Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-11 / 266. szám
BŰNBE(L)ESÉS 1992. november 11., szerda Mit esznek a kis halak? Egy autószalon kínálata Nem tudom, illik-e még arra hivatkozni, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat. Akár igen, akár nem, a rejtély rejtély marad: vajon mit esznek a kis halak? Azt hiszem, én már tudom. Csokoládét, tejterméket, párizsit. Ha szomjasak márkás italt isznak, s rágyújtanak egy Marlboróra. Honnan ez a fene nagy tudományom? A gyulai nyomozók most mesélték, hogy két kis hal — a gyulai eszmei címre bejegyzett T. I. és H. L. — többnyire betöréssel teremtette elő mindennapi betevőjét. A két, nagyjából 22 éves fiatalember többek között egy gyulai élelmiszerbolt forgalmát növelte meg 400 forintnyi áru elvitelével. Aztán kudarcot vallottak egy nyilvános telefon perselyének felfeszítésével, majd a város egyik kocsmájába törtek be: itt be kellett érniük az aprópénzzel. Átugrottak egy másik kocsmához. Pénz ott se sokkal több akadt, de kedvenc cigarettájuk mellé meglepték magukat egy-két reklámöngyújtóval. Majd legjobb tudásuk szerint igyekeztek megismerkedni a piaci viszonyokkal: betörtek a piaci minimarketbe és a lángossütő- höz. A két helyről közel 14 ezer forintnyi „emléktárggyal” gazdagabban távoztak — a födémen át. A szeptember-októberi páros betöréssorozat után T. I. egyéniben is megpróbálkozott. Szabadon választott kerékpárlopással kezdett, majd játékosan felfeszített néhány tarhosi játékautomatát. (Itt nem tudott ellenállni a pulton heverő néhány sütinek. Tízezer forintot elvitt, hármat — kárként — hátra hagyott. A — belügyminiszterünk szavaival élve — legények munka- nélküliek (ez esetben ez annyit tesz, hogy sosem dolgoztak). T. I. igazi vagonlakó (komolyan vehette a MÁV hívását...), H. L. lakáshelyzete viszont korántsem ilyen megnyugtatóan rendezett. A büntetett előéletüket taglaló telefax-papírok szakánként csüngnek ki a dossziéból. Gyulán buktak le, a Tom- csányi utcai telefonfülkénél. A rendőrjárőr kíváncsiskodásá- nak „estek áldozatul”. Kis mo- tyójukban bőrkesztyűt, feszítővasat, némi párizsit, tejfölt találtak e kései órán (éjjel kettő körül). A többit már tudják. Kiss A. János A méhészkedő betörök bukása Különös látogatók „tisztelték” meg a közelmúltban Tóth Andrásék dombegyházi otthonát. Az idegenek ajtóbetöréssel jutottak a lakásba, majd összetalálkozva a háziakkal úgy tettek, mintha külföldi állampolgárok lennének. A különös csak az volt, hogy igyekeztek mindent átkutatni és a modoruk sem volt a legelőkelőbb. Nem volt nehéz rájönni, hogy betöréses lopásra készülnek. A részletekről szóljanak maguk a tulajdonosok. — Este fél 8 lehetett. Éppen végeztünk a jószágok etetésével. Bementünk, hogy megnézzük a tévét, mert jó műsor ígérkezett — kezdi mesélni Tóth András az eseményeket. — A szokatlan az volt, hogy erősen „fogtak” valakit a kutyák. A lármára a fiamék kiszaladtak a konyhába. • — Bandi fürödni készült, én meg harapni akartam még egy-két falatot — meséli tovább Tóth Andrea. — „Gyerekek, itt jár valaki”, mondta apuka, mire előkerestük a zseblámpát, be is jöttek a lakásba. Ketten voltai. — Először az udvaron lévő italkimérő helyiségbe törtek be, útközben szétverték az utcán álló autómat — folytatja Tóthné. — Az egyiknél egy literes vodka, egy reszelő volt, a másiknál kalapács. Láthatóan meglepődtek. Előző nap Romániában voltam, nem gondolták, hogy itthon vagyok. Részegséget színleltek, és oroszul kezdtek hadarni valamit. „Itt forradalom van, ide a kalacsnyikovot!” — ennyit értettem belőle. Andrea megkérdezte, hogy mi van és hol, mire már magyarul válaszoltak: „Hát itt Magyarországon!”