Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-14 / 243. szám
Burszkinénak tele az edénye... Mit főznek a Zepterben? Mostanában mintha jobban bíznánk a csodákban. Nem mondom, meg is van rá minden okunk. A csodadoktorok, csodaszerek, csodamicsodák társaságában természetesen felbukkantak a csodaedények is. Ebben a népes gyülekezetben a kuktafazék volt az úttörő, de mint-tudjuk, az még a rendszerváltás előtt volt divatban. Egy másik reklámra szemet vetve azt mondhatnánk: Zepter — mindenkinek ez kell! Évente több új busz árát blicceljük el Csabán is bevezetik az egyajtós rendszert Bizonyára emlékeznek még, hogy augusztus elején kemény ellenőrzést folytatott a megyeszékhely buszain a Körös Volán Vállalat. A meghirdetett akció során sokan fennakadtak a hálón. A bliccelés gazdasági következményeiről beszélgettünk a békéscsabai buszpályaudvar állomásfőnöki irodájában Kondorosi Tamás állomásfőnökkel, Öllé Kálmán fó'el- lenőrrel, Gyimesi Jánosné, Hamza Sándor és Gyülvészi István jegy- és közúti ellenőrökkel. A társalgás e sorok írójának vallomásával indult: miszerint ő is bliccelt már a csabai 17- esen, ami akkor 300 forintjába került. Tehát rögtön a témánál voltunk. Lefogadom, Burszki Attiláné azt válaszolja erre gyulai otthonában: kell a kutyának. Pedig az előítéletnek semmi nyomát nem fedezem fel benne. Erre vall, hogy egy szép márciusi napon elhatározta: konyhája és étkezési szokásai felfrissítéseként 1798 német márkáért vásárol magának néhány Zepter-edényt. Forgatom a kezemben ezeket a króm-nikkel főzőedényeket. Valahogy úgy vagyok velük, mint Csita lehetett (tudják, Tarzan majma) élete első bontatlan konzervdobozával: kívülről semmi sem látszik. Kamatmentes előfizetés Áldásos szerepében nem kételkedem. Ha jól értem, azzal Burszkinénak sincs baja. Hitt ő, már az első alkalommal hitt Aranyi Imrének, az edényt egy „heppeningen” bemutató ügynöknek. Ezért is rendelte meg az Universal készletet az említett áron. Ha nem tévedek, a svájci Edelstahl cég termékeit árusító Zepter International magyarországi képviselet megbízásából eljárók nem elsősorban az azonnali készpénzfizetést szorgalmazzák. (Állítólag ez sem volna kizárt, példát viszont nem találok rá.) Leginkább részletfizetésre adják az edényeket. Joggal hihetnénk: megkapjuk az edényt, aztán fizetgetjük a részleteket. Nem úgy van ám! A szerződés szerint Burszkinénak hat hónap alatt kellett volna befizetnie a vételárat, egyenlő részletekben. (Ez szeptember 15-én járt volna le.) Élete azonban olyan fordulatot vett, hogy májusban módosítania kellett elhatározásán. A Zepter céggel kötött szerződése erre lehetőséget is adott. A május 21-én módosítottmegállapodás szerint 1299 német márkáért — durván 65 ezer forintért — egy Standard készletet rendelt. E szerződés alapján az utolsó részletet június 15-én kellett befizetnie (meg is tette), a cégnek pedig július 15-éig le kellett volna szállítania az edényeket. Ha nem teljesítik — írja a szerződés —, akkor a vevőnek a vételár nyolc napon belül visszajár. Fülönfogott ügynökök Se edény, se pénz — állapíthatta meg Burszkiné egy idő után. Fülön fogta az ügynököt és közvetlen felettesét: ők arra hivatkoztak, hogy éppen költözőben van a cégük. Amikor később másik fülük is sorra került, esküdöztek: eltűnt az utolsó átutalási postautalvány. (Bizonyítható, hogy ez nem volt igaz. A posta illetékesei hivatalos levélben közölték: az előírt befizetési határidőben feladott valamennyi részletet másnap minden alkalommal továbbították a címzettnek.) Burszkiné ügyvédi segédlettel levelet írt a Zepter központnak: nyolc napon belül látni akarja az edényeket, vagy augusztus 19-étől számított három nap elteltével küldjék vissza a pénzét — természetesen az ilyenkor szokásos kamattal. E levélre máig sem érkezett válasz. Széptember 9- én viszont — ki korán kel, Aranyit lel — felbukkant Aranyi Imre az ő csodaedényeivel. Csakhát sajnos a beígért ajándékait (szedőkanalak, miegymás) nem hozta magával. (Egy „spéci” órát két héttel előbb már sikerült bevasalni rajta.) Több is veszett Mohácsnál, mondhatnánk. Mégsem érdektelen néhány „apróságon” elgondolkodnunk. Nézzük csak! Márkában számolják a vételárat. Részletekben, előre kell fizetni — forintban. Hónapokig kamatfelszámítás és -jóváírás nélkül használják a bagatellnek mégsem mondható pénzünket. S nézzék csak a szerződés egyik pontját! Ajándék fedőnek ne nézd... „A ZEPTER International a szerződéstől az ám leszállításáig garantálja a szerződésben kikötött DM árat, ami forintban fizetendő, a szerződés napján érvényes hivatalos MNB eladási árfolyam alapján. Az elszámolás alapját az összegnek a Zepter International bankszámláján történő megjelenésének napján érvényes hivatalos MNB eladási árfolyam képezi. A vevő az árfolyam-differenciából adódó különbséget teljesítésig köteles megfizetni a külön értesítés alapján.” Újabb bőr, ami lehúzható a vevőről. Az edényekről csak annyit: a garantált 18/10-es CrNi minőségjelet csak egyes edényekbe ütötték be. Az edények felületkiképzésében szemmel látható különbség van: lehet, hogy ilyennek kell lennie, csak ezt elfelejtették közölni velünk. A — gondolom az árba bekalkulált ajándékedényhez — pedig nem a mérőműszeres fedőt küldték, pedig a prospektuson ott virít. Burszkiné külön peche, hogy a végszámla az eredeti és a módosított szerződésben foglaltakat öszvérként jeleníti meg. Apróság, de ha már a hónapokig ingyen használt pénzét a végén — kicsinyesen — még a napi márkaárfolyammal összevetve kiegészítették, legalább pontosan tették volna: 221 forinttal túlszámláztak. S talán nem tűnt fel önöknek: az eredetileg július 15-én leszállítandó edényeket Burszkiné felszólításának utolsó napján — augusztus 19- én — számlázták, de csak szeptember 9-én adták át neki. Ám erre az időre sem számoltak el kamatot. Tanuljatok magyarok, így kell üzletelni! Az éjjel azt (rém)álmodtam, hogy feleségem is rendelt néhány Zeptert. Miért is ne?! Zepter — miden- kinek ez kell(?)! Kiss A. János — Na látja — mondja oktatón Öllé Kálmán —, az a baj, hogy a jegy nélküli utazást amolyan jópofa csínytevésnek könyvelik el az emberek. Azon a nagy ellenőrzésen, amikor egy ajtón juthattak fel az emberek, s szóltunk, csak érvényes jeggyel lehet felszállni, az utasok fele a megállóban maradt több alkalommal is. Ez nagyon rossz arány. Az egész megyében 11- en végzünk jegyellenőrzést, nem lehetünk ott minden járaton. Győrött már bevezették az úgynevezett egyajtós beszállítási rendszert, ami természetesen csak gyérebb utasforgalom esetében alkalmazható problémamentesen, mondjuk szombaton és vasárnap. Ebben az esetben a gépkocsivezető ellenőrzi a jegyek és utazási igazolványok érvényességét. A hatása elképesztő volt: a vállalatnak 6 millió forinttal nőtt meg a jegyekből származó bevétele egy hónap alatt. — Gondolom, nagy ellenállásba ütközött az új rendszer. — Kétségtelenül nagy volt a visszhangja — mondja az állomásfőnök —, és ebből tanulva Szolnokon már sajtótájékoztató, megfelelő előkészítés előzte meg a bevezetést. De higgye el, szükség van a szigorításra. Békéscsabán csak a helyi forgalomban 38 kocsink dolgozik, napi kb. kétezer járatot bonyolítva le. A járműparkunk elavult, bár most több buszt is vásároltunk a volt NDK-ból jutányos áron. Ott ugyanis lecserélik az Ikarusokat. De ha meggondoljuk, hogy egy szóló új busz 4,5 millióba kerül, egy helyközi busz 6 millióba, a csuklós pedig 8-ba, akkor érthető, ha a harmincszázalékos bevételkiesést okozó bliccelést komolyan vesszük. A megye- székhely helyi forgalmában évente 24 millió forint a bevétel, így már ki lehet számítani, mit jelent a 30 százalék. Ez jó esetben nullszaldót, de inkább veszteséget eredményez, hiába szállítunk nagy tömegeket. Ha pedig nem jutunk megfelelő bevételhez, nem tudjuk javítani a színvonalat sem. Ugyanakkor július óta tiszta profilú személy- forgalmi vállalat lettünk, máshonnan nem tudunk pénzt átcsoportosítani. — Talán azért bliccelnek sokan, mert jrágállják a 20 forintot egy jegyért. — Kétségtelen, amikor 2 forint volt — folytatja Kondorosi Tamás —, kevesebben potyáztak. Az azóta tízszeresre emelkedett jegyár a fizetésekhez képest valóban magas, de a költségeinkhez képest nem. Egy liter gázolaj ára 43 forint, egyetlen gumi a kerékre 18 és 22 ezer között van. Ezért van szükség a fokozott ellenőrzésre, illetve az új rendszer bevezetésére. A csúcsforgalmat kihagynánk az egyajtós rendszerből, s a bevezetését is lépcsőzetesen képzeljük. Ezáltal a zsúfoltság enyhülne a járatokon, mert csak az száll fel, akinek érvényes jegye vagy bérlete van, másrészt több bevételhez is jutunk. A bevétel növekedéséből a környezetvédelemre is többet fordítanánk, bár már így is beladalékokkal működtetjük helyi járatainkat. —Nem akarunk jó tanácsokkal szolgálni a bliccelőknek, de néhány esetet meséljenek már el a furfangosabbak közül. Ha nem haragszanak meg, a mesélő nevét nem jelölöm meg, csak a történeteket sorjáztatom. íme... Egy kissé viseltes diákbérletről hiányzik a fénykép. A helyén a következő felirat található: Majd jövök. Az ellenőr válasza : Mi itt vagyunk. Van hamisított diákbérlet is. A gondos gyermek megvette a legolcsóbb tarifájú távolsági bérletet, majd hozzáragasztotta egy régi bérletből a jóval drágább, neki megfelelő részt. Mindezt még körül is rajzolta. De amikor ilyen minőségű ragasztókat lehet kapni, könnyű a lebukás. Olyan is előfordult, hogy családiként értelmezték a bérletet, s a kisfiú az édesanyjáéval utazott. Ez nagy pech, mert átruházás esetén bevonják a bérletet. A leggyakrabban a maroknyi jegy „tessék választani” trükkje szerepel. Az ellenőrök nem fogadják el, ahogyan a „csak egy megállót utaztam” című népi játékot sem. A diáklelemény kiapadhatatlan. Történt egyszer egy távolsági járaton, hogy a gyerek, aki felszállt, a hátsó ablakon kiadta a bérletét, s így már jó páran szálltak fel, mire megelégelte az ellenőr, s azt is megbüntette aki adta, s azt is, aki kapta. Sűrűn előfordul, hogy véletlenül semmilyen dokumentum nincs a büntetésre ítéltnél. Ilyenkor jön a bemondás. Az imposztorok nagy előszeretettel adják meg osztálytársaik nevét, s amikor megérkezik a büntetés a vétlen családhoz, komoly utánajárás kell, hogy kiderüljön, nem a címzett a vétkes. És meg fognak lepődni. A megbírságoltak közül a nők csinálják a legnagyobb patáliát. S mint az ellenőrök egybehangzóan állítják, a magasabb isko- lázottságúak fenyegetőznek a legválogatottabb módon. Persze van humánum is. Élnek vele az ellenőrök, de csak módjával, főleg az idősebbek esetében. S ha lehet, hiszen erre oktatták őket, igyekeznek az egész procedúrát minél kevesebb „látványossággal” intézni. Mint mondják, végül is, ha jegyet vagy bérletet vesz valaki, olcsóbban utazhat. Hiszen egy összvonalas dolgozói bérlet éppen annyiba kerül Csabán, mint a büntetés. B. Sajti Emese Gáz van... Sajnos, ma már nem tudjuk, archív felvételünk hol készült és pontosan mire vonatkozik a táblára festett kijelentés. Ha ugyanis a palackokra vagy a vezetékekre, akkor igazán jó a hír. Ha azonban egy parlamenti képviselő', pártvezetó', pénzügyminiszter felszólalásának vezér- gondolata, akkor már nem annyira jó a hír. Egy biztos: a helyszín valahol Magyarországon keresendő' Együtt a Burszki és a Zepter család fotó: lehoczky péter
