Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-28 / 254. szám
1992. október 28., szerda HAZAI TÜKÖR áBRKRS MEGYEI HÍRLAP / Uj fogorvos Végegyházán csak a másodszor meghirdetett pályázatra sikerült, az egyébként igen jól felszerelt fogorvosi rendelőbe új főállású szakorvost találni. A lakosság előtt sem titok, hogy az eddig a településen tevékenykedő fogorvost, aki jugoszláv származású volt, Mezőkovácsháza város szakrendelőjébe „csábították” át. A pályázatra jelentkező új fogorvos, Bálint Nagy Ildikó is a szomszédos országból, Romániából érkezett, aki a munka- vállalói engedély birtokában és a lakosság nagy örömére, az elmúlt napokban munkába is állt. Romániai látogatás A mezőkovácsházi díszítőművészeti szakkör tagjai a közelmúltban a Békés Megyei Nép- művészeti Egyesület szervezésében vehettek részt Székelyudvarhelyen egy olyan szakmai tapasztalatcserén, amely a jövőre nézve is gyümölcsöző kapcsolatnak ígérkezik. A látogatással egy időben rendezett kiállításon a mezőkovácsházi szakkör tagjai is bemutathatták eddig elkészült munkáikat, valamint különféle szőtteseiket. Nyílt nap a „Közgépben November 5-én, csütörtökön rendezi meg nyílt napját a Békéscsabai Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola. A rendezvény keretében 9 órától 1/2 11-ig folyamatosan fogadják az intézményben az érdeklődő általános iskolás tanulókat, szüleiket, nevelőiket. 11 órakor az ifjúsági ház nagytermében (Békéscsaba, Derko- vits sor 2.) pályaválasztási szülői értekezletet tartanak. Kisebb teher Az idei tanévkezdés előtt a szokásosnál kisebb teher hárult a mezőhegyesi általános művelődési központ vezetőségére, hiszen a felújítási munkálatok jelentős részét az újonnan létrehozott városellátó szervezet végezte. Jövőre a mostani tapasztalatok figyelembevételével, a munkák ütemezésével várhatóan még az ideinél is zavartalanabb lesz az óvodai és az általános iskolai tanévkezdés a városban. A német nyelvért Egy baden-württembergi tartományi program — Gunther Graete közreműködésével — öt magyar iskola német nyelv- tanítását támogatja. Ennek részeként a Gyulai 3-as Számú Általános Iskolából az alsó tagozatosokat tanító Kökény Márta november elsején 20 napos továbbképzésen vesz részt Stuttgartban. Díszelőadás a Jókai Színházban Szophoklész: Antigoné (Folytatás az 1. oldalról) tovább akarjuk örökíteni vonásainkat a távoli utódokra, meg kell ismerni önmagunkat és tudni kell lehetőségeink korlátáit. Szophoklész tragédiája az élet felismert törvényei és a soha ki nem fürkészhető végzet parancsára halad a beteljesülés felé. Antigoné, a törékeny nő ellenáll a zsarnok akaratának, tisztességgel eltemeti testvérharcban elhunyt fivérét. Földi hatalmasság parancsánál többre tartja az istenek törvényeit. A halottakat el kell temetni! — akár ez az egyetlen mondat is lehetne az örökérvényű üzenet, de Szophoklész tragédiája mérhetetlenül több ennél. Drámai helyzetek csodás sűrítménye, rácsodálkozás a lélek legmélyebb mozgató erőire, az évezredeken át lüktető színházi élet megtermékenyítő őssejtje. Kinyilatkoztatás, mely szerint „sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb”. S ha az ókori Hellasz isteneinek örömére termett Szophoklész gondolatai Trencsényi- Waldapfel Imre fordításában jutnak el hozzánk, alkalmunk lehet, hogy a szellem óriásainak társaságában vendégeskedjünk. Erőt próbáló feladatra vállalkozott a Jókai Színház, amikor Szophoklész tragédiáját tűzte műsorára. Örömmel jelenthetem, hogy a társulat állta a próbát, s azon az ünnepi bemutatón a közönség is érettnek bizonyult, tanúsítva, hogy várjuk és megérdemeljük a lélekemelő színházi esteket. Adná az ég — a magyarok, a görögök, s a végtelenség minden istenei —, hogy éljen és hódítson körünkben a tiszta gondolat, legyen átütő siker, amely az ünnepi estek után is tovább munkál bennünk, élhető hétköznapokon. Gergely László rendezése a csabai színpadot a világszínház áramköreibe kapcsolta, ilyen tisztán, magától értetődő egyszerűséggel szabad a legvégső dolgokról, életről és halálról szólni. Főként az életről, hiszen arról vannak tapasztalataink, de a jó színháznak arra is figyelmeztetni kell, hogy létezésünk villanásnyi idő csupán, ezt kell úgy birtokolni, hogy betartsuk az égi—földi törvények parancsait. Gergely László ihletett munkája mindenekelőtt a színház törvényeit tartja be: bevonja a közönséget az együttérzés, a közös gondolkodás szellemi köreibe, s ha általa egyszer bejártuk a lélek útjait, többé nem cselekedhetünk hitványak módjára. Németh Zoltán díszlete és jelmezei a görög királyi palota hangulatát varázsolták a békéscsabai színpadra. Egyszerű, könnyen bejárható környezet, ahol a lényeg nem a külsőségekben van, mindez csak keret, ahol a dráma kibontakozhat. Mondom, egységes, egy tömbből faragott az előadás, s ez valamennyi résztvevő érdeme. Se mélypont, se a mindennapi komédia szerinti „kiugrás” nincs, de van tisztességes művészi munka, magas színvonal. Méltó részesei a játéknak Nádasy Erika, Kovács Edit, Ardeleán László és Ki- szely Zoltán. Jó reményeket ígér Bartus Gyula játéka, hiteles figurát formál Molnár László. Szőke Pál szavaival láttatni tudja, ami nem látható. Ezen az előadáson minden mondat a helyén van, s így Péterffy Lajos is kulcsfigura Teiresziász szerepében. Most is öröm volt hallani Harkányi János szép zengésű szavát, látni az általa életre keltett karvezető alakját. Tamás Simon mint Kreon király, volt zsarnok, hajlíthatatlan uralkodó, s az elkésett parancsok következtében elbukott ember. Nagyívű alakítása az előadás egyik tartóoszlopa. Mándi Beáta íme máris beírta nevét a Jókai Színház arany könyvébe. Lám, ilyen az ember! Szerelmesükkel együtt elpusztuló Kádár Katák és Júliák, máglyával dacoló Szent Johannák ősmintája, szeretetet hirdető, szolgaságtól idegen, szép ifjú teremtés. Ne vegye ünneprontásnak kedves jó Mándi Beáta — idővel magától is rájönne —, apró tanács csupán: az érzelmek fokozását nem csak hangerővel lehet kifejezni. Gondolatban fogadjon el egy szál virágot szép alakításáért. S minden közreműködőnek egész csokorral járna a megbecsülés virágából, a publikumnak pedig köszönet, mert jó közönség vagyunk az ilyen színházi esteken. Andódy Tibor Nagy sikerű Ruzicskay-kiállítás Tessedik Sámuel születésének 250. évfordulója alkalmából Albertirsa után Hajdúszoboszlón is nagy sikert aratott az az eredeti rajzsorozat, melyet Ruzicskay György festőművész évtizedekkel ezelőtt készített Tessedik életéről, munkásságáról. Piroska Mihály vállalkozó, a képzőművészet szerelmese, a Szoboszlói Kulturális Közösség tagja a következőket mondotta erről: — Gyógyfürdőjéről híres városunkban — ahol állandóan sok a hazai és külföldi vendég — rendszeresen szervezünk kiállításokat. Az a célunk, hogy magas szinten terjesszük a kultúrát, ezért csak jó hírű művészek alkotásait mutatjuk be. A Tessedik-rajzso- rozat különösen nagy meglepetést okozott, hiszen Hajdúszoboszló, csakúgy mint Szarvas, az Alföld egyik települése, természeti, talaj- és éghajlati viszonyokban igen nagy a hasonlóság. Ami megterem a Körös-parti városban, az meghonosodik nálunk is. A vendégkönyvbe nagyon sok elismerő szót írtak a látottakról, de legbüszkébbek arra vagyunk, hogy a minap Svédországból felhívott bennünket, s elmondta: Ő itt volt, a kiállítást látta, odahaza barátainak sokat mesélt róla. Most azt kérte, meséljünk többet Tessedikről és mondjuk meg, ha legközelebb jönnek Magyarországra, hol láthatják a rajzokat. A témához kapcsolódó jó hír: Ruzicskay György Tessedik életét bemutató albuma második kiadásban hamarosan megjelenik. A gyomaendrődi Kner Nyomda dolgozói megkülönböztetett gondossággal készítik a művet. Ary Róza Tükör-kép FOTO: LEHOCZKY PETER Kiáltás Félek! Peregnek a képek a televízióban. Fekete egyenruhás, fekete sapkás suhancok üvöltöznek, zászlót lobogtatnak, jelszavakat kiabálnak. De milyeneket! Belefojtjuk a szót az ország első emberébe, a köz- társasági elnökbe. Bárki legyen is az elnök, ez maga az őrület. De ez az ember nem akárki! 1956-ban az életét kockáztatta azokért az eszmékért, amelyekről ezeknek a hordáknak fogalmuk sincs. Ez az ember szenvedett, éveket ült börtönben. 0 az, aki bosszúért kiálthatna, s ő az, aki a megbékélést hirdeti. Ő a megtestesült HUMANITÁS. És most belefojtották a szót. 1956 ünnepének ürügyén! Félek! Hatalmas gyárak, „iparunk büszkeségei” mennek tönkre, egykor jól működő vállalatok, szövetkezetek állnak felszámolás előtt, a munkanélküliek száma rohamosan közelíti a még elviselhető határt. A pártok képviselői, a parlament a rádió és televízió elnökének személyén vitatkoznak, a megszállott képviselő újabb és újabb „igazságtételért” harsog, a Corvin köz ’56-os parancsnoka szobrok, emlékművek ellen hadakozik, a bőrfejű- ek idegeneket vernek (egyelőre). A tömeg csendben vár, és megélhetésért küszködik. Mi lesz, ha egyszer az egyelőre csendes tömegek mennek az utcára, akiknek már a léte forog kockán?! Félek! Az egykor népszerű író, a vezető kormánypárt alelnöke olyan elveket fejteget, amelyeken nem csupán az ellenzék hördül fel, hanem saját pártjának józanabb tagjai, s ami ennél sokkal rosszabb: az az EURÓPA, amelyhez állítólag csatlakozni kívánunk. Saz etikai bizottság nem őt csendesíti, hanem a c sende sítőt inti rendre; tanulmányát nem helyreigazítják, hanem magyarázzák. Félek! A politikai ellenfelek nálunk ellenségek. Zsidóznak, cigányoznak, kommunistáinak, fasisztáznak — ki-ki pillanatnyi érdeke, vérmérséklete és pártállása szerint. Bárki, bárkire bármilyen címkét ráragaszthat; írhat, mondhat bármit; szórhatja a rágalmakat következmény nélkül. Félek! Félünk! Egyre többen. Lassan mindenki fél valakitől, valamitől. A dolgozó fél, hogy elveszti munkáját, a vállalkozó fél a bizonytalanságtól, a munka- nélküli a holnaptól; az idős ember a betörőktől, az utcán sétáló az útonállótól. S ami a legnagyobb baj: a csöndes többség fél a hangoskodó, gyűlölködő „törpe minoritástól”. A KISEMBER fél! A „kisember”, akiből kilenc és fél millió él ebben az országban. Félek! S félelmemben már csak kiáltani tudok Babitscsal: hogy elég! hogy elég! elég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! legyen vége már! Kutas Ferenc Olvasóink írják Nyugdíjasnévadó-ünnepség Kaszaperen október 14-én vacsorával egybekötött névadóünnepélyre jöttek össze a nyugdíjasklub tagjai. Erre az alkalomra meghívták a környező baráti klubok tagjait, vezetőit, a községek vezetőit. Vendégül látták a békésszentandrási, magyarbánhe- gyesi, medgyesbodzási, medgyesegyházi, mezőkovácsházi, nagybánhegyesi és végegyházi nyugdíjasklubok képviselőit. Nyolc éve alakult a klub, sok-sok klubfoglalkozás, baráti találkozó, kirándulás, országjárás van mögöttük. Eddig név nélkül, de e naptól „Őszi Alkony Nyugdíjas Klub" név alatt tevékenykednek tovább. Névadószülőnek Gaál Istvánnét, a művelődési ház vezetőjét kérték fel. A klub ez alkalomból kapott zászlajára 14 szalag került fel, ezzel is erősítve a meglévő barátságot a környező települések nyugdíjasklubjaival, illetve a helyi szervezetekkel és emellett emléket hagyva az utánuk jövőknek. Tóth Jánosné, az Őszi Alkony Nyugdíjas Klub elnöke Csabacsűdi polgárőrök Tavasszal Csabacsűdön 12 taggal megalakult a polgárőrcsoport. Önállóan tevékenykednek, szakmai segítséget Dananaj János rendőr főtörzsőrmester, körzeti megbízottól és a Szarvasi Rendőrkapitányságtól kapnak. Csabacsűdön is, úgy mint más Békés megyei településen a vagyon elleni bűncselekmények száma jobban növekedett, mint más bűncselekmények. Szűk egy év alatt 22 ilyen esetet tártak fel. Általában az ital hatása alatt elkövetett lopás, garázdaság fordul elő leggyakrabban. Az elkövetők is szinte ugyanazok a személyek, akikkel szemben már korábban is eljárást folytatott a rendőrség. A visszaeső bűnözés mellett új jelenség is tapasztalható. Egyre többször fordul elő, hogy fiatalkorúak tervszerűen, szervezett formában követnek el vagyon elleni bűncselekményt. Á körzeti megbízott szerint ehhez hozzájárul az is, hogy a szülők még éjfél után sem keresik az otthonuktól távol maradt 13— 14 éves gyerekeiket. Szintén a bűnözést segíti, hogy,a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok az őszi munka idején őrizetlenül hagyják munkaeszközeiket, értékes gépeiket. Meglepődve tapasztalják, hogy ezeket megrongálják, alkatrészeiktől megszabadítják. Csabacsűdön így lett már többször lopások áldozata a több millió értékű, új típusú öntözőberendezés, melyet a mai napig a határban „tárolnak”. P.J.
