Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

1992. november 2., hétfő Lenni vagy nem lenni?! Világbajnoki Beszélő épületek címmel jelent meg a közelmúltban a Gyu­lai Hírlap hasábjain egy sze­cessziós stílusú, harmonikus homlkozatú villa leírása és fo­tója. Nem messze az állomás­tól, még a tízes években építet­te a hajdani kötőgyár egykori tulajdonosa, Weisz Mór. We- isz úr feltehetően nem gondol­ta, hogy lakása az ötvenes években lövészárokkal körül­vett államvédelmi (ÁVH) lak­tanyaként fog szolgálni. Ennél megnyugtatóbb funkcióként a későbbi évtizedekben ifjúsági házként működött, de amire talán legbüszkébb lehetne a néhai tulaj, az a pincehelyisé­gek sora. A kopott, de elnyűhe- tetlen helyiségekben ugyanis világ- és Európa-bajnoki ér­mek gyártása folyik, mármint a gyulai modellezők kitűnően konstruált gépeikkel aratott si­kereiről ki ne hallott volna. Éppen tíz esztendeje robban­tak be a világ élvonalába és ez évben is féltucat éremmel gya­rapították gyűjteményüket. A „pinceklub” rejtelmeibe pró­báltunk bepillantani a sikerko­vácsok segítségével. A ma­gyar aviatika úttörőjének és ál­dozatának, nagy gyulai egyé­niségének, Dobos Istvánnak nevét viselő modellező klub két szakosztályt működtet, a sebességi motoros körrepülők (F-2-A) kategóriája az egyik, a szabadon repülő vitorlázó mo­dellek (F-l-A) kategóriája a másik. Őrségváltás előtt A harminc főt foglalkoztató klub korelnöke, Szegedi Sán­dor (56 éves) harminc eszten­dőn keresztül kulbtitkárként tevékenykedett, ami szorosan párosult versenyzői pályával. —A hetvenes évek közepén gatyaszárba dugott pénzzel utaztam ki Olaszországba a Rossi céghez motorokért, mint turista. Ez ugrásszerű fejlődést eredményezett, az új motorok­kal azonnal országos bajnoki csapatgyőzelmet arattunk, do­bogós egyéni helyezésekkel. A következő esztendőktől fo­lyamatosan válogatott keretta­gokként szerepeltünk s kezdtünk a nemzetközi verse­nyeken megismerkedni Euró­pával. így már jelentős tapasz­talatot szerezve utazhattunk ki első világbajnoki szerep­lésünkre 1982-ben Svédor­szágba. A szó szoros értelében Az urak és a szúnyogpörkölt Szabadonrepülős kis csapatunk tavaly a szövetség főváro­si urainak jóvoltából saját gépkocsival indult Gyuláról a jugoszláviai Nagybecskereken rendezett vb-re, napi 10 dolláros ellátmánnyal szállásra, étkezésre, vagyis önkölt­ségesen. Már ekkor feltűnt, hogy valami hiba van a konstrukcióban — meséli a jó konstruktőr szemével tett akkori megállapítását Szabó Miki. A fekete leves, azaz a szúnyogpörkölt pedig még ezután következett. Az F-l-C- ben (motoros felhúzatású modellek) rajtoló fővárosi és szövetségi urak, mint éremesélyesek szállodában, teljes ellátással tengették napjaikat, miközben nekünk a Tisza- parti campingben felvert sátrainkban volt helyünk, saját főztünket fogyasztva. így történhetett, hogy esténként a felhőnyi szúnyogtengerben bográcsunk alján minden ügyeskedésünk ellenére szúnyogokkal dúsított pörköltet fogyaszthattunk. És lám, a végelszámolásnál a komfortos kényelmet élvező F-l-C-s urak csapata a tíz közé sem került, a mieink pedig az előkelő negyedik helyet szerez­ték meg. Talán ha úri sportbarátaink egyszer megkóstolták volna szúnyogpörköltünket, bizonyára ők is csípősebb eredményre késztették volna magukat, amint az a mieink­nek sikerült is. Múlt József robbantottuk a nemzetközi mezőnyt, egyenesen a dobogó tetejét elfoglalva csapatgyő­zelmünkkel és első három egyéni helyezésünkkel. A sor­rend és az eredmények (a je­lenlegi teljesítményekkel való összehasonlítás céljából): 1. Szegedi Sándor (275,4 km/ó), 2. Múlt József (272,3 km/ó), 3. Molnár József (271,'9 km/ó). Mindössze egyetlen komoly problémát okoztunk a rende­zőknek, hogy nem volt három magyar zászló az eredmény- hirdetéshez. Sőt a követségen sem tudtak segíteni, mert a ví- kendező követ távollétében a titkár nem merte kiadni a lobo­gót. Végül is megoldódott a számunkra kellemes gond, de a ’84-es világbajnokságra már vittünk magunkkal három zászlót az USA-ba. Jogos elő­relátásunk beigazolódott, si­került megismételnünk a svéd­országi győzelmeket csapat­ban és egyéniben. A közbeeső ’83-as belgiumi Eb-n is nyertünk, ott Múlt Jóska lett a bajnok. Ezek voltak a csúcs­esztendők, de később is meg­tartottuk dobogós helyezé­seinket, pedig a világ élme­zőnye rohant. Csapatunkban annyi változás történt, hogy Molnárt előbb Nagy Lajos vál­totta, mert a ’91-es Eb ezüst után az idei csehszlovákiai vb-n Elekes Imre állhatott fel velünk az emelvény bronzér­mes fokára. Szóval tíz eszten­dőn keresztül a világ élvonalá­ban maradni nem volt egysze­rű feladat, különösen ilyen szerény körülmények között, ahogy a mi klubunk működik. Volt azonban egy előrevivő hajtóerő, Múlt Józsival ugyan­is a motorok tuningolására és a motorelméletre nagyon sok energiát fordítottunk és a köz­ben felmerülő szakmai vitáink érmek - gyulai modellezés ’92----------------- SPOR]t -----------­-------------------------------éj&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP h ozták meg az eredményein­ket. A következő szezonban már a pécsi Eb-n nem indulok. Kö­zeledek a hatvanhoz és a se­besség 300 fölé nőtte magát, ami 1,2 másodperces köröket jelent, ezt pedig már nem tu­dom kiforogni. A legjobb lég­csavaromat az idei vb-n is emi­att nem mertem feltenni a nagy hőségben. Természetesen az őrségváltás során szeretnék a helyembe állítani olyan utódo­kat, akik méltó folytatói a gyu­lai hegemóniának. Múlt és Elekes mellett akár Nagy La­jos, akár fiam, Szegedi Laci is számításba jöhet. Nekem ele­gendő lesz a tuningolással, edzői és csapatvezetői teen­dőkkel foglalkozni. Tehát ilyen formán vagy bíróként mégis „indulója” leszek a pé­csi Eb-nek. Elekes Imre Lenni vagy nem lenni?! Múlt József (49 éves), az első számú versenyző, mint a klub elnöke 1990-től, már a létért való küzdelem szemüvegén keresztül értékel, kitűnő ered­ményeket, riasztó tényeket és optimista terveket. — Igen jó évünk volt, külö­nösen a szabadon repülő kate­góriás versenyzőinknek, ami­nek értékelését szakosztályve­zetőjükre hagyom. Nekem rengeteg időmet emészt fel a klub mőködőképességének szervezése hónapról hónapra, egyik évről a másikra, az ad­minisztratív teendőkkel együtt, amik a sportteljesítmé­nyem rovására mennek. Privát munkakörömről már nem te­szek említést, ami pedig a csa­lád szempontjából létkérdés. Én amikor 1961-ben el­kezdtem, 2,5 köbcentis motor­jaink teljesítményei 0,25 LE-t produkáltak, ma a 300 km/ó sebességekhez a 2 LE-t is meg­haladó erőre van szükség, ami harminc év viszonylatában nyolcszoros teljesítményfej­lődést jelent. A jelenlegi világ­bajnok orosz Schelkalin, mint profi, az olasz Rossi cégnél dolgozik. A másik út a több­ezer dolláros amerikai motor lenne. Ezekkel szemben mi jut nekünk? A magyar motorokat előállító MOKI-nál (Modell- kísérleti Intézet) nem jut pénz az újabb kutatásokra. Jelenleg a meglevő alkatrészállomá­nyunkkal próbálkozunk tarta­ni a színvonalat, ami a gépek kihordási ideje miatt ördögi körként zárul be, mert csök­kenteni kell a repülési (edzési) időnket. Közben a világ elha­lad mellettünk. Ez hosszabb távon odáig fajulhat, hogy ki­halhat nálunk ez a szakág! Versenyzői állományunk pedig, amint ezt Szegedi Sanyi említette, adott. Szakosztály- vezetőnk, Nagy Lajos fejlődé­sének első számú akadályozó­ja a magántermelői munkája, a Kínában sorrakerülő vb lehe­tősége az őrségváltás kapcsán valószínűleg csatasorba állít­ja. A 28 esztendős Elekes Imre évek óta kerettag és bizonyí­totta versenyzői kvalitását, és esélye van a 290-es határ fölé jutnia. A fiatalabb korosztály­ban szintén több tehetség bon­togatja szárnyait, mint Vincze Viktor, Puskás Béla, Puskás Attila és Portörő Sándor. Ezek a gyerekek. rengeteg munká­val, a nagyok leadott motorjai­val szerepelnek. Kitartásuk jó példával szolgál az újonnan bekapcsolódó érdeklődők szá­mára, hiszen naponta szabad a bejárás hozzánk az esti órák­ban. A téli idő közeledtével az aprólékos műhelymunkák időszaka következik a szabad­téri repítésekkel szemben. Külön feladatot jelent a telje­sítményjavító szereléseken túl a januártól érvénybe lépő új szabály szerint a szárnyak egy méterre történő maximalizálá­sa az eddigi 120—150 centik­kel szemben. Pécsett még re­mélhetően feltornásszuk ma­gunkat a dobogóra, kérdés, a konkurensek műhelyeiben mi készül addigra? Ennél a ’94-es kínai vb sokkal nagyobb kér­dőjel. A távolság megkétsze­rezi az elérhetőség realitását, vagyis vízválasztó esztendő lesz szerintem. Amennyiben talpon maradunk, felvetődik az elvi lehetősége a ’96-os vb megrendezésének az EXPO évében Gyulán. Névjegyünk kellő ajánlólevél lenne a nem­zetközi szövetségnél, de mint minden, ez is az anyagi lehető­ségeken fog múlni. Biztosra veszem, megyénk egyik repre­zentáns programja lehetne a világkiállítás évében. Szabadon repüld aranyifjak Az idei év szenzációját produ­káló szakosztály vezetője Bo- dó János (31 éves) maga is kettős szerepkör viselője. Jó példával elöljárva, augusztus­ban a nagyszebeni felnőtt Eb 4. helyezettje, a legminimáli­sabb különbséggel szorult le a dobogóról, mindössze egy má­sodperccel maradva le a bronzéremtől és hárommal az aranytól. Ugyanakkor az ifjú­ságiak Világkupa futamán a gyulai fiatalok megmutatták oroszlánkörmeiket, a győztes magyar csapatban Guti József 2., Nőtáros Attila 4. egyéni helyezettként szerepelt, ami igen biztató előjelnek bizo­nyult a néhány héttel később rendezett vb-re. A történteket szívesen idézték fel beszélge­tésünk során szerény szűksza­vúsággal a versenyzők, amit Bodó János kezdett el. — Tizenöt fős szakosztá­lyunk fele részben aktív ver­senyző. A felnőtt válogatott­nak rajtam kívül Vasas György is kerettagja. Az ifi keretben pedig a Nőtáros fivérek, Attila és Misi, Apáti László, valamint Guti Józsi szerepel. Talán nekünk egy fokkal könnyebb a helyzetünk a sebességieknél a technika anyagi részénél, ami Nőtáros Attila kisebb szerepet játszik a konst­rukciós lehetőségekkel szem­ben. Talán ennek is köszönhe­tő az előrelépésünk, ami jóval nagyobb lépéssel történt az idei világversenyeken, amint az várható volt. Az Eb-helye­zésemnek örülök, bár a dobóra jutás az igazi, de vannak még tartalékaink, ámít kiváló konstruktőrünknek, Szabó Mi­kinek (34 éves) köszönhetünk és a soron következő verse­nyeken bizonyíthatok. Jövőre az országos bajnokságon túl a Világkupa fordulón szeret­nénk helytállni, ami jó ered­mények esetén a repülőjegyet is jelenthetné az USA-ban sor­rakerülő vb-re. A fiatalok vb csapataranya jó teammunka következménye. A harmadik csapattag, a herendi Katona Misi heteken keresztül itt készült a mieinkkel. Nőtáros Attila bronzérménél az is köz­rejátszott, hogy több időt tu­dott a gépépítésre fordítani, ami kisebb merülési sebeség­gel nagyobb teljesítményt eredményezett. És mint a nagy versenyeken: a pillanatnyi for­ma szintén sokat számított. — Az első tíz között szeret­tem volna végezni — kezdi a történteket felidézni Nőtáros Attila. — Az ötven fős me­zőnyben hét start után öten küzdöttünk holtverseny alap­ján a dogobós helyekért. A nyolcadikban az elsők sorsa, míg a kilencedikben a bronz­érem javamra dőlt el, 37 mp-el megelőzve amerikai vetély- társamat. Csapatban a harmadik start után vettük át a vezetést — veszi át a szót a másik arany­ifjú, az oldottabb beszédű Apáti Laci — és nem is en­gedtük ki kezünkből a hetedik végéig, vagyis a győzelem megszerzéséig. Mondanom se kell, jóleső érzéssel hallgattuk Himnuszunkat szorongó to­rokkal a dobogó tetején. Saj­nos nekem ez volt az utolsó ifi évem, Attila esetleg ’94-ben a szóban forgó korhatáremelés­sel indulhat még, vagyis ha­marosan a felnőttek között kell bizonyítanunk. — A továbbfejlődés kulcsa a számyprofil felületének tö­kéletesítésében rejlik — mondja ki a varázsigét sajátos stílusában az aranykezű konst­ruktőr. Szabó Miklós. Ennek eredményeként a felhúzózsi­neg leakasztásakor 50 méter­ről, amolyan katapultálással, 60-ra képes emelkedni a gép, ami a levegőben tartózkodás idejét, vagyis az eredményes­séget döntően befolyásolja. Sőt nem titok az sem, hogy vannak már olyan megépített gépeink, amikkel még nem is versenyeztünk, amiket sok tré­ninggel repíteni kell, mire starthoz lehet velük állni ver­senyzőinknek. Ezek a mi rej­tett tartalékaink. BodóJános Esély a hegemónia megőrzésére!? Mielőtt véget vetettünk volna hosszúra nyúlt beszélge­tésünknek, a klubelnök fogal­mazott meg néhány mondatot búcsúzóul. — Köszönetemet szeret­ném kinyilvánítani elsősorban két fő támogatónknak, a me­gyei és helyi önkormányzat­nak és valamennyi más segí­tőnknek, lehetővé téve műkö­désünket. Ha illetlenségnek is tűnik, de kénytelen vagyok ké­résünkkel rögtön folytatni, mert alig merem elmondani éves költségvetésünk össze­gét, ami alig haladja meg a félmillió forintot. Támogatá­saink összegének eldöntése­kor a jövőben elért eredmé­nyeink reális arányában szí­veskedjenek dönteni az ebben illetékes testületek. Egy ilyen formában történő elosztás ese­tén ugyanis látnánk halvány reményt a fentebb már említett túlélésre, az évtizedek alatt ki­harcolt nemzetközi hegemó­nia megőrzésére. Christián László Továris Názárov A ’86-os pécsi vb-n a szovjet csapat vezetőjével kellett tárgyalnom — meséli Múlt József—, és amikor rátalál­tam Mister Názárovra, gyorsan helyreigazította pon­tatlanságomat — nyet, nyet Mister Názárov! Továris Názárov! Ennél nagyobb meglepetés már csak a díjki­osztáson ért, ahol a győztes, dobogó tetején álló szovjet válogatott tiszteletére felhangzó himnusz közben To­váris Názárov egy kopott melegítőben, a földön heve- részve szotyolázott, mondanom se kell sokak megrökö­nyödésére. Eltelt öt esztendő, de a ’91-es Eb-n ugyanaz a látvány szomorított el szovjet sporttársaink sikeré­nek ünneplésekor, Továris Názárov jóvoltából. Ez év­ben ismét orosz vb-győzelem, de nem tudom, kinek a jóvoltából, ahogy körbenéztem, se szotyola, se továris, se Názárov..., sőt még a himnuszuk dallamai is megvál­toztak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom