Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-04 / 260. szám
1992. november 4., szerda TENY-KEPEK fcRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP a Tátra: télen, nyáron - és ősszel? vagy éppen cseh szervezők által kínáltak. Akik közt nagyon is sokan vannak, akik tudják, mi mennyibe kerül nálunk, mennyit kell fizetniük, ha egy közepes szállodánkba» töltenek egy napot. Az ótátrafüredi és környékbeli szállodákat működtető, nemrég alakult kft. munkatársai azonban cáfolják, hogy megfizethetetlenek lennének. Nemrégen békéscsabai szakmai tájékoztatójukon kerestek itteni magyar partnereket, hogy kilépve a „szocialista típusú” vendégszervezési gyakorlatból valami új útra lépjenek. „Ennek sikeres kulcsa afozetőképes kereslet megtalálása mellett, hogy az évtizedes gyakorlattal szemben a magyar partnerek közvetlenül fizethessenek” — véli a Békés Megyei Idegenforgalmi Kamara elnöke, Petrovszki Pál- né. „No és — folytatja —, hogy minél többet jöjjenek ide, bemutatókat, sajtótájékoztatókat szervezzenek. A hagyományos gasztronómiai napok jól segítik ezt a propagandát, de egymagában messze nem jelentenek olyan sokat, mint azt szlovák kollegáink gondolják. Óriási harc indult meg az utazni vágyók kegyeiért, ha a mai árak ellentmondani is látszanak ennek.” A privatizálás Cseh és Szlovákiában is döcögős, ösvényekkel tarkított, de a turizmust szervezők egyik szóvivője, a Tátra Lomnic-Inter Hotelben dolgozó Milan Fuska hangsúlyozza: „bizalommal keressenek bennünket, az árakról való megállapodás csak egyezkedés kérdése.” Ne feledjük, nem a téli Tátrára vonatkozik elsősorban a kecsegtető ajánlat. Az őszire, amit — elég méltaltlanul — gyakran utószezonnak hívunk. A természeti kincsekben páratlanul gazdag Tátra (főleg az alacsonyabb) most a hó megérkezte előtt is pompás kikapcsolódást kínál. F.I. Több éve már, hogy a kézilabdához, de újabban méginkább a síeléshez vonzódó ismerősöm október végén menetrendszerűen hozza téli tátrai síprogramjait. Mint mondja, leginkább amiatt bizakodó, hogy egykori „nagyvállalati keretek között” működő szabadidős klubjuk ruár közepére szóló egyhetes ajánlatukra, amely 7 ezer forint, célpontja Jasna. Aki valamelyest is ismeri a tátrai síterepeket, tudja, talán egyedül itt nem kell „temetőben” síelni, a tizen- egynéhány pálya legtöbbje tényleg sima, főleg a kezdő síelők örömére. immár abszolút önköltséges utazásokat kínál. Ha ő okosan gazdálkodik, nem akarja megkeresni két-három kísérő utazását is, ebben aturizmust is megtépázó időkben is képes könnyen néhány csoportot megszervezni, mert bárkinek „aláígér”. Mégpedig nem úgy, hogy recsegő, majdnem faágyakra, agyonhasznált, motelnak álcázott faházakba viszi barátait és ismerőseit. Bizonyságul máris rábök például egy febSzóval lehet tervezni jó előre. Mert valljuk be, az átlagmagyaroknak a napi 6—700 schillinges Ausztria egyelőre nem nagyon szalonképes. Az észak felé irányuló téli turizmus tehát — főleg a magyar szervezők agilitása révén — inkább „működik”, hogy a lehető legdivatosabb kifejezések egyikével illessük. A magyar szervezők árai ugyanis — ha elég okosak —- kedvezőbbek, mint az egyre inkább „belelendülő” szlovák Lehet alkudni! —biztatnak a tátrai szállodások Naptáraink ’93 Ha más nem, az új naptárak felbukkanása jelzi: közeledik az új esztendő. A Képzőművészeti Kiadó az idén is friss volt, máris bemutatta azokat a naptárakat, amelyek jövőre dísz í t ( h e t ) i k íróasztalainkat, szobánk falát — hogy mel lesleg közben a napot is jelezzék... Úgy tűnik, napjainkra ismét az esztétikum része lett a szép naptár. Talán ezért is szaporodnak a régiek felújított változatai, akár történelmi, akár földrajzi ismereteinket felelevenítve. Mellesleg az első magyar nyelvű kalendáriumot 1538- ban Krakkóban adta ki Beczédi Székely István. A második csak 23 évvel később jelent meg Bécsben, a lengyel származású Hoff- halter Rafael kiadásában. A Batthyány Boldizsár támogatását élvező német Manilus János a Vas megyei Németújváron adta ki az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű naptárat, méghozzá Nádasdy Ferencnek az 1584-es eszetendőre szólóan. A naptártörténet számon tartja, hogy mivel Rudolf király elrendelte a protestánsok tiltakozását kiváltó Gergely-naptár bevezetését, a protestánsok lakta vidékeken működő nyomdák kényes helyzetbe kerültek. Manilus ezért újításra szánta el magát: egy kalendáriumon belül párhuzamos hasábokon hozta a Gergely-naptárt, az úgynevezett ó-nap- tárral együtt. Míg az 1930-as években divat volt a naptár nálunk, a második világháború után a kiadás elszürkült, s ebbe a szürkeségbe szenzáció értékkel bírt, amikor 1956- ban a Képző- művészeti Kiadó megjelentette a Csont- váry-festmé- nyek reprodukcióját. A nyolcvanas években már évente het- venféle naptár jelent meg, mostanság pedig már számon sem lehet tartani, ki mindenki foglalkozik naptárak megjelentetésével. Az bizonyos, hogy az 1993-ra megjelenő 16-féle fali- és négyféle asztali naptárat mintegy hatszázezer példányban megjelentető „képzőművészetis” naptárak kiállják a próbát kritikusaikkal és nem utolsósorban használóikkal szemben is. A magyar várakat, az Ester- házy-gyűjteményt vagy a századvégi Budapest utcaképeit megjelenítő naptárak bizonyosan „kapósak” lesznek, miként a gyermekek részére készült, találós kérdéseket, mondóká- kat társasjátékot tartalmazó naptár is. Mondhatnánk azt is: léptékértékű. (F.) Üveglemezes fényképezőgéppel készítette ezt a képet Klösz György a Millenniumra készülő Budapestről. A kiscelli múzeumban őrzött negatívokat most elővették... Versenyt, de nem ígéretekkel! Pető Iván nem fél a pártszakadástól A Szabad Demokraták Szövetsége novemberben tartja — talán a párt történetében legjelentősebb — küldöttgyűlését. Itt dől majd el többek között az is, ki lesz a párt elnöke, akit most két évre választanak meg, s akivel az SZDSZ sikeresen szerepelhet az 1994-es választásokon. Petőlván a kezdetektől frontembere és egyik markáns megszemélyesítője az SZDSZ- nek. Most az elnöki cím elnyeréséért pályázik. Vele beszélgettünk. — Köztudott, hogy sokan látták volna szívesen a párt elnökeként, Ön mégis következetesen, szinte az utolsó pillanatig elutasította a felkéréseket. Végső soron miért változtatott az elhatározásán ? — Korábban az SZDSZ megalakulásától egészen ez év szeptemberéig az volt a határozott meggyőződésem, hogy más típusú, adottságú ember kell az SZDSZ vezető posztjára, mint én vagyok. Ennek jegyében minden korábbi hasonló kérést elutasítottam. Nem vállaltam a ’90-es választáson a listavezetést, az önkormányzati választások idején a budapesti főpolgármester-jelöltséget, tavaly az elnökjelöltséget. Szeptemberben azonban sokan kerestek meg, kérték, vállaljam el az elnökjelöltséget, mert ha nem, baj lesz az SZDSZ-szel. Meginogtam, felül kellett vizsgálnom korábbi elhatározásom. Elsősorban az hatott rám, hogy akik megkerestek, nem személyes barátaim voltak, nem azok, akikkel napi kapcsolatban vagyok, hanem akik elfogulatlannak tűntek. Úgy láttam, hogy tartózkodásomat és az önmagámmal szembeni fenntartásokat félretéve, legjobb tudásom szerint kell politikai szerepet vállalnom. Ezt kívánja az SZDSZ helyzete, de az országban mind nyugtalanítóbb jelenségek is. — Tölgyessy Péter pártelnök és egyben a másik elnökjelölt a közelmúltban ezt nyilatkozta: ,,Csodát nem sikerült tennem, de ekkora ellenszélben nem is lehetett. " Indokoltnak tartja-e ezt a vélekedést? — Amikor elvállaltam az elnökjelöltséget, elhatároztam, nem foglalkozom a másik elnökjelölt kijelentéseivel, s kértem Tölgyessyt is, hogy mindenki csak a saját mondanivalóját adja elő. Kerüljük az SZDSZ-nek csak ártó nyilvános vitákat. Ehhez a magam számára felállított követelményhez tartottam magam. Azt azonban le kell szögeznem: semmiféle „ellenszél”- ről nem tudok, sőt, az SZDSZ ügyeit az elmúlt évben is döntően azok képviselték, vitték, akik korábban, csak most jórészt formális pozíció nélkül. Á békéscsabai sikeres választáson például az SZDSZ legismertebb politikusai mindannyian jelentős szerepet vállaltak. Az SZDSZ nem tekinti stratégiai szövetségesének az MSZP-t — Sokan állítják, hogy tavaly Tölgyessy Péter mögött nem a legütőképesebb vezetés állt fel. Lesz-e ez ügyben most előzetes egyeztetés? Kikből állna a Pető Iván szerinti „optimális” ügyvivői testület? — Egy elnökjelölt alapvető politikai hibát vét, ha csak saját megválasztásával foglalkozik és „elfelejti” csapatát összeállítani. Tavaly a megválasztott elnök így járt: azokkal, akik végül is nem vállaltak szerepet az ügyvivői testületben, „elfelejtett” előzetesen beszélni, igaz, később sem kereste velük a kapcsolatot. Nem azt tekintem célnak, hogy olyan testület jöjjön létre, amelyben az SZDSZ 11 legnépszerűbb embere kap helyet, hanem azt, hogy lehetőleg azok is sajátjuknak érezzék az új vezetést, akiknek személyemmel szemben fenntartásaik vannak. Ezért azt szeretném — és ez ügyben jól haladnak az egyeztető tárgyalások —, ha sokszínű és jó színvonalú ügyvivői testület jönne létre, amelyben az SZDSZ „alapító atyáinak” képviselőin kívül sokan mások is helyet kapnának. — Az elnökválasztási kampány beindulásával egyre többen sugalmazzák, illetve nyíltan ki is mondják, hogy a liberális koalíció — amelynek Ön egyik prominens képviselője —egyre inkább közelít a baloldalihoz, sőt mi több, „eladja” a baloldalnak a pártot. Hogyan vélekedik erről? — Önmagában a baloldali jelző ma csak megbélyegez. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy az SZDSZ-ben valaki is államszocialista rendszert kívánna visszaállítani. Akik ilyesmivel fenyegetik az SZDSZ-tagságot olyat találnak ki, amiről tudniuk kell, hogy nem igaz. Nincs az SZDSZ-ben olyan számottevő erő, amely stratégiai szövetségesének tekintené az MSZP-t.-—Ha megválasztanák, változna-e valamiben az SZDSZ politikai irányvonala, esetleg stílusa? Milyen programmal pályázik? — Nem az ígéretekben kell az elnökjelölteknek versengeni; nem abban, hogy ki tud teljesebb leltárt készíteni a bajokról, hanem abban, hogyan lehet megoldani a problémákat. Az SZDSZ politikai irányvonalán nem kell változtatni, annál inkább az „irányvonal” megvalósításán. Ehhez a szakértői munka megújítása az egyik alapfeltétel, s az SZDSZ belső működési problémáinak megszüntetése a másik. Ez utóbbihoz belső szervezeti változásokra, nagyobb felelősségre és toleranciára, az információáramlás és döntési rendszerek átalakítására van szükség. — Tölgyessy Péter a közelgő elnök\’álasztással kapcsolatban elmondta, hogy két alapvető irány versenyez az SZDSZ-ben. Az egyik az általa képviselt gyakorlatias szabadelvűség, a másik a polgári radikális irány, ezt képviselné Ön. — Hallottam a gyakorlatias szabadelvűségről, magam is űzöm, de nem tudom, kik lennének a nem gyakorlatiasak. Nem tudom értelmezni a polgári radikalizmusról hallottakat sem. Ezek a minősítések teljesen idegenek a valóságtól, és mesterséges megkülönböztetésekkel próbálkoznak. Szívesen hallanám kifejtve: kik is azok az úgynevezett gyakorlatias szabadelvűek, miben mutatkozik meg konkrétan a pragmatizmusuk, és kik azok, akik nem tartoznak közéjük. A küldöttgyűlés elé kerülő frakcióbeszámolóból majd kitűnik: ki mit tett. —Amennyiben nem Ónt választanák meg, milyen szerepet vállal a továbbiakban a pártban? — Ha nem én leszek az elnök, vállalok más vezető szerepet is az SZDSZ-ben, persze ha megválasztanak. —A küldöttgyűlés után nem látja-e veszélyét egy esetleges pártszakadásnak ? — Nem félek a pártszakadástól. Aki komolyan veszi a politikát, elfogadja a többségi döntéseket. Ha nem, az sértő- dékenység és már nem politikai kérdés. Ha néhányan sértetten kilépnek, nem pártszakadásról kell beszélni, és nem is veszélyes az SZDSZ-re nézve. Ahogyan az életkörülmények egyre nehezebbé válnak hazánkban, úgy kerít hatalmába százakat, ezreket az „elvesztettem az utolsó szalmaszálat is” gondolata. Legtöbben akkor veszítik el maradék erejüket, amikor az összes létező hivatalt végigjárják, s nem lelnek gyógyírt tengernyi problémájukra. A rohamosan növekedő munkanélküliség, az éhbérnek beillőjövedelmek számtalan családot létbizonytalanságba sodornak. Sokan állásukat, mások társukat, lakásukat, becsületüket veszítik el egyik napról a másikra. A jövőben e hasábokat azok számára „ajánljuk fel”, akik — önhibájukon kívül! — kilátástalan helyzetbe kerültek, s nincs reményük a talpra állásra. Elsősorban azok levelét várjuk, akik vállalják nevüket, s adott esetben a nyilvánosságot is, ha esetüket feldolgozzuk lapunkban. Természetesen a bizalmas információkat magunk is bizalmasan kezeljük. Kérjük, írjanak nekünk, lehetőségeink szerint mindenkinek válaszolunk. Á borítékon ne felejtsék el feltüntetni a jeligét: „Utolsó szalmaszál”.
