Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26-27 / 228. szám
1992. szeptember 26-27., szombat-vasárnap HAZAI TŰKOR iRÉKÉS megyei hírlap Carázmráa! Nyugodt lehet... Október elsejétől: Békéscsabán, a Kazinczy utca 7* szám alatt—a volt Haf e-csamokban —megnyílik a megyeszékhely első garázsháza. Ilyen még nem volt Békéscsabán! 24 órás nyitva tartás, biztonságos őrzés, szerviz, karbantartás és szerelői ügyelet—mindez egyetlen helyen, a garázsházban. A nyitás napján meglepetéssel várja az érdeklődőket a Minitrade Bt. Telefon: (66)323—644/11-es mellék. Garabonciás napok Középiskolásoknak szóló rendezvénysorozatot szervez a békéscsabai ifjúsági ház október 12-16. között Garabonciás Napok néven. A programokról Fodor Józsefet, az ötlet megálmodóját, az ifi ház kulturális szervezőjét kérdeztük. — A Garabonciás napoknak három jól elkülönülő része van, a szórakoztató jellegű programok, a versenyek és a diák polgármester választás. A versenyekre az iskolák közművelődési felelősénél lehet jelentkezni szeptember 30-ig, az elküldött nevezési lapokon. 15 kategóriában hirdettünk versenyt, köztük olyanokban is, amelyek ritka lehetőséget adnak a fiataloknak. így lesz Graffiti festőverseny, köztéri szoborépítőverseny, s aki nem talál megfelelő lehetőséget tehetségének bemutatására, az az egyéb kategóriában indulhat. A szakmai zsűri által legjobbnak ítélt versenyzők vehetnek majd részt a gálaműsoron. A szórakoztató programok keretében többek között lesz LGT-est Jazz Mine együttes közreműködésével, a vendégek: Hevesi Tamás, Karácsony János, Solti János; színházi előadás (Holló Színház — Az ember, akinek magnó van az orrában); filmvetítés (Terry Jones Erik a viking). A legizgalmasabb talán a diákpol- gármester-választás lesz, melyre a jelentkezéseket október 5-ig lehet leadni az iskolai közművelődés felelősnél. Minden iskola egy-egy jelöltet indíthat. S arról, hogy ki lesz az a szerencsés, aki egy napra átveheti a polgármesteri pálcát — zsűri fog dönteni. A jelölteknek választási kampányt kell szervezni; kortes beszédet kell tartani, megfelelő programmal; öt városi problémára kell megoldási javaslatot kidolgozni; végül szellemi és ügyességi vetélkedőn kell résztvenni. Olvasóink írják Nem folyik bokszmeccs a füzesgyarmati termelőszövetkezetben Válasz a Békés Megyei Hírlap 1992. szeptember 4-én megjelent ,A tsz-elnök visszaüt” című cikkre. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a korábbi cikkben írtak egy része nem felel meg a valóságnak, tnás része pedig kiegészítésre szorul. Tény, hogy a téesz épító'részlege 1991 decemberében elhatározta a tsz-bol történő' kiválást, azt a vezetőség megtárgyalta, de mert a bejelentés formai okokból nemfelelt meg a jogszabályuknak, azt kiegészítésre visszaadta. A kiegészítése nem történt meg, majd a részleg ismét élt az átalakulási törvényben adott lehetőséggel és 1992. június 18- áig kiválási szándékukat bejelentették, a téesz vezetősége ezt tudomásul vette, és megkezdődött a tárgyalás a vagyonmegosztásról. E tárgyalás jól haladt. A részleg vezetése nem tudni milyen megfontolásból, a kiválási szándék fenntartása mellett 65 személlyel úgy döntött, hogy megszüntetik a munkaviszonyukat 1992, szeptember 1-jével, kérik a téeszt, hogy az általuk használt eszközöket adja bérbe, engedje át a téesz az általa lekötött munkákat is. A vezetőség a munkaviszonyuk megszüntetését tudomásul vette, azonban sem az eszközöket, sem a munkát nem engedte át, ezért az építőrészleg dolgozói munkaviszonyukat fenntartották. Ami az építési ágazatvezetőt és szerepét illeti, arról a következőket: Igaz, hogy az 1991. évi bérmegtakarítás ügyében kérelmet terjesztett elő a döntőbizottságnál, majd az ottani elutasítás után a bírósághoz fordult, a bíróság mind a mai napig nem tűzött ki tárgyalást. Ezért őt a termelő- szövetkezet vezetése nem marasztalta el. Elmarasztalta viszont azért, mert 1992. augusztus 18- án a téesz főkönyvelőjét megtévesztve 7 000 093 forintot vett fel a téesz számlájáról, abból 4 000 000forintot saját nevén helyezett el az OTP füzesgyarmati fiókjánál, 3 000 093forintot pedig magánál tartott. A vezetőségi ülésen előadottak szerint erre a lépésre azért szánta el magát, hogy az