni Szomszédolás Nyugdíjasok boltja Ez is, az is Ez a szerelem A nyolcéves lány unoka nap mint nap tartogat meglepeté­seket a maradi szülők és nagyszülők számára. Az még hagyján, hogy benyújtotta igé­nyét egy melltartóra, de ami­kor a térdén jókora „plezúrral” állított haza és az aggódó kér­désre hanyagul csak annyit mondott, hogy: — A Peti elbuktatott. —-Igen! És miért? — Mert szerelmes belém. — És te? — Én meg állón rúgtam, úgy hogy le kellett neki ra­gasztani. — Most haragszol rá? — A dehogy. Én is szerel­mes vagyok bele. Az a baj... ...hogy itt senki sem ért alapjá­ban semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, ahova nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs... Itt minden képviselő társa­dalmi érdemei, kormányszol­gálatai jutalmául kapja a kép­viselőséget. A megbízhatóság, nem a hozzáértés a fontos. A rokoni kapcsolat a legbizto­sabb ismérve a megbízható­ságnak. S minél kevésbé ért valaki magához a politikai tudo­mányhoz, annál megbízha­tóbb. Itt szavazógépek kelle­nek... Megjegyzés: A fenti idézet nem egy mai ellenzéki politi­kustól, nem is a mai sajtóból való. Móricz Zsigmond írta a „Rokonok”-ban. Nagy író, nagy ember, nagyon ismerte a magyar valóságot. Érdemes olvasni — ma is. Jobb adni... ...mint kapni. Ezt az aranyiga­zságot emlékezetem szerint Papp László ökölvívó olimpiai bajnokunk fogalmazta meg igen találóan. Lehet, hogy a Bibliában is benne van, annyira szép és örökérvényű ez a mondás, hogy nemcsak a ring kemény világában érvényes, hanem humanitáriusán is. A nyugdí­jasok — kevés kivétellel — nem nagyon dúskálnak a földi javakban. így van ez a Békés­csaba Városi Nyugdíjas Egyesületnél is, ahol a 350 egyesületi és 1500 jogi tag ugyancsak bajban volt, amikor megkapták a Luther utcai székházat többszörös társbér­letben. Az önkormányzathoz for­dultak az üzemelési költségek támogatásáért. A közgyűlés fedezet hiányában leszavazta. Azután történt valami. Három képviselő — Kutiné dr. Stefa- novics Katalin, Bacovszki Pál és Szeverényi Pál, valamint Pap János polgármester — a képviselői alapjukból felaján­lottak 20-20 ezer forintot. Kö­szönet érte. Hogy mivel viszo­nozzák? A nyugdíjas-egyesület a vá­rosi érdekegyeztető fórumon képviselteti magát,-de szíve­sen vállal egyéb olyan felada­tokat is, amelyeket tagjai tudá­sa, tapasztalatai alapján el tud végezni. Mert régi és talán igaz is az a bölcs mondás, hogy —jó az öreg a háznál. Az oldal anyagait Sárközi Gyula és Vass Márta írták Rég nem tapasztalt bizakodó és örömteli hangulat lengte be a vésztői Sinka István Művelődé­si Ház helyiségeit, amikor októ­ber 23-án Kétegyháza, Dombira­tos, Gyula, Szegbalom és Sarkad nyugdíjas küldötteit látták ven­dégül a helybeliek. A zsúfolásig megtelt ház vendégeit a vésztői női nyugdíjasklub vezetője, Ba­logh Sándomé üdvözölte őszin­te, keresetlen szavakkal: — Örülök, hogy ebben a ne­héz helyzetben össze tudunk tartani és meijük remélni, hogy a még hátralévő éveink során mi is élvezünk valamit a nyugdí­junkból—mondta. Majd szere­tettel külön köszöntötte Kasszái Jánost, Vésztő polgármesterét Házavató A Békéscsabai Városi Nyugdí­jas Egyesület október 24-én há­zavató teadélutánt tartott a csa­bai nyugdíjasházban (Luther u. 6/1.). Az egyesület és a meghí­és dr. Pankotai Istvánt, a megyei nyugdíjasszövetség elnökét. Ezután Kasszái János kedves szavak kíséretében virágkosár­ral köszöntötte az 1984 óta mű­ködő klub tagjait és biztosította a jelenlévőket, hogy az ajtaja mindenkor nyitva áll a gondok­kal teli nyugdíjasok előtt. A rö­vid ünnepi szavak után követke­zett saját szórakoztatásukra a kultúrműsor. Ezekről az elő­adásokról sok mindent el lehet mondani, de egy az bizonyos: szívből jövő, szórakoztató, az egész közönséget megdaloltató műsor volt. A vésztői asszonykórus szí­vet, lelket gyönyörködtető helyi népdalai után Pálft Gergelyné vott klubok tagjai — több mint kétszázan—délután 2-től este 8 óráig „dáridóztak” az egysze­mélyes zenekar kíséretével. El­fogyott száz liter tea, több száz pogácsa és aprósütemény, volt tombola, nótázás és jó hangulat. szólóének számai következtek, kísérte a nézőközönség... Ugyan­ez történt Kovács Károllyal és feleségével Dombiratosról, akik citerakísérettel régi magyar nó­tákat adtak elő a közönség nagy tetszésére. Ehhez hasonló, ked­ves és hangulatos formákban lép­teka közönség elé a többi közsé­gek és városok küldöttei is. A szeretetteljes nyugdíjasta­lálkozó egyik fénypontja a vi­dám Pákozdi Károlyné volt, aki 88 évesen hangulatos és szóra­koztató dalaival bizonyította, hogy az élet szép és jó... Csak az elismerés hangján lehet szólni a vésztőiek kezde­ményezéséről, az önkormány­zat és a nyugdíjasok szóértésé­ről, összefogásáról. Nagyon re­méljük, ez a példa is követőkre A két öreg csabai Döcög a 8-as busz. Csend van... illetve elölről ízes csabai párbeszéd foszlányait kapom el. A szereplők: egy sztará ma­móka és egy sztarí cslovek. Úgy beszélgetnek, ahogy ed­dig életük során megszokták. — Hát szinte hihetetlen, zse tento moj sztari milyen jól megérezte, zse bi zme predalyi hizsu, lyebo je aly sztará, aj planá. Ebben a helyzetben, ako bi zme ju vegyelyi felúji- tovaty aj rezsi platyity... meg hát enni is csak kell. Alye hát volyako lyen bugye, csak egészség legyen... aj pokoj. — No, ved nám us szhogyja hogyinke... de a mai fiatalok... velük mi lesz... Ezzel vége is. Illetve én le­szálltam és elgondolkoztam. A gondok, bajok, vágyak és örömök mindenütt azonosak — bármilyen nyelven is fogal­mazódnak meg. És a csabai szlovákság — sajnos egyre fo­gyatkozva, legalábbis nyelvé­ben — ugyanúgy érez, mint magyar szomszédai. Közösek örömeik, bánatuk... még a nyelvük is. De hadd álljon itt a fenti „közös” nyelven elhangzott párbeszéd magyar fordítása; hátha a tisztelt olvasók nem mindegyike tud „csabaiul”. — Hát szinte hihetetlen, hogy az én öregem milyen jól megérezte, hogy adjuk el a há­zat, mert öreg is, rossz is. Eb­ben a helyzetben hogyan tud­nánk felújítani, meg a rezsit fizetni... meg hát enni is csak kell. Dehát valahogy csak lesz, csak egészség legyen... és bé­ke. —No hiszen a mi órácskánk (időnk) már lassan lejár... de a mai fiatalok... velük mi lesz... Az alábbi anyagot megszívle­lendő, netalán követendő pél­daként ajánljuk minden érde­kelt szíves figyelmébe. Egyre több helyen nyílik nyugdíjasok boltja ország­szerte. A kezdeményezők kö­zött is az elsők közé tartozik a Kaposvárott már 1990 tava­szán átadott üzlet, melyben csak nyugdíjasok vásárolhat­nak olcsóbban, mint a város egyéb boltjaiban. Az ötletet a nyugdíjasok egyesülete agilis vezetője vál­totta valósággá. Személyes közbenjárásaira az önkor­mányzat helyiséget biztosított számukra, biztosítva a fűtést és a világítást is. A sütőipari vállalat polcrendszert, a Bala­ton Füszért raklapokat, a So- mogyker Rt. pedig pénztárgé­pet adott át könyvjóváírással. A mélyhűtőrendszert szintén a Somogyker egyik üzlete adta, részletfizetési könnyítéssel. Az elsősorban élelmiszert, háztartási és vegyiárut forgal­mazó üzlet rendszeres feltöl­tését a Balaton Füszért vállal­ta. Nagykereskedelmi áron, harmincnapos fizetési kondí­ciókkal történik a szállítás. Hasonló feltételekkel más for­galmazókkal — gabonafor­galmi vállalat, cukorgyár—is kapcsolatban állnak. Az ára­kat úgy állapítják meg, hogy az árrés a költségeket fedezze, Megdöbbenésünknek adunk hangot, hogy a kormányzat az 1992. évi II. Tv.-ben rögzített nyugdíjemelési automatizmust 1993-rafel kívánja függeszteni, s ezzel a jogosultságot alaposan megnyirbálná. Ez merénylet a lakosság egynegyede ellen. A nyugdíjemelés mértéke nem le­het mindig újabb vita tárgya, a törvény kötelező arra, aki hozta. Ragaszkodunk ahhoz, hogy az emelés átlagos mértékének az alapja ne a nettó keresetek tervezett emelkedése legyen, további nyereségre nem töre­kednek. Rendszeresek az üzleten ke­resztül szervezett akciós — al­ma, hagyma, burgonya — vá­sárok, előre összegyűjtött igé­nyek alapján. Felvágottat és hasonló törődést igénylő élel­miszereket nem árulnak. Mire kell akkor a mélyhűtő? Nos nagyon ötletesen megállapo­dást kötöttek egy városkör­nyéki vállalkozóval, aki kizá­rólag a bolt részére nevel csir­kéket. Levágás után darabolva lehet vásárolni, igény szerint. Ezeknek olyan nagy a keletje, hogy a mélyhűtőben nem so­kat kell fagyoskodniuk, vevő­re várva. Természetesen egyéb akci­ót is szerveznek, ha találnak olyan árut, mely „nyugdíjasá­ron” elkelhet (például: bony­hádi zománcos edények stb.). A nyugdíjasok boltja ismert és kedvelt a városban. Sok eset­ben kisebb nyugdíjastalálko­zóra kerül sor, vásárlással egy­bekötve. A tapasztalatok azt mutatják, érdemes gondol­kodni hasonló működtetésű üzletek nyitásán ott is, ahol erre eddig nem került sor. Az üzletnyitással és forgal­mazással kapcsolatos felvilá­gosítással Kovács Lajos szol­gál, Kaposvári Nyugdíjas Egyesület (82) 15-122/1119- es melléken. hanem az aktív népesség nettó jövedelme. (Ez mintegy 22-24 százalékos emelkedést jelen­tene.) Szorgalmazzuk a régi nyug­díjak korrekcióját, valamint az egészségügyi ellátás színvona­lának a fenntartását. Hangsúlyozzuk, hogy a nyugdíjas-társadalom nem igényel kivételezett elbánást, csupán annyit, hogy a lakos­ságra háruló terhekből ne kell­jen az arányosnál többet visel­nie. Nyugdíjasok a pádon — Uraságod hol nyaralt az idén? Merthogy olyan fekete, akár egy bennszülött Zulukaffer. —Ne is kérdezze! — De kérdezem! Csak nem tán Abbáziában sütkérezett a tengerparton? — Nem egészen. Én ugyanis Bagjaspataj- köz huszonkettőben napoztam. —Az egy új nyaralóhely? — Nem. Áz egy új házhely. Ugyanis a lányomék ott építkeznek. Kétszintest, tetőtera­szost, csigalépcsőst. — De hiszen akkor magának nem is volt ez igazi nyaralás. — Hát igazinak igazi volt és a vöm szerint nekem is kész üdülés. Azzal biztattak, hogy nekem jóformán semmit sem kell csinálnom. —Na és nem is kellett? —Ahogy vesszük. Azon kívül, hogy regge­lente lefőztem tizennyolc kávét, behűtöttem és elkínálgattam három láda sört, vigyáztam a három gyerekre, hogy bele ne essenek a me­szesgödörbe, délre megfőztem a bográcsgu­lyást, délutánonként kapargattam a maltert a bontott téglákról, no meg félóránként locsol- gattam a friss betont, hogy hamarabb megkös­sön, valóban nem csináltam semmit...! —Na és kegyed hol nyaralt? Mert magának is olyan sárga a bőre, akár egy sárgaságos sziú indiánnak?! — Én aztán tényleg jól nyaraltam. A fiamék három hétre Spanyolba mentek és vitték magukkal a kicsiket is. Ez volt aztán nekem a jó élet! Képzelje, reggel kilencig fel sem keltem. Nyugodtan elcsor­gathattam a feketekávémat, senkitől nem kaptam ki érte. A nagyszobát bebüdösíthettem a Kossuth- ommal, befustölhettem a nejlonfuggönyöket. Dél­utánonként ultizhattam az öreg haverokkal, és ha hiszi, ha nem, mindennap megittam három riz- lingfröccsöt a „Fekete pipában”. Éjfélig égettem a villanyt és még a harmadik híradót is megnéztem a tévében. Zörgettem az újságokat, kedvemre krá- kogtam, csámcsogtam, horkoltam és a kutya sem szólt rám. Ez voltcsak az igazinyaralás! Node most már megyek, nehogy elkéssek az öregek otthoná­ból, ahonnét mindennap az ebédemet hozom. — Én is megyek, legalább kipihenem a nyaralás fáradalmait. Remélem, jövőre már nem lesz építkezés! — Én meg csak azon imádkozom, hogy a fiamék nyerjenek a lottón és akkor jövőre hátha másfél hónapos nyaralásra mennek. —Szívemből kívánom... na jó egészséget! —Magán akis! Sch— A bátor tetű Ez nem mesecím. Ez egy felháborítóan mocskos történet. Október elején a csabai bermuda-négyszögben (Korzó tér) az Andrássy— Lepény Pál és Mednyánszki utca kereszteződésében állt egy ma­gyarrendszámú, sötét színű, nyugati gyártmányú gépkocsi. Este nyolc után gyér a forgalom; a sétálóutcán két idős hölgy közeledett a Márvány cukrászda felől. — Két rohad vén k...a, menjetek a büdös p...a — harsant fel a kiáltás a kocsinak támaszkodó farmerdzsekis fiatalember szájából. A két idős nő rémülten torpant meg, s ekkor a farmerdzsekis a félreértések elkerülése végett ismét rákezdte: —Mit bámultok mint p...a asz...a, nektek szóltam, szopjátok ki a f...t. —Jaj... menjünk gyorsan... mert... A rémült rohanás csak a lépcsőház biztonságában fejeződött be, és még a lakásban is folytatódott lelkileg, a beszedett nyugtatok ellenére. — Hát mondja meg...lehet ilyet csinálni... lehet így viselkedni... ok nélkül, puszta gonoszságból... hát ilyenek a mai fiatalok., negyven évet ledolgoztam a kereskedelemben... gyerekem, uno­kám van... a szomszédasszonyomat kísértem haza az orvostól... lassan ki sem merünk menni az utcára... itt a város kellős közepén... hát nem lehet itt rendet teremteni... hónapok óta ez megy itt a Korzó téren... este nyolctól éjfél utánig... autó- és motorverseny... fürdés a szökőkút medencéjében... égtelen visítozás... a legdarsztikusabb szövegek... benzinlopás az autókból... ha kijön a rendőrség — kékfénnyel — szétrebbennek az udvarba, a lépcsőházakba... utána előjönnek és röhögve skandálják a „hülye rendőr”-t. Persze hogy nem tudják őket elcsípni ilyen amatőr módon... lakott itt a városi rendőrkapitány is... most meg az egyik polgármes­ter-helyettes... miért nem intézkednek... mitől félnek! Reménytelenül néz rám a sokdioptriás szemüveg mögül... háta görnyedt... haja ősz... kidolgozott remegő keze az asztalon... Nem tudok mit mondani. Talán csak annak a „bátor tetű”-nek üzennék. Azt, hogy legközelebb fontolja meg kibe köt bele, mert a két idős hölgynél lehetett volna holmi veszélyes fegyver is... mondjuk egy körömolló. Sokkal biztonságosabb egy kétmankós nyomorékot vagy egy fehérbotos vakot megtámadni és összerúgdosni, ha már úgy tartja úri kedve. Szövetségi állásfoglalás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom