Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám

àBÉKRS MEGYEI HÍRLAP Szerkesztő: Ménesi György. Telefon: Battonya, 310 Ifjú lovasok A közelmúltban rendezték meg Kiskunhalason az Orszá­gos Ifjúsági Díjugrató Bajnok­ságot. A versenyen eredmé­nyesen szerepeltek a mezőhe- gyesi fiatal lovasok is. Csapat- versenyben Kotroczó Róbert, Sás Menyhért és Krucsó Ba­lázs a negyedik helyen vég­zett. Egyéniben Sás Menyhért érte el a legjobb eredményt: bronz minősítést szerzett. Kiállítás Október 5-én az AMK-ban dr. Keczer Tamás nyitotta meg Szántó János festőművész ki­állítását. A tárlat október 18- áig tekinthető meg. Az iskolákról Tegnap, október 13-án meg­tartotta soron következő ülését a város képviselő-testülete. A napirenden egyetlen téma sze­repelt: az oktatási intézmé­nyek helyzete. Az igazgatók (Csanádi István, Holló László és Maczák Andrásné) beszá­molójának megvitatása után az ülés bejelentésekkel zárult. Jelkép lesz belőle A város önkormányzata már korábban döntött a szovjet hő­si emlékmű „jelképpé történő átalakításáról”. A felkért mű­vészek (Stremeny Géza és Bá­nyai József) összesen öt terve­zetet készítettek. A képviselő- testület — a Képzőművészeti Lektorátus szakmai vélemé­nyét is figyelembe véve — ezek közül választja ki a szá­mára legmegfelelőbbet. Színházi előadás A Békés Megyei Jókai Szín­ház művészei október 20-án 19 órai kezdettel mutatják be az AMK-ban az Imádok férj­hez menni című zenés komé­diát. Jegyek elővételben 100 és 200 Ft-os áron kaphatók az AMK portáján. Mezőhegyes Az önkormányzat helyi lapjá­nak októberi száma közli Sza­bó Mihálynak 1956-tal kap­csolatos gondolatait. A 2-3. ol­dalon képviselő-testületi ren­deletek és határozatok olvas­hatók. Ezt követően saját ügyeivel foglalkozik az újság: Mezőhegyesi (médium)hábo- rú címmel részletek találhatók a legutóbbi önkormányzati ülés jegyzőkönyvéből. Helyet kaptak még a lapban útibeszá­molók, praktikus információk, kisebb tudósítások, interjúk és egy vers erejéig a szépiroda­lom is. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette MEZŐHEGYES 1992. október 14., szerda Sápszki András századostól, a mezőhegyesi rendőrőrs parancsnokától „könnyedebb műfajú” bűnügyi történetet kértem. Olyan történetre gondoltam, amelyben a szokvá­nyos (!?) elemeken kívül van valami igazán meglepő. — Mi a véleménye a Dacia személygépko­csikról? — kérdezte váratlanul Sápszki száza­dos. Hát., zavarba jöttem egy kissé, de azért felsoroltam a Renaultok kistestvéreinek fejlő­dési rendellenességeit Ő türelmesen végighall­gatott, majd kijelentette, hogy tévedek, mert... A Dacia majdnem mindent kibír —Szeptember 29-én a kombi­nát 6-os majori sertéstelepé­nek vezetője telefonon beje­lentette, hogy az előző éjszaka ismeretlen tettesek kb. ezer li­ter gázolajat loptak el a telep­ről — idézi fel a történteket Sápszki százados. A helyszí­nelés során megállapítottam, hogy a telepen éjjeliőr (egy asszony!) teljesített szolgála­tot, aki gyanús körülményt nem észlelt, egész éjjel az álla­tok körül tevékenykedett. Az elkövetők megbontották a ke­rítést, így jutottak be. Nem messze a lerakattól, a földúton találtunk egy 200 literes vas­hordót, tele gázolajjal. Továb­bá személygépkocsira utaló nyomokat is felfedeztünk. A helyszínelésről visszatértem az őrsre, itt értesítés várt a ha­tárőrségtől: a kiskatonák az éj­jel láttak egy KL-es rendszá­mú Dacia személygépkocsit a Csanádpalotára vezető föld­úton. A járműben ketten ültek, a csomagtartójában hordó ala­kú tárgy volt. A rendszám alapján megállapítottuk: a gépkocsi K. Sz. Norbert mező­hegyesi lakosé. Tehát a hely­színelést ki kellett terjesz­tenünk a Dáciára is: a hátulsó ülése hiányzott, viszont a pad­lója gázolajban úszott. Igen ám, csakhogy K. Sz. Norbert váltig állította: járművét az éj­jel „elkötötték”, más vagy má­sok használták, neki semmi köze ehhez az ügyhöz, külön­ben sincsen jogosítványa, azt ittas vezetés miatt bevonták tőle. Nem volt mit tenni, a határőrséghez fordultam se­gítségért. Használható sze­mélyleírásokat kaptam, ráadá­sul az egyik K. Sz. Norbertre, a másik pedig M. Béla kender­gyári lakosra illett. M. Bélától először is azt kérdeztük, hol van az a ruhája, amit az éjjel viselt. Miután a ruhából csa­varni lehetett a gázolajat, úgy érezte, nincs értelme a taga­dásnak. Elismerte, hogy K. Sz, Norberttel az éjjel közösen akartak „egy kis pénzt keres­ni”. A telepről az olajat műa­nyag kannákban kezdték ki­hordani, így töltötték fel a há­tulsó ülés helyére betett 200 literes vashordót. Egy másik Az útépítő géplánc megjelenésének a gyermekek is őszintén örültek A Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. békéscsabai fő-építésveze- tőségének dolgozói mintegy 3 ezer 800 négyzetméter utat épí­tenek a városban. Ottjártunkkor a Petőfi Sándor és a Dózsa György utcákat aszfaltozták. — Hányán dolgoznak jelen­leg Mezőhegyesen? — kérdez­tem a munkavezetőtől, Csabai Lajostól. — Nyolcán vagyunk irányí­tóstul, mindenestül — mondta. — Egy géplánccal jöttünk. Az utakat az önkormányzat rendel­te meg 4,3 millió Ft értékben. A lakók (főleg a gyerekek!) csodájára jártak a nem minden­napi látványnak. Megkér­deztünk néhány háztulajdonost, hogy mibe kerül mindez nekik. — Semmibe — kaptuk az egybehangzó választ.—Elvég­re fizetjük a helyi adót. 200 literest — embertelen erő­feszítések árán! — beemeltek a hátulsó csomagtartóba, egy harmadikat pedig a csomag­tartó tetejére helyeztek. Vége­zetül ismét megtöltötték a ma­gukkal hozott 5 db 20 literes műanyag kannát is, ezeket be­pakolták az utastérbe. Mivel az egész „akció” sötétben zaj­lott, a „fekete aranyból” mint­egy 100-120 liter elcsorgott. Meg kell mondanom, hogy ez már egyáltalán nem hiányzott a szerencsétlen Daciának. Gondoljuk meg: 2 személy, 700 liter olaj plusz a „göngyö­leg”! Lelökték hát a csomag­tartó tetejéről a harmadik teli vashordót. A helyszínelés so­rán ezt találtuk meg a telep melletti földúton, kevéssel ezután pedig az eltulajdoní­tott teljes mennyiséget egy csanádpalotai tanyán. A gyanúsítottak beismerő vallomást tettek, az ügy a bíró­ságon folytatódik — fejezte be a történetet Sápszki százados, majd hozzátette, hogy a rend­őrség kezdeményezi az éber határőrök megjutalmazását. c I> Szabó Mihály: Egy kötekedőre Megvet az ellen, és elhagy a jóbarát. Csak ha volt magvetés, úgy jöhet aratás. Unod? Azt elhiszem! Részed az űrmagány. Mennyit érsz, barátom? Nem olyan nagy talány. Az orrod szinte már meszeli az eget. Söpörd hát fölfelé lépcsőn a szemetet! A város megkapta a futóművet Kevéssel a fűtési szezon kezde­te előtt az Állami Vagyonügy­nökség hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdasági kombinát a helyi önkormányzat tulajdoná­ba adja a város tömbfűtőművét. A rendszer üzemeltetéséről ezután a közelmúltban létreho­zott városellátó szervezet gon­doskodik. —Új gazdánk hárorfi társunk kivételével megtartott bennün­ket — mondja Szabó József ka­zánfűtő. — Volt, aki nyugdíjba ment, és volt, akinek a magatar­tása miatt kellett megválnia a tömbfűtőtől. Jelenleg kilencen dolgozunk itt: mi, fűtők nyol­cán, plusz egy karbantartó. A fűtők négy párt alkotnak, ebből három pár tizenkettő-huszon- négyezik, a negyedik pedig a szabadnapját tölti. Az üzem fo­lyamatos, egész évben biztosít­juk a lakótelepek melegvízellá­tását. Úgy tűnik, semmi akadá­lya nincs annak, hogy október 15-ével megkezdjük a távhő­szolgáltatást. A karbantartási munkákat elvégeztük, megjaví­tottuk a hibás szelepeket, toló­zárakat, szerelvényeket, felújí­tottuk a kazánokat és a hőcsrélő- ket. Szabó József: „Lényegében felkészültünk a fűtési idényre” IQ Olvasom lapunk hétfői számában Széchy Tamás ,furcsa vallomá­sát” . Zemplényi Györgyöt az úszó­válogatott világhírű edzője , fan­tasztikus fickónak”, „igazi intel­lektuális szélhámosnak" tartja. Mint tudjuk, az ,,ellenállhatatlanul zseniális” menedzser milliókkal (Széchy szerint milliárdokkal!) rö­vidítette meg... az országot. A „vallomásban” az zavar a legjobban, hogy tudatosít­ja bennünk: egyes bűnelkövetők IQ-ja bizony messze meghaladja az átlagemberét, s ezért az ilyen urak és hölgyek ott és akkor ejtenek át bennünket, ahol és amikor csak akarnak. De vajon csak a „legkiválóbbaktól” kell-e félnünk? Zemplényi Györgyök helyett ugyanis egészen kisstílű bű­nözők törnek nap mint nap borsot az orrunk alá. Mezőhe­gyesen a presszóban a lopástól számított tíz percen belül elkelt egy tizenkétezret érő kerékpár — ezerötért. Mint mondani szokták: ez se semmi! De van azért ellenpélda is: a sokat megélt parasztembernek olcsó tűzifát ígértek al­kalmi ismerősei. „Este hat után visszük” —mondták. Mire ő: „Hozzám csak világosban gyertek!” Azóta is jönnek. Mint az utóbbi példa mutatja, mindig kettőn áll a vásár. Az ujjunk sem egyforma, miért pont az IQ-nk lenne az? Józan ésszel, ép erkölcsi érzékkel azonban hátrányunk (ha van), behozható. Ju*— d'-cv ^ Centrál-sirató Duma György, a Nonius Szállo­da vezetője a vendéglátó szak­ma doyenjének számít. Mun­kásságának jelentős része a Centrálhoz fűződik. Sajnos napjainkban Mezőhegyes pati­nás étterme már csak földrajzi­lag van a település (és a vendég­látás) centmmában. — A szakmát 1956-ban kezdtem Mezőkovácsházán az Arany Kacsa étteremben Lakics Gyula bácsi keze alatt — emlé­kezik a kezdetekre Duma György. — Gyula bácsinak és nagyon sok jó kollégának kö­szönhetem, hogy megszerettem ezt a hivatást. A Kacsában meg­szakítás nélkül 21 évig dolgoz­tam. Végigjártam a ranglétra minden fokát: voltam inas, fize­tőpincér, s miután újabb iskolát végeztem, egységvezető-he­lyettes lettem. Mezőhegyesre, a Central étterembe 1977-ben kerültem. Sem az épület állaga, sem a felszereltsége, sem az itt dolgozók szakmai tudása nem volt hasonlítható ahhoz, amit a Kacsában megszoktam. Mégis vállaltam, önként jöttem. Úgy éreztem, hogy önmagámnak és a szakmának tartozom ennyi­vel. Az első igazi bizonyítási lehetőséget számomra ez az üz­let nyújtotta. Az épület felújítá­sa, berendezése, és a kollégák kinevelése évekbe tellett. 1985 végére már egy gyönyörű, 20- 25 dolgozót foglalkoztató egy­ség volt a Central. December 23-án Varga Ferencék lakodal­ma volt az első rendezvény a felújított épületben. Ekkor kez­dődött a mi fénykorunk, s tartott egészen 1991-ig. Az elért ered­ményekből, a színvonalból egy jottányit sem engedtünk. Mert egy dolog eljutni a csúcsra (megjegyzem: ez sem könnyű), de ott tartósan megmaradni, ez talán még embert próbálóbb fel­adat. —Jól is csengett akkoriban a Centrât név. —Nem véletlenül. Országos rendezvényeink voltak, nálunk ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját a kombinát, jöttek más üzemek, vállalatok, szer­vezetek, és jött alakosság. Nem csak helyből, és nem csak a járásból, hanem Csongrád me­gyéből is. A névadótól egészen a halotti torig mindent meg tud­tunk oldani. És még valami: ugyanebben az időben két-há- rom, sőt négyszáz előfizető is étkezett nálunk! — Személyes tapasztalataim vannak erről az időszakról. Ép­pen azért vagyok itt, hogy meg­tudjam: miért vált meg a Cent- ráltól? — Sokan megkérdezték már ezt tőlem. A minap egy idős házaspár elismerőleg bár, de ke­ményen fogalmazott: áruló va­gyok, mondták, amiért eljöt­tem. Az okok? Az áfész—helyi viszonylatban — irreálisan ma­gas árakat szabott a felújítás után. 1985-ben általában nem volt 40 forintjuk az embereknek egy féldecire: jelentős vendég­kört veszítettünk ezzel az árin­tézkedéssel. Mire észbekaptak a vezetőink, a vendégek egy része elpártolt tőlünk az újon­nan megnyitott kocsmákba. Itt kezdődtek tehát a bajok, illetve még korábban: az épület egy hőközpontról, egy villanyórá­Duma György: „A vendéglá­tásban sohasem a meggaz­dagodás lehetősége vonzott” ról üzemel, olyan óriási költség­gel, hogy azt nem lehet kigaz­dálkodni. Mindehhez vegyük hozzá a gombamód szaporodó kocsmákat, kiméréseket, s azt, hogy a lakosság jelentős rétege­inek egyre csökken a jövedel­me! Higgye el, ha reményünk lett volna arra, hogy nullára ki­futunk, maradtunk volna. Az ál­talam vezetett kollektíva óriási munkát fektetett abba az üzlet-- be, fájó szívvel hagytuk ott. Jó­magam 1991. szeptember 1- jén, 35 év után szépen, csende­sen elköszöntem az áfésztól: Ezt minden bántó él nélkül mondom, hiszen valóban jól megvoltunk egymással, szak­mai elképzeléseim elé nem gör­dítettek akadályokat, persze én sem kértem soha lehetetlent. Szálloda- és étteremvezető let­tem a Hotel Noniusban, egykori tanulóim munkatársaim közül jónéhányan itt dolgoznak. Élő­ről kezdjük a bizonyítást, nin­csenek kétségeink afelől, hogy sikerülni fog. A Centrál talpra- állításához azonban már sem nekünk, sem másnak nem lenne elegendő nyolc év...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom