Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26-27 / 228. szám
// / MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1992. szeptember 26-27., szombat-vasárnap „Ki nekünk öregbítse igaz hitünket...’ Október a rózsafüzér hónapja „Senki sem akar lemondani egy szem rántott gombáról sem” — állítja Gyurkovics FOTÓ: KABÁCZY SZILÁRD „Mindenki hord a táskájában egy féltéglát” Gyurkovics Tibor költőt nem tudták befogni... Imádság és ének hangzott föl falvainkban októberben. Lassan elfogyott a munka a határban, a gabona a hombárakban, a nap fényének színét hordozó kukorica a górékban van már. Az emberek szépen elvégeznek mindent, ami a földi szükségletek kielégítésére szolgál. A gyönyörű ősz eleji búcsúmeneteknek is vége. Lelket melengető és azt a jóisten tenyerére emelő emlék már a nagy Radnára, Pócsra vagy Somlyóra vivő út. Szeptember 29-én Úr Szent Mihály a halálra, a földi élet átmeneti természetére hívja föl a figyelmet! A nép ijedten néz: „Ennyi az egész?” Földi életünk ilyen ingatag, ennyire könnyen vesző? Az egyre rövidülő napok hosszabbodó estéin eszébe jut a népnek a rég énekelt ének szava: „Te vagy földi éltünk, Vezér csillaga, Édes reménységünk, Kegyes szűzanya...” „Sohasem lehetett hallani, hogy aki hozzáfordult, ne talált volna meghallgatást.” (Egy radnai búcsújáró asszony szavai.) Mária most is segítségül nyújta anyai karjait. Tévelygő, esendő, bűnös földi gyermekei felé lép. Kezében egy vékony, de elszakíthatatlan mentőkötél a szent olvasó. Ezt nyújtja gyermekei felé. A régi falvak népe elfogadta az ajándékot. Az ország minden részén, ahol néhány katolikus hívő egymásra talált, rózsafüzér társulatok kezdték végezni az imádságot. Az imádság soha nem marad válasz nélkül. Október 7-én égi segítséget kapott a földiek gyenge imája. Közéjük térdelt szent fiát kérni, az emberekért könyörögni a szűzanya, az olvasós boldog- asszony. Ma, a zavarodott világban megzavarodott lélek sokfelé keres megnyugvást. Távoli népek, messzi földek hagyományából próbál megnyugvást találni. Divatoznak á különböző jógatanfolyamok, részt lehet venni meditációs gyakrolatokon. Persze, nem ingyen! Ezek bizonyosan hasznos és fontos dolgok a saját országukban. Abból kiszakítva viszont nem többek a világtól elidegenedett ember fuldoklóhoz hasonló kapálózásainál. Érdemes itthon szétnézni. Falvainkban még végzik a néhány idős nénire zsugorodott rózsafüzér társulatok az októberi ájtatosságot. Az ismétlődő ima monotonsága, a titkok csodás rejtélye, a lelkek legbensőbb ritmusát követi. Ma még van kitől átvenni, még végzik az olvasót azok az áldott idős asszonyok. Vegyük föl a rózsafüzért! Imádkozni, önmagunka nézni, a jóistennel beszélgetni. De aki az olvasó belső lényegét nem ismeri és nem is akarja megismerni, tegye el! Nem ékszer, nem játékszer, nem műanyag fityegő, hogy nyakban, autó visszapillantó tükrén lógassák! Sokak szemében szent tárgy, akinek nem az, ne éljen vissza vele! Népünk rengeteg veszélyt, szétszóratást ért már meg. Hite, Isten szeretete mentette meg minden esetben. Szent István koronájával együtt a szűzanya oltalmába ajánlott bennünket. Azóta ez az ország a boldogasszony védelmében áll. Köszönjük meg a segítségét és kérjük, hogy továbbra is oltalmazzon minket! Régi hagyományunk szerint végezzük a szent olvasót! Énekünkkel erősítsük az egyre halkuló énekszót: ,,Szent olvasót imádkoztunk, Máriához fohászkodtunk, Kérve kértük szent anyánkat, Hallgassa meg hő imánkat..." Harangozó Imre (1992. Úr Szent Mihály napján) A bajai tímárműhely Ünnepélyes eseményre kerül sor a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 1992. október 2-án, pénteken délelőtt 11 órakor. Felavatják a múzeum negyedik tájegységének első épületét, a Bajáról áttelepített tímárműhelyt. Valóban nagy esemény ez, hiszen egy újabb tájegység építése, bemutatása kezdődik el ezzel. Nagy a jelentősége annak is, hogy a tímárműhelyben Európában páratlan kiállítást tekinthet meg a látogató. A múzeumnak egy olyan, késő középkort visszaidéző kézműves módszerekkel működő növényi cseres tímárműhelyt sikerült életre kelteni, melyhez hasonlóban utoljára másfélszáz éve dolgoztak tímárok. Európa nyugai felét nemcsak a közös feudális társadalmi rend, a latinos keresztény kultúra kovácsolta össze egy évezreden át, hanem az össszehangolt kézmű- iparos együttműködés is. Az azonos szabályokkal működő céhes iparszervezetek átjárhatóvá, otthonossá tették a vándorló céhlegény számára a távolabbi országokat, és a kötelező tapasztalatcsere előbbre vitte a hazai iparokat is. A különféle iparágak között alapvető fontosságúak voltak a bőrfeldolgozó tímárságok, hiszen maga a bőr is sokkal fontosabb helyet töltött be e „műanyag korszak” előtti évezredekben. A kiállítás megtekinthető október 31-éig, hétfő kivételével 9—17 óráig. Erdészné Ilosvai Magdolna, rendező Vonzó, szertelen, nagy hangerőre állított egyéniség, meztelení- tően őszinte, spontán, túlfűtött, vérbeli és vérbő, heves és robbanékony, kitűnő előadó, szug- gesszív egyéniség—állítják róla barátai. Eufóriásan él a szavakkal, világmegváltásra törő hevület feszíti, indulatai erősek, nehezek, mohók — írták vele kapcsolatban kritikusai. Vágynagybirtokos — mondta találóan Lengyel Balázs. — Az ilyen jellemű, hevületű emberek számára létkérdés a szabadság. Egyik versében így vall: „Isten örökös szolgasága alatt vallom, hogy szabadon / csak az röpülhet aki árva / nem fogja nő se hatalom." —A teljes, a tiszta szabadság: a magány. Ez csak egy vágy, valójában nem ezt akarjuk. Mihelyt egyedül vagyunk, keresünk valakit. Ami a hatalmat illeti, azzal én mindig jól megvoltam, mert nem érdekelt. Sohasem voltam hatalomvágyó, emiatt nem éreztem soha a hatalom mérgét. A hatalom embereire úgy tekintettem, mint járókelőkre, a leghatalmasabbakra is. Befelé dolgozó, élő ember vagyok. 17 évesen írtam le ezt a sort: „Élj befelé, halj kifelé.” A paradoxon az, hogy mivel költő vagyok, sorsom arra kárhoztatott: látva lássak. Ki kell mutatni a titkaimat, le kell mezte- leníteni a lelkemet, de a munka mindig belül történik. A színész is hasolnó lény. —Ön költő, drámaszerző, novella- és regényíró, színészként is láthattuk a Fekvőtámasz című darabjában. Csinálhat ennyi mindent egy ember, vagy végül is ezek hasonló tartományai a létnek? — A lényeg mindegyiknél hasonló, csak a közlés formája más. Engem mindig minden érdekelt, apámtól örököltem a sokoldalú érdeklődést és kifejezőképességet, no meg a mindenek fölött álló humorérzéket. Az élet legtragikusabb pillanatait is képes vagyok szarkasztikussá, groteszkké tenni, mégegy temetést is. Verseim lírai vonulataiba gyakran belejátszik a groteszk, mint egy furcsa erezet a márványlapban. — Világmegváltásra törő hevületeiből maradt még valami? — Világmegváltó hitek nélkül nem érdemes elindulni a költői pályán, de még egy hivatali munkát sem érdemes enélkül végezni. Ma is rengeteget dolgozom, éjfél után fekszem, korán kelek, azonnal fönt vagyok, és nyomban elindul a napom. Ebben nem változtam. Az idősödést talán abban érzem, hogy az emberek gyakran elkeserítenek. Annyira szeretem őket; a színészeket, a költőtársakat, a barátokat, s talán emiatt könnyebben megbántódom, megsérülök, emésztem magam. Még mindig maximalista vagyok, viszont fogyatkozik a türelmem. Akik közvetlenül körülvesznek, azok szépen és nagy segítséget nyújtva voltak, vannak mellettem. Él- sősorban a nőszemélyek és a barátok: Szakonyi Károly, Bertha Bulcsú, Kiss Dénes és a többiek. Sokat segítettünk egymásnak abban, hogy átvészeljük a kemény és a puha diktatúrát. —Ön kedvence volt a kommunista kultúrpolitikának? — Nem voltam dédelgetett írója az elmúlt rendszernek, de nem nevezhetem magam elnyomottnak sem, hiszen megjelent harmincöt könyvem, bemutatták tíznél több drámámat. Engem nem tudtak befogni. Mégsem akarom távol tartani magam, részese voltam az elmúlt négy évtized történelmének. — A rendszerváltás minőségével, ütemével elégedett? — Azok, akik elméletben csinálják az új rendszert—sokukat közelről ismerem —, bizonyos, hogy tisztességesek. Nem fognak becsapni, bezárni, üldözni. Ez a szabadság előszobája. Egy alkotmányos jogrendet kívánnak fölépíteni, de ennek még nagyon a kezdeténél tartunk, és úgy látom, nem áll készen a szakembergárda, amely ezt le tudná bonyolítani. Egy hasonlattal élve, olyan kórházról van szó, ahol nincsenek jól operáló orvosok, akik a betegeket műtik. Ugyanis Magyarországnak ezt az örökölt betegállapotát meg kell gyógyítani. Aki ért ehhez, az átitatódott a korábbi rendszerrel, az újak pedig nem tudják jól kezelni az operáló kést. Émiatt a beteg tovább szenved. Elszomorít az egyetértés hiánya. Mindenkinek legalább egy dologban egyet kellene érteni: dolgozni kell! Erőnket megfeszítve, valahogy úgy, mint 45-ben, amikor feljöttünk a pincékből. Nem azt néztük, hogy ki volt jegyző, ki katonatiszt, ki meg kommunista. Egy dolog volt afontos: fölépíteni az országot. —Gyakran emlegetik a szeretet prédikátoraként. A szere tét hiány, az intolarencia ma is kétségbe ejti? — Elkeserítő, hogy halálosan türelmetlenek vagyunk. Mindenki hordoz a táskájában egy féltéglát. Értekezleteken, fórumokon előveszik, és verik a mellüket, hogy ők jobb magyarok voltak, hogy ők ellenálltak, hogy őket becsukták... így nem lehet élni, nem lehet örökké féltéglával járkálni! Mérhetetlen anyagi harácsolást látok, senki nem akar lemondani egy szem rántott gombáról sem. Autók, villák, kripták -— ebben merül ki sokak hajszája, pedig a szerelem, a szeretet, a nő és a férfi, a család, a gyermek, szülők—ezek a legfontosabbak egy ember életében. — A mai cselekménycentrikus, sokkoló, akciós, zenebo- nás attrakciók divatjában ön egy lélektani drámát írt, amelynek Székesfehérváron volt a premierje, a Nemzeti Színház mutatta be. Nem volt nagy merészség erre vállalkozni? — A szenzációhajszolás, a meztelenkedés, a trombitaszó, a harsányság, a futkározás tébolyában a színház lehet mélyebb lelki élmény is. A Halálsakk című történelmi krimi a legnagyobb magyar halála után játszódik. A színészek megrendültén léptek Széchenyi sorsába, és maguk is megtapasztalták, hogy az őrülésig lehet vizsgálni a lelkiismeretet. A belső lelki folyamatok gyönyörű látványban jelennek meg a színpadon. Sík Ferenc, a rendező mintha belülről, egy nagy színes reflektorral világította volna be a lélek homályos, árnyakkal teli zegzugait. Sokáig dolgoztam elmegyógyintézetben, tizenöt évig voltam klinikai pszichológus, nem véletlen tehát, hogy engem főleg a lélek alakváltozásai izgatnak. — A Halló, Krisztus! című verseskötetében együtt szerepel a lányával, aki akvarell festményeket készít, a kötet borítóján az őmunkája látható. — Öt lányom van, a legidősebb fogadott, de mintha a sajátom lenne. —Nem szenved ennyi nőtől? — Ehhez még hozzá kell tennem, hogy a tizenkét unokámból nyolc lány. Rólam közismert, hogy vonzódom a nőkhöz. A nőt a legfontosabb embernek tartom. Az új darabomban is elhangzik erről egy mondat, doktor Görgen, az orvos fogalmazza meg: a nő, legyen a férfi író, orvos vagy mészároslegény, a legfontosabb az ember életében. Zágoni Erzsébet, (MTI-Press) /-----------------------------------------------------------------------Tisztelt Előfizetőink! A MATÁV Rt. Szegedi Igazgatósága 1992. szeptember 25-én 24,00 órától Kecskeméten (76), Szegeden (62) és Békéscsabán (66), valamint a hozzájuk tartozó körzetekben bevezette a 6 jegyű telefonszámokat. A változás miatt a telefaxkészülékek névadóit át kell programozni. Szakembereink a vállalatunk által üzembe helyezett berendezéseket díjmentesen, a többi készüléket minimális díj ellenében átállítják. Kérünk minden telefaxszal rendelkező előfizetőt, jelentse be készülékét. Az átállítást az alábbi telefonszámokon lehet kérni: Szeged: (62) 313-959, (62) 322-011/313. Hódmezővásárhely: (62) 344-660. Kecskemét: (76) 320-829, (76) 320-499- Békéscsaba: (66) 321-623, (66) 323-550. Magyar Távközlési Rt. Szegedi Igazgatósága V _______________________________/ M ezőberény Város Polgármesteri Hivatalába állam- és jogtudományi egyetemet végzett munkatársat felveszünk a tisztségviselők közvetlen munkáját segítő főmunkatársi munkakörbe. Bérezés: köztisztségviselői tv. szerint. Jelentkezni lehet a polgármesteri hivatal jegyzőjénél személyesen vagy telefonon. Cím: 5650 Mezőberény, Kossuth tér 1. Telefon: (66) 52-622.
