Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07-08 / 263. szám
1992. november 7-8., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM A szép színésznő Moór Marianna színházi átigazolásáról és az anyaszerepekről Nemcsak az egyik legszebben beszélő, hanem az egyik legszebb magyar színésznő. Lehet, hogy mindkét „besorolás” ellen tiltakozna, de biztos, hogy az elsőt szívesebben vállalja. Mint oly sok pályatársa, Moór Marianna (49) is véletlenül lett színész. A 12-13 éves kislány épp akkor ment Zuglóba a nagymamához, amikor a közeli filmgyárban Ranódy László gyerekszereplőt keresett A tettes ismeretlen című filmjéhez. ...A sikeres rajtot nagy ívű folytatás követte: Jászai Mari-díj (1969), SZOT- díj (1983), érdemes művészi cím (1984) és persze számtalan rangos szerep, kitűnő alakítás Kecskeméten, a Nemzetiben és a Madáchban. A pálya most meglepő fordulatot vett: Marianna „visszaigazolt” a Nemzeti Színházhoz. — Úgy vettem észre, hogy a Madáchban mostanában már alig-alig van szükség korombeli színésznőre. A nagyszínház jórészt a zenés játékoké, a próza a kamarába szorult — ott pedig nélkülem is vannak elegen. A Nemzeti pedig hívott, s mindjárt két szerepajánlattal „súlyosbítva”... — Távozásának mindössze ennyi a háttere? — Lényegében igen. Megtartottam a Bolond lány Madách színházbeli szerepét is. A kollégákkal kitűnő, a dikertor- ral korrekt a kapcsolatom, vele ráadásul a főiskolán évfolyamtársak is voltunk. —A „kitűnő” és a „korrekt” viszony között van némi különbség. — Nos, régi társulatomnál az igazgató-főrendező már- már afféle török basa a színészekkel szemben... De mindezzel nem akarok foglalkozni. Végül is elégedett lehetek; sokfelé hívnak, van munkám, jól élek... Ugyanakkor tudomásul kell vennem, hogy ez a kor nem a művészetek kora. — Arra gondol, hogy a közönség nemigen tud hozzájárulni például a színházakfenn- tartásához? — Egyre kevésbé tud. Az értelmiségi réteg fokozatosan elszegényedik. Még aki korábban azért járt előadásra, hogy fölvonultassa legújabb ruhakölteményét, az is másfelé orientálódik, hiszen ma már nem sikk a színházba kiöltözni. —Úgy tűnik, nem túl derűs a hangulata. — Téved, ahogy mondtam, személy szerint nincs okom panaszra. Ha hiszi, ha nem: örülök, hogy végre anyaszerepet játszhatok — ez sokkal szebb, hálásabb feladat, mint ügyeletes szépasszonyokat alakítani. Ami pedig a „magánszférát” illeti: rendezett, nyugodt az életem; egy kis házban élek anyámmal és férjemmel. Mindig akad tennivaló a ház körül, ráadásul nagy kutyabarát és többszörös kutyatulajdonos vagyok. S akkor még ott a nagy hobbi, az olvasás. — Foglalkoztatják közéleti kérdések? — Sajnos, a politika — ha tetszik, ha nem — része az életünknek. Jómagam ezt a „műfajt” amatőr szinten művelem, s nem is szeretem. Örülök, hogy elmúlt az idő, amikor a művészek és a művek a politikai üzengetés eszközei voltak. Annak sokkal kevésbé, hogy az ország sorskérdései helyett személyeskedések, pitiáner magánügyek kerülnek a politika előterébe. Engem például teljesen hidegen hagy, hogy itt vagy ott ki az elnök és kit vált le... pedig úgy tálalják, mintha Vezúvként tört volna ki a Gellért-hegy... Érdekes, hogy a munkájukat elvesztőkről név szerint nem cikkeznek, pedig az is van olyan súlyú esemény, mint egy-egy politikai személyi változás. Úgy érzem, gittet rágunk, ahelyett, hogy a valóban fontos dolgokkal foglalkoznánk. Kqrnis Tamás Ferenczy Europress A világ legöregebb matróza: Germanus Gyula Nevető elődeink Boldog békeidőit politikusai „Hajnali két óra felé tűnt fel a föld, amelytől mintegy 8 tengeri mérföld távolságban voltunk...” — írta naplójában Kolumbusz Kristóf Î492 októberében. Fél évezreddel ezelőtt történt, és mi mégis szinte percről percre ismerjük a zászlóshajó eseményeit. Kolumbusz naplójának egyik magyar fordítójától, Szerb Antaltól idézünk: „milyen kicsinyek a dolgok közelről nézve, milyen lényegtelen aprósággal kezdődik az újkor, milyen kevéssé tudják a történelemalkotó emberek, hogy mit cselekszenek...” A gyakorlat emelte szabállyá, hogy minden hajón — legyen az tengeri, folyami, kereskedelmi, haditengerészeti — kötelező naplót vezetni. Abban fel kell tüntetni a hajó nevét, hol lajstromozták, mi a hajórádió hívójele. Természetesen így van ez a magyar kereskedelmi tengerészeiben is. Az egymást négyóránként váltó fedélzeti tisztek az úticél, az útirány rögzítése mellett a legfontosabb meteorológiai jelenségeket is megfigyelik. Például azt, hogy milyen szél fúj; milyen a víz felülete: sima, fodrozott, barázdált, mérsékelt, hullámos, viharos, felkorbácsolt, háborgó, dühöngő? Fel kell tüntetni a naplóban a hajón előforduló megbetegedéseket, a halálesetet, a gyermekszületést — a hajónapló adott esetben az anyakönyvet pótolja. És természetesen megörökítik a közvetlenül a navigáláshoz nem kapcsolódó, ám mégis jelentős eseményeket is. Mivel a hajónaplót egy bizonyos ideig megőrzik (a MAHART-nál például az utolsó bejegyzést követő tíz évig), az abban rögzítettek a későbbiekben fontos dokumentumok lehetnek. így tudjuk például azt, hogy 1906-ban milyen körülmények között hozta a Kelet gőzös Konstantinápolyból Constanzába II. Rákóczi Ferenc hamvait. Ha nem jegyzik fel a hajónaplóba, csak a legendákban élt volna tovább, hogy magyar tengerészek is segítettek 1908- ban, a több mint nyolcvanezer halálos áldozatot követelő messinai földrengés sebesült- jeinek ellátásában. A Nagy Lajos gőzös személyzete sokat tett a szerencsétlenül járt szicíliaiakért. A pontosan vezetett személyzeti lista bizonyítja, hogy a világtörénelem legidősebb tanuló matróza Germanus Gyula volt. A híres Keletkutató, túl az ötvenedik évén vállalta a legénységi beosztást, hogy eljuthasson a háborús veszély miatt zárlat alá helyezett afrikai országokba. Szabó Margit FEB Eötvös Károly jogászként, íróként, hírlapíróként, függetlenségi párti politikusként tevékenykedett. O volt a védőügyvéd a hírhedt tiszaeszlá- ri perben. Legendák, anekdoták sokaságát jegyezték fel érdekes, lenyűgöző egyéniségéről. . A Vajda — így hívták ismerősei, barátai — meglátta, hogy Perl Soma lábán cúgos cipő van, mire emelt hangon így szólt: — Igaz magyar ember csak rámás csizmát visel! Perl Soma szégyenében lesütötte a szemét, és ekkor legnagyobb meglepetésére azt látta, hogy a bírálóján is cúgos cipő van. — Bocsánatot kérek, de hiszen te is cúgos cipőt viselsz! Eötvös nagy nyugalommal válaszolt: — Az más! Nekem a rámás csizma feltöri a lábamat! Gyűjtötte: Kiss György Mihály „Ki szépen kimondja a rettenetét, azzal föl is oldja.” 90 éve született Illyés Gyula Sokoldalú művész volt. Szerkesztett folyóiratot, írt naplót, lírája meghatározó stílust képvisel a XX. századi költészetünkben. Morális igényesség, az igazság kendőzetlen kimondása jellemzi verseit, melyek közül nem egyet tiltott be az elmúlt rendszer. Az Egy mondat a zsarnokságról vagy Bartók című versében olyan örök érvényű, egyetemes gondolatok fogalmazódnak meg, melyek a magyarság problémáin túl az emberiség gondjaihoz is szervesen kapcsolódnak. A széppróza legnagyobb mestere közé tartozik, legjelentősebb műve a Puszták népe, mellyel a hagyományos magyar regényírás kereteit fellazítva új irodalmi műformát hozott létre. Színműveinek kiemelkedő szerepük van a nemzettudat, az érettebb történelemszemlélet kialakításában. Legfontosabb drámai összecsapásokban a magyarság történelmét kísérő eszmék, ideológiák szembesülnek. Amikor Illyés Gyulára emlékezünk nem kerülhetjük meg azt a kérdést, mit tenne és hogyan gondolkodna napjainkban az a személyiség, aki annak idején a Nemzetgyűlés tagjait arra figyelmeztette: nem játékszer az ország, amit cselekednek az vagy hasznára, A magyarság mélyéből jött vagy kárára van ennek a nemzetnek. Bölcsessége fájóan hiányzik közéletünkből. Munkássága arra int minket: valódi orvosokra van szükségünk az elmúlt évtizedek sebeinek begy ógyításához, valamint arra, hogy felismerjük: a ma elkövetett hibáinkért nem külső erőket és a diktatórikus vezetést, hanem csak saját magunkat hibáztathatjuk. Illyés Gyula élete példa arra, hogy mesterséges dolog a magyarságot és az európaiságot szembeállítani. Illyés a magyarság mélyéből jött, és ha valaki eljutott Európába, akkor az éppen Illyés Gyula volt. M.K. Megszűnt egy vallás Az egyesült állmokbeli New Hapshire államban lezárult a vallástörténet egy érdekes fejezete: Canterburryben meghalt a 230 éves séker-szekta utolsó tagja. E sajátos közösséget egy londoni kovácsmester lánya, Anne Lee alapította, ám el kellett menekülnie a szigetországból a hivatalos egyházak és az állam üldözése elől. Nyolc hívével Amerikába vándorolt ki, s New York államban létrehozták első közösségüket. Egykori rabszolgákból, küldöncökből, pártában maradt nőkből verbuválva tagjait egyre nagyobbra duzzadt a szekta, s a múlt század húszas éveiben a 19 faluközösség már körülbelül 7000 tagot számlált. A szekta tagjai szigorú szabályok szerint éltek, teljes önmegtartóztatást vállaltak. Közösségeikben nők és férfiak közös tulajdon szentségét vezették be. 1961-ben az a döntés született, hogy nem vesznek fel több új tagot, mert úgy látták, egyre nehezebb betartani a nemi önmegtartóztatás követelményét. Ezzel voltaképpen a séker-szekta feloszlatását mondták ki, amely nevét egyébként azért kapta (angolul to shake: rázni), mert a hívők az istentisztelet alatt rituális mozgást végezve rázták testüket. Canterbury volt az utolsó séker-település, ahol most 96 éves korában elhunyt a szekta még egyetlen élő tagja: ez az utóbbi időben afféle skanzenként működött, ahol érdeklődők bepillantást nyerhettek a közösség egykori életébe, és megismerkedhettek e különös világ vallásával és világmagyarázatával. FEB ^—LÍZING! .. H a beruházás helyett lízingel, még mindig jelentős összeget takarít meg az adójából! Ismerkedjen meg új konstrukcióinkkal! Lízingszorzók már 0,86-tól! Ha nem akar már újabb vásárlást, csökkentse az adóját visszlízinggel! Sale and lease back! Ha új gépkocsit vásárol, nálunk már 50% befizetése után lízingelhet. Kérésére egyedi ajánlatokat dolgozunk ki! Cégünk az Állami Bankfelügyeletnél regisztrált cég, szerződéseink a hatályos jogszabályok és hivatalos állásfoglalások alapján születnek. Kérje ajánlatunkat, mert a lízing még mindig kedvezőbb, mint a beruházás. I Telefon/fax: (66) 361-572. L. I. B. O. R., 5700 Gyula, Szt. István u. 11. „Sajnos, a politika része az életünknek”
