Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-12 / 241. szám
1992. október 12., hétfő' © 1RÉKÉS MEGYEI HlRLAPSPOK} „Zemplényi György csak az újságírók szerint homoszexuális...” Széchy Tamás furcsa vallomása Az elmúlt két hónap során megannyi cikk jelent meg Zemplényi Györgyről, a sokáig csak Gyuri bácsiként emlegetett úszószövetségi elnökről. A nagyhatalmú menedzser a sikeres olimpiai szerepléssel egy időben tűnt el, illetve szerepelt le. Azóta mindenféle mendemonda kering róla. Ki itt látta, ki ott, felröppent a hír: Mexikóban bujkál, Dél-Afrikába menekült, lefogta a New York-i rendőrség. Egy biztos, a fél világ keresi, az Interpool körözi, de élő ember még nem látta augusztus közepe óta. Legalábbis olyan nem, aki vallomást is tett volna. Hogy hová tűnt, ki tudja? Véleményeket azonban mindenki formál róla. Korábbi tevékenységéről, esetleg hollétéről. Az alábbi rendhagyó írást — amelyben a hazai úszósport legnagyobb egyénisége, a mágus, azaz Széchy Tamás mesteredző szólal meg — a Pesti Riport közölte, de alighanem jnegyénkben is érdeklődésre tarthat számot. Csak akkor vagyok hajlandó nyilatkozni, ha megígéri, hogy az igazsághoz hűen írja le a történteket. — Természetesen megígérem, és megkérdem: milyen a közérzete mostanában Széchy Tamásnak? — Ilyen olimpiai szereplést követően? Remek! — Igen, de az olimpia után történt egy és más, fogalmazzunk úgy: alaposan meghurcolták a magyar úszósportot. — Nem igaz, hogy a sportágunkat meghurcolták. Legfeljebb becsapták. Pontosabban: pénzügyileg átráztak bennünket. Még precízebben: a sok nagy ember által ajánlott Zemplényi nevű menedzser a szövetség számlájáról mintegy 35 millió forintot sikkasztott! Igaz, napjaink formálódó társadalmának anarchiájába, törvénytelenségeibe mindez belefér, hiszen egyelőre sajnos tömegével nyüzsögnek közöttünk a hozzá hasonló alakok. —Az ember csak kapkodja a fejét az ilyen horribilis összegek hallatán. — Ne vicceljen! Ez nempénz ahhoz viszonyítva, amit egyesek Zemplényi számlájára írnak! A legóvatosabb becslések szerint másfél és kétmilliárd között van az az összeg, aminek az elsikkasztása a lelkén szárad. A kevésbé óvatosak pedig azt állítják, hogy ez a szám elérheti akár a húszmilliárdot is! — Jól értettem? Milliárdo- kat? Hihetetlen! Egyébként, miről beszélgetett tanítványaival az olimpia utáni első edzés előtt? — Nagy dumapartira nem kerítettünk sort, de letámadtam őket, hogy mennyire meghíztak. Természetesen dicséretet is kaptak, hogy milyen szépen lebarnultak a nyáron. Nem volt az úszószövetség menedzsere —Félreértett. Engem az érdekel, mit mondott Czenének, Darnyinak és miről diskurál- tak Rózsával? — Ha arra gondol, hogy a parlamenti fogadásra nem jöttek el, akkor elmondom, ezt az ügyet már jóval korábban tisztáztuk. Egyértelműen kiderült, hogy nem kaptak meghívót. Azt csak mellesleg jegyzem meg: én sem. Szóltam nekik, kérjenek egy időpontot a legnagyobb közjogi méltóságoktól, jelenjenek meg a Parlamentben, hogy utólag átvehessék az őket megillető kitüntetéseket. Erre sor került, és természetesen bocsánatot is kértek, hogy rajtuk kívülálló okok miatt nem tudtak a többiekkel együtt ott lenni a fogadáson. — Hogyan viszonyultak az úszók a Zemplényi-ügyhöz? Gondolom, a történtek alaposan megviselték őket. — Miért? Nem volt sok közük Zemplényihez, ő nem élt az úszók között. Menedzser volt, aki egyéni szerződéseket kötött az egyes versenyzőkkel. Tehát ilyen megközelítésben ő sohasem volt az úszószövetség menedzsere. —Rózsa Norberthez is csak menedzseri kapcsolat fűzte? — Erre egy kis történettel válaszolok. Valamelyik lap nagy titokzatosan azt írta az olimpiát követően: Zemplényi az egyik úszóval Mauritius szigetére ment, hogy ott megtartsák az esküvőjüket. Mi alaposan meghökkentünk, és találgattunk: kivel utazhatott? Egerszegivel, esetleg Szabó Tündével, netán Csépe Gabi- val? Aztán rájöttünk, hogy ez több okból sem stimmel. Először is ott már korábban járt, és nem rendezte a számláit, másodszor arrafelé csupán a mohamedán vallás követőit adják össze. És még annyit: Rózsa nagyszerűen megvan Ágival, akivel hosszabb ideje együtt él. — Már elnézést kérek, de Rózsát azzal gyanúsították, hogy pénzért igyekezett Zemplényi kedvében járni. — Nem rossz! De én csak annyit mondok, hogy a pénzt Rózsa adta, és éppen őt könnyítette meg Zemplényi 17 millió forinttal. Most miért néz így rám? —Erről még nem hallottam. — Hát persze, hogy nem. Az újságokban csak az jelenhet meg, amit az újságírók le akarnak írni. Én már korábban elmondtam, amit a lányoktól hallottam, de az nem került a lapokba: Rózsa egy igazi bikatípus! De megmondom őszintén: Zemplényiről is csak a toliforgatók kezdték terjeszteni, hogy homokos. Ráadásul csak most, hogy nyoma veszett. Korábban mindenki csak szerette és tisztelte, és senki sem gyanúsította őt ho- moszexualitással. Pedig bizalmas, kimondottan jó kapcsolatban volt a legmagasabb szintű sportvezetőkkel, az igazán nem szívbajos újságírókkal. Ennyi embert nem lehet hosszú időn keresztül félrevezetni. Ha pedig mégis tudtak ferde hajlamairól, miért hallgattak eddig? Legalább valaki felemelte volna a telefont, és szólt volna: gyerekek, vigyázzatok a Zemplényi vei! — Tehát kerek perec kijelenthetjük: minden híresztelés aljas rágalom, Zemplényi nem homoszexuális? — Én nem tudom. De nem tudom azt sem, hogyan lehet ezt megvizsgálni. Tököl nem igaz! —És afiatalkorúak tököli börtöne? Csak úgy, minden ellenszolgáltatás nélkül vitte oda milliókért az ajándékot, és hozta ki a neki tetsző srácokat? — Az ajándékosztás még nem bizonyíték egy ilyen súlyos vádra. Sőt, egy jó pont Zemplényinek, hogy ennyire gavallér volt a társadalom perifériájára szorult fiatalokkal, az elesettekkel, akik között nem is egy a börtönben szüle-. tett. Beteg elme, amely azt állítja, hogy azért vitt félmillióért alkalmanként egy teherautónyi ajándékot, hogy aztán kiválasszon magának néhány fiatalembert. Nem akarom őket megbántani, de nem tudom elképzelni, hogy azok az ápolatlan, gondozatlan gyerekek bármilyen szexuális gerje- delemnek is a tárgyai lehettek volna. Kérem szépen, annyi pénzért Zemplényi a legelegánsabb selyemfiút is megkaphatta volna. — Gondolom, valaki csak megkérdezte azokat, akiket kihozott a bori önből. Ok mit mondtak? — Tudomásom szerint senki sem állította, hogy szexuális kapcsolatba került volna Zemplényivel. — Ha én ezt most leírom, kiröhög a fél világ, amiért beveszem a maszlagot! Magyar- országon ugyanis axióma, hogy Zemplényi buzi volt. — Nézze, én akkor sem tudok mást mondani. Most viszont én teszek fel kérdést: hogyan fordulhat elő, hogy a mindentudó újságírók eddig még nem keresték fel Zemplényi bátyját, egykori feleségét, vagy Verebes Jóskát, akit az MTK-val együtt hat éven keresztül menedzselt. És gondolja,, hogy a dörzsölt és szókimondó Verebes valami gyanúsat észlel, akkor nem hív fel engem, hogy Tamás, vigyázz azzal a fickóval! Vagy itt vannak Polgárék, a sakkozó család, akikkel ki tudja, milyen régi barátság köt össze. Ok sem figyelmeztettek. Amiről pedig nem szólnak, az nincs. Nem létezik. Való igaz, egy pletyka hozzám is eljutott. Amikor már többször hallottam, hogy Barcelonában Rózsa Zemplényivel töltötte az éjszakáit, hát reggel diszkréten benéztem hozzájuk. Egyértelműen kiderült, mindketten a saját szobájukban, a saját ágyukban aludtak. Mindenkit behálózott — Ezek szerint az sem igaz, hogy Zemplényi lakást és kocsit ajándékozott Rózsának? — Rózsa Norbert kétszobás lakását még az Újpesti Dózsától kapta, majd minőségi csereként a Belügyminisztérium egy háromszobás szolgálatit biztosított a számára a Dráva utcában. Bármikor leellenőrizhető, hogy az nem is a saját tulajdona. •—És a sárga Honda ? — Rózsa kocsija volt. —És mit keres most a Kom- jádi melletti üzletben? — Zemplényi azzal a trükkel csalta ki tőle, hogy kap helyette egy jobb Audit. À Hondát elvette Rózsától, eladta és bérelt egy nullkilométe- res Audit. Ezt ajándék gyanánt átadta Rózsának, amit az autó- kölcsönző az olimpiát követően természetesen azonnal visszakért. így aztán Rózsának most se Hondája, se Audi- ja nincs. De ne gondolja, hogy Rózsa az egyetlen, akit lóvá tett. Nem akarok most neveket felsorolni, de iszonyatos összegeket vágott zsebre fűtői-fától. És mindenki hitt neki, bízott benne. —Széchy Tamás is? — Mondom, hogy mindenki. Akit én a világ legnagyobb zsiványának tartottam, annak is tízmilliói bánják. Zemplényi egy fantasztikus fickó volt, ha találkozott volna vele, ön is bedőlt volna neki. Ellenállhatatlanul zseniális, tökéletes érvrendszerrel és vitakészséggel, határozott fellépéssel. Szóval, egy igazi intellektuális szélhámos. Talán már nem is él —Mint Osztap Bender, a nagy kombinátor. — Talán még rajta is túltett, hiszen Osztap Bender csak egy kolhozt, egy falut fosztogatott, Zemplényi viszont a fél világot lóvá tette, mindenkiből komplett hülyét csinált. — Számos verzió látott már napvilágot Zemplényi feltételezhető bujkálási helyéről. Ón szerint hol lehet? — A túlvilágon! —Talán öngyilkos lett, mert rájött, hogy szorul a hurok, vége kisded játékainak? — Nem! Én másra gyanakszom. Aki ismerte, annak feltűnhetett, milyen különösen kezelte a pénzt. Óriási összegeket tartott magánál itthon és külföldön egyaránt, sőt, minden titkolózás nélkül pakolta kötegszám a százas címletű dollárokat is. Barcelonában mintegy hatszázezer dollárt vett fel egy bankból. Na már most, ha ehhez hozzáteszem, hogy az olimpia alkalmával nemcsak a világ legjobb sportolói, hanem a gengsztervilág krémje is találkozót adott egymásnak...-—És a testőrei? — Szerintem ott követett el nagy hibát, hogy már korábban gondosan hazaküldte őket. Hivatalos helyen hallottam nem hivatalosan, hogy óriási összegeket mosott tisztára. Azt már megint én teszem hozzá: megbízói esetleg éppen ott, Barcelonában láthatták elérkezettnek az időt, hogy megszabaduljanak tőle. Ki tudja, hol lehet most? A tenger mélyén? Betonba öntve? Gordon István A mágus. Hargitai, Wladár, Darnyi... edzője Wanted! Vajon hol lehet Zemplényi György? A tenger mélyén, betonkoporsóban?
