Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

1992. november 18., szerda

TÉNY-KÉPEK

Kenyértörés Kunágotán?

„Kunágotán megszüntetik az üzleteket, a kenyérért sorba kell állni, tejet és tejterméket délután nem lehet kapni. Van néhány ember, aki azt csinál a községben, amit akar. Tessenek kijönni, nézzék meg, mi folyik itt. A nevem ne írják le, mert itt is divat a megtorlás” — kaptuk a hírt Kunágotáról. Hogy valójában miról is van szó és milyen az alapellátás, arról találomra megkérdeztünk az utcán néhány embert, illetve az érintetteket.

Hárman az abortuszról

.Az apának nincs beleszólása...

A Parlament folyamatosan tárgyalja, s minden jel szerint még az idén elfogadja a magzati élet védelméről szóló törvényt. Egyes honatyák már a törvény címét is elvetik, hiszen szerintük a javaslat kétharmada nem a magzat védelméről, hanem elpusztításáról szól... A témáról megyénk két képviselőnője, az MDF-es dr. Remport Katalin és az SZDSZ frakciójában helyet foglaló dr. Sarkadiné dr. Luko- vics Éva mondta el — három kérdésre válaszolva — a véleményét. Ezen kívül lehetőségünk nyílt dr. Paskai

László bíboros prímás, esztergomi érsek álláspontját is közölni.

A két képviselőnek a következő kérdéseket tettük fel:

1. A 385 tagú Magyar Országgyűlésben mindössze 27 nő foglal helyet. Helyesli-e, hogy az abortusztörvényről (is) túlnyomó- részt férfiak döntenek?

2. Szerencsésebbnek tartaná-e, ha népszavazást írtak volna ki e kérdésről, mint tették azt sok helyütt külföldön?

3. Sem az A, sem a B variáns nem enged semmiféle jogi értelemben vett beleszólást az apának leendő gyermeke sorsába. Mi erről a véleménye?

—A község lakosainak jó része a főutcai nagy ABC-be jár vásárolni, most ezt is bezárják. A fájós lábammal én nem tudok legyalogolni a falu másik végére a maszekhoz. Jön a tél, a hidegben megfagyunk, ha sorba kell állni — sorolja két feketébe öltözött néni, akiket a bi- cikliút mellett állítottam meg.

— Korábban a pékség melletti kis boltban mindent lehetett kapni, de az áfész betiltotta. Úgy hallottuk, a péket is el akarják üldözni a faluból. Ruháért, cipőfűzőért be kell utazni Békéscsabára vagy máshová. Itt még vasút sincs, ki bírja a sok utazási költséget fizetni? A valóságról egyszerűen semmit se tudunk — hallgatom a keserű panaszokat.

Mint később kiderül, valóban az áfész-üzletekben folyik a kiárusítás és magam is tapasztalhattam, hogy üresek a polcok. Árut nem rendelnek, utánpótlás nincs, de amikor rákérdezek az okokra, az eladó is elzárkózik. Nem tud semmit, nem nyilatkozik — húzódik vissza gyorsan a raktárba. Talán fél? További érdeklődésemre elmondják, hogy se falugyűlés, se szövetkezeti közgyűlés nem volt. Az emberek találgatnak, reggelente pedig bosszankodva állnak sorfalat a téesz boltja előtt.

— Mindenki fél a vezetőktől — szól közbe egy idős hölgy —, mert azok maguknak akarnak mindent. A betéti társaság is felmondott azoknak, akik a boltokat üzemeltették. Hogy miért? Csak sejtjük.

Hallgattassák meg a másik fél is — gondolom, hát először elindulok a téesz üzletébe. A zárt ajtón tábla hirdeti: nyitás holnap, azaz szombaton. Átug- rom a pékségbe, de ott sincs szerencsém. Vagy mégis? Némi útbaigazítással eljutok Bán- fiékhoz, akiket a saját vállalko- zású ABC-jükben találok meg. Mit mondjak, alig győzöm jegyzetelni a hallottakat:

— Annak idején a mezőkovácsházi áfésszel kötött szerződést a férjem, de az önállósodott kunágotai áfész ezt felrúgta. Azóta állandóan problémát találnak. Hol a bolti készletünket tiltották be a péküzemnél, hol a bérleti díjat emelik meg. Igaz, kértek kenyeret, tejet az áfész-boltokba, de mi nem tudunk szállítóeszközt biztosítani. Az ígéreteket soha nem tartják be. A kenyeret, amit sütünk magunk áruljuk, illetve Dombegyháza és Almáskamarás viszi el jó részét. Odáig jutottunk, hogy el kellett adni a házunkat, banki hitelt vettünk fel és belefogtunk egy saját péküzem építésébe, mellette pedig megnyitottuk ezt a kis boltot. Januártól egyébként is felmondtak a nagy pékségben. Eladják? Felértékelik? Nem tudni. Velünk nem beszéltek meg semmit, csak jól kitoltak — sorolják egymás szavába vágva, majd azzal fejezik be: a történtek ellenére sem akarunk haragot, hát megoldjuk a kérdést családon belül magánvállalkozásban.

Ennyi panasz hallatán ki sem hagyhatnám az áfész-irodát, de pechemre zárva, viszont szemben az üzletek eddigi ellátásával foglalkozó betéti társaság székel. Végre feltehetem az első kérdést:

— Miért zárják be a boltokat?

— Az áfész és a betéti társaság a mezőkovácsházi kiválás óta nem jutott egyezségre. A társaság kültagjáé, azaz az áfé- szé minden ingatlan, mi csak üzletkezelők vagyunk — mondja Kovács Lajos, a bt. megbízottja. A valóság az, hogy az áfész megszünteti tagsági viszonyát és visszakéri az ingatlanokat. Mit lehet tenni? Az október 15-ei taggyűlés kimondta a bt. megszűnését. Ezért mindent kiárusítunk, hogy rendezni tudjuk pénzügyeinket, el kell adnunk az árukészletet. Hogy meddig tart? Szeretnénk ez évben befejezni, de nincs rá garancia. Megértem az embereket, de ez most kényszerhelyzet.

Másnap telefonon sikerül az áfészt is elérni. Nem titok, hisz tények bizonyítják, hogy felemás a helyzet. A szövetkezet vezetésének véleményét Balázs Zoltán Igazgatósági tag tolmácsolja:

— Annak idején a mezőkovácsházi áfész a boltokat kezelésbe adta a betéti társaságnak, a vagyonmegosztáskor a tulajdonjog azonban hozzánk került. Az üzletmenetbe nem tudunk beleszólni. De amennyiben visszakerülnek az épületek, igenis működtetni akarja az áfész. A jogi utakat pedig be kell tartani. Hogy meddig húzódik a dolog, nem elsősorban rajtunk múlik. Biztosíthatom, hogy megvan a pénzeszközünk az újraindításhoz. A lakosságnak is meg kell érteni: gazdaságtalan üzletek fenntartására nem kényszerít- hetnek.

Véleményünk szerint igenis számoljon el a bt. a pénzzel, a tartozásaival. A vezetőkkel- szembeni vádak pedig nem igazak, mert egyik vezető sem kívánja az üzletek bevezetését önmagának. Amennyiben nem sikerül visszaszerezni, úgy a meghirdetésük várható — mondja, majd rátérünk arra a bizonyos kenyértörésre.-— Hogy mi elüldöztük volna a péket? Ez nevetséges. Rosszul tudják az emberek, hisz már kétharmados részben kész a saját sütödéje. Felszólítottuk, hogy lássa el a boltjainkat is, de nem tudta. A boltban pedig — véltük — mindenkinek jobb, ha arra fordítja az energiáját, amire az engedélyt kapta, vagyis kenyérsütésre. A pékségben nem szerencsés vegyi árut vagy más hasonlót árulni. Egyébként a lakosság nem károsodott, hisz a közelben több bolt található. Mi elképzelhetőnek tartjuk, hogy végül is két pékség legyen a faluban.

♦ ♦♦

Meghallgatva pro és kontra az érveket, kinek-kinek a maga oldalán az igazsága. Hogy a lakosság ebből mit és milyen mélységben észlel, nyilvánvaló: az ellátás hiányos, a légkör pedig feszült. Előbb vagy utóbb rend lesz — ígérik, a kérdés csak az: meddig tart a türelem?

Halasi Mária

DR. REMPORT KATALIN:

1. Törvényt csak a Parlament hozhat, a Parlamentbe pedig a nép választott képviselőket, ha úgy tetszik, a választópolgárok javasoltak ilyen arányt nők és férfiak között. Más kérdés, helyes volt-e, hogy a listákon kevés nőt szerepeltettek a pártok, de egyéni körzetben mindössze öt nő győzött.

„A népszavazás nem lenne megoldás”

2. Azt hiszem, hogy nem sok helyen tették ezt külföldön. Nem gondolom, hogy a parlament többségének más a véleménye, mint a lakosságé általában. Abortuszellenesek az országházban és a társadalomban is vannak. Nem lenne megoldás, ha erről most népszavazás döntene. Mi lenne, ha minden kérdést népszavazás elé vinnénk... Az emberek megunnák, s elfordulnának a politikától, a törvényhozástól. Legjobb, ha ez a kérdés a törvényhozás keretén belül marad és a parlament dönt.

3. Hát igen! Ami ellen az ellenzék nagyon sok esetben tiltakozik az, hogy az abortusz csak a nő joga. Nemcsak a nő joga, hiszen az a gyerek egy

Ezek után nem hagyhattuk ki a kérdést: mi lehet a kiút a párt szemszögéből nézve?

— Ha megkérdezhetnénk Veres Pétert, hogyan törjük meg a vidék felett lebegő fojtogató csendet, azt mondaná: ecsém, ti az évszázados parasztfelkelő, mezei hadak élén érjétek el, a megvert sereget a bocskorosokat szedjétek hadrendbe és állítsátok meg a hárimásik személytől is származik, annak is van joga tudni arról, lesz gyermeke vagy nem, akarja vagy sem. Ez egyébként nagyon összetett probléma, szerintem társadalmi, gazdasági okai is vannak annak, hogy valaki vállal-e gyereket vagy sem. Visszatérve az apára, nem véletlen, hogy a németek például sok esetben a férfival is elbeszélgetnek egy-egy abortusz kapcsán. Nem meggyőzni akarják, hanem tudatni veié, mi is ez voltaképpen. Legalább egy kicsit elgondolkodik rajta.

DR. SARKADINÉ DR. LU- KOVICSÉVA:

1. Meggyőződésem, hogy az abortuszkérdés a férfiak és a nők közös ügye, egyik nem sem hivatott erről önmagában dönteni. Ugyanakkor látni kell: a parlamenti demokráciákban lehetlen megvalósítani azt, hogy a férfiak és a nők hajszálpontosan egyenlő arányban képviseltessék magukat. Az Országgyűlés összetétele adott, sokkal több a férfi, mégis bízom abban, hogy olyan megoldás születik majd, amely kedvező férfinak és nőnek egyaránt. Azt sem szabad persze elfelejteni, hogy a nőknek sokkal nagyobb szerep jut a gyermekáldás vállalásában, remélem, férfi képviselőtársaim a szavazáskor erre tekintettel lesznek.

2. Elvileg helyesebb lenne, ha népszavazás döntene e kérdésben, de mivel Magyarország költségvetése olyan, amilyen, s ismerjük a gazdasági helyzetet is, én ezt pillanatnyilag túl drága megoldásnak tartom. Egyébként a képviselő szavazata nem a saját, hanem választói többségének véleményét kell tükrözze. Márpedig köztudott — hiszen a sajtó is erről beszél —, hogy a lakosjánosokat, lakkcipősöket, hogy nélkületek-rólatok soha többé ne hozzanak törvényt. Konkrétan pedig a harmadik út hozhat megoldást, ami semmi egyeduralmat, hatalmi fölényt, vezető szerepet, kiváltságos helyzetet nem fogad el. Fő elemei az önkormányzat és a szabad szövetkezés, a szociális igazságtalanságok felszámolása, a demokratikus szaság többsége nem örül, ha egy születendő gyermek esetében nemmel kénytelen dönteni, ám a döntés szabadságát fenn kívánja tartani magának.

„Az ügy »ura« a hölgy, jogi eszközökkel nem lehet megakadályozni, hogy akár egyedül is dönthessen”

3. Ha föltesszük a kérdést: joga van-e az államnak beleszólni abba, hogy az egyes ember életviszonyai hogyan alakulnak, akkor erre igennel válaszolok, hiszen az ember a szabadságát csak addig a határig gyakorlhatja, amíg a másikét ezzel nem sérti. Az államnak tehát szabályoznia kell ezt a társadalmi viszonyt is, mégpedig úgy, hogy a közakarat tiszteletben tartsa. Éppen ezért ez az Országgyűlés csak olyan törvényt hozhat, amely biztosítja az egyén valamiféle döntési jogát is. Amennyiben a kormány javaslata törvényerőre emelkedik, az apa és az anya közösen jelennének meg ezen az úgynevezett tanácsadáson, tehát egy közös beszélgetés lesz a döntés alapja. Mivel azonban itt az ügy „ura” a hölgy, jogi eszközökkel nem lehet megakadályozni, hogy akár egyedül is dönthessen.

badságjogok legteljesebb biztosítása.

— A gyakorlatban most mindenekelőtt az lenne a legfontosabb, hogy a föld ne maradjon műveletlenül.

— Ehhez pedig biztosítani kell a szövetkezetekben felhalmozott termelési eszközöket, hogy rendszeres hozadéka legyen, s adjon megélhetést a falun élőknek. A föld tulajdonosai azok legyenek, akik azt megművelik. Olyan földhaszonbérleti rendszerre van szükség, hogy a bővített újratermeléshez szükséges tőke az ágazatban maradjon. Nem elhanyagolható, hogy az új szövetkezeti tulajdonosok, parasztpolgárok a piaci körülmé„A jogokhoz kötelességek is kapcsolódnak”

DR. PASKAI LÁSZLÓ:

— Amikor az egyház elítéli a művi beavatkozás minden formáját, magasabb rendű motivációt is ad, mint a materialista beállítottság: az Isten előtti felelősség tényét. Az abortusz gyakorlata az etikai érzék hiányának mély fokmérője. A háború életáldozatait, az emberi élet megsértőit a közvélemény mélységesen elítéli. Ugyanez hiányzik a meg nem született életek kioltása esetében. Az igazi megoldást az emberek etikai érzékének megalapozása szolgálja. Az abortusz véldemezői tetszetős színezetbe öltöztetett féligazságokat mondanak, amely rosszabb a teljes hazugságnál, mert így az igazság látszatával a hazugságot elfogadhatóvá teszik. Az ellentmondás is megmutatkozik. Egyrészt a felelős apaságra és anyaságra hivatkoznak, hogy csak a kívánt gyermek szülessen meg. Ugyanakkor a korlátlan, fegyelmezetlen szexualitást megengedettnek, sőt kívánatosnak tartják. Van jogos családtervezés, de ennek semmiképpen sem lehet elfogadható módja az abortusz. Sokszor szó esik az alapvető emberi jogokról, így például az anya döntésjogáról. Arról viszont még nemigen hallottam, hogy említették volna az alapvető emberi kötelességeket. A jogokhoz kötelességek is kapcsolódnak. Megalapozottan, komolyan beszélni erről a kérdésről akkor lehet, ha szólunk az alapvető szülői, anyai kötelességekről is. Társadalmi szempontból hozzátartozik, hogy a családokat, főleg a nagy családokat az állam segítse. A parlamentre az a kötelezettség hárul, hogy egyrészt védje a megfogant életet minden látszólagos és etikailag meg nem alapozott érvekkel szemben, másrészt lelkiismeretesen gondoskodjék a családokról, főleg a sokgyermekes családokról. Az igazi etikai megújulás csak a családi élet közösségének a biztosításával, az emberi élet teljes védelmével lehetséges.

nyék garantálása mellett működtethessék a tőkéjüket. Sajnálatos módon a kormány átütő gazdasági sikerekről számol be, amikor pedig az agrárágazatokat tömeges csőd és az elbocsájtás jellemzi. Természetes kincsünk a termőföld, ám a körülötte zajló pártcsatározások miatt olyan művelési és tápanyagtőke-veszteséget szenved el, ami sok évre lerontja a termőképességet. Elegünk volt a sztálini hazug „szocializmusból”, de nem kívánunk helyette rabló kapitalizmust! A hazai valóságra alapozott „harmadik út” hívei vagyunk, s valljuk: csak ez járható tisztességgel.

L. E.

A föld: gátlástalan, cinikus erők vadászterülete?

„Nem védi sem Isten, sem király”

Nem kertelt a minap Ballai Pál, a Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt Békés megyei elnöke, amikor a magyar mezőgazdaság helyzetét egyszerűen tragikusnak nevezte. Sőt, mint hozzátette, a hatalom — nemcsak a valóságos, hanem a névleges is — azt tesz vele és a terhére, amit akar. így e valamikori hazai húzóágazat elveszítette gazdaságpolitikai önállóságát, az ország belső gyarmatává, gátlástalan, cinikus erők vadászterületévé vált.