Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

1992. november 18., szerda HAZAI TÜKÖR iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Épül az orvosi rendelő Nagyszénáon a jövő év köze­pére tervezik az orvosi rende­lő átadását. A 35 millióba kerülő építkezéshez felhasz­nálható pénz egy része az ön- kormányzat 1993. évi költ­ségvetését terheli, s ez kissé akadályozza a tervezettnél gyorsabban haladó munkála­tokat. A műszerek vásárlására előirányzott 3 millió forint egy részét már elköltötték, az eszközök raktáron várják a felhasználást. Grafológiai tanfolyam Alapfokú grafológiai tanfo­lyam indul ma 17 órakor Bé­késcsabán az ifjúsági házban, melyen elsajátíthatók az írá­selemzés alapjai. A húsz fog­lalkozásból álló tanfolyamra a helyszínen lehet jelent­kezni. Nemere-est Rangos vendége lesz novem­ber 19-én, csütörtökön este hat órakor Békésnek. A városi könyvtárban író-olvasó talál­kozó keretében találkozik az érdeklődőkkel Nemere István író, számos népszerű könyv szerzője, akit régen várnak ol­vasói. Lesz orvosuk Kardoskúton október elsejétől nincs orvos. A pályázati ki­írásra négyen jelentkeztek. A csütörtöki rendkívüli testületi ülésen meghallgatták a pályá­zókat. A jelenleg Szegeden élő és dolgozó dr. Takács István orvos pályázatát találták a leg­megfelelőbbnek a képviselők. December elsejétől — várha­tóan — ismét lesz körzeti or­vosa a falunak. Jó az együttműködés a földkérdésben Szeghalmon a hét végén ülést tartott a város földrendező bi­zottsága. Horváth Sándor el­nök beszámolójából kiderült, eddig a helyi tsz kárpótlásra kijelölt földjéből 460 hektárt, míg az állami gazdaság ha­sonló célú földalapjából 300 hektárt adtak ki egyéves bér­letre. A bizottság együttmű­ködése a tsz-szel és az álla­mi gazdasággal zökkenőmen­tes. Igazgatók „randevúja” A Sarkad térségi településve­zetők találkozóinak mintájára a napokban megalakult a „Bi­hari igazgatók munkaközössé­ge”. A munkaközösség a sar- kadi térség általános iskolái­nak vezetőit tömöríti, akik ta­pasztalatcsere céljából évente 4-5 alkalommal kívánnak ta­lálkozni egymással. A vágyból csalódás Olvasóink írják Visszhang Tennessee Williams-bemutató a Jókai Színházban Stanley aztán nem kíméli várandós feleségét; elmondja neki, ki is Blanche valójában. (Áron László és Maronka Csilla) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET (Folytatás az l. oldalról) De sokkal bonyolultabb lelkek­kel van dolgunk, minthogy fe- ketén-fehéren meg tudnánk különböztetni a jót a rossztól, a szánalomra méltót az elítélen­dőtől — a drámában! Mondom, a drámában, mert a békéscsabai előadásban sajnos kevésbé! Szőnyi G. Sándor (Ki­váló művész) rendezésében hosszúra és főleg hosszadal­masra nyúlt a Jókai Színház pre­mierje. A rendkívül összetett williamsi jellemeket nem si­került hitelesen felépíteni, meg­győzően életre kelteni a színpa­don. Még a szerencsésebb sze­repformálásoknál is gyakran az volt a benyomásom, hogy nem bontakozik ki a figura teljessé­gében, mintha lényeges voná­sok, érzelmek belül rekedtek volna, nem elevenedtek meg a játék során. Az első felvonás drámai feszültség nélkül múlt el; a másodikban és a harmadik­ban akadtak hatásos pillanatok (például a két testvér őszinte beszélgetése, vagy amikor Blanche ajándékot remél és buszjegyet kap). Néhány szép jelenet azonban túl kevés, arra a bizonyos pluszra, kisugárzásra hiába várt a közönség, így A vágy villamosa (nekem) csaló­dást hozott... Blanche szerepében Felkai Eszter szokásos formáját hozva, nagy gyakorlatával könnyedén oldja meg ezt a nehéz feladatot. A lezüllött hősnő, az állásából és városából eltanácsolt egykori tanárnő, a gyógyíthatatlan ál­modozó a végső szalmaszálba próbál kapaszkodni, húgánál remél menedéket. Tévedése, hogy azt hiszi, bárki is meg­szökhet múltja és önmaga elől. Felkai jelenetről jelenetre ele­gánsan tárja elénk Blanche iga­zi énjét. Amit Freudtól megta­nultunk: minél mélyebbre rin­gatja magát valaki az illúzióiba, annál kíméletlenebbül törnek felszínre elnyomott, kielégítet­len ösztönei. És mégis: ez a Blanche a szebb, emberibb élet­re vágyódásával, hibáival, gyengeségével együtt kedves nekünk, együttérzünk vele, szá­nalmunkra méltó. Nem így ellenpólusa, a másik világ kulcsfigurája, Blanche só­gora, Stanley Kowalski! Az „egészséges polák”, az erős, az önmagát megvalósítói?) szere­pében Áron Lászlót látjuk — ingerlékenynek, robbanékony­nak, durvának és állatinak. Mér­sékeltebb hangerővel, visszafo­gottabb gesztusokkal és némi férfias charme-mal árnyaltabb, meggyőzőbb és hatásosabb le­hetett volna. Primitív ösztön­lényt játszik, akit a teljes lelki sivárság és a fizikai ereje jelle­mez csupán, ezért meglehető­sen egyoldalú, leegyszerűsített figura. Maronka Csilla Stellája ép­pen azért tetszett, mert belülről, érzelmi alapon fogta meg és tárta elénk szerepe lényegét: két tűz között szenved, rajta csapó­dik le Blanche és Stanley min­den konfliktusa. Gyöngéd, anyáskodó, békét, nyugalmat akar. A vágy, az álmok világa és azzal együtt Blanche is számára már a múlt; jelene a megalku­vás, az áldozatvállalás, az erő­szak, Stella jelene Stanley. Ki­tömi nem tud, nem is akar, ah­hoz gyenge, szólni, lázadni is csak ritkán mer. Maronka Csilla alakításában erőteljes és meg­ható az az erkölcsi szál, aho­gyan a testvéréhez kötődést, a felelősségvállalást hangsúlyoz­za. Titok előttem, miért lett Mitchből ilyen színtelen, lapos figura. Tulajdonképpen a ne­gyedik főszerep Mitch, aki ép­pen olyan magányos és álmodo­zó, mint Blanche, éppen olyan szeretetre méltó, kiszolgálta­tott, mint Stella, és éppen úgy beéri olcsó örömökkel, mint Stanley. Rendkívül tragikus és összetett figura. Jancsik Ferenc eddigi alakításaira mindig az volt jellemző, hogy a legapróbb szerepeket is naggyá és emléke­zetessé tette. Most nem így tör­tént. Vajon miért? Stanley és Stella házasságá­nál nem sokkal különb Eunice-é (Kovács Edit) és Steve-é (Har­kányi János), csak éppen róluk kevesebbet tudunk meg. Ezt azonban igazságtalan lenne a rendezés hibájául felróni, hi­szen erre a párra már a szerző sem fordított különösebben gondot. A New orleans-i, bevándor­lók lakta negyed szegényes há­zait jelző díszlet (Langmár And­rás tervezte) emeletes babaszo­bára vagy még inkább szűkös panellakásainkra emlékeztet. Nem rossz ötlet, de három hosz- szú felvonáson keresztül ugyan­az a színpadkép unalmas. Nem világos, hogy miért zajlik szinte az egész előadás sötétben. Egyetlen jelenetnél tűnik fel, hogy végre elég a fény; furcsa, hogy Mitch pont ekkor veti Blanche szemére az örökös sö­tétséget és villanyt gyújt. Ritkán szólal meg Kánki György szép zenéje. A jelmezekről annyit, hogy — nyilván szándékosan — többnyire mai, utcai ruhákat viseltek a szereplők. Niedzielsky Katalin Újra meghonosítani a klubéletet Moziátalakítás kívül, belül A Kontur Moziüzemi Vállalat megszűnése után pályázat út­ján az LBL magyar—német kft. nyerte el hét évre a Békés­csabai Phaedra és Erzsébet Mozi üzemeltetését. Laczó Szabolcsot, a kft. ügyvezetőjét arról kérdeztük, milyen ter­vekkel látnak munkához. — A Phaedra mozit üzeme­lés közben vettük át és a fej­lesztéseket fokozatosan hajt­juk végre — kezdte. — Egy éven belül elvégezzük a külső, belső felújítást és a mozifunk­ció mellett-más kulturális ren­dezvényeknek, közintézmé­nyi, vállalati gyűléseknek és tanfolyamoknak is helyet kí­vánunk biztosítani. Korszerű­sítjük a hang-, fény- és klíma- technikát. Szeretnénk, ha a vendég nemcsak öt perccel előadás előtt toppanna be a moziba és a film végén már rohanna is, ezért gondolunk a kulturált kiszolgálásra. A ja- minai Erzsébet Mozi zárva volt. A nyitást december 11 -én tervezzük, egyelőre itt pénte­ken és szombaton lesz filmve­títés. Máthé Ferenc filmklubszer­vező a tartalmi változásokról szólt: — Célunk, hogy a klubéle­tet újra meghonosítsuk a mozi­ban, ezért több irányban is lép­ni akarunk. Az oktatási intéz­ményekkel felvettük a kapcso­latot, a tananyaghoz is kötődő filmekkel állunk rendelke­zésükre. Kapcsolódni kívá­nunk az angol nyelvoktatás­hoz is, klasszikus, illetve mai témájú, angol és amerikai fil­mekkel. Sorozatokat indítunk, ízelítőül mondhatom a január­ban kezdődő Kuroszawa-, va­lamint a Mágia és misztikum a filmművészetben című soro­zatot. Hétvégi matinéban és családi moziban is gondolko­dunk. Karácsonyra már egy meglepetéssel rukkolunk elő. Mivel a műsorütemezés két hónapos átfutási idejű, ezért a mi szándékaink igazán január­tól érvényesülhetnek. (nyemcsok) Gyermek, szülő, iskola A Hunyai Általános Iskolában az év kezdete előtt dr. Kovács Sándorné igazgató szervezé­sében a szülők és pedagógusok együtt meszelték ki az iskola falait és festették le az ablako­kat. Bizonyára ilyen bárhol előfordulhatott már és meges­het napjainkban is. Hunyán azonban az összefogásnak ko­moly jelentőséget ad, hogy — finoman szólva — a korábbi években nehezen találtak egy­másra a nevelők, és feszélyez­ve érezték magukat az iskola falai között a szülők is. Az igazgatóválasztást követően az intézet kitakarításával úgy tűnik „a gonosz szellem” is eltávozott a falak közül. Az egységet jelezte a munka és annak folytatása is, hiszen a közelmúltban a művelődési ház vezetője, Raczkó Enikő és dr. Kovács Sándorné a gyere­kek részvételével műsoros es­tet szerveztek, ezzel köszön­ték meg a pedagógusoknak és szülőknek az önkéntes munka­végzést. p j A Békés Megyei Hírlap 1992. október 24—25-ei számában megjelent Szolgálatkészségből elégtelen című cikkel kapcsolat­ban szeretném tájékoztatni Tisztelt Ügyfeleinket. Az említett közönséges expressz küldemény sorsának megálla­pítására az utólagosan elrendelt vizsgálat során nem nyílt lehe­tőségünk, mivel ezen küldeményfajta nem kerül postai nyilván­tartásba. A vizsgálatot csak a burkolaton alkalmazott keletbé­lyegző-lenyomat alapján tudnám elvégezni. Mivel a címzett a borítékot nem tartotta meg, így sajnos erre nem kerülhetett sor. Az ügyfelünktől elnézést kérünk az okozott kellemetlenségért. Az ilyen esetek jövőbeni elkerülése végett a postahivatal figyel­mét felhívtuk a küldemények pontos kézbesítésére. Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatója Varga Béla olvassa a Lakos-könyvet A háború utáni koalíciós események egyik legmarkánsabb alakja Kovács Béla mellett dr. Varga Béla, a Magyar Nemzeti Bizottmány egykori elnöke. Végigélte az ismeretes szentesi Lakos József rendőr- kapitány kórházi ágyban történt gyilkosságát, a pártvezérkar irá­nyításával, a családnak a föld poráig történő tiprását. A most megjelent könyvet: „A Lakos gyilkosság” címen nekem volt szeren­csém e napokban dr. Lakos Géza barátommal — a meggyilkolt kapitány édesöccsével—átadni személyesen dr. Varga Béla úrnak. Óriási érdeklődéssel vette kézbe, hiszen az előszót még USA-beli tartózkodása idején írta a könyvhöz. Engem Varga Béla iránti sok évtizedes ragaszkodásom tett érdemessé, hogy láthattam őt a könyv megpillantásakor. Öröm volt látni Béla bácsi könyveit. Ültünk a pesti villalakásban, emlékeztünk a bogiári időkre és néhány percig némán néztünk egymás szemébe. Kárpáti József, B alatonboglár Disznóság a sertések körül Lapunk korábbi számában már megírtuk a zömmel füzesgyar­mati sertéstartók kálváriáját. A lényeg röviden az, hogy a deb­receni székhelyű Hajdú ÉFF Kft. még tavaly decemberben jó néhány gazdától magasabb árat és 8 napon belüli fizetést ígérve felvásárolta a disznókat. A fize­tés azonban nem egy esetben elmaradt. A Hajdú Kft. arra hi­vatkozott, hogy neki sem fizet­tek, majd 1992 áprilisában ön­csődöt jelentett be. Ezek után a rászedett emberek októberben egy kedves levelet kaptak a Ta­nács-adó Kft.-tői, a következő szöveggel: „Amennyiben a kft. a tőketartozást teljes mértékben kiegyenlíti, a termelő kijelenti, hogy a kamat megfizetésétől el­tekint és a kft.-vei szemben to­vábbi követelése nincs”. Vagy­is, ha azt akarják, hogy megkap­ják a pénzüket, néhányan száz­ezer forint feletti járandóságu­kat, mondjanak le a megígért és egyébként jogos kamatról. Ám a levélből az is kiderült, hogy ha a kft. mégsem tudná kifizetni a tartozását, akkor a csődeljárás szabályainak megfelelően, egyezségi tárgyaláson lehet megegyezni. Talán mondanom sem kell, hogy a termelők elfo­gadták az egyezséget — bár én szívesebben mondanám zsaro­lásnak — és örültek, hogy 10 hónap után legalább a sertések árát megkapják. Már csak az a kérdés, ki védi meg a gazdákat az ilyen ügyeskedőktől. Egye­lőre úgy tűnik, senki. Gila Károly Hűség 65 éve Vasárnap Csorváson a 90 éves idős Kenéz József és a 84 éves neje, Kunos Etelka ünnepelték házasságkötésük 65. évfordu­lóját. 1927. november 17-én fogadtak egymásnak örök hűsé­get, és ennek tiszteletére az evangélikus templomban gyűlt össze a család: két gyermekük, öt unokájuk és 12 dédunoká­juk, valamint ezek népes rokonsága fotó: kovács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom