Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-28 / 229. szám
1992. szeptember 28., hétfő HAZAI TÜKÖR PŒS MEGYEI HÍRLAP Kontakt-kapcsolat a középiskolák között Új ifjúsági kiadványt vehetnek kézbe Békéscsaba és környékének középiskolás Fiataljai. A Kontakt nevű diákújság a 611-es szakközépiskola diákjainak ötletéből született — tájékoztat Szűcs Sándor, a lap kiadója. Olyan információs kiadványt szerettek volna készíteni, ami rendszeres, kulturált megjelenésű és széles információs lehetőséggel bír. így könnyen tájékozódnak az iskolák egymás rendezvényeiről, ugyanakkor aktuális, sokakat érdeklő témák feldolgozására is lehetőség nyílik. A kéthetente megjelenő, ingyenes újság szponzorokból él. Az elmúlt szám például a városgazdálkodási vállalat támogatásával született oly módon, hogy a gyerekek a szemétszállításról szóló új törvényrendelet szabta adatlapok kitöltésében segédkeztek. Miután az újság anyagi eszközökkel nem rendelkezik, írói, terjesztői diákok, így szívesen látnak minden olyan kezdeményezést, amely megjelenésüket, fennmaradásukat segíti. M. K. Mindenkinek megőrzik a titkát Mezahegyesi családsegítők Szeptember 1-jén megkezdte működését a mezőhegyesi családsegítő központ. A város új intézménye az általános iskolai diákotthon földszintjén kapott helyet. Vezetője Sebők Antal, aki pályázati úton nyerte el az állást. — Rajtam kívül kolléganőm, Kunné Horváth Izabella is főállásban végzi a munkáját — mondja Sebők úr. — A jogsegélyszolgálatot dr. Tóth Gyula, a nevelési tanácsadást pedig Szűcs Károly látja el. Mindketten nagy tapasztalattá szakemberek. Remélem, hamarosan lesz pszichológusunk is. — Milyen konkrét célok elérésére hozták létre ezt a központot? — Segíteni kívánjuk a szociális és a családi problémák megoldását, a gyermekek pályaválasztását. Mondanék egy-két példát: jogi tanácsokat adunk, megszerkesztjük a hozzánk fordulók hivatalos leveleit, kitöltjük a nyomtatványokat. Eljárunk a gondozásra szoruló idős emberek és a munkanélküliek érdekében. Ez utóbbit úgy képzeljük el, hogy kapcsolatot tartunk a makói munkaügyi központtal is, hiszen Mezőhegyes Csongrád megyével is határos. Sebők Antal: „A hozzánk fordulók maximális diszkrécióra számíthatnak” fotó: kovács Erzsébet — Ezek valóban hasznos dolgok. Tartok tőle, lesznek olyanok, akik nem tanácsot, hanem pénzt várnak önöktől. —Azzal sajnos nem szolgálhatunk. A segélyezés megmarad az önkrományzat hatáskörében. Mi a klienseinkkel bensőséges, meghitt kapcsolat kialakítására törekszünk. A problémáik közös feltárására vállalkozhatunk, s arra, hogy a megfelelő helyre irányítunk mindenkit. Munkánkat a legszigorúbb titoktartás mellett végezzük. Az országos kamaránk etikai kódexe ugyanis kimondja: a tudomásunkra .jutott információkat, kívülálló, harmadik személlyel nem közölhetjük. — Hogyan szerez tudomást önökről a helyi lakosság, illetőleg önök hogyan szereznek tudomást a segítségre szoruló személyekről, családokról? — A helyi újságban felhívással fordultunk a lakossághoz, továbbá felvettük a kapcsolatot az orvosokkal, a védőnőkkel, a vezető óvónőkkel, az önkormányzat gondozói hálózatával, az idősek klubjával, az üzemek szakszervezeti bizottságaival, a majorgazdákkal és természetesen az oktatási intézményekkel is. Ménesi György Varjúsirató , ; Köd ereszkedik a tájra. A sokemeletes a vonuló felhőket karcolja és a homályosodó környezettel mit sem törődve váltogatja élénk színeit a forgalmat irányító lámpa. A közeli épület tévéantennáján varjú pihen. A fehér háttérből úgy kirí feketeségével, mint tintapacni a levélpapíron. Tátogatja csőrét, nyújtogatja nyakát és farkával is lendít hozzá. Károgni szeretne, de a hang elmarad s csak olykor hallható valamiféle kínos nyekergés. Megöregedtél, te fekete madár. Százéves is lehetsz, hiszen nemzetségedben nem ritka a matuzsálemi kor. Csillogótollas korod idejében célpontja voltál a kezdő lesipuskásnak, ezért hurcolsz sörétet a bőröd alatt. Falánkságod miatt egyszer majdnem az életedet adtad, amikor madzagra fűzött kikorica- szemet nyeltél. Fájdalmas károgásod még abból az időből való, amikor tollasodó, tokos fiókáidra sülve is, főve is nagyon rákaptak a régi urak, meg a cigányság. Mostanában sincs nyugtod, mert ősi életteredről elüldözött a vegyszerezés. Városlakó lettél, ahol az első csalódást a lovak hiánya okozta. Kárpótolt a szemétgyűjtő kuka környéke gazdag terítékkel a pazarló és rendetlen emberek jóvoltából. Felfedezted az új fészekrakó helyeket a sétányok és parkok fáinak koronái között, de itt sem maradhattál sokáig, mert esti összejöveteletek miatt zajártalom lettél. Végül is feldúlták fészkeiteket és azóta úton vagy. Nyugtával kíséred a Napot a házak és a szántás fölött, tán még Biceréig is, ahol a ritkás erdő nyugalmas éjszakázást ad s ha pirkád, ismét szárnyat bontasz. Szállsz a kelő Nap elé, de csak a városig, kukavizitációra. Egyelőre van belőletek elég, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap és egyik-másik állat kert sem, mert drótfonatból óriási kalitkákat csináltatott, amiben csóka, dolmányos varjú és hollópár között a te fajtád, a vetési varjú is ott búslakodik az értelmetlen rabság miatt. Becsületed alig volt, de ha mégis örült neked valaki, az csak a szántó-vető paraszt lehetett, mert seregestül böngésztétek a fordított földet s nem menekülhetett sem cickány, sem pajor. Csak nyekeregd a magadét ott, az antenna tetején, hátha megérti valaki. Talán elérkezik az idő, amikor ismét fontosabb leszel a vegyszernél, mindannyiunk örömére. Az ősi életformát könnyű lesz ismét megszoknod, csak jöjjön minél előbb, mert nem csupán a.Zöldek Pártja, hanem mi is várjuk. Addig csak panaszkodj és osszad meg a csipegetnivalót a verebekkel. Füredi Dénes Béla Olvasóink írják Moldovai csángó magyarok között Felejthetetlen élménytjelentett találkozni a Kárpáton túl élő moldovai csángó magyarokkal. Mivel utunk szervezett látogatás volt, vártak minket, étkezést, szállást biztosítottak nekünk, így valóban családi közelségbe kerültünk egymással. A fogadtatás rendkívül szívélyes, olykor megható volt. Nagyon jól, érthetően beszélik anyanyelvűket, a magyart. Természetesen soka számunkra érthetetlen jövevényszó, de ez nem zavarta a megértést. Például nem úgy kell kérdezni, hogy hol laktok, hanem hol ültök stb. Rendkívül szegényes körülmények között élnek. Jószerivel nem törődik velük senki. Teljesen magukra maradtak. A román kormány aforradalom előtt nem engedélyezte a magyar nyelv tanítását, ápolását. Napjainkban nem tiltja, de... így a gyermekek közül igen kevesen beszélika magyar nyelvet. Házaikban, tanyájukban épp úgy megtaláltható a jellegzetes „tiszta szoba”, mint nálunk bármely falusi házban. Gazdagon díszített térítők az ágyakon, az asztalon, a székeken. Gondosan tárolják a saját népviseleti blúzokat, szoknyákat, na meg a hozományt, amit mind-mind maguk szőnek, varrnak, hímeznek. Ottlétünkkor a háziasszony beöltözött népviseletbe. Egyszerű, de különös varázsa volt. Sétálva az utcákon, mintha 3-400 évvel visszaléptünk volna a múltba. Út, járda sehol. A patakban az asszonyok nagy kövekhez csapkodva mossák ruháikat, hosszasan állva a dermesztő hideg vízben. Amikor a járókelők megtudják, hogy .Magyarbul" jöttünk, odajönnek, kezet fognak és szinte mindenki azzal kezdi „a jóisten áldja meg magukat", és a szemük könnybe lábad. A miénk sem marad száraz. Hosszas beszélgetésből azt a következtetést vontuk le, hogy elhagyatottságuk, szegénységük, reménytelenségük ellenére magyarok akarnak maradni, és identitásukat, anyanyelvűket ápolni amennyire a körülmények engedik. Sok segítséget várnak tőlünk, elsősorban általános iskolai tankönyveket (használtat), íróeszközöket, füzeteket. Iskolákba számító- és számológépeket, szépirodalmi műveket, a taníttatásukhoz pedig pénzt. Szőtteseikhez, kézimunkáikhoz cérnát, fonalat (fekete, piros, sárga). Megtudtuk azt is, hogy Magyarországon kívül Svájcból, Dániából, Amerikából és Németországból, a Máltai Szeretetszolgálattól kapnak segítséget. Elhatároztuk mi is, hogy gyűjtésbe kezdünk, és ami tőlünk telik, segítünk. Kedves olvasó, ha Romániában jár, kicsit beljebb az országban, ne felejtse meglátogatni őket a Kárpátokon túl, a Szeret folyó völgyében Bírófalvát, Szabófalvát, Lujzi-Kalugart, Kövesalját, Bogdánfalvát és a többi magyar falvakat, a moldovai csángó magyarokat. Az adományok gyűjtését Békés megyében én személyesen vállaltam és azokat karitatív szervezet segítségével juttatjuk el hozzájuk. Kérjük segítsenek az évszázadok óta távol élő csángó magyarokon. Ancsin Árpád, Békéscsaba Pályázat „kincskereső” kisiskolásoknak Spanyolországi utazás a főnyereménye annak a játékos vetélkedőnek, amelyet a Kincskereső Szerkesztősége és a kecskeméti Kincskeresők Egyesülete indít általános iskolások részére. Az országos játék meghirdetői olyan szakkörök, klubok, osztályok, baráti közösségek jelentkezését várják, amelyek rendszeres olvasói a Kincskeresőnek. A csoportok októbertől márciusig havonta egy-egy feladatlapot kapnak, amelynek rejtvényei a lap írásaihoz, az általuk közvetített irodalmi, történelmi, művészeti, emberi értékekhez, illetve aktuális eseményekhez kapcsolódnak. A kecskeméti Kodály Iskola címére (6000 Kecskemét, Szabadság tér 7.) küldendő jelentkezések határideje 1992. október 20., feltételük pedig egy magyar utazó vagy földrajzi felfedező életének, tevékenységének, jelentőségének rövid bemutatása. James A. Michener: • Híd Andaunál l 5. A Petőfi hídon egy szovjet tank közeledett fenyegető zörgéssel, csikorgással. Két nehézgépfegyverrel, meg egy messze- hordó ágyúval volt felszerelve. Noha súlyos tömegével lassan közeledett a Körúton, tudták, hogy gyors akcióra képes. A katonák nagyon megrémültek a közeledő szörnyeteg láttán. Nem sok idejük maradt azonban az idegeskedésre, mert hatalmas kiáltozás hallatszott a mozi felől: az ottaniak észrevették, hogy még két tank közeledik egy kiégett könyvesbolt felől. Azután Csoki nyugat felé pillantott az Üllői úton, és meglátta, hogy onnan is négy tank indul a laktanya elleni támadásra. Hét tank fogja perceken belül tűz alá venni a Kilián laktanyát; mindegyik harmincnégy tonnányi gyilkos erőt jelent! A tankok ágyúi tíz percen át óriási pusztítást végeztek a laktanyában. Számos védő elesett, megsebesült. Úgy látszott, a tankok sértetlenek maradnak, és módszeresen lerombolják a laktanyát. Csakhogy egy villamosvezető jó ideje kínlódott már a kiégett szovjet járműből zsákmányolt tankelhárító ágyúval. Úgy látszott, nem sikerül megjavítania; de végül habozva megszólalt: — Azt hiszem, működik. Néhány fiatalember nyomban megfelelő helyre gördítette az ágyút. —- Vigyázzatok! — figyelmeztette őket a villamosvezető..— Felrobbanhat! — Majd kipróbálta a szerkezetet: egy tankra irányította, és elsütötte. Néhány másodperccel később a tank felrobbant. A szovjetek átmenetileg visszahúzódtak. Az utcákat fürkészve nyomát sem látták az ágyúnak, amelyet a védők sietősen hátrább vittek. A szovjetek ismét előrenyomultak, ám a Kilián-beli lövészek karabélya megtalálta páncélzatukon a gyenge pontokat. Egy tanknak eltorlaszolták az útját. Amíg a vezető tétovázott, Csoki emberei benzinbombákat zúdítottak a tankra a tetőről. Az utcán gyerekek rohantak a tank ágyúi alá, és közvetlen közelből hajigálták a benzines palackokat A tank hatalmas robajjal füstölgő rommá vált. Öt szovjet szörnyeteg továbbra is pusztító tüzet zúdított a Kilián laktanyára, súlyos károkat okozva. A pincékben rejtőző srácok, vékony kötelet feszítettek ki keresztben az Üllői úton, és egyik bégéhez öt kézigránátot erősítettek. Ahogy a tank elindult az úton, a srácok ügyesen manőverezve a kötéllel a.gránátokat a tank útjába terelték. Hatalmas robbanás vetette szét a gránátokat. A tank lánctalpa levált, a tank csikordulva megállt. A következő pillanatban benzin zuhogott a szörnyre. Egy gránát lángra lobban- totta a benzint, a pincékből pedig felharsant a srácok kórusa: — Vége! Vége! — a tank végül felrobbant. Kilencven- percnyi ádáz csata után három szovjet tank megsemmisült. A megmaradt négy tank visszavonult: valószínűleg kifogyott a muníciójuk. Mindenesetre nagy megrázkódtatás lehetett számukra az elszenvedett veszteség. Másnap kilenc tank foglalta el a helyüket, és nekilátott a tervszerű pusztításnak. Mire eltávoztak, törmelék borította a földet, magyar halottak hevertek mindenütt, de két tank is megsemmisült. Két óra múlva újabb három tank gördült végig a Petőfi hídon, és harcra készen a Körútra hajtott. Amikor az első az útkereszteződéshez ért, legénysége rádöbbent, hogy a korábban kilőtt tankok roncsai közt lehetetlen a manőverezés. Ebben a pillanatban a villamosvezető nekiszegezte az ágyút, de mielőtt tüzelhetett volna, a szovjetek felemelték a tank nyílásának fedőjét, és kitűzték a megadás fehér zászlaját. Ennek láttára a másik két tank megfordult, és a híd felé menekült. Az ezt követő harcban további tankok is megsemmisültek, ezzel a kilőtt tankok száma húszra, a páncélozott járműveké tizenegyre emelkedett. A Kilián laktanya csatájában nem az volt a csoda, hogy a magyar hazafiak legyőzték a szovjet tankokat, nem is a fegyvertelenül harcoló férfiak és gyerekek hősiessége. Hanem az a tény, hogy a laktanya négyszáz kommunista katonája közül október 23-ának éjszakáján egyetlenegy sem maradt hű a kommunizmushoz. És országszerte hasonló volt az arány. Rövid szabadság A SZOVJETEK október 31 -éré visszavonultak Budapest belső területeiről, és a városban viszonylagos béke volt. A polgárok megpróbálták megtudni, mi is történt valójában. Valóságos népünnepély vette kezdetét. Egész Budapest érezte a hősies harc hatását. — Igaz volna, hogy ezt a sok tankot fegyvertelen emberek rombolták szét?— álmélkodtak az asszonyok. A hazafiasság hulláma öntötte el a várost, hiszen magyar hazafiak minden segítség nélkül űzték el a szovjeteket. A szabadság elérkeztének bizonyítékaként rengeteg újság jelent meg, mintegy varázsütésre. Voltak szocialista lapok, és olyan sajtóorgánumok, amelyek a nemzet felvirágzásának különféle útjait hirdették. De más is megváltozott. Egyik nap egy asszonyt az utcán véletlenül meglökött egy férfi. Amikor idegen nyelven mentegetőzött, az asszony tá- tott szájjal bámult rá, míg csak egy járókelő a segítségére nem sietett, és tolmácsolt neki. — Ez az úr francia újságíró — magyarázta. — Hát most már jöhetnek külföldi újságírók Budapestre? — csodálkozott az asszony. — Százával vannak itt — mondta a francia. — Mindenki kíváncsi rá, mi történt az önök városában. — Az asszony sírva fakadt. Szabadságról tanúskodott a rádió adása is. Mindenszentek napján a bemondó közölte, hogy gyászzenét közvetítenek azoknak a tiszteletére, akik a magyar szabadságért adták életüket. És a hangszórókból fölcsendült Mozart gyönyörűséges Rekviemje. A kormány leállította a külföldi rádióadások zavarását, és immár tisztán, zavartalanul hallatszottak a hírek Londonból, Párizsból, Münchenből. És a magyarokban felderengett a gondolat: Most már mi is a nagyvilághoz tartozunk... (Folytatjuk)
