Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-04 / 260. szám
O BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Telefon: Battonya,310 Nyílt nap Battonya. -— A Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközép- iskola november 10-én a vidéki, november 17-én pedig a helybeli 8. osztályos tanulókat és szüleiket várja a nyílt napra reggel nyolc órától. A vendégek megismerkedhetnek a gimnáziumi oktatás helyi sajátosságaival, tájékozódhatnak a növény- termesztő gépész, valamint a műszergyártó és -karbantartó szakmákról, és a kollégiumot is megtekinthetik. A középiskolai élet emlékezetes pillanatait videofilm segítségével idézik fel a házigazdák. Továbbra is együtt Battonya.—A november 2-ai munkásgyűlésen a kft.-vé való átalakulás mellett döntöttek az ÁTEV-üzem dolgozói. A privatizáció során nem csak a dolgozók jutnak résztulajdonhoz, hanem a vállalati központ is. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezzel a megoldással biztosítani lehet a battonyai üzem fennmaradását, bár létszámcsökkentés továbbra is várható. Zeneoktatás Kevermes. — A művelődési házban az idén is folytatódik a zeneoktatás. A jelentkezők furulya és zongora szakon tanulhatnak, oktatójuk Kocsis Klára tanárnő, aki hosszú évek óta Medgyesegyházáról jár át tanítani a kevermesi diákokat. Nem kell utazni Battonya. — A helybeliek minden szerdán 13 és 15 óra között érvényesíthetik, illetve cserélhetik a rendőrőrsön a személyi igazolványukat. Az elveszett vagy megsemmisült okmányok helyett azonban csak a mezőkovácsházi kapitányságon kaphatnak újat. Emléket állítanak Dombegyház. — A tervek Szerint november 13-án avatják fel Dombegyházon a második világháborús emlékművet. A lökösházi kőfaragónak. Corvus-Kora Róbertnek az alkotása központi helyre, a kul- túrház előtti térre kerül. Mit mond a Biblia? Battonya. — A Bibliaiskolák Közössége a fenti címmel négy előadásból álló sorozatot indít a József Attila Művelődési Központban, előadó Korbe- ák Sándor. Időpontok: november 11—12. és nov ember 18— 19. Az előadások este 6 órakor kezdődnek. Az oldal fotóit Lehoczky Péter. Fazekas Ferenc és Ménesi György készítette BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Ötven éve jóban-rosszban Kevermes. — A betegeskedő szabólegény, B. Kiss Pál 50 évvel ezelőtt vezette oltár elé szíve választottját, Lakatos Annát. Négy gyermekük született: Pál 1945-ben, Anna ’47-ben, István ’51 -ben, Sándor pedig ’53-ban. A gyermekek már régen családot alajpítottak, így az idős házaspárt az aranylakodalom alkalmából hét unoka és öt dédunoka is köszöntötte. — Sohasem gondoltam, hogy megérem a nyolcvanket- tediket — mosolyodik el Pali bácsi. — Harminckettőben Gyulán kezeltek a József Szanatóriumban. Mivel ilyen gyenge fájú voltam, kitanultam a szabőságot. Az ipar addig ment jól, amíg az oroszok be nem jöttek. A háború után nappal a földet műveltük, éjjel meg a feleségemmel adjusztáltuk a sok ócska ruhát. Sajnos a szememet meg kellett műteni, utána már elsősorban csak a téeszben dolgoztam. Mindhárom fiú szakmát szerzett, a lányunkat gimnáziumba írattuk. — Amit csak tudtunk, megadtunk nekik —- veszi át a szót Anna néni. — Úgy járattuk őket, hogy azok se különbül, akiknek csak egy volt... — Hálásak is érte — töröm meg a csendet —, nagyon szépen megrendezték az aranylakodalmat. Az ünnep elmúltával hogyan telnek a hétköznapjaik? — Úgy, hogy én vigyázok a papára. Állandóan torkoskod- na szegény, de cukros, szigorúan diétáznia kell. Nem sajnálnám tőle a jobb falatokat, futná is a pénzünkből, 15 ezer 100 forint a kettőnk nyugdíja, ebből 2-3 ezret megspórolunk minden hónapban. Egyébként pedig örülünk annak, hogy megértük együtt ezt a szép kort, és annak is örülünk, ha piros pontot hoznak az iskolából az unokáink. A papa híresen jó tanuló volt annak idején — néz szeretettel a férjére Anna néni. B. Kiss Pálék aranylakodalmán részt vett az egész család Botrány után az eredményekről Dombiratos. — A közelmúltban Dombiratoson alaposan felkavarta a kedélyeket a húsbolt bérbe adásának ügye. Az esetről lapunkban beszámoltunk. de foglalkozott vele a Magyar Rádió is. Ha véglegesen rendeződik a kérdés, tájékoztatjuk olvasóinkat. Róka Rudolfné polgármester asszonyt arra kértük, hogy e kétségkívül sajnálatos eset helyett a mindennapok örömeiről, gondjairól szóljon. —Számomra az egyik legnagyobb örömet az a kiegészítő állami támogatás jelentette, amelyet nevelési segélyekre kaptunk. A pénzt mégatanév kezdés előtt szétosztottuk, valamennyi dombiratosi gyermek részesült belőle. Az általános iskolás korúak 600 Ft-ot kaptak fejenként, és megvettük nekik a tankönyveket is. Az óvodásoknak, a közép- iskolásoknak. továbbá a felsőfokú tanulmányokat folytatóknak egységesen 1000Ft jutott. Róka Rudolfné: „A pénzek legcélszerűbb felhasználásáról a képviselő-testület dönt — Beruházásokra volt-e pénzük? — A közelmúltban befejeztük a járdaépítést az Árpád utcában. Hossza 1200 méter, a szélessége 80 centiméter. Körbekerítettük a községi szeméttelepet. A két beruházáshoz öt közhasznú munkást alkalmaztunk. Sokan kifogásolják, hogy miért éppen őket foglalkoztatjuk. Azért, mert a közhasznúak bérének 70 százalékát a munkaügyi központ fedezi, az ön- kormányzatra csak 30 százalék hárul. Ja, és él ne felejtsem! Ebben az évben 3 méter széles, 1100 méter hosszúságú utat építettünk saját erőből a Dózsa utcában. Az erre benyújtott pályázatunk szép volt, jó volt, csak éppen pénz nem jutott rá az állami kasszából. A tervezett 1 millió 600 ezer helyett így több mint 3 millió 220ezret fizettünk az útért. —Terveik? — Az idén még szeretnénk megépíteni a mozi előtti téren az autóparkolót, a mozi mögött pedig a piacteret. Mint egykori társközség a közelmúltban 2 millió 747 ezer Ft kiegészítő állami támogatáshoz jutottunk. Ennek atz összegnek a lakosság érdekét szolgáló, legcélszerűbb fel- használásáról a képviselő- testület dönt. „Ne Legyen az enyészeté!” Battonya. — A parányi baptista imaház előtt egy férfi és egy nő szorgoskodik. Babovka András tősgyökeres battonyai. Probán Erzsébet Romániából települt át. — Magyarpécskáról jöttem — mondja az asszony. — Eredetileg katolikus vallású voltam, de már három éve átkeresztelkedtem. A családunkban hét gyermek született, az Úr engem választott ki. s ennek nagyon örvendek. Bűnös vagy ok, de megtértem Istenhez. Érzem, hogy az Úijézus gondoskodik rólam, gondoskodik rólunk. —A templomnak viszont önök viselik gondját. — A testvérek korábban házaknál jöttek össze, mert a templomunk használhatatlan volt. Fölajánlottam, hogy kitakarítok. Segítségem is akadt Fodor testvémő személyében. Először kiráztuk, majd kimostuk a szőnyegeket, felsepregettünk. felmázol tunk. Rendbe tettük a csipkéket és a kispárnák huzatát. Naponta szeUőztetríÉik, hiszen belülről dohos, penészes volt itt minden. A vakolatot Babovka András társunk javította ki. Bandi még nem tért meg. de mint látja, szívesen segít Probán Erzsébet betessékel az imaházba. Mutatja, mi mindent kell még elvégezniük. Nem zavarom őket tovább, elköszönök. Másnap ismét munkában látom őkeL Kis templomuk napról napra szépül. Probán Erzsébet és Babovka András keze nyomán megszépül a templom 1992. november 4., szerda Mi, színmagyarok Gyermekkoromban szülőfalumat magyarok és olyan cigányok lakták (hozzáteszem: elenyésző kisebbségben), akik réges-régen' elfeledték ősi nyelvüket. Ha tehát,, irodalmi életrajzot” vagy lexikonszócikket írna valaki falum nevezetes szülötteiről, fogalmazhatna úgy is, hogy az érintettek színmagyar környezetben nevelkedtek. (Persze mindezt úgy tessék érteni, hogy a családnevek jelentős része -ek-re, -ák-ra, -ics-ra, -án-ra, -mann-rű végződött!) Elkerülvén ebből a környezetből egy vegyes lakosságú nagyközségbe, gyakran kértem nemzetiségi ismerőseimet: fordítanák le magyarra a közleményt, a verset, az újságcikket, a bemondó szavait. „Románul (szerbül) van, de nem értem” —így hangzott leggyakrabban a válasz. Román nem érti a románt!? Szerb nem érti a szerbet!? A jelenség fölött sokáig nem tudtam napirendre térni. Pedig a magyarázat egyszerű, akár egy jókora pofon : a nemzetiségek nyelvileg is elszakadtak és elszakadnak az anyanemzettől, ezért nem értik teljesen az irodalmi románt, szerbet, szlovákot—és még sorolhatnám a példákat. Nem kétséges, hasonló (volt?) a sorsa a határainkon kívül élő magyarságnak is. A kérdés már csak az, hogy a határainkon belül miért nem értjük önnön nyelvünket és egymást mi, színmagyarok!? „Munkahelyén fölös számban mutatkozott” / Áthelyezve: 1959-ben Battonya.—A közelmúltban a battonyai pedagógusok „nagy generációjából” többen nyugdíjba mentek, így dr. Bognál• Antalné tanítónő is. Sztána néni (legtöbben így szólítják a városban) 1937-ben születt Garán, bunyevác családban. Tizennégy éves korában került Budapestre, a szerb-horvát tanítóképzőbe. — Különösen a nyelveket szerettem és az ének-zenét. Énekkarosként bejártam az egész országot, elsős koromban megfordultam Battonyán is. Miután leérettségiztünk, az osztály két legjobb tanulója választhatott a felkínált állások közül. Én Battonya mellett döntöttem. Az eskütételünk 1955. július 1-jén volt Békéscsabán. A többi kezdővel ott közölték, hogy hová helyezték őket. Ekkor ismerkedtem meg későbbi barátnőmmel, kollé: ganőmmel, Nima Mátyásné- val. Az ünnepség után együtt indultunk lejelentkezni. Augusztus 1-jén már munkába is álltunk, Ari a napköziben, én az óvodában. Szeptemberben a szerb iskolában kezdtem el dolgozni, alsós összevont osztályt kaptam. Közben készültem a képesítővizsgára, az is nagyon jól sikerült. 1959-ben férjhez mentem, s kevéssel ezután megkaptam az élettől az első nagy pofont. Annák ellenére, hogy a tantestület tagjai közül egyedül én végeztem szerb tanítóképzőt, áthelyeztek a magyar iskolába. —Indoklás? — SemmL Illetve felolvasom: „Mivel a kartársnő jelenlegi helyén fölös számban mutatkozik...” Na, hozzátették még, hogy így egy munkaheDr. Bognár Antalné: „Több mint 30 évig a küszöbüket sem léptem át” lyen dolgozhatok a férjemmel. Éz 1959-ben történt, s azóta most léptem át először a szerb iskola küszöbét. A hivatal pac- kázásán túl az is nagyon rosszul esett, hogy a szerb szülők nem álltak ki mellettem. Ennek ellenére ma is azt mondom, hogy aktív korszakom legszebb 4 évét a battonyai szerb iskolában töltöttem. — Ezután viszont több mint három évtizeden át tanított a 2. számú magyar iskolában. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak apályám- nak Szép pillanatai. Különösen az első osztályosaimra emlékszem szívesen vissza. Amikor olvasni kezdenek a kicsinyek, talán az a legcsodálatosabb! Aztán ott voltak az oktatási kísérletek: csaknem valamennyit elsőként csináltam végig a járásban. Deaszerbiskolátés az onnan való kiűzetésemet soha nem tudtam sem elfeledni, sem megbocsátani. Ezért aztán nem is bánkódom különösképpen amiatt, hogy nyugdíjas lettem; most az unokáimat tanítgatom. A diákönkormányzat szervezte Battonya.—A magyar általános iskola diákönkormányzata a közelmúltban hulladékgyűjtést szervezett. A lelkes diákok 262 mázsa lemezt, 30 mázsa vasat és mintegy 100 mázsa papírt szállítottak az átvevőhelyre. A felsősök közül a 6. d nyerte a papírgyujtésí versenyt, míg „vasban” a 8. d-sek voltak a legjobbak. Az akció következtében 32 ezer forinttal gazdagodott a diákönkormányzat. A pénzt teljes egészében a kiváló tanulmányi és sporteredményeket elérő tanulók jutalmazására fordítják Battonyán.
