Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-09 / 264. szám
àBÉKËS MEGYEI HÍRLAPEXKLUZIV 1992. november 9., hétfő Féja Géza szózatával kezdődött Volt egyszer egy Rádió Békéscsabán... „Itt a Békés megyei Szabadság adó, a 387-es középhullámon” A csendes délutánban alig tucatnyian álljuk körbe a nemrég felszegezett fehér márványtáblát. Pedig 1956 októberének egyik legnagyszerűbb tette volt a Szabadság Rádió Békéscsabán. Pap János polgármester emlékezik: Féja Géza nyitó szózatáról beszél, aztán a helybéli rádió jelentó'ségéról: „Ahogy az elvetett búza- vagy kukoricaszem megsokszorozódik termésében, úgy vált a magyar forradalom, a népfölkelés gazdag termésűvé. Megváltoztattuk az idegen erők által fenntartott pártutasításos elnyomó rendszert, de még messze vagyunk a Féja által is emk'tett nemzeti egységtől. Igaza volt az írónak: a békés harc semmivel sem könnyebb, mint a fegyveres, legfeljebb humánusabb — mondja még a polgármester, még nem tudva, szavai mennyire aktuálisak. Mert hogy még az emlékezés estéjén egyedül marad a városvezetés kék és nemzetiszín szalagos koszorúja. A mellete lévő, MDF tiszteletét lerovó s a talapzatra helyezett, a Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt feliratú koszorú szalagjait még aznapeste eltüntették gálád kezek, reggelre pedig mindkét élő szegfű díszítette jelkép eltűnt. Csak remélni merjük, hogy ostoba gyermekcsíny... Pedig milyen jó lett volna, ha még sokáig mind ott fehérlettek volna a szegfűk, ahogy itt, az akkor délután készült képünkön látható. Talán még Féja Géza is másképpen fogalmazna most. Hiszen még a humánum is hiányzik immár a béke forradalmából. Szerencsére, ez az újságoldal és a napi elektronikus híradások megőrzik az utókornak, hogy voltak, akik méltón emlékeztek erre a rádióra, készítőire. Az adó különben még a 36 évvel ezelőtti, a napokban is sugárzott. De már egészen más hangsúllyal és előjellel. Az idő visszapergetését persze az az öt nap teszi igazzá és széppé. Még minden koszorú a helyén., Alább — elsősorban Balogh Ferentznek, az alkalomból készített dokumentum-összeállítására támaszkodva — a Szabadság Rádióra emlékezünk, amelynek története sokkal több, mint egy sercegő helyi rádió históriája. A forradalmat erjesztő műhelyek között Békéscsabán a TIT Petőfi Körének, valamint a Jókai Színház klubjának jutott jelentős szerep. A Tudományos Ismertetterjesztő Társulat társalgója jobbára tele volt érdeklődő, a kultúra iránt fogékony fiatalokkal, nem utolsósorban három pedagógus, Erdős Zoltán, Iványi Gergely és Fekete Pál hatására. Megalakult a forradalmi tanács A színházban a leendő forradalmi tanács szerveződött, itt Kaskötő István dramaturgra figyeltek a változást áhító fiatalok. Az emlékezetes október 23- ai budapesti tüntetésről a néhány hazatérőn kívül főleg a Kossuth Rádió továbbított híreket. A forradalom első, várakozásteljes és vészjósló napjai után nem sokáig váratott magára Kaskötő felhívása: „ Polgártársaim.' Budapest ifjúsága fegyvert fogott. Békéscsaba alszik. Nem várhatunk... Apor Gábor kollegámmal 14 pontból álló követelést állítottunk össze.” Október 27-én megalakult a Forradalmi Tanács, tagjainak választotta Biczó Gyula alezredest, Erdős Zoltán gimnáziumi tanárt, Eger László törzsőrmestert, Fekete Pál tanárt, Flender János téglagyári munkást, Huzsvai Gyula rendőr alezredest, Kaskötő Istvánt, Komjáthy Ferenc sütőipari munkást, Köcze Lajos vasutast, dr. Rucz László orvost, Soós István rendőr századost, Szabó Jenő századost, Szabó Kálmán tizedest, Tóth István alezredest, Viczián Mihály földművest és Wurfer Gyulát. , .Békét, rendet, függetlenséget akarunk!” — deklarálta a tanács, a Kossuth Népe október 28-ai vasárnapi számában pedig már napvilágot látott az is, hogy: „a lakosság hiteles, gyors tájékoztatását egy helyi, békéscsabai rádió szolgálná a legjobban”. A helyi rádiók ötlete nem volt új. Debrecenben, Győrben, Miskolcon, Pécsett és Szolnokon már működött, ezeket követte a nyíregyházi, székesfehérvári, a szombathelyi és a balatonszabadi adó. Aztán az egri, dunapentelei. Az 1957-ben New Yorkban megjelent „rádiós könyv” kissé méltatlanul elfeledkezik a békéscsabai Szabadság Rádióról, de érdekes módon, az első adásban elhangzó Féja Géza által írt és felolvasott szózatról többször szó esik. De amíg ezt a nevezetes beszédet az ötven kilométeres (!) körzetben hallható adón sugározták, történt egy s más. A Magyar Szabadságharcos Szövetség keretében korábban is működött rádiós klub, mitöbb, a Komoróczky János és Vörös Bálint vezette diákklub már 1955-ben „adott” félórás műsort, énekszámokból és szavalatokból. A kísérletezést azonban Budapestről letiltották. A Katona utcában szerelték össze Most kapóra jött a rádiós gyakorlat. „— Két ízben tárgyaltunk a forradalmi rádióról — írja visszaemlékezésében Fekete Pál. — Azt akartuk, hogy döntéseinkről első kézből értesüljön a lakosság, és ne kerüljenek az emberek szélsőséges, felelőtlen emberek befolyása alá, veszedelembe döntve esetleg ezzel a várost.” Eközben a Katona utca 2. alatt már lázas munka folyt. A Lődy András RAVELL-veze- tő irányításával összeállított adót fegyveres katonák kísérték a mai OTP-épületbe, a Szent István térre. Izgalmas percek következtek. Lődyék- hez csatlakozott Hidvégi Tibor mezőberényi fizikatanár. Maga az adó 200 Watt teljesítményű, 2 darab OS51-es rádiócső volt, párhuzamosan összekapcsolva. Kristályvezérelt oszcillátor állította elő a nagyfrekvenciás jeleket, „meghajtva” a rádióadócsövet. A berendezés 1000 Volt feszültséggel működött és néprádiókon lehetett fogni. Az antennák a volt rendőrségi épülettől egészen az Élővíz- csatorna partjáig feszültek. Még Kisújszállásról is érkeztek hírek, hogy fogták az adást! Ha technikailag akadozott a sugárzás, akkor Zsilinsz- ki Pált hívták segítségül az áramszolgáltatótól. Működött tehát az adó. De hogyan is készült a műsor? Kézenfekvő volt, hogy a színház legyen a szerkesztőség. Annál is inkább, mert a rádió életre- hívásában ugyancsak jelentős szerepet játszó dr. Ferdinándy Géza belgyógyász segédorvos a színházban zenészkedett, oboázott és zongorázott. Naponta találkozott Féja Gézával a klubban, így vetődött fel az ötlet: az író szavaival kezdődjék a rádió első adása. De erre már emlékezzen dr. Weinhardt Mihály szülész-nőgyógyász, akinél végül is felvették a műsort: „Véletlen, de mindenesetre a forradalom kitörése előtti napon vásároltam egy zenegépet, az akkori idők legkorszerűbbjét, valószínű ezért gondoltak rám a fiúk. Ráadásul azt is tudták, hogy a forradalom első percétől kezdve voltak felvételeim a rádióból. Még ma is őrzöm a budapesti rádió ostromakor a géppisztolysorozattal tűzdelt Eroica szimfóniát. Szóval volt már némi dokumentumanyagom is, amikor Kondék megkerestek. Már minden készen állt a mi felvételünkre, amikor kiderült, hogy az addig használt jó minőségű Agfa szalag elfogyott, így végül egy szürke, magyar Ozafon papírszalagra rögzítettük Féja Géza szózatát. Mindenre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna...” Elérkezett az emlékezetes este. Felhangzott a szignál, a magyar függetlenségi harcok szellemét idéző „Rajta kuruc, rajta, győz a magyar fajta...” és Tóth Bacsó Lajos tárogatóval játszott jelzenéje. Ezután Stefanik Irén, a Jókai színház népszerű, mitöbb híres szíNem kellett keresni az embereket Fekete Pál, az 1956-os forradalomkor a megyei forradalmi bizottság elnöke. Ma Szegeden élő nyugdíjas. Békéscsaba díszpolgára. — Ezen a téren akkor mindennap tizenöthúszezer ember gyűlt össze, demonstrálva a forradalom ügyét. Itt egyetlen olyan eset sem történt, amit nekünk szégyellnünk kellene. Sajnos hiába egyeztünk meg a szovjet parancsnoksággal, hogy nem lövik szét a várost, itt ahol most állunk, az oszlop mellett becsapódott egy hatalmas löveg. Nem az első volt persze, de úgy látszik, a rádió nagyon fájó pont volt. Visszaemlékezni rá azért nagy boldogság, mert egy pillanatig sem kellett hozzá keresni az embereket. Amikor felvetettem, hogy milyen sokat segítene egy helyi adó, alig hangzott el, azonnal jöttek emberek is. Nézze, azt a szemüveges urat, ott, koszorúval a kezében! Még ma sem tudom a nevét, de arra emlékszem, hogy elsőnek jött segíteni... Arra is kristálytisztán emlékszem, hogy amikor az átalakított helyiségbe beléptünk, egy magas rendőrtiszt vezetett körbe. Látva a rajtam úrrá lett furcsa érzést, megnyugtatott: tulajdonképpen ők is a forradalom mellett vannak. nésznője szólalt meg első bemondóként: „Itt a Békés megyei Szabadság adó, a 372-es és a 387-es középhullámon...” Majd Féja már emlegetett szózata, amelyből íme, egy rövid részlet: „Arra kérem régi bajtársaimat és Békés megye egész népét, hogy őrizze, védje a forradalom vívmányait. Ne térjünk le a forradalom útjáról se jobbra, se balra... A mi kezünket nem szennyezheti be igaz vér. A mi lelkünket nem terhelheti nemtelen cselekedet. A mi jó hírünket nem szep- lősítheti személyi bosszú aljas indulata. Békés megye népe! Maradjunk mindvégig igaz emberek!” (A szózat teljes szövegét a Békés Megyei Hírlap 1991. október 22—23-ai számában közöltük.) Stefanik Irén szavalt A Féja-beszéd után Stefanik Irén Ady-verset szavalt: „Felszállott a páva..." Végezetül Kaskötő István számolt be budapesti útjáról, majd zenével zárult az adás. A rádió a következő napokban naponta háromszor jelentkezett 80-100 perces műsorral, déli 12 órakor, délután 16 órakor és este 19.30-kor. A szerkesztésben közreműködött Orsi Tóth Párnákat tartottunk a mikrofon elé... Dr. Ferdinándy Kond a békéscsabai kórház főorvosa. Akkor pártonkívüli volt. Ma a Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt országos nagyválasztmányának tagja. A megyeszékhelyt kórház főorvosa, kandidátus. — Ha azt mondanám, hogy jól ismertem Féja Gézát, akkor túloznék, de a színházban gyakran összefutottunk és mindannyian nagy tisztelettel néztünk rá. Amikor aztán arról kellett dönteni, hogy ki is mondja a nyitóbeszédet, szinte egy emberként gondoltunk az íróra. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy beszéljek vele... Meghatódott és nem gondolkodott sokat! A felvétel készítése Weinhard- téknál mindannyiunk egyik legmaradandóbb élménye. Fantasztikus izgalom fog el ma is, ha rágondolok. Hogy ne legyen visszhangos, párnákat, takarókat tartottunk a mikrofonnal szemben, amíg csak ki nem állt a kezünk. szovjet katonai parancsnoksággal folytatott tárgyalásokat foglalta össze. Az utolsó adást november 3- án este jegyezték fel, mert másnap hajnalban ágyúlövedék szakította be a rádiónak helyt adó szoba falát. Nem csoda... hiszen egyike volt azon célpontoknak, amelyeket Majoros megyei párttitkár felrajzoltatott a várostérképre, mint megsemmisítendő pontot. A megszálló orosz A mikrofonnál Komoróczky János FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ÉS BALOGH FERENTZ ARCHÍVUMÁBÓL László és Kiss Béla újságíró, valamint Ballabás László, aki az MTI-híreket szállította. A műsorban sok zene (indulók, magyar nóták, Csárdás királynő-részletek, cigányzene) hangzott el, de zömét a helyi aktualitások jelentették. Beszámoltak a munkástanácsok felhívásairól és a Budapestre küldött élelmiszeres autókról, a hírek végén pedig a Szabad Európa Rádió adásaiból átvett információkat ismertették. Fekete Pál kétszer beszélt. Első beszéde „Éljen a magyar forradalom" címmel hangzott el (a Független Újság november 3-án nyomtatásban is közölte), másodszor pedig a katonák leszerelték az adót (aztán még üzembe helyezték a megtorlás napjaiban), a hangszalagokat kidobálták, illetve az Ezermester boltnak adták. A Féja-beszédet tartalmazó papírszalag azonban nem kellett senkinek, így megmaradt és Bohus Pál, a bolt nyugdíjas vezetője most az emlékező szem- és fültanúk rendelkezésére bocsátotta. Harminchat év múltán, mielőtt lehullt az emléktábla leple, ismét felhangzott Stefanik Irén hangja: .Halló, halló... itt a Békés megyei Szabadság adó!” Szépen szólt. Fábián István