Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-05 / 261. szám
ÎS MF,ÖVEI HIRÜPSPORT 1992. november 5., csütörtök / iMOTWpfSIA| TiSOS V À K Hr Nem éppen bizakadova állják körbe ifjabb Farkas Tibor gépét... Balról a „tulaj”, a világbajnoki 9. helyezett Bakos András és id. Farkas Tibor A közelmúltban Kecskeméten találkoztak a Dunán inneni országrész sportújságírói; a hagyományos megbeszélésen a szakma időszerű kérdéseiről cserélték ki véleményüket, majd a helyi sportélettel ismerkedtek. Először a Dutép SC elnöke, dr. Záhonyi Ákos klubelnök számolt be a valaha sokkal szebb napokat látott építővállalat omladozó sportéletéről (a hanyatlás a vállalat hét évvel ezelőtti, algériai „kalandja” idején kezdődött), a közben innen kivált sakk- szakosztály új útjairól, amelynek immár a sportág istennőjéről elnevezett Caissa panzió a legfőbb egyengetője. Hosszú évek szorgalmas kapcsolat- építő munkájának gyümölcse, hogy a legtöbb európai sakkozó ma már tudja, merre is keresse a hírős város közepén a sakk intim és minden igényt kielégítő szentélyét. Ezúttal nem az elszabadult fantázia segít a dolgok nyitját megtalálni. Prózaibb a dolog. A panzió vezetője nem más, mint a kecskeméti sakkozók edzőversenyzője, Abel Lajos nemzetközi mester, mellesleg korábban kétszeres gyulai Erkély emlékverseny győztes. O igyekszik azt a miliőt megteremteni, amelyben a messziről (és közelről) érkező sakkozók jól érzik magukat, de ugyanígy a minderről mit sem sejtő többi szállóvendégek is. ,,Az idén még ismét sikerült biztosítani a megfelelő körülményeket, de hogy jövőre lesz-e nemzetközi verseny, egyelőre senki sem tudja — mondta a klubelnök. (Az időközben lezajlott, a Microsystem által támogatott nagymesterversenyt az orosz Vaulin nemzetközi mester nyerte.) Mindenesetre a nagy múltú sakkszakosztály más módon is próbál segíteni önmagán. Kollegánk, dr. Lovas Dániel szakosztályvezető elmondta, hogy alapítványt hívtak életre az Alföld sakksportjáért, elsősorban a jövőre, a fiatalokra gondolva. Hogy a A szomszéd kertjében... Lékó Péterhez hasonló tehetségek semmiképpen se kallódjanak el és méltó menedzselést kaphassanak. Nem csupán a sakkozók küszködnek „megélhetési” gondokkal, hanem az ugyancsak nagy múltú gokartosok is. A nem is olyan régen még a környező országokban legjobbnak tartott helyi gokartstadionban nagyjából a helyén van ugyan minden, de látszik — igazi gazda nincs, s lehet, hogy rövid időn belül nem is lesz. A DUTÉP csődhelyzete miatt az Állami Vagyonügynökség a pillanatnyi diszpo- nens a pálya fölött, a 30 millió forintos „kikiáltási árról” szállingózó hírek hallatán azonban eddig minden vevő elriadt. Egyéni szponzorokat eddig szerencsére sikerült találniuk a legjobb versenyzőknek, így a még junior korú, négyszeres hazai bajnok ifj. Farkas Tibornak, miként a belgiumi Mari- enburgban, az idei világbajnokságon kilencedik helyezett, a keleti országokból érkezők közül magasan a legjobb eredményt produkáló Bakos Andrásnak—mint az a képünkön látható versenygép matricáiról is látható. Pedig még sokan emlékeznek jóleső nosztalgiával a 1988-ban Kecskeméten rendezett világ- bajnokságra, s még több szép jutna eszükbe, ha tudnák, ezen a pályán jövőre is körözhetnek és készülhetnek a külföldi nagy versenyekre. Várhatja-e valaki ezek után, hogy a hétszeres országos bajnok mosolyogva álljon a képen... Szerencsére biztatóbb képekkel is találkoztunk Bács- Kiskun megyében. Endre István értő és baráti kalauzolásában például az NB III-ba felkerült tiszakécskei labdarúgócsapat háza táján, ahol— vállalkozva— egyelőre sikeresen tudják előteremteni a nyugodt versenyzés feltételeit. Igaz, ehhez rendelkezésre áll egy remek tekepálya és egy játékterem is. Arról nem is beszélve, hogy a csapat „mellékesen” sorra nyeri a meccseket. A Dobozhoz baráti és rokoni szálakkal kötődő baráti kör elnöke, Baji Mihály nem kis örömmel újságolta: az önkormányzat azt kérte tőlük, készítsenek költségvetést arra az eshetőségre, ha esetleg feljutnának az NB ll-be... Ugye nem kell különösebben ecsetelni, ennek a mondatvégi három pontnak már egészen más értelme van, mint az . előzőeknek. F. I. A nemzetközi torna megnyitója a Caissa panzióban. Jobb szélen Polgár Zsófia. Az idén még meg tudták rendezni. Jövőre? Talán... A Jffxnhmstó írja Ha kissé késve is, a szokásos gazdag tartalommal jelent meg a Sportvezető legfrissebb száma. A bevezető, Felelősséggel az ifjúság sportjáról és jövőjéről című cikk szerzője — aligha egyedül — úgy véli: „a társadalom alkotóképessége, életminősége, egészsége javarészt a felnövekvő generáció életvezetésén, egészséges vagy egészségtelen életmódján múlik”. Érdekes dr. Frenkl Róbert barcelonai visszapillantója — az orvos szemszögéből. Folytatódik a verseny- sport jövőjével foglalkozó vitafórum, található a lapban baranyai kaleidoszkóp és egy Békés megyei vonatkozású cikk is, ez utóbbi címe: Gyula, Szeghalom, Franciaország. Milyen terveket szőnek a téli sportok hazai irányítói? Erre a kérdésre keres választ az az írás, amelyben a következő olvasható: a magyar pályákon is biztosabb és hosszabb síidény vár ránk egy Kanadából importált eljárás segítségével. Tószögi Pál emlékére Az első győztes: Emődi Gyula Még a nyáron mondta dr. Kerekes Attila, a Csabai Sakk Klub vezetője: ,Jól jött nekünk a Thermál-alapítvány, mert a kapott pénzből—mint a pályázatunkon is megjelöltük — egy nagyszerű helyi sakkozó, Tószögi Pál emlékére versenyt rendezünk, amit aztán hagyományossá szeretnénk fejleszteni. Az 1917-ben született Tószögi mester a második világháború után csaknem húsz éven keresztül a megye lejobb sakkozója volt. Tíz esztendeje halt meg. A klubnak is otthont adó, MDF székházában lebonyolított viadalra a már említett Thermál Invest Rt. szép díjakat is biztosított, a többségében nemzetközi értékszámmal rendelkező mezőny megelégedésére. A kilenc meghívott sakkozó körmérkőzést játszott, többségükben olyanok, akik barátai, sporttársai voltak a tiszteletre méltó elődnek, így dr. Kerekes Attila, Valkő István, Emődi Gyula, Deák Zoltán és Brhlik György tartozik ebbe a körbe. Közülük került ki a győztes is, a várakozásnak megfelelően Emődi mester. Mögötte a közéleti szerepvállalása miatt mostanában kevesebbet sakkasztalhoz ülő Kerekes doktor végzett, majd a legjobb megyszékhelyi ifjúsági sakkozó és a Vajdaságból áttelepült Visnyei következik a sorban. Dicséret illeti Val- kó Istvánt is, aki a bírói tisztet látta el, miközben maga is indult. Eredmények. 1. Emődi (Gyulai SE) 7,5,2. dr. Kerekes (CSSK) 6,3— 4. Nagy R. és Visnyei (CSSK) 4,5— 4,5,5. Deák (GYSE) 4,6. Brhlik (Bcs. Építők) 3,5, 7—9. Valkó (Bcs. Építők), Kakukk, Sándor (CSSK) 2—2 ponttal. A régi szép napokat idézi ez az 1978-ban készült felvétel. A Körös Szállóban az OB II-es bajnok békéscsabai előrések. Az ülő sor közepén a névadó Tószögi Pál, balról a második Brhlik György, az álló sorban balról a második Deák Zoltán, az utolsó pedig dr. Kerekes Attila a mostani emlékviadal résztvevői közül A levelezési rovattól a főszerkesztői székig Borbély Pál a Nemzeti Sport terveiről Az új főszerkesztő — toll nélkül, partjelzői zászlóval egy SZÚR-meccsen a Népstadionban. A fűben ülő kollega sem akárki: Gyulai István, az amatőr atlétikai világszövetség főtitkára Néhány napja új, de jól ismert név került a Nemzeti Sport impresszumába: Borbély Pál az új főszerkesztő. Személyében egykori válogatott sportoló, s a sportújságírásban már több mint négy évtizedet eltöltött kiváló tollforgató veszi át a jövőre 70. születésnapját ünneplő lap irányítását. Borbély Pál (64) a mai sportújságírói gárda egyik legismertebb tagja, akire az is ráillik, hogy ízig-vérig sportember. Újságírói pályafutását az MTI-ben kezdte 1948-ban, innen került az 50-es évek elején — amikor bevonult katonának — a Néphadsereg című laphoz, 1954-ben pedig a Népsporthoz, a mai Nemzeti Sport elődjéhez. Igaz, az utóbbi években kissé kivonta magát az írásból, mert a lapot kiadó kft.-nek lett az ügyvezető igazgatója, nemrég viszont a főszerkesztői választás alkalmával ő kapta a legtöbb voksot. — Egész életemet a sportnak és a sportújságírásnak szenteltem, így érthető, hogy megtiszteltetésként fogadtam megválasztásomat — mondta Kozák Mihálynak, az MTI munkatársának. — Fiatal koromban valamennyi labdajátékban szerepeltem, a legmagasabb szintre a kosárlabdában jutottam, sokszor játszottam a válogatottban, mára viszont csak a tenisz maradt meg, de azt nagyon kedvelem. A sportlápnál fokról fokra jutottam előbbre, először gyakornokként az olvasók leveleit kellett földolgoznom, aztán rovatokba kerültem, hosszú időn át a labdarúgásét vezettem, tagja voltam a szerkesztőbizottságnak, majd a kft. ügyvezetője lettem, ezután pedig a főszerkesztő nem kis munkáját igyekszem megfelelően ellátni. — Hány elődöt szolgált a legmagasabb székben? — Csaknem tízet. — Nem lesz sok a kft. és a lap együtt? — Könnyű semmiképpen sem. De mivel a feladatom elsősorban az irányítás, a vezetés, a sok kitűnő munkatársam segít majd az elképzeléseim megvalósításában. — Kollégái azt mondják, arra számítanak, hogy jelentős változások lesznek a lap profiljában, tartalmában. Mire készül? —Alkalmazkodva a mai világhoz, a sajtóban is megnőtt a konkurencia, amitől viszont nem félek. Felvesszük a versenyt, még piacképesebbé akarom tenni a Nemzeti Sportot. Információs hálózatunk igen jó, s azt hiszem, a tudósítói munkánk is kielégíti az olvasók igényeit. Mégis további előbbre lépésre törekszem, modernizálnunk kell a lapot, például afotóknyomdai minőségét is javítani kell. — Tekintélyes lapnak tartja a Nemzeti Sportot? — Elfogultság nélkül mondhatom, hogy igen, és külföldön is elismerik. Nemrég például a francia L’Equipe, amelyet a világ legjobb sportlapjának tartanak, kifejezte óhaját, hogy szeretne velünk együttműködni. Jó az ilyenről értesülni.
