Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-28 / 254. szám

toÉKtS MEGYEI HÍRLAP­r BUNBE(L)ESES 1992. október 28., szerda Befejeződött a visszaszámlálás A hölgyek támogatják, a férfinép véleménye megoszlik „Mindig a bűnt üldöztem, nem az embert” Valamikor a nyár elején jártam utoljára Déne­si Miklósnál, a megyei rendőr-fokapitányság bűnügyi osztálya vezetőjénél. Értetlenül for­gattam asztali naptárát, amikor kezembe nyomta, s bizony elkelt egy kis magyarázat a kézzel beírt számok mellé. Dénesi úr megkezdte a visszaszámlálást a nyugdíjba vonulásig. A napok pedig kíméletlenül fogytak, mígnem ok­tóber 1-jén elérkezett a búcsú pillanata. Bevallom, úgy ültem le Dénesi Miklóssal, mint aki előtt egy kivételes ember kivételes élet- története elevenedik fel, tele izgalmas kalandokkal, bele­belecsöppenve a bűn világába, ahol a hős nyomozó ezer ve­széllyel szembeszegülve csípi nyakon a gyilkost, a rablót és mindenféle gazembert. Igazá­ból csalódottan kellett volna búcsúznom végül, mert elma­radtak a hőstörténetek, a nagy sztorik. S bizony eltelt egy kis idő, mire rájöttem, ez az ember attól nem mindennapi, hogy miközben munkáját, mozdu­latait, szavait szigorú törvé­nyek irányították, maga soha­sem engedett abból, hogy az élet törvényei valaha is csorbát szenvedjenek. Voltak állomá­sok, célok, értékek, eredmé­nyek és kudarcok, de semmi más nem érvényesülhetett. Meghatározó volt, nyilván — mint legtöbbünk életében — a bölcső, az indulás, a csa­bai Hargita sori ifjúkor a tégla­gyár szomszédságában. A ját­szótársak, a klottgatyás, me­zítlábas srácok egyvalamiben nagyon hasonlítottak. Egyfor­mán szegények voltak, mehet­tek vasárnaponként dupla pén­zért szenet kihányni, pernyét cipelni, s aztán ha úgy adódott, enyhülésképpen gőzfürdőzni. Hamar megszokta a ve­szélyt, mint ejtőernyős, ké­sőbb a szolnoki repülőtiszti fő­iskolán az ötvenhatos „tudat­lanságban” mint egyszerű pa­rancsteljesítő fiatal katona. A szépnek ígérkező repülős pá­lya mégsem ívelhetett tovább. „ 1961-ben öltöttem először rendőri egyenruhát, miután engedtem Medgyesi Tóni bá­csi unszolásának, aki azt mondta: lehetnél akár egy ren­desebb rendőr is!” Ez agondo­lat el is vezette a rendőrségre, s mint aki pontosan tudja, mit szabott rá a sors, kijelentette: csak bűnügyes akar lenni, tá­vol a politika viharaitól. A fia­tal, próbaidős őrmester mivel is szerezhetett volna magának nagyobb megbecsülést, mint a szorgalmával. S bár nyomozónak készült, az iskolák után a csabai bűnü­gyi alosztály parancsnokává nevezték ki. Furcsa is volt ve­zetni egy olyan társaságot, amelyben a legfiatalabb be­osztott is tíz évvel a parancs­nok előtt járt. Furcsa, de nem lehetetlen. Mert aki valaha is belekóstolt a szakmába, nem is tudja másképp elképzelni, mint összehangolt csapatmun­kában, egymást segítve. Ezt a szellemet vitte át 1977-ben a megyei bűnügyi osztályra, amelynek vezetésével meg­bízták, s amelynek az idő tájt nem kisebb feladatokkal kel­lett megbirkóznia, mint a hír­hedt szatírügy, az orosházi éj­jeliőr-gyilkosság vagy a ke­mény diónak ígérkező kassza­fúrási sorozat. Tizenhárom hónapra volt szükségük, hogy a napi ügyek mellett—a kollé­A hírhedt szatírügy, az oros­házi éjjeliőr-gyilkosság és a kasszafúrás-sorozat felgön­gyölítése Dénesi Miklós és csapata nevéhez fűződik FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER gákon kívül több száz önkén­tes segítővel — megtalálják a nagy ügyek tetteseit, országos tekintélyt szerezve ezzel a Bé­kés megyei rendőröknek. Az erőszak, a vérben, szennyben magára hagyott ál­dozat a legedzettebb nyomo­zót is megdöbbenti. De — ahogy Dénesi Miklós mondja — a bűncselekményt csak tár­gyilagosan, tisztességes jóin­dulattal lehet megítélni.,,Min­dig a bűnt üldöztem, nem az embert” — szól a tanítása, s talán ennek is köszönhetően soha nem fordult elő, hogy — döntése nyomán — bárki jog­talanul került volna fogdába. A naptár lapjai elfogytak, s a szabály most újra meg- erősíttetik az élet törvényé­vel: Dénesi Miklós nyugdíj­ba vonul. Ez a fejezet számá­ra — igazi elismeréssel, ezre­desi előléptetéssel — véget ért. Kezdődik egy újabb, egy másik naptárral. Legyen ez is olyan hosszú és tartalmas, mint amit október elsején tisztességgel maga mögött hagyott! László Erzsébet Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30—14.00 óráig, a második helyszínen 14.30—22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okokból kivételesen változhatnak. Október 28. : Békéscsaba—Szeghalom (47-es út); Október 29.: Békéscsaba—Orosháza (47-es út) Október 30. : Békéscsaba—Gyomaendrőd (46-os út) November 1. : Békéscsaba belterület (44-es út) November 2. : Szarvas és környéke (44-es út) November 3. : Gyula; Orosháza és környéke November4.: Mk.-háza; Szeghalom és környéke Békéscsaba—Mezőkovácsháza (4434-es út). Békéscsaba—Gyula (44-es út). Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út). Békéscsaba belterület (44-es út). Szeghalom és környéke (47-es út). Békés és környéke (47-es út). Gyula és környéke (44-es út). A józanság próbája Szombaton reggel 5-től 7 óráig minden Békésről érkező jármű vezetője megfújta a szondát. Felvételünk a konzerv­gyár melletti parkolóban készült Nem az elfogultság mon­datja velem, de a hölgyek sokkal józanabbul gon­dolkodnak a józanságról. Hogy megfejtsük e mon­datbéli talányt, néhány gondolat erejéig' vissza kell pergetnünk a múlt szombati, hajnali razzia tanulságait. Ezen a csípős, esős reggelen kivétel nélkül férfiúi leheletek szí­nesítették harsányzöldre a mindent eláruló szondá­kat, összesen négyet, mi­közben a szebbik nem képviselői — a korai idő­pont ellenére volt belőlük jócskán — példás fegyel­mezettségről tettek tanú- bizonyságot. A hölgyekről egyébként külön fejezetek szólhatnának. Például arról a nyugdíjas — ám fiatalos lendülettől pezsgő, szikrázó — asszonyról, akinek a puszta megjelenése óriási hatást tett mindenkire. Rajta kívül a kis Polskiba talán egy öleb sem fért volna be, annyira megrakták művirágokkal, koszorúkkal. Nem jó kedvéből utazgat hajna- lonta, mondja szomorúan, ha­nem mert 7 ezer 300 forint a nyugdíja. „Mondja már meg, mi volt ez?” — kérdezi, miköz­ben a szondát forgatja a kezé­ben. Hüledezik: ’72 óta rója a kilométereket autóval, de még nem találkozott ilyesmivel. Fiatalasszony sétálgat ma­gában — kicsit ideges, kicsit szomorú... de igazságos. Tár­A hölgyek sokkal fegyelme­zettebbek és szigorúbbak. Nem isznak alkoholt vezetés előtt, és helyeslik az ittas ve­zetők megbüntetését sa előző este ivott, s igaz, hogy most a zöldülő szonda kelle­metlenségeket okoz, mégis egyetért a szigorú ellenőrzés­sel. „Büntessék is meg őket, legalább ezután óvatosabbak lesznek!” — vonja össze szemöldökét egy másik asszony. O sem így képzelte a hétvégi piaci bevásárlást, mégis mosolyog szüntelenül, talán így leplezi keserűségét. Munkanélküli jó ideje, három gyerek mellett nem hiányzik a büntetés. Szemével mindun­talan az utat figyeli, mikor tű­nik fel a férje, a kórházi vérvé­telről jövet. A férfinép véleménye meg­oszlik a váratlan kitérő láttán. A kedélyesebbek viccelődnek a „Mikor ivott utoljára?” kér­désre: Mihály-napkor egy üveg sört, ha minden igaz, ta­lán már felszívódott; avagy öt éve és egyelőre nincs is napi­renden. Piacra igyekvő em­bertársunk — utánfutójában rózsaszín malackákkal — esküdözik: nem, ő egy kortyot sem, soha... Hoppá! Akkor miért vált színt oly ’ serényen a szonda? Nincs mit tenni, mo­tor ki, kényszerparkolás, a malackák sem igen cserélnék ma gazdát. A szabálytalanságról per­sze nemcsak a színek, a sza­gok is árulkodhatnak. Gázüzemű masina közeleg — állapítják meg a rendőrök. A pilótának nem sok kell, hogy — a palackok helyett — maga robbanjon fel dühében. Per­sze, hogy gázzal megy, még csodálkoznak? Nem ő tehet róla, hogy ide jutott, hogy még mindig nem szabályozzák rendeletben, hogy ez az ol­csóbb és különben is: dolgoz­ni indult, hagyják őt békén. Nem használnak az érvek, a jó szó, a türelem. A rendszám azért csak lekerül, ha nehezen is. Gyanús az idegen akcen­tussal magyarázó borostás fia­talember is a külföldi útlevél­lel, papírokkal. Nem tudja igazolni, hogy a kocsi a saját­ja. Most vette az „orvostól” — hajtogatja —, még nem Motort tápláló palack a hát­só ülés mögé rejtve. A gázüzemű gépkocsik egyelő­re a „tilosban’'járnak készült el a szerződés. Azért a rendőrök felírnak minden lé­nyeges adatot. Mit lehet tudni, nem lesz-e rájuk szükség? Az eredmény mindenki számára hízelgő: a 150 meg­fújt szondából mindössze négy mutatott alkoholfo­gyasztást. Volt már ennél jobb statisztika is; kedden 350 próbából egyetlen egy sem árulkodott ittasságról. Az akció vezetője, Zsibrita András százados szerint be­vált a finn gyakorlat honi próbája. A cél, minél rövi- debb idő alatt, gyakorlatilag várakozás nélkül mindenkit megszondáztatni, s így a for­galmat sem akadályozzák, miközben teljes képet kap­nak a gépkocsivezetők jó­zanságáról. Tetszik, nem tetszik, fáj­dalmas vagy hasznos, a sza­porodó balesetek láttán mindenképpen szükséges az ellenőrzés — talán nem csak a közlekedési hónap kereté­ben. L. E. Csúcsjavítás az ellenőrzésben. Egy-egy jármű legfeljebb két percet várakozott, a rendőrök pedig teljes képet kaphattak a hajnalban közlekedők józanságáról fotó: kovács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom