Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-11 / 266. szám

BŰNBE(L)ESÉS 1992. november 11., szerda Mit esznek a kis halak? Egy autószalon kínálata Nem tudom, illik-e még arra hivatkozni, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat. Akár igen, akár nem, a rejtély rejtély marad: vajon mit esznek a kis halak? Azt hiszem, én már tu­dom. Csokoládét, tejterméket, párizsit. Ha szomjasak márkás italt isznak, s rágyújtanak egy Marlboróra. Honnan ez a fene nagy tudományom? A gyulai nyomozók most mesélték, hogy két kis hal — a gyulai eszmei címre bejegyzett T. I. és H. L. — többnyire betörés­sel teremtette elő mindennapi betevőjét. A két, nagyjából 22 éves fiatalember többek között egy gyulai élelmiszerbolt forgal­mát növelte meg 400 forintnyi áru elvitelével. Aztán kudar­cot vallottak egy nyilvános te­lefon perselyének felfeszítésé­vel, majd a város egyik kocs­májába törtek be: itt be kellett érniük az aprópénzzel. Átug­rottak egy másik kocsmához. Pénz ott se sokkal több akadt, de kedvenc cigarettájuk mellé meglepték magukat egy-két reklámöngyújtóval. Majd leg­jobb tudásuk szerint igyekez­tek megismerkedni a piaci vi­szonyokkal: betörtek a piaci minimarketbe és a lángossütő- höz. A két helyről közel 14 ezer forintnyi „emlék­tárggyal” gazdagabban távoz­tak — a födémen át. A szeptember-októberi pá­ros betöréssorozat után T. I. egyéniben is megpróbálko­zott. Szabadon választott ke­rékpárlopással kezdett, majd játékosan felfeszített néhány tarhosi játékautomatát. (Itt nem tudott ellenállni a pulton heverő néhány sütinek. Tíze­zer forintot elvitt, hármat — kárként — hátra hagyott. A — belügyminiszterünk szavaival élve — legények munka- nélküliek (ez esetben ez annyit tesz, hogy sosem dolgoztak). T. I. igazi vagonlakó (komo­lyan vehette a MÁV hívá­sát...), H. L. lakáshelyzete vi­szont korántsem ilyen meg­nyugtatóan rendezett. A bün­tetett előéletüket taglaló tele­fax-papírok szakánként csüngnek ki a dossziéból. Gyulán buktak le, a Tom- csányi utcai telefonfülkénél. A rendőrjárőr kíváncsiskodásá- nak „estek áldozatul”. Kis mo- tyójukban bőrkesztyűt, feszí­tővasat, némi párizsit, tejfölt találtak e kései órán (éjjel ket­tő körül). A többit már tudják. Kiss A. János A méhészkedő betörök bukása Különös látogatók „tisztelték” meg a közelmúlt­ban Tóth Andrásék dombegyházi otthonát. Az ide­genek ajtóbetöréssel jutottak a lakásba, majd összetalálkozva a háziakkal úgy tettek, mintha kül­földi állampolgárok lennének. A különös csak az volt, hogy igyekeztek mindent átkutatni és a modo­ruk sem volt a legelőkelőbb. Nem volt nehéz rájön­ni, hogy betöréses lopásra készülnek. A részletek­ről szóljanak maguk a tulajdonosok. — Este fél 8 lehetett. Éppen végeztünk a jószágok etetésé­vel. Bementünk, hogy meg­nézzük a tévét, mert jó műsor ígérkezett — kezdi mesélni Tóth András az eseményeket. — A szokatlan az volt, hogy erősen „fogtak” valakit a ku­tyák. A lármára a fiamék ki­szaladtak a konyhába. • — Bandi fürödni készült, én meg harapni akartam még egy-két falatot — meséli to­vább Tóth Andrea. — „Gyere­kek, itt jár valaki”, mondta apuka, mire előkerestük a zseblámpát, be is jöttek a la­kásba. Ketten voltai. — Először az udvaron lévő italkimérő helyiségbe törtek be, útközben szétverték az ut­cán álló autómat — folytatja Tóthné. — Az egyiknél egy literes vodka, egy reszelő volt, a másiknál kalapács. Látható­an meglepődtek. Előző nap Romániában voltam, nem gondolták, hogy itthon va­gyok. Részegséget színleltek, és oroszul kezdtek hadarni va­lamit. „Itt forradalom van, ide a kalacsnyikovot!” — ennyit értettem belőle. Andrea meg­kérdezte, hogy mi van és hol, mire már magyarul válaszol­tak: „Hát itt Magyarorszá­gon!”. Amíg hőbörögtek, ki tudtam ugrani az udvarra és elszaladtam a sógoromért. — Közben minket belöktek a fürdőszobába — mondják az if­jabb Tóthék. — Kalapáccsal ütötték az ajtót, a fürdőszoba­szekrényt belevágták a kádba, a magnót a rekamié alá. Minden összetört, még az üveg pálinka is, mert utánunk dobták, majd kutatni kezdtek. A szekrényen volt a munkanélküli-segélyünk, azt elvették. A papa far­merdzsekijéből egy útlevelet, egy forgalmit és az ott lévő9700 forintot is megszerezték. — Mivel a téesz gyümöl­csöse mellett lakunk a falu vé­gén, oda vették be magukat meneküléskor—mondja T óth András nem kis indulattal. — Szerencsére a szomszédok, ut­cabeliek segítettek, a rendőr­ség is azonnal itt volt. Éjfélkor mezítláb, sárosán másztak elő, de sikerült fülön csípni őket. Mint a mezőkovácsházi rendőrségen megtudtuk, a nyomozást Cserényi Pétemé zászlós, Ürmös Gyula alhad­nagy és Budácsik Gábor had­nagy vezette és a lakosság hat­hatós segítségével két órán belül sikerült előállítani L. Ká­roly és L. Róbert kevermesi lakosokat, akiket a szembesí­tésig őrizetbe vettek. Később ügyészi intézkedésre szabad­lábra helyezték őket, s véde­kezhetnek elkövetett tettükért. Halasi Mária Hol mér a traffipax? Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30—14.00 óráig, a második helyszínen 14.30— 22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okokból kivételesen változhatnak. November 11.: Békéscsaba; Orosháza és környéke (44-es, 47-es út); Békéscsaba; ‘ Mezőkovácsháza és környéke (44-es, 4434-es út). November 12.: Békés; Szeghalom és környéke (47-es út) Szarvas; Gyula és környéke (44-es út). November 13.: Békéscsaba belterület (44-es út) Gyomaendrőd és környéke (46-os út). November 14.: Békéscsaba belterület (44-es út); Békéscsaba belterület (44-es út). November 15.: Szarvas és környéke (44-es út); Mezőkovácsháza és környéke (4434-es út). November 16.: Békéscsaba belterület (44-es út); Gyulaés környéke (47-es út). November 17.: Szeghalom; Békéjfes környéke (47-es út) Szarvas; Orosháza és környéke (44-es, 47-es út). Félreértés ne essék: ez itt nem a rendőrök, hanem a tolvajok autóinak parkolója... FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A gyulai rendőrök, vám- és pénzügyőrök jóvoltából a nagy értékű — olykor 9-10 millió forintot is megérő — személygépkocsik tolvajai számára Gyula neve azonossá vált a végzet fogalmával. A gyulai rendőrkapitányság Megjelent a KÖRÖSVIDÉKI ______ Z SARU A VAÍÍVONVÉOKIJrtl ALAPÍTVÁNY M«iKI.ÓZft3l (APJA • III. CVKAS7ÁM • im.JÚNUM A Körösvidéki Zsaru legfris­sebb számában egy betörőről olvashatunk, aki húsz házban is otthon érezte magát. Újabb részleteket találunk egy oros­házi brutális gyilkosságról. Megtudhatjuk azt is, hogy mi­től lettek csalódottak a herényi rablók. S ha hiszik, ha nem: találkozni kirabolt tolvajokkal is. Sok más izgalmas írás mel­lett néhány tanácsot is kapunk a zsebesek elleni védekezés­hez. A többit elolvashatják a Körösvidéki Zsaruban. Kapitánykereső A Békés megyei rendőrfőkapitány pályázatot hirdetett a sarkadi rendőrkapitányi munkakörre. A kapitányságvezetői beosztás betöl­tésének előfeltétele: a büntetlen előélet. A pályázó életkorának a 25—50 év közé kell esnie a benyúj­tási határidő lejártakor. Állam- és jogtudományi karon szerzett egye­temi vagy a rendőrtiszti főiskolán kapott főiskolai diplomával kell rendelkeznie. Legalább ötéves büntetőjogi vagy rendőri gyakor­latot és egészségügyi alkalmassá­got kell felmutatnia a pályázónak. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó nevét, személyi ada­tait, részletes — szakmai tevé­kenységét is magában foglaló — önéletrajzát, az iskolai végzettsé­gét tanúsító okiratok másolatát, jelenlegi munkahelyének megne­vezését, fizetésének összegét. (A felsorolt adatokat külön borítékba kell helyezni.) Ezen kívül a pályá­zat tartalmazza az adott terület közbiztonságának javítására vo­natkozó szakmai elképzeléseket (legfeljebb 10 gépelt oldal terjede­lemben, külön zárt borítékban, jel­igével ellátva), valamint a pályázó­nak a beosztás ellátásával kapcso­latos feltételeit. A pályázat elkészí­téséhez szükséges információkért az illetékes rendőrkapitánysághoz kell fordulni. A kinevezés 1993. február 1-jei hatállyal történik és 5 évre szól. A pályázatot 1992. december 4-éig a Békés Megyei Rendőr-főkapitány­ság Személyzeti Osztályára (5600 Békéscsaba, Bartók Béla út 1—3.) kell beküldeni. Az elbírálásra de­cember 20-áig kerül sor. A pályá­zatokkal kapcsolatban Dinók And­rás rendőr alezredes, a megyei fő- kapitányság személyzeti osztály- vezetője ad felvilágosítást. amúgy is szűkös udvarán ma­napság már szinte egy gom­bostűt sem lehet leejteni az egyre gyarapodó számú, itt­hon vagy külföldön „elkötött” országúti cirkálótól. Nemcsak a telket, a rendőrségi épületet is bővíteni kellene Gyulán. A Furcsa lett volna, ha hűtlen elhagyásra gondol a lökösházi Ottlakán László, amikor felfe­dezte, hogy az egyik éjjel el­tűnt az istállóból két lova. Amint a nyomozók biztatásá­ra végiggondolta az előző na­pok történéseit, eszébe villant: amikor meghirdette eladásra a bikaborját, vevőként jelent meg nála Sztojka János, aki­nek nemcsak Kevermesen, ha­nem Lökösházán is van háza. Az üzletből semmi nem lett, de a nyomozók már tudták: nem is azért ment oda. Látta, amit látni akart. Azon melegében elindultak ezen a szálon. S a szál végén Jakab Péter lökös­házi nevezetességet találták. O ugyan tagadásban van, ám tettestársa, a mezőkovácsházi R. Róbert festőién leírta, hogy mit és miként csináltak. A fáma szerint még éjszaka kocsi elé fogták a lovakat, s áthajtattak Nagykamarásra, Jakab Gusztávhoz. O meg is vette a két lovat 55 ezer forin­Nemes és Kiss tervezőiroda már el is készítette a terveket. Most már a Belügyminisztéri­umon és az önkormányzaton lenne a sor: az ő anyagi támo­gatásuk nélkül aligha szűnik meg az „ostromállapot” a ka­pitányságon. tért. Hogyne vette volna, hi­szen 260 ezret értek. Ez utóbbi Jakab a helybéli lágyszívű Barta Tibor és testvére, József segítségével utánfutóra pakol­ta a lovakat, s az éj közepén elindultak túladni rajtuk. (Ek­kor még nem tudhattak a tur­pisságról a mezőkovácsházi rendőrök. Mindenesetre meg­jegyezték maguknak az Oros­háza felé haladó lókülde­ményt.) A két derék paci Kis­teleken, Bernáth Jánosnál ta­lált gazdára 105 ezerért. Azóta a lovak visszanyerték lököshá­zi illetőségüket. Úgy tűnik, hogy az ügyben szereplő összes jó- és lóbarát alaposan elgaloppírozta ma­gát. A lókötőt előzetes letar­tóztatásba helyezték, mivel más bűncselekmények elkö­vetésével is alaposan gyanú­sítható. Pesze, nem árt figyelni rá: eddig új helyén sem vásá­rolt semmit, ugyanakkor ala­posan körülnézhetett... K. A.J. Combok éjszakája Az esetek döntő' százalékában nem tesz jót, ha az ember biciklizés közben karcsú, finom kis combocskát szorongat a kezében. Könnyen pórul járhat, hát ha még közben ide-oda kacsázik is az úton. Békéscsaba mellett, a fürjesi úton, a laktanya közelében így kerekezett egy helybéli úriember, icipicit illumináltan. „Kispálinka, kisborocska”, mondogat­ta a rendőröknek, amikor azok a józansági állapotáról érdeklődtek. Bármennyire is dolgozott emberünkben a pálinka és a bor, annyit azért csak tudott, hogy világítani kéne, nehogy baj történjen. Erre való a zseblámpa! Jobb híján kézben tartva világított hátrafelé, így adott le fényjeleket a közeledőjármű­veknek. A probléma akkor halmozódott, amikor az éjszakai „kerékpártúrától" megéhezett. És itt jött az a bizonyos érintkezés a combbal. Mármint a libacombbal, amit a biciklis valamelyik jóaka­rójától kapott. Kibányászta a hátsó csomagtartóból, és nekilátott a finomságnak. Igen ám, de a lámpát és a combot egy kézben kellett tartania, mi több, evés közben hátrafelé világítani is. Hamar rájött, a kettő egyidejűleg nem megy. így aztán, amikor harapott, nem világított, illetve amikor világí­tott, nem tudott harapni. Utólag már csak feltételezni lehet, hogy éppen egy hara­pás—és nem világítás—pillanatában üthette el őt hátulról egy Mercedes kisbusz. Ettől aztán nemcsak a libacomb ment kárba, hanem a kacsázó biciklis combja is eltörött. Belegondolni is hajmeresztő, mi lett volna, ha comb helyett töltött libanyakkal lepik meg az éjszakai biciklist? L. E. Lóvásár lóhalálban

Next

/
Oldalképek
Tartalom