. Amíg hőbörögtek, ki tudtam ugrani az udvarra és elszaladtam a sógoromért. — Közben minket belöktek a fürdőszobába — mondják az ifjabb Tóthék. — Kalapáccsal ütötték az ajtót, a fürdőszobaszekrényt belevágták a kádba, a magnót a rekamié alá. Minden összetört, még az üveg pálinka is, mert utánunk dobták, majd kutatni kezdtek. A szekrényen volt a munkanélküli-segélyünk, azt elvették. A papa farmerdzsekijéből egy útlevelet, egy forgalmit és az ott lévő9700 forintot is megszerezték. — Mivel a téesz gyümölcsöse mellett lakunk a falu végén, oda vették be magukat meneküléskor—mondja T óth András nem kis indulattal. — Szerencsére a szomszédok, utcabeliek segítettek, a rendőrség is azonnal itt volt. Éjfélkor mezítláb, sárosán másztak elő, de sikerült fülön csípni őket. Mint a mezőkovácsházi rendőrségen megtudtuk, a nyomozást Cserényi Pétemé zászlós, Ürmös Gyula alhadnagy és Budácsik Gábor hadnagy vezette és a lakosság hathatós segítségével két órán belül sikerült előállítani L. Károly és L. Róbert kevermesi lakosokat, akiket a szembesítésig őrizetbe vettek. Később ügyészi intézkedésre szabadlábra helyezték őket, s védekezhetnek elkövetett tettükért. Halasi Mária Hol mér a traffipax? Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30—14.00 óráig, a második helyszínen 14.30— 22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okokból kivételesen változhatnak. November 11.: Békéscsaba; Orosháza és környéke (44-es, 47-es út); Békéscsaba; ‘ Mezőkovácsháza és környéke (44-es, 4434-es út). November 12.: Békés; Szeghalom és környéke (47-es út) Szarvas; Gyula és környéke (44-es út). November 13.: Békéscsaba belterület (44-es út) Gyomaendrőd és környéke (46-os út). November 14.: Békéscsaba belterület (44-es út); Békéscsaba belterület (44-es út). November 15.: Szarvas és környéke (44-es út); Mezőkovácsháza és környéke (4434-es út). November 16.: Békéscsaba belterület (44-es út); Gyulaés környéke (47-es út). November 17.: Szeghalom; Békéjfes környéke (47-es út) Szarvas; Orosháza és környéke (44-es, 47-es út). Félreértés ne essék: ez itt nem a rendőrök, hanem a tolvajok autóinak parkolója... FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A gyulai rendőrök, vám- és pénzügyőrök jóvoltából a nagy értékű — olykor 9-10 millió forintot is megérő — személygépkocsik tolvajai számára Gyula neve azonossá vált a végzet fogalmával. A gyulai rendőrkapitányság Megjelent a KÖRÖSVIDÉKI ______ Z SARU A VAÍÍVONVÉOKIJrtl ALAPÍTVÁNY M«iKI.ÓZft3l (APJA • III. CVKAS7ÁM • im.JÚNUM A Körösvidéki Zsaru legfrissebb számában egy betörőről olvashatunk, aki húsz házban is otthon érezte magát. Újabb részleteket találunk egy orosházi brutális gyilkosságról. Megtudhatjuk azt is, hogy mitől lettek csalódottak a herényi rablók. S ha hiszik, ha nem: találkozni kirabolt tolvajokkal is. Sok más izgalmas írás mellett néhány tanácsot is kapunk a zsebesek elleni védekezéshez. A többit elolvashatják a Körösvidéki Zsaruban. Kapitánykereső A Békés megyei rendőrfőkapitány pályázatot hirdetett a sarkadi rendőrkapitányi munkakörre. A kapitányságvezetői beosztás betöltésének előfeltétele: a büntetlen előélet. A pályázó életkorának a 25—50 év közé kell esnie a benyújtási határidő lejártakor. Állam- és jogtudományi karon szerzett egyetemi vagy a rendőrtiszti főiskolán kapott főiskolai diplomával kell rendelkeznie. Legalább ötéves büntetőjogi vagy rendőri gyakorlatot és egészségügyi alkalmasságot kell felmutatnia a pályázónak. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó nevét, személyi adatait, részletes — szakmai tevékenységét is magában foglaló — önéletrajzát, az iskolai végzettségét tanúsító okiratok másolatát, jelenlegi munkahelyének megnevezését, fizetésének összegét. (A felsorolt adatokat külön borítékba kell helyezni.) Ezen kívül a pályázat tartalmazza az adott terület közbiztonságának javítására vonatkozó szakmai elképzeléseket (legfeljebb 10 gépelt oldal terjedelemben, külön zárt borítékban, jeligével ellátva), valamint a pályázónak a beosztás ellátásával kapcsolatos feltételeit. A pályázat elkészítéséhez szükséges információkért az illetékes rendőrkapitánysághoz kell fordulni. A kinevezés 1993. február 1-jei hatállyal történik és 5 évre szól. A pályázatot 1992. december 4-éig a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Személyzeti Osztályára (5600 Békéscsaba, Bartók Béla út 1—3.) kell beküldeni. Az elbírálásra december 20-áig kerül sor. A pályázatokkal kapcsolatban Dinók András rendőr alezredes, a megyei fő- kapitányság személyzeti osztály- vezetője ad felvilágosítást. amúgy is szűkös udvarán manapság már szinte egy gombostűt sem lehet leejteni az egyre gyarapodó számú, itthon vagy külföldön „elkötött” országúti cirkálótól. Nemcsak a telket, a rendőrségi épületet is bővíteni kellene Gyulán. A Furcsa lett volna, ha hűtlen elhagyásra gondol a lökösházi Ottlakán László, amikor felfedezte, hogy az egyik éjjel eltűnt az istállóból két lova. Amint a nyomozók biztatására végiggondolta az előző napok történéseit, eszébe villant: amikor meghirdette eladásra a bikaborját, vevőként jelent meg nála Sztojka János, akinek nemcsak Kevermesen, hanem Lökösházán is van háza. Az üzletből semmi nem lett, de a nyomozók már tudták: nem is azért ment oda. Látta, amit látni akart. Azon melegében elindultak ezen a szálon. S a szál végén Jakab Péter lökösházi nevezetességet találták. O ugyan tagadásban van, ám tettestársa, a mezőkovácsházi R. Róbert festőién leírta, hogy mit és miként csináltak. A fáma szerint még éjszaka kocsi elé fogták a lovakat, s áthajtattak Nagykamarásra, Jakab Gusztávhoz. O meg is vette a két lovat 55 ezer forinNemes és Kiss tervezőiroda már el is készítette a terveket. Most már a Belügyminisztériumon és az önkormányzaton lenne a sor: az ő anyagi támogatásuk nélkül aligha szűnik meg az „ostromállapot” a kapitányságon. tért. Hogyne vette volna, hiszen 260 ezret értek. Ez utóbbi Jakab a helybéli lágyszívű Barta Tibor és testvére, József segítségével utánfutóra pakolta a lovakat, s az éj közepén elindultak túladni rajtuk. (Ekkor még nem tudhattak a turpisságról a mezőkovácsházi rendőrök. Mindenesetre megjegyezték maguknak az Orosháza felé haladó lóküldeményt.) A két derék paci Kisteleken, Bernáth Jánosnál talált gazdára 105 ezerért. Azóta a lovak visszanyerték lökösházi illetőségüket. Úgy tűnik, hogy az ügyben szereplő összes jó- és lóbarát alaposan elgaloppírozta magát. A lókötőt előzetes letartóztatásba helyezték, mivel más bűncselekmények elkövetésével is alaposan gyanúsítható. Pesze, nem árt figyelni rá: eddig új helyén sem vásárolt semmit, ugyanakkor alaposan körülnézhetett... K. A.J. Combok éjszakája Az esetek döntő' százalékában nem tesz jót, ha az ember biciklizés közben karcsú, finom kis combocskát szorongat a kezében. Könnyen pórul járhat, hát ha még közben ide-oda kacsázik is az úton. Békéscsaba mellett, a fürjesi úton, a laktanya közelében így kerekezett egy helybéli úriember, icipicit illumináltan. „Kispálinka, kisborocska”, mondogatta a rendőröknek, amikor azok a józansági állapotáról érdeklődtek. Bármennyire is dolgozott emberünkben a pálinka és a bor, annyit azért csak tudott, hogy világítani kéne, nehogy baj történjen. Erre való a zseblámpa! Jobb híján kézben tartva világított hátrafelé, így adott le fényjeleket a közeledőjárműveknek. A probléma akkor halmozódott, amikor az éjszakai „kerékpártúrától" megéhezett. És itt jött az a bizonyos érintkezés a combbal. Mármint a libacombbal, amit a biciklis valamelyik jóakarójától kapott. Kibányászta a hátsó csomagtartóból, és nekilátott a finomságnak. Igen ám, de a lámpát és a combot egy kézben kellett tartania, mi több, evés közben hátrafelé világítani is. Hamar rájött, a kettő egyidejűleg nem megy. így aztán, amikor harapott, nem világított, illetve amikor világított, nem tudott harapni. Utólag már csak feltételezni lehet, hogy éppen egy harapás—és nem világítás—pillanatában üthette el őt hátulról egy Mercedes kisbusz. Ettől aztán nemcsak a libacomb ment kárba, hanem a kacsázó biciklis combja is eltörött. Belegondolni is hajmeresztő, mi lett volna, ha comb helyett töltött libanyakkal lepik meg az éjszakai biciklist? L. E. Lóvásár lóhalálban
