Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-24 / 277. szám

SPORT 1992. november 24., kedd Tíz plusz egy: negyvenegy! Kovács Kálmán 1992 „gólkirálya” — kész a leltár 2? A görögök elleni Szalonikiben lejátszott 0— 0-as vb-selejtezővel lezárta az 1992-es hiva­talos idényt a magyar labdarúgó-válogatott, amely idén új szövetségi kapitánnyal, Jenei Imrével vágott neki egy hosszú útnak. Egy olyan útnak, amelynek a végén 1994, az Egyesült Államok „ka­csingat”. Világbajnoki döntő, amely felé nyitva az út, ám jelentős nehézségekkel kell számolnia még a legjobb magyar futballistáknak. Jenei Imre tizenegy összecsa­páson vezérelte harcra együt­tesét, amelyek közül azonban csak tíz hivatalos. Az 1992. október 13-i, Katarral vívott második összecsapást nem hi­vatalosnak deklarálta az MLSZ. A magyar válogatott mérlege pozitív. A tíz találko­zó közül ötöt megnyert, két összecsapás döntetlenül vég­ződött, hármat pedig elveszí­tett a magyar legénység. A gólkülönbség: 16—9. A 16 ta­lálaton hat labdarúgó oszto­zott: Kovács Kálmán hattal él­lovas, Kiprich József öttel kö­veti őt. íme, az 1992-es „menete­lés”, mérkőzésről mérkőzés­re: 1. 1992. március 25., Nép­stadion: —Ausztria 2—1 (0—1) — gólok: Détári, Ko­vács K. — barátságos. 2. 1992. április 29., Ungvár: —Ukrajna 3—1 (0—0) — g.: Kiprich (2, egyet 11-esből), Sallói — barátságos. 3. 1992. május 12., Népsta­dion: —Anglia 0—1 (0—0) — barátságos. 4. 1992. május 27., Stock­holm: —Svédország 1—2 (0—2) — g. : Márton — barát­ságos. 5. 1992. június 3., Népstadi­on: —Izland 1—2 (1—0) — g.: Kovács K. —vb-selejtező. 6. 1992. augusztus 26., Nyír­egyháza: —Ukrajna 2—1 (0—1)—Kovács K., Nagy T. — barátságos. 7. 1992. szeptember 9., Lu­xembourg: —Luxemburg 3—0 (1—0) — g:. Kovács K. (2), Détári — vb-selejtező. 8. 1992. szeptember 23., Budapest, Üllői út: —Izrael 0—0 — barátságos. 9. 1992. október í L, Doha: —Katar 4—1 (3—0) — g.: Kiprich (3), Kovács K. — ba­rátságos. (10. 1992. október 13., Do­ha: —Katar 1—1 (0—0) — g.: Kovács K. — barátságos, nem hivatalos mérkőzés.) 11. 1992. november 11., Szaloniki: —Görögország 0—0 — vb-selejtező. A tíz plusz egy összecsapá­Jenei Imre son Jenei Imre negyvenegy (!) labdarúgót próbált ki, szere­peltetett. Valamennyi 90 per­ben — így a katari 1—1-es nem hivatalos találkozón is — Lőrincz Emil kapott bizonyítá­si lehetőséget. Az ő 11 idei válogatottsága mellett Kiprich József tízzel következik, majd a sorrendben Balog Tibor (9 válogatottság) a harmadik eb­ben a sorban. Érdekesség: az „alapem- bemek” számítók közül Détá­ri Lajos és Disztl László mind­össze 3—3 alkalommal állha­tott a szakvezető rendelkezé­sére. Akik újoncként kaptak bi­zalmat (tizenketten): Telek András (Ausztria ellen); Ba­logh Tamás, Sallói István (mindketten az Ukrajna elleni ungvári 90 percen); Kecskés Zoltán (Anglia ellen); Vfber György, Kámán Attila, Cseh András (mindhárman az Uk­rajna elleni, nyíregyházi talál­kozón); Páling Zsolt, Wuko- vics László (mindketten az Iz­rael elleni mérkőzésen); Bánfi János, Czéli László, Zvara Jó­zsef (mindhárman a Katar elle­ni első, hivatalos 90 perc so- rán),-------------------------------­R ekordbüntetés „Nem fellebbezek, inkább takarékoskodom, és fize­tek” — mondta az újságíróknak hetykén Vinnie Jones, a Wimbledon 27 éves középpályása, miután az Angol Labdarúgó Szövetség, a Football Association 130 éves története eddigi legnagyobb pénzbüntetését szabta ki ellene. Vinnie Jonesnak 20 ezer fontot (2.6 millió forintnak felel meg) kell fizetnie, amiért kommentátorként szere­pelt a „Soccer’s hard men” (A foci kemény legényei) című, mindenütt kapható videofilmben. A hetvenperces video egy összeállítás arról, milyen öv alatti erőszakot vetnek be a futballisták úgy, hogy lehetőleg se a bíró, se a közönség ne vegye észre — a gyors lefejelésen és stoplis-talpas rúgásokon kívül ilyen az ellenfél hónaljszőrzetének meghúzása, ujjainak tör­delése, vagy nemiszervének vasmarokba szorítása óvatlan pillanatokban. Az Angol Labdarúgó Szövetség ítéletében úgy értékelte, hogy Jones támogatólag be­szélt ezekről a módszerekről és ezzel meggyalázta az angol labdarúgást. Jones azonban valószínűleg könnyen ki tudja fizetni a büntetést: fellépéséért hírek szerint legalább egymil­lió font jogdíj üti a markát. Tömeg mint „ tudatalat lehetőségi megnyilvánulások lényegesen felerősítik egymást. Vannak személyek, akik csak „felbúj- tanak”, majd a háttérben ma­radnak. Egyesek viszont különlegességüket bizonygat­ni óhajtván annak mutogatásá­ra tesznek kísérletet, hogy „bezzeg én még ezt is meg merem csinálni!” Az embe­rekben felhalmozódott elége­detlenség, a számos bizonyta­lansági tényező, az előítéletek is könnyen elszabadíthatják a poklot, amire a nézőtéri tömeg egyfajta „tudatalatti lehető­ség”. A szurkolóban felhalmo­zódik a feszültség, mert együtt él a pályán történtekkel, azo­nosul a játékosokkal. Az ag­resszivitás gyakran a felfoko­zott érzelmi túlfűtöttségből is fakad. Miért? Mert a pályán kívül semmiért nem jár sza­badrúgás. A kulturált viselke­dés, az emberi tolerancia egy­re inkább hiányzik a szurko­lókból. Éppen brutális csele­kedeteik miatt sokszor átélhe­tik a fenyegetettség érzését is, amely vagy pánikhangulatot, vagy éppen dacot, agresszivi­tást vált ki az emberekből. — És vajon mi lehet a kiút? — A szurkolóban — mert ő különbözik a „nézőtől” — egyszer és mindenkorra rögzí­teni kellene, illene, hogy a lab­darúgás egy olyan sportszerű küzdelem, ahol mindkét fél­nek lehetősége van a győze­lemre — de a vereség esélye is ott van! A győzelmet és a vere­séget pedig egyformán el kell tudni viselni. Ennek belátása nem egyszerű, de éppen ettől válik szurkolóvá az „egyszerű néző”. Tihanyi Péter A sportpályák elengedhetetlen tartozéka a néző. Legyen az vehemens szurkoló, a háttérben szeré­nyen meghúzódó drukker, vagy éppen kisebb-na- gyobb tábor hangadója. Azért van például futball­meccsen, a lelátón, mert szereti a labdarúgást. Amikor az „aranylábú kedvencek” pályára lép­nek, bizakodik. Ha fölényben játszanak, remél. Ha gólt lőnek, egekig magasztal. Ha vesztésre állnak, temet, és elkeseredik. De miért verekszik, mocskolódik, vandálkodik, amint az manapság—sajnos! — egyre gyakoribb a magyar futballéletben is? A helyzet a labdarúgópályák környékén egyre elszomorí­tóbb. Nem kívánatos esemé­nyek jelzik a stadionokon kívül és belül: a szurkoló is egyre inkább főszereplővé vá­lik. Tömeges katasztrófa (Heysel-stadion, 1985); meg­félemlített utcai járókelők; Összetört autók, buszok, üzle­tek; figyelmeztető lövések a metróállomáson; kutyák szag­gatta, álarcos kommandósok ütötte sebek figyelmeztetnek. Jelzik: külön világ a szurko­lóé. Dr. Stuller Gyulát, aTestne- velési Egyetem Pszichológiai Tanszékének vezetőjét kér­deztük az okokról. — A lelátókon és stadiono­kon kívüli viselkedésnek sok­féle lélektani magyarázata le­het — mondta a tanszékveze­tő. — A tömegben az egyéni A szurkolónak lelke van FOTO: LEHOCZKY PETER Serdülök—pontveszteség nélkül a tabella élén A csapattársak egyben osztálytársak is A Békés megyei serdülő labdarúgó-bajnokság tíz­csapatos középcsoportjában szereplő Békéscsabai Előre FC serdülő II. csapata (a Madách Utcai Általános Iskola futballtagozatosaiból álló együt­tes) figyelemre méltó eredményességgel, veretlenül s pontveszteség nélkül vezet a tabellán. Gólará­nyuk is imponáló, 62—11, ami mérkőzésenként csaknem 7 gólos (rúgott) átlagot jelent. Az őszi idény befejezése után edzőjükkel, testnevelő osz­tályfőnökükkel, Nyári Tamással beszélgettünk az eredményesség összetevőiről. — A csapat tagjai mindannyian nyolcadikosok, akik az Előre, labdarúgóosztályába járnak — kezdte Nyári Tamás, majd így folytatta: — A gyerekekkel nagyon jól ismerjük egymást, hiszen már negyedik éve együtt dolgozunk, s közösek a céljaink is. Egy­két ügyes gyereket persze mindig próbálunk behozni, hiszen egyértelműen az a cél, hogy a békéscsabai futball klub számára folyamatos utánpótlást biztosítsunk. Az idén ezért került hoz­zánk Szelei János Gyuláról, Nagy Máté a Hungáriából és Nagy Róbert Mezőtúrról. Huszonnégyen együtt — Mióta edzősködik, s milyen nevek fémjelzik szakmai munká­ját? — Tizenkét évvel ezelőtt Szegedről kerültem Békéscsabára, ide nősültem, s a Békéscsabai Előre utánpótlás-nevelő edzője lettem. A korábbi csapatomból például Gyura, Nagy, Igricz, Balog, Rau, a Balázs testvérek az Előrében, Gajdács és Rétlaki a Békéscsabai MÁV-ban fociznak, akik legalábbis hirtelen eszembe jutnak. — Visszatérve a mai csapatához: minek tulajdonítja a sikeres szereplést? — Egy kissé visszatekintve tavalyra, ugyanebben a bajnok­ságban a negyedikek voltunk, amire az a magyarázat, hogy akkor fiatalabbak, rutintalanabbak voltunk a többieknél. Ne tűnjek szerénytelennek, de az elmúlt négy év munkája be kellett, hogy érjen. Kimondottan hasznosnak tartom, hogy lehetőség van ilyen osztály működtetésére, s hogy össze lehet szedni a legtehetsége­sebb gyerekeket a megyéből, akiket szervezett formában, heti hat edzés mellett futbalI istának képezhetünk — a tanítás-nevelés mellett. Előnyös az is, hogy egy osztályban van együtt a 24 gyerek, s szinte együtt töltjük az idő nagy részét. Az sem közömbös természetesen, hogy megfelelő feltételek mellett dolgozhatunk, egész évben rendelkezésünkre áll a Bessenyei utcai sporttelep. A télen iskolánk tornatermébe költözünk, ahol szintén jó lehetőségünk lesz edzeni, készülni a különböző kupák­ra, s majdan a tavaszi fordulókra. Egyébként januárban kezdjük a felkészülést, s addig még szeretnénk eljutni egy sítáborba is. Jön a kupaszezon — A küszöbönálló teremidényben milyen kupameghívásoknak tudnak eleget tenni? — Korábban is szívesen vettünk részt ezeken, ahol az utolsó pillanatban mindig elcsúsztunk egy „banánhéjon”, azaz nem sikerült győznünk az istennek sem ezért vagy azért. Szeretnénk, ha most már nekünk is kijönne a lépés egyszer, s erre most volna is esélyünk a különböző viadalokon, tornákon, amelyek ezután jönnek. Tervünkben szerepel egy debreceni teremkupa február­ban, s még ugyanebben a hónapban a Csaba Kupa, amelyet mi rendezünk. A Farsang Kupa is jó játéklehetőséget nyújt majd, csakúgy a Jonatán Kupa Nyíregyházán vagy éppenséggel a Hungária és a Kun Kupa tavasszal. Ezek mellett a diákolimpiára koncentrálunk majd. Igazán ezeken szeretnénk bizonyítani. Fél­re ne értsen senki: a bajnokságot is fontosnak tartjuk, de az igazi előrelépést a fentiek jelentenék számunkra, legalábbis pillanat­nyilag. Tehát a lehetőségek adottak, ezek az elkövetkezendő feladataink, csakhát az anyagiak behatárolnak bennünket. Ezért szíves-örömest fogadnánk, illetve köszönettel vennénk a legsze­rényebb összegű támogatásokat is. Viszonzásul, amennyire tőlünk telhetőén lehet, akár reklámoznánk is támogatónkat. Az Előre FC vezetőségén túl a szülők azok, akik rengetegét segíte­nek, akikre mindenben számíthatunk. Húzóemberek —Kik a húzóemberek a csapatban, kivel elégedett a leginkább? — Igazán kellemes gondom van, hiszen az egész csapat teljesítményével elégedett vagyok, tényleg becsülettel, maximá­lis hozzáállással tanulnak és fociznak. Természetesen vannak meghatározó emberek, akik fazont adnak a játékunknak, így elsősorban azok, akik serdülő B válogatottak, illetve válogatott kerettagok: Zsibrita János, Borbola Bence, Lutaki Krisztián, Nagy Róbert, Harmati Tibor azok, akikre Ubrankovics Mihály szövetségi edző számít — mondta végezetül Nyári Tamás. Gyurkó Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom