Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28-29 / 281. szám
© 1992. november 28-29., szombat-vasárnap CSALAD - OTTHON Brékés MEGYEI HÍRLAP Gazdaképzés a REKES-ban 19/a Az iskola azt üzente... Lapunkban hétről hétre közöljük a televízió 2-es csatornáján vasárnap délutánonként (ismétlés szombaton reggel) jelentkező gazdaképző sorozat anyagának állattenyésztési részét, melynek előadója és szakmai felelőse dr. Böő István Békés megyei állatorvos. Malactáplálás választásig Ebben az időszakban kétféle hibát szoktak elkövetni. Vagy egyáltalán nem adnak malactápot, mondván, választásig szopjon a malac vagy „tömik” malactáppal, mondván, hogy az anyatej nem elég. A táplálást és az azt befolyásoló kömyezetalakítását is annak az élettani ténynek kellene meghatároznia, miszerint egyrészt a malac 3—4 hetes koráig gyomorsósavat nem termel, tehát rendkívül tökéletlen az emésztése, másrészt a föcstej nyújtotta passzív védettség körülbelül 4 hétig tart, a malac csak ezután kezdi kialakítani aktív védelmét. Ebből következik, hogy a malac háromhetes koráig — a tej mellé — csak olyan takar- tmányt kaphat, amit képes feldolgozni, s mivel védettsége körülbelül 3—4 hetes korában a legkisebb, ekkor kell leginkább vigyáznunk arra, hogy minél kevesebb káros környezeti hatás érje. A koca tejtermelése három hét után kezdetben lassan, majd a negyedik héten gyors ütemben csökken. Ez a tej- mennyiség a malac igen nagy növekedési energiájának táplálóanyag-szükségletét már nem tudja kielégíteni. A különbséget jó minőségű, kellemes illatú, jó ízű, könnyen rágható és emészthető takarmányokkal kell (kellene) pótolni, mert a malac kitűnő szaglásúés nagyon jó ízlelőképességű. Az is követelmény, hogy a takarmány ebben az időszakban nagy biológiai értékű legyen, emészthető nyersfehérje-tartalma érje el legalább a 20 százalékot. Tudom, hogy kisüzemben, ahol a választási idő nagyobb, mint nagyüzemekben, szokatlan dolog, mégis jó módszer, ha a szilárd táplálékhoz való szoktatást a 10—14. napon megkezdjük, mégpedig azért, hogy a malac megtanuljon enni, s fokozatos „szoktatással” a választás körüli emésztőszervi probléma is kevesebb lesz. A malacok ekkor még csak szagolgatják, nyalogatják a tápot, amelynek ekkor még nem is annyira a béltartalma, hanem szag- és ízhatása a fontos. Éppen emiatt nagyon jó evésre szoktató takarmány a pörkölt árpa, mert kellemes illatú, jó ízű, ropogós, fokozza a nyálelválasztást, erősíti a fogakat és a rágóizmokat. Ezt a sokféle kedvező hatást indító malactápjaink egyike sem tudja biztosítani, legalábbis kellő mértékben nem, emiatt malacaink elég nehezen tanulnak meg enni. Az árpa mellé tavasztól őszig adhatunk zsenge lucemaszecskát, télen sárgarépa-reszeléket. A malactápot kezdetben (egykét napig) nedvesíthetjük vízzel vagy fölözött tejjel, amelynek adagja naponta malaconként 10 dkg. Az evésre szoktatás idején naponta többször, akár 8—10-szer etessünk! Ott, ahol az ismertetett „pepecselésre” nincs mód, egyszerűen azért, mert napközben senki nincs otthon, s kizárólag malactápot etetnek, a következőkre ügyeljenek! — az indító malactápot keverjük Hemogénnel, Neo-he- mogénnel: 10. életnap 80% Hemogén + 20% indító malactáp; 11. életnap 60% Hemogén + 40% indító malactáp; 12. életnap 50% Hemogén + 50% malactáp stb. úgy, hogy a 15. napon a malac már csak tápot kap. — higiéniai és emésztési szempontból fontos, hogy a malactakarmányt mindig szárazon, derce vagy 3—5 mm nagyságú granulátum formájában adjuk; — a malacok ne kapják meg egyszerre az egész napi tápmennyiséget, hanem azt lehetőleg kis részletekben adjuk; — a malac az eleségét kényelmesen elérje; — ivóvíz mindig legyen a malac előtt; — a takarmányt tálcára, lapos vályúba, malacönetetőbe tegyük, soha ne szórjuk a padozatra (szennyeződik); — a malacok mindennap friss tápot kapjanak, mert ha egy napnál tovább áll előttük, könnyen bomlik, s emésztőszervi megbetegedéseket okoz; — a malac lehetőleg ne jusson hozzá a koca takarmányához (háztájiban igen gyakori, hogy a malacok a kocával együtt esznek), mert annak összetétele a malac emésztésének nem felel meg. Ennek is „köszönhető”, hogy sok helyen már a választás előtt gyakoriak az emésztőszervi betegségek. (Folytatjuk) Miért fáj a nők lába? A nők gyakran panaszkodnak a lábukra vagy a cipőjükre. Amiben jámi-járkálni tudnak, az számukra nem elég szép, amiben csinosnak érzik magukat, az többnyire nem kényelmes. Az évek múltával pedig egyre inkább fáj a lábuk. A női test anatómiája sok tekintetben eltér a férfiakétól: ennek látványos külsőségeit nem is kell hangsúlyozni. Viszont vannak finom eltérések, amelyek a női csont-, izom- és szalagrendszer lágyabb és rugalmasabb voltából származnak. Az első ok tehát alkati. A sportolás valamennyire kiegyenlíti ezt a hátrányt, s fiataloknál örömmel látjuk a jeleit. Ám eljön a párválasztás, a családalapítás ideje. A terhesség, a szülés, a gyermekgondozás megannyi olyan elváltozással járhat, amely egy életre meghatározó lehet a női lábfájást illetően. A magzatát édes teherként hordozó kismama lába fokozottan van igénybe véve. A második ok tehát szociális. Hölgyeink vonzó tulajdonsága, hogy tetszeni akarnak. Ebben segít a sokszor elátkozott és mégis áhított divat. A szép láb hatását kiemeli egy magas sarkú, jó formájú cipő, ami nem elsősorban ortopéd szempontok alapján készül, s többnyire nem könnyű benne állni-jámi hosszú órákon át. Arról nem is szólva hogy évről évre változik, ezért hozzá sem lehet szokni. A divat nem áll utolsó helyen a lábfájás okai között. Itt áll előttünk az átlagos középkorú nő, süllyedt talpboltozataival, többé-kevésbé elformátlanodott lábával, némi testsúlytöbblettel. Örülhet, aki a kivételhez tartozik. Néhány tanács. Óvjuk kisgyermekkortól lábunkat (ez természetesen a szülő dolga). Ha valami rendellenességet tapasztalunk, próbáljuk azt elhárítani. Forduljunk szakemberhez, idejében vegyük igénybe a szükséges gyógyeljárásokat: betétek, gyógycipők, torna, esetleg műtét lehetőségét. Nagyon fontos a jó cipő kiválasztása. Gyermekeknél ez is a szülő feladata. Persze felnőtt korban sem könnyű a döntés, hogy miként találjuk meg az egyensúlyt a praktikus és az esztétikus között, ami gyakran nem is ellentétes egymással. Ha mégis az lenne, gondoljunk arra, hogy nemcsak a szép és divatos cipőnkért szerethetnek. Inkább legyen kevesebb cipőnk, de az hagyományos anyagokból, jól elkészített. Fontos a rendeltetésnek megfelelő viselet. Ne járjunk utcán estélyi cipőben. Nem tanácsos a divatos sportcipő állandó használata sem. Túrázáshoz, sporthoz magas szárú cipőt vegyünk fel. Otthon lehetőleg gyógycipőt vagy gyógypapu- csot viseljünk. Ne szégyeljük a talpbetétet, sok baj megelőzhető: lúdtalp, bütyök kialakulása, nem is szólva a késői elváltozásokról, mint a porckopás. A terhesség kiemelt figyelmet érdemei. A tanácsadáson minden panaszát mondja el a kismama, a lábára vonatkozókat is. A visszértágulat is megelőzhető, idejében kezelve visszafordítható. Dr. Martics Anna Ezek a lábbelik csinosak is, egészségesek is Elsőként azt próbáljuk tisztázni, mi is történt az iskolában Az iskolás gyerek tanulmányi munkájának, szorgalmának és magatartásának tükre az ellenőrző könyv. A beírt jó jegyeket, pirosbetűs dicséreteket persze könnyű szívvel aláírja, tudomásul veszi a szülő, de hogyan reagáljon a „kellemetlen” hírekre: intőre, rovóra, magatartási kisiklásokra? A legfontosabb szabály: vegyük komolyan a beírásokat, ilyen szempontból ne tegyünk különbséget kis- és nagy ügyek között. Elsőként azt próbáljuk tisztázni, hogy pontosan mi is történt; nyugodtan, harag nélkül hallgassuk meg az ügy főszereplőjét, a gyereket. Győzzük meg, hogy nem ítélkezni, hanem támogatni akarjuk, mellette állunk akkor is, ha rosszalljuk, amit tett. Ha már többé-kevésbé hiteles képet tudtunk alkotni az értesítőkönyvbéli bejegyzés előzményeiről és hátteréről, még mindig tartózkodjunk az „ítélethirdetéstől”, kivált, ha úgy tűnik, nem pusztán szokványos gyerekcsínyről, kisebb „szabálysértésről” van szó. Ilyenkor hasznos külön is szót váltani az „üzenetküldő” tanárral, osztályfőnökkel, s közösen gondolkodva összehangolni a pedagógiai tennivalókat. Bonyolultabb a helyzet, ha tájékozódásunk alapján arra a következtetésre jutunk, hogy az intőkönyvi rosszallásra vagy megrovásra nem szolgált rá gyerekünk — végre is a pedagógusok sem tévedhetetlenek. Csakhogy az iskola meg- hazudtolása vagy a tanár gyerek előtti minősítése nem járható út! (Tessék csak arra gondolni, hogy a kettős nevelés — amikor ugyanarról mást hall a gyerek az iskolában, mást a szülői házban—mennyi negatív erkölcsi, lelki következménnyel jár.) Ilyen esetekben valóban nagy tapintatra, diplomáciai érzékre van szükség. Gyerekünkkel meg kell értetnünk: előfordul, hogy olyasmikért is hibáztatják az embert, amiben vétlen; s a legjobb szándék mellett is megesik, hogy kárára tévednek... Az értesítőkönyvi iskolai üzenet aláírását ne „profilírozzuk” csak az édesanyára vagy az édesapára! Nagyon lényeges, hogy a tanári észrevételekről — akár jók, akár rosszak — egyidejűleg mindkét szülő tudjon. Legjobb a tanulságokat és a következményt is együttesen megfogalmazni, hogy ebben se alakuljon ki kettősség. Csemetéink ugyanis kitűnő megfigyelők, s egyhamar rájönnek, mit érdemes „csak” az anyukával, mit az apukával tudatni és megbeszélni... Ugyanígy a büntetés —- legyen az csupán enyhe fejmosás vagy akár szigorú retorzió — se kötődjék pusztán az egyik szülőhöz. Az iskolai fegyelemsértést, a tanulás, a lecke elhanyagolását lehetőleg közösen, tegyük hozzá: egyforma súllyal ítélje meg a család minden felnőtt tagja. Dr. Kecsmér Ilona A részeg mámor Az emberiség első írásos emlékei már az alkoholról is hírt adnak. „Kenyeret adtam az éhesnek, sört a szomjasnak” —-vallották az egyiptomiak. A bibliai olvasmányok szerint Noé készített elsőként bort, amikor a vízözön után kiszállt a bárkából. Régen is voltak részegek és részegeskedők. II. Ramszesz egyiptomi fáraó szigorúan büntette őket, és már időszámításunk előtt 1300 körül alkoholellenes társaságot alapított. A középkori alkimisták az élet vizének a vízzel kevert alkoholt hitték. . Hazánkban a rómaiak telepítették az első szőlőtőkét. A középkorban, de még a múlt században is sokféle betegség gyógyítására ajánlották az alkoholtartalmú italokat. Például a tokaji bort gyógyszerként írhatták fel az orvosok. Ugyanakkor mások legszívesebben egy kortyot se engedtek volna inni senkinek, mert méregnek tartották. Méregnek? Lássuk, mi az igazság! Az alkohol sejtméreg. Igaz ugyan, hogy az ember mája elbontva hatástalanítja, de a rendszeres, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás éppen ezt a szervet károsítja a legjobban. A felszívódott alkohol károsítja a központi idegrendszert. Hatására gyengülnek a reflexek, romlik a mozgások koordinációja. Kábultak, jókedvű- ek leszünk. A gyomorból fel nem szívódott alkohol a bélrendszerbe, majd teljes egészében a vérbe, így a test minden részébe eljut. Még a méhlepényen is áthatol, s a magzatot is károsíthatja. Vajon mi elől menekülnek az emberek leggyakrabban az alkohol mámorába? Általában az érzelmi indítékok játszanak nagy szerepet. Amikor az emberek úgy érzik, hogy problémáikat nem tudják megoldani, akkor nyúlnak először pohárhoz. Azt hiszik, hogy a pillanatnyi kábultság, mámor megoldást nyújt. Ezzel szemben az egészségesen élő, edzett ember sokkal jobban bírja a különféle megterheléseket, a stresszt, könnyebben kerül ki a konfliktusokból is. Oszlassunk el mindjárt néhány tévhitet. Az alkohol nem serkent. Ellenkezőleg, rontja a központi idegrendszer működését. A serkentésnek vélt jelenség nem más, mint az agy bizonyos részeinek gátlás alól való felszabadulása. Javítja az étvágyat? Elősegíti az emésztést? Kis adagban igen, fokozza a nyálkaképződést és a gyo- momedv kiválasztását. Ám az erős szeszes italok nagy mennyiségben már izgatják a nyálkahártyát, vérbőséget és gyulladást okozhatnak. Dr. Katona Edit A mikrohullámú sütők hátránya A Kaliforniai Egyetem két kutatója ugyanazokat az ételeket elkészítette mikrohullámú sütőben, hagyományos tűzhelyen és sütőben, majd összevetette a főzés és a sütés során keletkező ízanyagokat. Az eredmény: a mikrohullámú sütőből kikerülőkben jóval kevesebb volt az aromaanyag, mint a hagyományos úton elkészítettekben. Az aromaanyagok összetett vegyi foylyamatok során képződnek, s a két kutató feltételezi, hogy a mikrohullámú sütőkben e reakciók a nagy hőmérséklet és a rövid hevítési idő miatt csak részlegesen mennek végbe. A szenilitás nem törvényszerű Öreg agy nem vén agy Általában úgy véljük, hogy az idősülő ember agya már nem működik olyan jól, mint a fiataloké. „Nem vág az esze”, hangoztatjuk sokszor, ugyanakkor van a dologban egy furcsa kettősség: az időseket bölcseknek tartjuk. Az amerikai Öregségkutató Intézet egyik vezetője meg van győződve arról, hogy az intellektus hanyatlása általában betegségeknek tudható be, az agy maga nem úgy öregszik, ahogyan a test annak látható, érezhető jeleivel. Ugyanebben az intézményben 1958-ban kezdődött az a kutatás, amelynek keretében jelenleg körülbelül kétezer személy áll megfigyelés alatt. Hatvan személyt több mint 25 éve figyelnek és tesztelnek, ma már valamennyien hetvenen felüliek, s a velük készült vizsgálatokból egyértelműen kimutatták: nincs könyörtelenül bekövetkező degradáció az agyműködésben, nem szükségszerű az, hogy az agy a korral együtt veszítsen frisességéből. Az is kétségtelen immár, hogy kik „használják az agyukat”, akik folyamatosan dolgoztatják, azoknak nem kell tartaniuk a korai szenilitástól. Egy francia közmondás szerint az agyat „vagy használja vagy elveszíti” az ember. Nemere Isxván FEB