építőrészleg a munkaviszony megszüntetése - után is tudjon dolgozni. A vezetőség rendkívüli felmondással megszüntette Csató József munka- viszonyát, hiszen egy ágazatvezetői beosztást betöltő vezetőségi tagtól más magatartás lett volna elvárható. Annál is inkább, mert 1992. augusztus 13-án a téesz csődeljárást kezdeményezett. S közismert, hogy a termelőszövetkezet első számú vezetőjének felelőssége milyen mértékben növekszik. Csató József magatartásának minden munkahelyen egyetlen következménye lehetett volna, éspedig az, amit a téesz vezetősége alkalmazott. És hogy az intézkedés mennyire nem az építési ágazat ellen irányult, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a termelőszövetkezet elnöke, az ugyancsak kiválási szándékát fenntartó építési ágazatvezető-helyettest, Papp Gábort bízta meg az ágazat vezetésével. Befejezésül csak annyit, hogy amennyiben az újságíró meghallgatta volna a másik felet is, amely úgy vélem nemcsak az igazságszolgáltatás alapelve, hanem az újságírás alapelve is, nyilván nem ad ilyen csodálatos, a valóságot egyáltalán nem tükröző címet cikkének. Dr. Farkas József, jogtanácsos Dél-Afrikában volt üzlete a mesterasszonynak • • Otvöstanulók ötven év után Hírét vettük, hogy ötven év után ismét ötvöstanulót képeznek a megyében. Utoljára 1942-ben adtak ki Békésben oklevelet ötvösnek. A mostani tanulók, összesen négyen Gyulán, az Aranyforrás ötvösműhelyben ismerkednek az aranyműves- séggel. Elméleti képzésre Budapestre járnak. Valamennyien érettségizettek. — Mi indította arra, hogy aranyműveseket képezzen? — kérdeztük a tulajdonost, Veér Magdolna ötvösmestert. — Mindenekelőtt a szakma iránti alázat. Amióta divat Törökországba és Spanyolországba járni, egyre értéktelenebbé válnak a minőségi ékszerek. A piacot elönti a bóvli és a hamisítvány. Ez utóbbira hadd mondjam el, hogy az ilyen eredetű javításra hozott aranyékszerek közül általában csak minden negyedik igazi. De ezek sem míves munkák, nem egyedi darabok, nagy mennyiségben géppel, sorozatban készített tárgyak. —Mit tudnak ellene tenni? —Ha Budapestre összpontosul a szakma—mint jelenleg— , vajmi keveset. Vidéken is műhelyeket kell teremteni. Olyanokat, amelyeknek rangja van, ahová bizalommal fordulnak a vásárlók, a megrendelők. Ahol az értékmérő nem az olcsóság — persze nem baj, ha alacsony az ár —, hanem a minőség. Szeretnék a kézművesség rangjának visszaállításához és a helyi szakemberek újbóli becsületének megteremtéséhez hozzájárulni. — Már ne haragudjon, de miért pont Gyulán ? —Nézze, először is itt lakom és itt a műhelyem, ahol közel két éve készítek és javítok ékszereket. Másodszor: a férjem, Veér Ferenc tősgyökeres gyulai, tehát okkal mondhatom, otthon érezzük magunkat a városban. —Gondolom a szakmát nem itt kezdte? — Tizenhat éve vagyok a pályán. Őszintén mondom, ennek ellenére még mindig gyereknek érzem magam a szakmában. Ezt évtizedekig lehet tanulni. Pedig Dél-Afrikában is — ahol korábban éltem — dolgoztam hat évig aranyművesként. A gyémántbányászattól a feldolgozásig megismerkedtem mindennel, ami az ékszerkészítés szempontjából fontos. Hazatérésem előtt ékszerüzletem volt Durbanban, Dél-Afri- ka legnagyobb kikötővárosában. S.T. James A. Michener: •I • Híd Andauná I 4. Csata a laktanyában ELSŐ NAGY PRÓBÁJÁT állta ki a kommunizmus a csatlós államokban, és a Kreml diktátorai alighanem rettegtek, amikor hírét vették, hogy a Vörös Hadsereg katonái rokonszenveznek a magyarokkal. A József körút és az Üllői út kereszteződésében állt a patinás Kilián laktanya négyszintes épülete méter vastag falakkal. Kétezer-ötszáz katona számára volt benne hely, de általában a katonai jellegű szervezetek négyszáz tagja tartózkodott bent, meg a polgári alkalmazottak. Nehéztüzérség, tank nem volt a laktanyában. Október 23-án este 10 óra tájt Rigó László őrmester, jó kedélyű, temperamentumos férfi, azt remélte, megismerkedhet egy lánnyal a parkban, amikor a Rádió irányából lövéseket hallott. Odasietett, és látta, hogy az épületben levő ávósok tüzelnek a tömegre. Ha harc, legyen harc, gondolta a huszonkét esztendős magyar fiú. Jobb lesz, ha visszamegyek a laktanyába, és hozok fegyvert. Úgy érezte, ha valaki az ávósokra lő, neki is ott a helye. Elrohant a négysaroknyira álló laktanyába és felsietett emeleti szobájába, hogy fegyvert keressen. Egyszer csak megtorpant, mert gyanús hangokat hallott a folyosóról. Kikukkantott, és egy civil ruhás férfit pillantott meg, aki pisztolyt szegezett egy katonának, mert az megpróbálta lefogni. A férfi tüzelt, és a katona holtan rogyott össze. Rigó őrmester — vagy ahogy barátai a feltűnően barna bőre miatt nevezték: Csoki — bevágta az ajtót. Ez biztosan ávós, gondolta. Felnyalábolt egy csomó gránátot, az egyiket kibiztosította, kinyitotta az ajtót, és a gránátot a fegyveres férfira hajította. Fülsiketítő robaj hallatszott. Csoki az elesett fegyvereshez rohant, átkutatta a zsebeit, és rájött, hogy az illető ávós őrnagy volt. Teli torokból kiáltozva figyelmeztette bajtársait: — Az ávósok át akarják venni a hatalmat! A katonákat sikerült azonnal mozgósítani: megakadályozták, hogy százötven ávós behatoljon az épületbe. Heves küzdelemben Csoki és bajtársai visszaverték a támadást. Ekkor a Rádiótól elűzött civilek nagy csapata tódult a laktanyába. — Heves harcok vannak! — kiáltozták. — Adjatok fegyvert! Á Kilián laktanya tisztjei kiparancsolták a civileket az épületből. Egy véres arcú idős férfi azonban így szólt: —- Az ávósok gyilkolnak bennünket! — Egy fiú átnyomakodott a tömegen. — Áz ávósoknak géppuskáik vannak a tetőn! — kiabálta. A tisztek még ekkor sem voltak hajlandók fegyvereket kiszolgáltatni, míg oda nem futott egy katona. — Óriási harc folyik! — kiáltotta. — Fegyverre van szükségünk! — Adjunk nekik fegyvert! — kiabálta Csoki meg még néhány sorkatona. A tisztek végül engedtek, gépfegyvert és lőszert adtak az embereknek. Amikor a tömeg visszahúzódott, a Kilián laktanyabeliek azon tanakodtak, mitévők legyenek. Tudták, hogy reggelre várhatják a szovjetek támadását. Csoki meg a bajtársai éjszaka benzint töltöttek palackokba, majd szorosan ledugaszolták valamennyit. A dugóba fúrt lyukon rongydarabot fűztek át: az lesz a gyújtózsinór. Nem áltatták magukat. Keserves küzdelem vár rájuk. Hajnali négy órakor a harmadik emeleten elkiáltotta magát egy őrszem: —Jönnek! Páncélos felderítő jármű volt, több géppuskával. Szovjet legénysége eltökélte, hogy letöri a lázadást. Csoki és hat bajtársa a sötétben a laktanya tetején állt, és feszülten várakozott a benzines palackokkal. Maguk is különösnek találták, hogy ott vannak. A katonák nem sokat beszéltek arról egymás között, hogy harcba szállnak a kommunistákkal. A tisztek nem tartottak lelkesítő szónoklatokat. Szavak nélkül is egyetértettek: mindannyian gyűlölik az ávósokat és a szovjeteket. Aki az egyik ellen harcol, az harcol a másik ellen is. Az utolsó pillanatban Csoki így suttogott embereinek: — Most befűtünk nekik! Meggyújtották a rongyot, aztán a sötétbe hajították a bombákat. Az első bomba a járdára esett, és óriási tűzvi- rággá robbant. Ez alighanem elvakította a szovjet gépkocsi- vezetőt, mert a páncélkocsi a falnak ütközött, ahol gyors egymásutánban még három találat érte. A lángoló jármű tovább döcögött az Üllői úton, amíg csak fel nem robbant az üzemanyagtartálya. Ez volt a forradalom első szovjet áldozata. Felvirradt a nap, és most kezdődött istenigazában a Kilián laktanya csatája. A következő két óra folyamán tizenöt szovjet felderítő kocsi támadta meg a laktanyát, de ők sem jártak több szerencsével. Csoki és emberei bombáikkal kilencet kilőttek. Egy páncélkocsi kitért a lövedékek elől, és egymás után zúdította a sorozatokat a laktanyára, ahol szörnyű pusztítást okozott. Amikor ellőtte minden munícióját, végiggördült a Körúton — útját legázolt magyarok jelezték. Tankok veszte MINTHA CSAK szolgálattételre jelentkeznének, órák hosszat tódultak a vagány srácok a laktanyába ócska puskákkal, házilag fabrikált bombákkal, sőt némelyikük karddal. A védők egy másik csoportja a Corvin mozi háztömbjében helyezkedett el, az Üllői út túloldalán. Néhányan kirohantak a moziból, és egy kilőtt szovjet járműből kiszedtek egy tankelhárító géppuskát meg a hozzávaló lőszert. Az emberek szinte türelmetlenül várták az óhatatlanul bekövetkező támadást: szerették volna próbára tenni ügyességüket. Egy őrt álló gyerek egyszer csak bekiáltott az utcáról: — Jönnek! (Folytatjuk)
