Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24-25 / 251. szám
1992. október 24-25., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR Szakszervezeti bizalmiak tanácskozása Szegeden A Dunán innen a keményebb fellépésre voksoltak Herczegfalvi Gábor: „A vidékről bejárók között nagy volt az elégedetlenség: ők vitték a prímet. Mi viszont féltettük Mezőhegyest” fotó: fazekas ferenc Előbb mézesmadzag, azután korbács Lehetett volna tanácselnök Mezőgazdaság és környezetvédelem Békéscsabán, a Városháza dísztermében tartotta plenáris ülését a Magyar Földrajzi Társaság Körös-vidéki Osztálya. Két előadás hangzott el a délelőtt során. Először Dr. Gurzó Imre beszélt a magyar élelmiszergazdaság történetéről, majd napjaink gondjait vette sorra. Kiemelte, hogy az élelmiszergazdaság stratégiai ágazat, az államnak az alapellátás szintjéig mindenképpen támogatni kell. Másodikként Dr. Tóth Albert országgyűlési képviselő az Alföld-programról tartott diaképekkel illusztrált érdekes előadást, különös tekintettel a mezőgazdasági termelés és a környezetvédelem témájára. Már bevezetőjében elmondta, hogy „nincs csúnya táj, csak ha az ember elrontja.” A képeken bemutatta az alföldi táj rejtett szépségeit, szóban ismertette rejtőzködő értékeit is. Utalt rá, hogy nem lehet alapvető ellentét az agrárgazdálkodás és a környezet védelme között, mindkettő a maga helyén fontos. Magyar-román közös vízügyi szemlék A Magyar—Román Vízügyi Egyezménynek megfelelően e héten megtörtént a nagyváradi és gyulai vízügyi igazgatóság szakemberei által a Körösök magyarországi határzónájának szemléje. Ennek Során a Fehér-, Fekete-, Kettős- és Sebes-Körösön a nagyváradi vízügyi szakemberek megtekintették a gátőrtelepeket, a folyó évi magyar területi vízimunkákat, valamint a közös érdekű szivattyútelepeket. Megállapították, hogy a védtöltések a száraz időjárás ellenére jó karban vannak, néhány helyen mikrorepedések észlelhetők, a védelmi anyagok, eszközök biztosítottak, a szivattyútelepek üzemképesek. Két héttel ezelőtt a gyulai vízügyi igazgatóság szakemberei hasonlóképpen bejárták a határközeli védvonalszakaszokat, ahol szintén megfelelőnek találták az árvízi és belvízi műveket. Az e héten lebonyolított bejárásokon Sarkad város önkormányzatának képviselői kérték a nagyváradi szakembereket, hogy vizsgálják meg és tegyék lehetővé a korábbi időszaknak megfelelően a Gyepes-csatornán nyári időszakban a vízbiztosítást Románia irányából. A két igazgatóság szakemberei a közeljövőben megvizsgálják a műszaki lehetőségeket és ezt követően teszik meg a további lépéseket Sarkad város kérésének teljesítése érdekében. A kárpótlási o hivatal minden páratlan héten, hétfőn 8—16 óráig ügyeletet tart a Gyula Város Polgármesteri Hivatal információs irodájában (4-es szoba). Miskolc és Szolnok után csütörtök délelőtt a szegedi ifjúsági házban tartotta meg a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége három megye — Bács, Békés, Csongrád — szakszervezeti bizalmijainak regionális tanácskozását. A 950 szakszervezeti tisztség- viselő — közöttük Békés megyéből mintegy 180-an — a tagsággal előzetesen megvitatva két kérdésre keresett választ. Tudomásul veszi-e, hogy a kormány továbbra is semmibe veszi a szakszervezeteknek a gazdaság valós állapotából kiinduló reális követeléseit és a gazdasági válság, átalakulás minden terhét továbbra is kizárólag a bérből, munka- nélküli segélyből és nyugdíjból élők válláira löki, vagy pedig—s ez a másik lehetőség— a dolgozó társaival való összefogás, az egymás iránti szolidaritás erejében bízva, törvényben biztosított jogaival élve, végre a kormány számára látható és meg nem kerülhető módon kifejezi elégedetlenségét és nyomatékot ad a szak- szervezetek követeléseinek. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke nem tartott nagy beszédet. A tagság kezében ott volt az állásfoglaláshoz készített javaslat, amely kimondja, hogy a szakszervezetek kormánnyal folytatott tárgyalásai és a megállapodás érdekében kifejtett minden erőfeszítése eredménytelen volt, így válaszúihoz érkeztek a szakszervezetek. — Ha a tárgyalóasztal mellett nem lehet megoldani a problémákat, erőt kell mutatni vagy alkalmazni. Erre annál inkább is szükség van — mondotta —, mert bizonyítékok vannak arra, hogy a kormány szét akarja morzsolni a szakszervezeti erőket. Ez egyértelműen kiderül a szakszervezeti, önkormányzati, üzemi tanácsi választásokkal kapcsolatos tervezetéből. Elképesztő, hogy a szakszervezeti választásokat állampolgári alapon kívánja lebonyolítani. A vagyonelosztásról folyó szavazgatások több milliárdot emésztenének fel és évekig eltarthatnak. Hogy a választások időpontját miért tologatják, az is egyértelmű: mert ebből következtetéseket lehetne levonni a 94-es parlamenti választásokra vonatkozóan. Végül felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy szavazáskor a tagságtól szerzett vélemények alapján mondjanak igent vagy nemet, mert csak akkor érhető el eredmény bármilyen megmozdulás esetén, ha az a tagság akaratából, részvételével történik. A bizalmik hozzászólásai az emberek napi gondjait tükrözték. Egyre nehezebb a megélhetés, az időseket és a gyerekeket az aktív dolgozóknak kell eltartani, akik egyre jobban féltik a munkahelyüket. A textil- és ruhaiparban dolgozó nők tiltakoztak a nyugdíjkorhatár emelése ellen, hiszen így is rossz az ott dolgozók egészségi állapota. Ezzel kapcsolatban a Tótkom- lósi Tojástermelő Vállalat nődolgozói felhívást tettek közzé, amelyben csatlakoznak a Győr-Sopron megyei nők tiltakozó aláírásgyűjtéséhez. A húsiparos nők is csatlakoztak a tiltakozáshoz. Nagy derültséget váltott ki, amikor a Pick Szalámigyár képviselője a „kétkulacsos” áfa bevezetése ellen protestált. Többen szóvá tették a felső- oktatásban bevezetésre kerülő tandíjak ügyét, mondván, ezután a tehetséges, de szegény fiatalok lemondhatnak a továbbtanulásról, s ezt igazságtalannak tartják. Egy idős építőipari munkás arról szólt, hogy mint a két világháború között, most ismét a „munkát, kenyeret” követelést kell elővenni. Két hozzászóló kifejtette: az emberek félnek, féltik a munkájukat, s ódzkodnak a sztrájktól, inkább az utcai demonstráció mellett voksolnak. A többség azonban elvetette ezt a javaslatot, s úgy foglalt állást, itt az ideje a munkavállalók szolidaritásának, hiszen azzal, hogy ma megőrzőm a munkahelyem, attól a holnap még nem biztosított. Az egyik hozzászóló így fogalmazott: amíg egy párt büszke lehet 30 ezres tagságára, mi még büszkébbek lehetünk, mert hatalmas erő vagyunk, amely erőt ideje megmutatni. Vége a kéregetésnek, fel kell venni a harcot és összefogni a többi szakszervezettel. Szívem szerint — mondotta — most bocsánatot kérnék a Németh kormánytól, mert azt mondtuk nekik, ez a kormány nem a mi kormányunk. Hát ez a jelenlegi még annyira sem az. A szegedi vasutasok nevében bocsánatot kért Nógrádi Sándor azért, mert a szolnoki regionális tanácskozás helyszínéül kért járműjavító üzemcsarnokot a MÁV vezérigazgatója hirtelen „lemondta”. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a vasutasok mögött már két elvetélt sztrájk áll, pedig most is harmincezer ember áll elbocsájtás előtt. Végül a tanácskozáson a jelenlévő 517 bizalmi és 433 tisztségviselő a javaslatban szereplő nyolcpontos követelést egyhangúlag elfogadta, majd 18 nem szavazattal a 15 perces országos munka- beszüntetés helyett keményebb fellépés mellett döntött, ahogyan a miskolci és szolnoki tanácskozás résztvevői is. B. Sajti Emese Herczegfalvi Gábor Mezőhegyesen él feleségével a Tavasz utca 40. szám alatti családi házban. Az idős pár két gyermeke már régen „kirepült”, családot alapított. Előkerülnek a fotóalbumok a Herczegfalvi fiúk, a feleségek, az unokák fényképeivel. Boldog, kiegyensúlyozott család. Herczegfalvi Gábor előtt megsárgult akták: az egyik a vádirat, a másik az ítélet. Mindkettő „a népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettében” marasztalja el a mezőhegyesi forradalmi tanács egykori elnökét. Az ítélet bevezető részében a következők olvashatók: a vádlott 1922. február 3-án született Orczyfalván, Ternes megyében. Mezőhegyesen a Rákosi út 28. szám alatt lakik, általános iskolai tanár, magyar állampolgár, nős, két kiskorú gyermeke van, havi keresete 960 Ft volt, vagyona 1/4 házrész. —1956-ban a rádióból értesültünk a budapesti eseményekről — kezdi visszaemlékezését. — Október 29-én délben a gyermekek hozták a hírt az iskolába: iratokat égetnek a tanácsháza előtt. Mivel a tanítványaim egy része Omezőhe- gyesen lakott, elkísértem őket a sorompóig, nehogy bajuk essék. Ezután a feldühödött tömeg közé mentem. Helybelit szinte nem is láttam közöttük. Benn az épületben már az anyakönyveket tartalmazó szekrények ajtaját feszegették. „Ezek pótolhatatlan iratok, meg ne próbálják elégetni őket” — erre figyelmeztettem a jelenlévőket. Szerencsére, hallgattak rám. Este munkásgyűlés volt a moziban: főleg a cukorgyáriak, a vasutasok és a gazdasági dolgozók vettek részt rajta. Szodorai István Kossuth-díjas vasesztergályos pesti mintára szorgalmazta a munkástanácsok megalakítását. Voltak uszító megnyilatkozások is, én igyekeztem csitítani az indulatokat, mondván, hogy semmi szükség Mezőhegyesen a felfordulásra. Mivel az igazgatómat, Katona Józsefet megfenyegették, felvettem a kapcsolatot Dobronyi János rendőrparancsnokkal: akadályozzuk meg az atrocitásokat! — Mikor alakult meg a forradalmi tanács? — Másnap, október 30-án. Az alakuló ülésen ott voltak a MÁV, a cukorgyár, a gazdaság, az iskolák és a kórház küldöttei. A fő téma az volt, hogy hogyan tudjuk elejét venni a további felfordulásnak. Hangoztattam: valamennyiünknek Mezőhegyes érdekét kell szem előtt tartanunk, és nem engedhetjük meg, hogy bárkinek is bántódá- sa essék. Miután megválasztottak a forradalmi tanács elnökének, gonoskodnom kellett a lakosság zavartalan ellátásáról. Üzemeltettük a vágóhidat, a pékséget, a zöldhatáron keresztül sót és élesztőt hoztunk Aradról. November elején 8-10 fegyveres román katona szökött át hozzánk, harcolni akarván Pesten a magyar forradalomért. Felraktuk őket a pesti vonatra, ezzel részünkről el volt intézve a dolog. Ejaszakánként fegyvertelen emberekből őrjáratokat szerveztünk, hogy így akadályozzuk meg az idegenek beszivárgását. Hozzáteszem: a rendőrség és a határőrség is tette a dolgát. Tüntetések ennek ellenére szinte minden este voltak. A cukorgyár főmérnöke, Tinger Ferenc lapátolta a szenet a kazánokba, hogy a termelés a demonstrációk idejére se álljon le. — Az MSZMP által kiadott mezőhegyesi fehér könyv — érthető okokból — nem fest ilyen idilli képet az akkori állapotokról. — Nézze, Debreczeninek, a volt tanácselnöknek november 3-án magam vittem el a fizetését a lakására. Kértem, ha zaklatnák, jelezze nekem. Ezt ő a bírósági tárgyaláson letagadta. Szóval itt nem készültek halállisták, az viszont igaz, hogy a korábbi vezetés felelőtlenül és gyáván viselkedett. —Hogyan zajlottak november 4. után a helyi események? — Megalakult a járási tanács, átmenetileg visszahelyezték Debreczenit, engem pedig felkértek, hogy továbbra is vegyek részt a közéletben. MSZMP-tagságot és tanácselnöki funkciót ajánlottak kétszer is, utoljára 1957 februárjában. Aztán március 6-án éjjel elhurcoltak Pósa Jóskával és a sztahanovista Szodoraival együtt. Mezőkovácsházán a rendőrség alagsorában „puhítottak” bennünket. Szegény Pósa Jóska 1959-ben az ekkor elszenvedett fejsérülésébe halt bele. Kovácsháza után Békéscsaba következett, majd Kistarcsa. Az ügyemet 1957. október 23-án kezdte tárgyalni a Békés Megyei Bíróság. Hat hónapra ítéltek, de beszámították az előzetes fogva tartás idejét, így a per végeztével szabadultam. Viszont soha többé nem állhattam katedrára, a cukorgyárban helyezkedtem el, onnan is mentem nyugdíjba. Elégtétel? Tavaly megkaptam az 56-os emlékérmet. Az viszont máig fáj, hogy gyermekeimnek egészen a legutóbbi időkig kijutott a hátrányos megkülönböztetésből. A mostani rendszerváltozás után ezt a hibát nem lenne szabad még egyszer elkövetni. A szülők viselt dolgaiért a legnagyobb igazságtalanság a gyermekeket büntetni. Ménesi A Gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház vállalkozót keres irodaszer, nyomtatvány, leporelló, fénymásolópapír negyedéves szállítására. Az ajánlattevők a részletes árulistát a kórház gazdasági osztályán Gerebenics Istvánná gazdasági osztályvezetőnél vehetik át. Tájékoztatásul közöljük, hogy a negyedéves vásárlás maximális összege 400 000 Ft. A jelentkezés határideje: 1992. október 31. Postaszolgáltai bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN
