Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám

SPORT 1992. október 1., csütörtök Anyagilag sem állnak rosszul — Számítanak a saját nevelésű játékosokra Lehet-e bajnok a Battonya? Juhász Zoltán negyedik éve edzője a megyei első osztályban játszó battonyai futballcsa­patnak: — Korábban játékosként nagyon bosszantott, hogy mi hosszú éveken keresztül állan­dóan a kiesés ellen küzdöttünk — mondja. — Amikor ezt a feladatot elvállaltam, azt tűztem ki célul, hogy egy jó középcsapatot kovácsoljak össze. Évről évre sikerült előrébb lépnünk, most már ott tartunk, hogy bajnokesélyesként is megemlítenek bennünket. Ez persze túlzás, de azt magam is reá­lisnak tartom, hogy dobogós helyen végezzünk. A városi sporttelep lelátóján beszélgetünk az edzővel és a csapat tagjaival egy meglehe­tősen fárasztó edzés után. Amikor levonultak a pályáról, csuromvizesek voltak az iz­zadságtól. Nem csak a focis­ták, az edzőjük is. Pénz még akad, játékos alig — Tudom, hogy tavaly és ta­valyelőtt is közel voltak a do­bogós helyhez — fordulok Ju­hász Zoltánhoz. — A csapat immár több éve kiegyensúlyo­zottjó teljesítményt nyújt. Ké­rem, beszéljen a battonyai lab­darúgás helyzetéről! — Azt hiszem, a mi körül­ményeink most valamivel job­bak, mint a környékbeli váro­sok és falvak sportegyesülete­ié. Mi még jelentős támogatást kapunk az önkormányzattól, a városfejlesztő alapítványtól, a termelőszövetkezetektől, el­sősorban a Dózsa Téesztől. Súlyosabb anyagi gondok nélkül kezdhettük el tehát az 1992—93-as bajnokságot. A Battonyai Testgyakorlók Köre tudomásom szerint 1,2 millió forintból gazdálkodik, s ebből 800 ezret a labdarúgó-szak­osztály használhat fel. — Ezek szerint nincsenek gondjaik? — Jaj, dehogy nincsenek! A legnagyobb gond az, hogy mindössze tizenhármán va­gyunk. Egy-két játékos kiesé­se, sérülése vagy kiállítása bi­zony nehéz helyzet elé állítaná a csapatot. Akiket az ifjúsági­ak közül kiszemeltünk, azok sajnos nem álltak csatasorba, kivéve Argyelán Gyurit. Rajta kívül még egy új emberünk van: Számfira László. Őt Két- egyházáról igazoltuk, nagyon jó támadó játékos, eddig négy gólt rúgott. — A szakosztály viszonyla­gos anyagi biztonsága önma­gában kevés az eredményes­séghez... — Persze. Ez a 12—13 em­ber nagyon keményen alapo­zott, a részvétel mindig száz- százalékos volt. Az edzőmér­kőzéseket jó ellenfelekkel játszhattuk, s a legutóbbi béké­si meccsig rendben is volt min­den. A 3—0-ás vereség hideg­zuhanyként ért bennünket, ezért most ismét előtérbe kerülnek edzéseinken az ala­pozó jellegű gyakorlatok. Tényleg szeretnénk megma­radni az élbolyban, s ehhez az eddigieknél is keményebben kell edzenünk. A dobogós hellyel szeretnénk meghálálni szurkolóink, szponzoraink er­kölcsi és anyagi támogatását. Ugyancsak köszönettel tarto­zunk az odaadó munkájukért Fábián József egyesületi el­nöknek, Lukács István ügyve­zetőnek és Dódity György szakosztályvezetőnek. Első­sorban az ő érdemük, hogy a játékosoknak szinte kizárólag csak a futballra kell összponto­sítaniuk. Illetve... ennél azért bonyolultabb a kép, hiszen munkanélküli labdarúgóink is vannak. Említhetném Hideg Palit, Daróczi Zolit, de jóma­gámat is. Ennek a kérdésnek a megoldását természetesen nem várhatjuk az elnökségtől, hiszen Battonyán különösen beszűkültek a lehetőségek. Az első gól..., sajnos öngól Juhász Zoltán szavaira többen hevesen bólogatnak, néhány játékos arca elkomorul. — Inkább a fociról be­széljünk! — töri meg a csendet egyikőjük. Mellettem ül Má­kos Árpád, a csapat egyik erős­sége. Megkérdezem, számára melyik a szezon legemlékeze­tesebb mérkőzése. — A mezőhegyesi és a füzesgyarmati — válaszolja. — Mindkettőn 1—0-ás hazai vezetésről fordítottunk, egy­szer 2—1-re, egyszer pedig 3—1-re. Mezőhegyesen tizen­egyesből gólt is szereztem. — Emlékezetes mérkőzés? — kérdez vissza Fekete János csapatkapitány. — Nemrég megszereztem az első gólo­mat. Sajnos öngól volt. En az elhangzottakhoz azt szeret­ném hozzáfűzni, hogy a csapa­tot zömmel battonyaiak alkot­ják, az átlagéletkorunk 22 év. Én vagyok a legidősebb a 29 évemmel. Nagyon bízom ab­ban, hogy most nem maradunk le a dobogóról. Tavaly az utol­só fordulóban úszott el a bronzérmünk. Iskolajáték a Kamut ellen, betli a Békéssel — Mit tesznek azért, hogy az idén ne érhesse ilyen balsze­rencse a gárdát? — Tavaly a Kamut ütött el bennünket a harmadik helytől, most ezt a Kamutot leiskoláz­tuk négy góllal — így Mákos Árpád. — Ezen túl biztató az is, hogy egyre hosszabbak a jó időszakaink, hogy egyre rit­kábban remeg meg a lábunk. Sajnos legutóbb a Békés elleni mérkőzésen ez még bekövet­kezhetett. — Erőt ad valamennyiünk számára az is, hogy az ifjúsági­ak között sok tehetség találha­tó. Ók jelenleg a tabella élén állnak — veszi vissza a szót Juhász Zoltán edző. — A mos­tani csapat még 4—5 évig együtt maradhat, a távozókat (remélem, ilyenek kevesen lesznek) tudjuk pótolni. Ami pedig a most folyó bajnoksá­got illeti: a favorit egyértelmű­en a Békés, de mellette ott lesz Tótkomlós, és ott lesz Batto­nya. Miközben a „nagy csapat” tagjaival beszélgetünk, lenn a pályán zajlik az élet. Az ifjúsá­giak Major László, a serdülők pedig István András vezetésé­vel edzenek. A látottak igazol­ták Juhász Zoltán szavait: Bat­tonyán nagy gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére. S ha ez korábban is így volt, akkor talán a mostani felnőtt csapat tartósan jó szereplése sem vé­letlen. Ménesi György A bajnokesélyesek között emlegetik az elmúlt évek óta a battonyai csapatot. Felvételünk egy korábbi mérkőzésen, a gyulaváriak elleni összecsapáson készült, a battonyaiak fehér nadrágban, balról: Major Zsolt, Talpai Sándor, Mákos Attila, Daróczi Zoltán FOTÓ: GÁL EDIT A szarvasiak jó házigazdák voltak Szeged SC—Uralmas Jekatyerinburg 90:99 (38:53) Ronchetti Kupa női kosárlabda-mérkőzés, Szarvas, 200 néző. V.: Jancovic (szlovák), Stancv (bolgár). Szeged: Misik (4), Zseniben (4), Knábel (18), MÉSZÁROS (20), Csapó (3). Cs.: KASZAB (17), Zoliéi (-), RADNÓTHY (24), Szilágyi (-), H. Kiss (-). Edző: Domokos Mihály. Jekatyerinburg: Pshikova (13), Shulghinr (-), MARILOVA (27/6), SEPEEJEVA (24), GRKIPOVA (20). Cs.: Emeljanova (-), Kozsina (-), Starccva (15/3), Birjukova (-). Edző: Kolos- kov Vladimir. Kezdés után az oroszok esélyes­hez méltóan, remekül kezdtek, Marilova már az elején nagyon villogott, s emiatt Domokos Mi­hály edző már a 4. percben kénytelen volt időt kérni 5:14- es állásnál. Szünet után az első félidőben is remekül játszó Radnóthy vitte a a szegedi csa­patot olyannyira, hogy a 28. percben már ő volt a mezőny legjobb dobója. Egy perccel a vége előtt tíz pont alá csökkent a Szeged hátránya, Mészáros két büntetőjével. Ezt a játékrészt azonban a Szeged 52:46 arány­ban nyerte meg, ami annak kö­szönhető, hogy védekezésben erősen feljavult, és a támadás­befejezés is pontosabb és ered­ményesebb volt. rr,ARA1) Több, mint három és fél órán át tanácskozott az OMTK elnöksége Két hétig még versenyeznek Ismét kérték a 3 milliós támogatást Orosházán, tegnap délután rendkívüli elnökségi ülést tartott az Orosházi MTK elnöksége. A zárt körű tanácskozáson — amelyet nagy várakozás előzött meg a városban — arról tárgyaltak, hogy a városi képviselő-testület döntése után, amely nem fogadta el legutóbbi ülésén a 3 millió forintos támogatásról szóló előterjesztést, hogyan működjön tovább az idén 79 éves sportkör? Rozsnyai Sándor elnök az idei esztendő történéseit foglalta össze. Eszerint ez év január 16- án a szakosztályoktól megka­pott bázis szintű költségvetés alapján állították össze az idei pénzügyi tervüket, amely 13,6 millió forint igénnyel jelentke­zett. Később a sportot felügyelő alpolgármester kérésére átdol­gozták a tervezetet, megosztot­ták a felnőtt- és az utánpótlás­nevelésre fordítható összege­ket. Tették mindezt azzal a cél­lal, hogy az önkormányzat más forrásból biztosítsa a fiatalok sportolását. Egyébként koráb­ban arra kaptak ígéretet, hogy a költségvetés egy százalékát for­díthatják majd sportra a város­ban, ami jelenleg mintegy 15 millió forint lenne. Ebből az összegből részesült volna a hét szakosztályt működtető OMTK. Mivel a testületi döntés késett, ezért több alkalommal előleget kért a sportkör, s ezeket tétele­sen felsorolta az elnök. Szep­tember 3-áig összesen 5,418 millió forintot kapott az OMTK a város önkormányzatától. Már áprilisban, de különösen júni­us—júliusban jelentkeztek az anyagi gondok. Ekkorra ki­derült, hogy a szűkös költségve­tésből nem tudja megoldani a versenyeztetési feladatait a klub. A nehéz helyzetben az elnökség kereste a megoldást, igyekezett szponzorokat is ta­lálni. Sajnos kevés sikerrel. Mindezt jól mutatja, hogy míg 1988-ban csaknem 4 millió, 1990-ben 3,5 millió, tavaly 2,2 millió forint támogatást adtak a vállalatok, szövetkezetek, ad­dig az idén mindössze 460 ezer forint folyt be az OMTK kasszá­jába a cégektől. Történtek lépé­sek az önálló klubok létrehozá­sára is, ám ezt a javaslatot a korábban önállósulni akaró szakosztályok vezetői és az el­nökségi tagok többsége is elve­tette. Augusztusban kérte az OMTK elnöksége, hogy 3 mil­lió forint támogatást nyújtson az önkormányzat az év hátralévő részére a sportfeladatok megol­dására. Ezt az előterjesztést több alkalommal órákon át tár­gyalta a testület, s legutóbbi, múlt pénteki ülésén a képvise­lők többsége elvetette a javasla­tot. Befejezésül az elnök arról szólt, hogy jelenleg a klubnak 1,57 millió forintos tartozása van, ezzel szemben a kasszában mindössze 689 400 forint van. Amennyiben nem kapják meg a kért támogatást, ez a hihány napról napra tovább növekszik. Most nehéz döntés előtt áll az elnökség — hangsúlyozta Rozs­nyai Sándor, hiszen amennyi­ben jogutód nélkül szűnik meg a klub elveszti jelenlegi osztályba sorolását. Valamennyi újonnan alakuló kis egyesület a legala­csonyabb szinten indulhat újra a bajnokságokban, ami gyakorla­tilag azt jelenti, hogy a minőségi sportolók jelentős része távozik majd Orosházáról. Ha nem jog­utód nélkül szűnik meg, akkor pedig fizetni kell a jelenleg meglévő adósságot. Dr. Petróczy Gábor megyei sportigazgató hozzászólásában hangsúlyozta: ez nem az OMTK ügye, hanem az egész város sportjáé. „Úgy gondo­lom, itt arra van szükség, hogy komplex, egységes szemlélet­ben megoldás szülessen. Az el­múlt évben a képviselő-testület megértette az egyesület nehéz helyzetét, s 1,2 millió forinttal támogatta a második félévben, így sikerült elérni, hogy tavaly 120 ezer forint pozitív szaldóval zárták az évet.” Később a képvi­selő-testület tagjainak meggyő­zéséről, s a jövő, az ifjúság, a nemzet biológiai vagyonának megmentéséről beszélt. Ki­emelte: Békéscsabán a költség- vetés 3 százalékát fordítják a sportra, de a többi megyei vá­rosban is 1 százalék feletti a . felhasználás. Bejelentette, hogy a megyei önkormányzat több mint félmillió forinttal tá­mogatja az OMTK szakosztá­lyait, de ehhez az összeghez csak akkor juthatnak hozzá az orosháziak, ha a kintlévőségek befolynak a megye kasszájába. Németh Béla alpolgármester, elnökségi tag arról szólt, hogy korábban éppen az OMTK el­nökségének javaslatára a pol­gármesteri hivatal vezetői tá­mogatták azt a javaslatot, hogy a befolyt kommunális adó egy részét a sportra fordítsák. Sajnos ebből a tervből nem valósult meg semmi. Kocsis János alpolgármester kifejtette, hogy ő is nemmel sza­vazott pénteken, de az informá­cióáramlásban jelentkező zava­rok miatt nem látta tisztán a helyzetet. O úgy volt informál­va, hogy a klub tovább nyújtóz­kodott idén, mint ameddig a ta­karója ért. Egyébként 1 milliós és 2 millió forintos támogatási javaslat is a testület elé került, ezeket a többség támogatta vol­na. Véleménye szerint a sport­kör jogutód nélküli megszűné­sét senki sem akarja Orosházán. Keresni kell a vállalatoknál az újabb támogatási lehetősége­ket. Már járt a héten a Hunguard vezetőinél, ahol ígéretet kapott 100 ezer forintos összegű segít­ségnyújtásra. Kérte az elnöksé­gi tagokat, saját területükön próbáljanak 100-120 ezer forin­tos szponzori támogatást sze­rezni, s akkor talán a képviselő- testület is megszavazza a 2 mil­liós támogatást. Horváth Imre elnökségi tag, az asztalitenisz-szakosztály el­nöke drámai hangon szólt arról, hogy a nap folyamán egy szülő kereste fel, akinek 12 éves gyer­meke a klubban sportol, sírva kérte arra, tegyen meg mindent azért, hogy ne szűnjön meg a nagy múltú egyesület. Az el­nökség önkormányzattól érke­ző bírálatát visszautasította, hangsúlyozva, hogy társadalmi munkában, saját szabadidejük­ben, gyakran saját munkájuk ro­vására dolgoznak a sportért. Mikus István ügyvezető el­nök szerint egy 36 ezer lakosú városban nem lehetne gond 3 millió forint megszavazása ar­ra, hogy több, mint 600 fiatal és edzőik—takarékosan ugyan— de nyugodtan sportolhassanak. Igyekeztek minimálisra csök­kenteni a kiadásokat, jelenleg 30-an dolgoznak fő- és mellék­állásban a klubnál, s a havi átlag bér alig hate.zer forint. A meghí­vottként az ülésen részt vett szakosztályok jelenlévő képvi­selői is azt hangsúlyozták, a 24. óra utolsó perceiben jár a sport­kör, s ha nem kapnak mielőbb támogatást, úgy már a hét végi mérkőzésekre való elutazás, fellépés is veszélybe kerülhet. Dr. Petróczy Gábor bejelentet­te, hogy a megyei sportigazga­tóság még a héten 200 ezer fo­rintos előleget biztosít a megyei önkormányzati támogatásból. Azért, hogy az elkövetkező ver­senyeket, bajnoki mérkőzése­ket meg tudják rendezni. Gonda Géza elnökségi tag kihangsúlyozta: „Nekünk min­dent meg kell tenni a város sportjának fennmaradásáért, a jövő nemzedékének egészséges felneveléséért.” A tanácskozás végén, ame­lyet többször igen heves szócsa­ta jellemzett, Rozsnyai Sándor hat kérdésben kért szavazást az elnökségi tagoktól. Végül a ja­vaslatok közül 4:1 arányban a következőt fogadta el a testület: a sportkör elnöksége utasítja az ügyvezető elnököt, hogy a jövő heti versenyekig bezárólag mű­ködjenek a szakosztályok. Is­mét kérik a város önkormányza­ti képviselő-testületét a 3 millió forintos támogatás megszava­zására, mielőbbi átutalására. Teszik ezt azért is, mivel szep­tember 30-án lejárt a társada­lombiztosításnak fizetendő, több mint 700 ezer forint ki- egyenlítésének határideje. Az elnökség megfogalmazta azt is, hogy az önkormányzat október 9-ei ülése után visszatér a témá­ra, s dönt az OMTK jövőjéről. A tanácskozáson hallottak alapján, amennyiben a hátralé­vő időben újabb valós informá­ciókhoz jutnak a város képvise­lői, nagyfokú felelősségtudat))! feltételezve van remény a min­denki számára megnyugtató megoldás elérésére. Ha így lesz ismét mosolygó gyerekek és sportolók népesítik majd be az orosházi sportpályákat. Verasztó Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom