Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-28 / 229. szám

1992. szeptember 28., hétfő © SPO^1 Bemelegítésként három kör az öltöző padja körül • • Ötödik és huszonkettedik hely a hullámvasúton- 4 ; A minap számoltunk be arról, hogy a Békéscsabai Előre Atlétikai Egy esület sportolója, Bohus János a magyar ifjúsági válogatott tagjaként nagy sikert ért el az elsó' ízben megrendezett félmaratoni futás világbajnok­ságán a fiatalok mezőnyében. A háromtagú magyar csapat az ötödik helyen kötött ki a 45 nemzet versenyzőit felvonultató viadalon. Időközben haza is ért a 18 esztendős atléta az angliai Teesideből. Élményeiről faggattuk. — Először ültem repülőn, mit tagadjam, tartottam az utazás­tól, de aztán már nagyon tet­szett. Különösen amikor felfe­lé szállt a gép. De lehet, hogy nagyon elébekanyarodok a dolgoknak... Rajt előtt három nappal... — Valóban. Talán onnan in­duljunk ki: meglehetősen ké­sőn tudtad meg, hogy utaz­hatsz a csapattal. — Múlt hét csütörtökön keltünk útra, de csak előtte há­rom nappal vált bizonyossá utazásom. — Mindössze egy hónappal a viadal előtt tudtuk meg, hogy rendeznek egyáltalán ilyen versenyt, s hogy a magyarok közül is lesz lehetősége né­hány fiatalnak a bizonyításra — szól közbe edzője, Germán Tibor. — Elkezdtünk egy ki­csit másképpen készülni, pon­tosabban a félmaratoni távhoz, a 21 kilométerhez igazítottuk az edzéseket, s egy héttel az angliai verseny előtt nagyon jó eredményt, 72 percet ért el ta­nítványom a tréningen. Ez jó előjelnek bizonyult. — Akkor folytassuk onnan, elindult a repülőgép! — Először Hollandiában szálltunk le — folytatja Bohus János. — Ahol viszont alig 8 fokos hideg fogadott bennün­ket. Továbbutazva Angliába, már a reptéren vártak minket. Pazar helyen szállásoltak el mindnyájunkat. Rögtön fel­tűnt, hogy — a versenytávnak megfelelően —, több a fekete bőrű sportoló, mint a fehér. A specialista Etiópokkal az élen. Az ellátás kitűnő volt: min­denki akkor ehetett, amikor akart, s azt, ami neki tetszett. Legalább harmincféle kaja volt folyamatosan előkészít­ve. Másnap, pénteken összese- reglett valamennyi induló, s ismertették velünk a szabályo­kat, a körülményeket, a pályát, a várható időjárást... Egy óriá­si vászonra vetítettek ki min­den tudnivalót. Mit mond­jak..., a pálya inkább hasonlí­tott a hullámvasúihoz, annyi emelkedővel, lejtővel volt tar­kítva a hatkilométeres kör. — Egy alföldi embernek nem semmi... — Némi izgalommal fogott el bennünket a látvány. De mi­előtt nekivágtunk volna a táv­nak, két érdekesség. Amilyen precíz volt a verseny rendezé­se, annyire nem törődtek az időbeosztással. A szombat reggeli rajt előtt alig fél órával jött értünk az ígért busz, ha nem melegítünk a szálló körül, nem is tudom, hogyan készültünk volna fel a rajtra. Igaz, ennek az ellenkező pél­dáját is tapasztaltuk: az öltöző­ben az alig 30—40 kilós etió­pok futottak néhány laza kört a pad körül bemelegítés gya­nánt, aztán egy gyilkos iramú 21 kilométert a versenyen, s hamar föladták a leckét a 70— 80 fősre tehető mezőnynek. Szóval nekivágtunk a hatkilo­méteres köröknek, ebből hár­mat teljesítettünk, majd jött egy szakasz a stadion felé, végül egy kör a stadionban, angol szokás szerint szemben a hagyományos iránnyal. Az első körben bekezdtem —Azt tudjuk, hogy a csapat az előkelő ötödik helyen kötött ki. S milyenek voltak a részered­ményeid, hol végeztél 21 kilo­méter után? — Az első körben bekezd­tem az etiópokkal. Rettenetes volt ez az iram, nem is bírtam tartani, visszafogtam belőle, s beálltam az első üldözőboly­ba. A harmadik kör végén vi­szont éreztem, hogy „savaso- dik” a lábam, de aztán hamar túltettem magam ezen. De ek­kor már mindenki „sípolt”, s nagyon leste, mikor jön az a bizonyos egyenes szakasz. Szoros volt a befutó a stadion­ban, a hajrák döntötték el, ki hol fejezi be a viadalt. így let­tem huszonkettedik. — Remek helyezés, ahhoz képest különösen, hogy az utolsó pillanatban tudtad meg: résztvevője lehetsz a vi­lágbajno ságnak... — Úgy utazott el Jani, hogy egyáltalán nem ismertük a me­zőnyt, a körülményeket, az el­lenfeleket, hiszen először ren­deztek vb-t ezen a távon — toldja meg edzője. — S mint említettük, csak néhány nap­pal előtte vált biztossá rajthoz- állása. Természetesen, ha spe­ciálisan erre készülünk, más­képp is alakuhatott volna. Itt gondolok arra, hogy a verseny előtt hegyi edzőtáborba mentünk volna, szokja az sík­vidéki atléta a változó terepvi­szonyokat. Ha nem kezd be az elején ennyire... Mindezt Bohus János összevetve akár 70 percen belüli eredményre is képes le­hetett volna. — Tény, hogy előtte nem sok elképzelésem volt a lehe­tőségekről -— fűzi hozzá Bo­hus János. — Csak önmagam­hoz mérten tudtam célt kitűz­ni, amit viszont sikerült telje­síteni. Harmincezer amatőr — Viszont rengeteg tapaszta­latot szerzett tanítványom, amit a jövőben hasznosítani tud—állítja Germán Tibor. — Jövőre rendeznek mezei futó világbajnokságot Spanyolor­szágban, ifjúsági pálya Eb-t San Sebastianban, s újra lesz félmaratoni vb. O pedig még csak első éves a korosztályá­ban, úgyhogy lesz mire készülnie... — Még egy érdekességet megemlítenék — folytatja új­ra a versenyző. — Vasárnap a felnőtteknek egy hosszú egye­nesben jelölték ki a távot. Óri­ási embertömeg állt végig a pálya mentén. Mi a célnál he­lyezkedtünk el, ahol egy kive­tített vásznon követhettük az eseményeket, majd mielőtt az első befutók megérkeztek vol­na, kimentünk közvetlen a cél­hoz, ahol már élőben láthattuk a legjobbakat. S miután vége lett a profik versenyének, elin­dították az amatőrök verse­nyét — harmincezer (!) részt­vevővel. Volt aki futva, ki ko­cogva, gyalogolva, kézi hajtásos rokkantkocsiban tel­jesítette a távot... — Aligha bánhatod ilyen eremé nyék után, hogy sport­ágat váltottál... — Valóban. Voltam labda­rúgó, s azt mondják, ígérete­sen kezdtem ott is pályámat. De 8. osztályosként voltam korosztályos kerékpáros baj­nok. De legjobban az atlétikát szerettem mindig is... Körösi Tibor szerettette meg velem igazán mai sportágamat. Jávor Péter Lovassport , . Kiskunhalason rendezétk meg a IX. ! tenyészversenyt, melyen megyénk I sportolói is részt vettek. A győztesek és megyénk sportolóinak a helyezései. 6 éves lovak. Elődöntő I. (48 induló): 1. Bálint László (Kecskeméti LK), Fót—Aldató—107 n. 1., 7. Novák (Gyula), Cleopátra n. 1., 8. Szász (Mezőhegyes). Begónia n. 1. Elődöntő II. (45): 1. Szász Attila, Valéria n. 1. Döntő (25): 1. Kovács Csaba, (Lajta, Hansági Állami Gazdaság), Keramit n. 1., 5. Szász, Valéria n. 1.7 éves lovak. Elődöntői. (35): 1. Major István (Pécsi LK), Peking n. 1., 4. Szász, Pezeta n. 1. Elődöntő II. (35): Strobl Dorottya (BLK), Harpagon n. I., 2. Szász, Pezeta n. 1. Döntő (25): 1. Fodor (Hőr. Dózsa), Amazon n. 1. 8 éves lovak. Elődöntői. (22): I. Szász Attila. Randy n. 1., 2. Göttler, Rabló n. I., 4. Udvardi Edit, Brokát n. 1., 7. Szabó Ildikó (az utolsó három Oh. Dózsa LK), Katód n. 1. Elődöntő II. (20): 1. Jobbágyi József (Nagyvá­zsonyi LK), Mámor n. !.. Holtversenyben: 2. Szász, Randy n. 1. és Göttler, Rabló n. I., 5. Szabó Ildikó, Katód n. 1. Döntő (19): 1. Fazekas István (Hőr. Dózsa), Zápor n. 1., 2. Szász, Randy n. 1., 4. Szabó Ildikó, Katód n. 1., 10. Göttler, Rabló n. 1. A legeredményesebb tenyészet: Enyingi Ál­lami Gazdaság, 2. Mehőhegyesi Mezőgazdasá­gi Kombinát. Márki István 1842-1885 Erkel futárcseljátszmája a könyvében 150 éve született az első jelentős magyar sakkmíí szerzője, a gyulai törvényszéki bíró É A magyar sakkozás generációi egy 120 évvel ezelőtt, 1872-ben Gyulán megje­lent sakk-könyvön nevelkedtek. Szer­zője a 30 éves gyulai törvényszéki bíró, Márki István volt, aki egycsapásra ismert név lett sakk-körökben. Még közel fél évszázaddal ha­lála után is a Magyar Sakkszö­vetség hajdani elnöke, Exner Kornél így emlékezett róla: „...Ha őnem írja meg mesteri tankönyvét, nem lett volna Ma- kovecz Gyulánk, sem Charou- sek Rezsőnk, se Maróczy Gé­zánk. A magyar sakk-kultúra Márki István nélkül nem álla­na mai fokán. Mindezért örök hála a Te magasztos emléked­nek!” Maróczy Géza, a mindeddig talán legeredményesebb ma­gyar sakkozó is következete­sen hangoztatta Márki István érdemeit. A másik gyulai sakknagy­ság, a kiváló zeneszerző Erkel Ferenc — akiről ismételten ír­tunk — ekkor már Pesten élt, ahol többször találkozott a ta­nulmányait ott végző, nála 32 évvel fiatalabb Márkival. Márki sakk-könyvében az­tán öt Erkel-játszma is szere­pel; köztük az a futárcseljátsz- ma is, amelyben több résztve­vő volt és világos táborában Erkel, sötétben pedig Márki szerepelt. Márki István egyébként 1842. augusztus 6-án, Sarka­don született. Egyik öccse, dr. Márki Sándor, a neves törté­nész volt. 1867-ben Nagysza­lontán lett esküdt, majd 1871- től, tíz éven át a gyulai tör­vényszék bírája. 1881-ben a pesti királyi táblához rendel­ték be. Közben Gyulán baráta­iból sakk-kört is alakított, amely halála után megszűnt. 1885. október 4-én hunyt el, özvegyet és hét kiskorú gyer­meket hagyva maga után. Márki István szemlélet- módjának megvilágításaként tankönyvének előszavából idézhetjük: „Fölösleges ma­gyarázni a sakkjátéknak a tár­Márki István sadalomra gyakorolt erkölcs­nemesítő befolyását. A sakk­deszkán nem az anyagi túlerő vagy a véletlen, hanem a szel­lemi, értelmi túlsúly vezet győ­zelemre.” November 4. és 12. között rendezik meg Gyulán a XII. Erkel Ferenc-sakkemlékver- senyt. Ennek „B” csoportja Márki István nevét viseli a via­dalon. A „B” verseny győztese az értékes Márki-díjat nyeri el! Perényi Béla A jövőben sor kerülhet sorkötelesek képzésére Megőrizni a klub minőségi jellegét! r A Békéscsabai Városi Lövészklub hányatott sor­r sáról, s ugyanakkori eredményes szerepléséről már többször hírt adtunk lapunkban. Az eltelt időszakban úgy tűnt, viszonylagos csend uralko­dott a megye egyetlen lövész minőségi klubjának háza táján, pedig élnek és léteznek. Idei eredménylajtstromuk is imponáló, hiszen a Szent István-napi versenyt is meg­nyerték Gyulán egyéniben és csapatban egyaránt, csak­úgy, mint a Mezőmegyer Kupát. A klub rendezésében zajlott le szeptember közepén a nyílt- irányzékú kispuska 30 lövéses fekvő versenyszámának Bé­kés megyei bajnoksága is a megye tömegsportklubjainak részvételével. Felnőtt és ifjú­sági sportlövőik a Budapesten sorra kerülő MSSZ ob-ra készülnek (e cikk megjelenése idején ennek második soroza­tát már lebonyolították a hét végén — a szerk.). Október elején a juniorok és a serdülők mérik össze tudásukat az ob-n, amely egyben Terv-Ber Kupa lesz. A programban még a Ma­gyar Kupa viadal szerepel, va­lamint a most már hagyomá­nyosnak ígérkező Október 23. emlékverseny. A felkészülés közepette ar­ról érdeklődtünk Mitykó Györgytől, a klub elnökétől, a Békés Megyei Sportlövő Szö­vetség titkárától: történt-e ér­demi változás a működés fel­tételeiben? — Továbbra is bizonytalan a helyzetünk, ugyan a korábbi tárgyalásaink alapján úgy né­zett ki, hogy az országgyűlés nyári szabadsága után szep­temberben terítékre kerül a társadalmi szervezetek anyagi helyzetének rendezése, de ez a mai napig nem történt meg. Nem tudjuk, mi lesz a lőtér sorsa, s egyáltalán mi lesz velünk. A bizonytalansági té­nyezők továbbra is fennáll­nak!... — sorolta Mitykó György, majd így folytatta: — Ugyanakkor a belügymi­niszter úr a Magyar Országos Sportlövő Szövetség és a Ma­gyar Technikai Tömegsport- szervezetek elnökségei között olyan konszenzus alakult ki, amelynek jeleként a klubok anyagi helyzetén lényeges ja­vulás tapasztalható. Megértet­ték a klubok nehéz helyzetét, s azt, hogy ezekre szükség van! Az MTTSZ országos elnöksé­ge májusban tisztújító közgyű­lést tartott, amelyen újjává­lasztották a vezetőséget, alap­szabály-módosításra került sor, ami máris pozitívan érez­teti hatását. Miután az elnök­ség együttműködési megálla­podást kötött a Honvédelmi Minisztériummal, elképzelhe­tő az, hogy a későbbiek folya­mán klubunk is részt vesz a sorköteles fiatalok lövészeti képzésében, amit költségtérí­tés alapján végzünk majd eseti megbízások, megállapodások alapján. Bármilyen társadalmi helyzet volt vagy lesz, mindig volt valamilyen előképzés, amit vagy leventének, vagy cserkésznek hívtak, ami a fia­talok hazafias nevelését hiva­tott ébren tartani, szolgálni. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében készek vagyunk bárkivel együttműködni! Most azt mondhatom tehát, hogy kedvezőbb helyzetben érezzük magunkat, akik itt vannak a klubnál, azok szere­tik a sportágat és szívesen fel­áldozzák szabad idejüket is. Bízom abban, hogy néhányan igen szép eredményeket érnek el a jövőben, és szeretnénk megőrizni a klub minőségi jel­legét! — Miként látja, értékeli a megye sportlövő helyzetét? — A megyei szövetség el­nökségében tevékenykedve általánosságban elmondha­tom, hogy ugyan sok klub beszüntette a működését, de amelyek dolgoznak, azok eredményesek. Kiemelném a békési dr. Hepp Ferenc Általá­nos Iskolát, a kevermesi Sza­badidő és Tömegsportklubot, a helyi BHG klubot, a mező­megyeri Szabadidő és Tömeg­sportklubot, de Csanádapácán Bánfi Mihály is ugyanúgy összefogja a csapatot, mint ed­dig. Gyurkó Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom