Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26-27 / 228. szám
1992. szeptember 26-27., szombat-vasárnap 0 • / / / * **" ■U*T 4 y / • • • A I&reiœs megyei hírlap hétvégi magazinja Mondták... Az önkritika nem gyöngítette, hanem erősítette volna a kabinetet. Történelmi bizonyítékként Németh Miklós 1989 májusától követett politikája (egyre több kudarcot vallott be, s 1989 október—nevemberben mégis ő vezette a népszerűségi listát, de még a választások előtt is a második helyen állt Horn Gyula mögött) és Antall József úgynevezett „pizsamás” interjúja hozható fel. Hasonló hangvételű, őszinte mondatokat sajnos azóta sem hallottunk. (Petschnig Mária Zita közgazdász) Mélységesen ellenszenves az a tendencia, amivel nyilvánvalóan a kifosztásomra törekedik egyik-másik hivatal. Hihetetlen összegeket kívánnak behajtani rajtam — semmiért. Úgy vélik, miért ne, futja az amerikai tőkéből. Azt hittem, ez a tendencia a Kádár-rezsim hivatalnokainak agyszüleménye volt, de úgy tűnik, manapság éppen úgy divatos. (Láng György, a Gundel étterem amerikai tulajdonosa) Rémálom Fotópályázatot hirdetett az idei környezetvédelmi világnapra a Körös Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, és a beküldött alkotásokat egy kiállításon láthatta a közönség Gyulán, a művelődési központban. Ezekből a fotókból mutatunk be néhányat a hétvégi mellékletünkben. A fenti képet, Rémálom címmel a veszprémi Pataki János készítette Halló! Beszélgessünk! Békési tallózó Népszabadság: — Tudja-e hogy kezdik úgy emlegetni, mint Békés új első titkárát? Zsíros Géza:—Olyannyira, hogy egy nagygyűlésen az MSZMP-sek ezzel még külön is foglalkoztak. Azt mondták, hogy az ő időszakukban legalább a vb megtárgyalta: ki legyen egy-egy cég vezetője, most meg Zsíros Géza egy személyben dönt. Pedig erről szó nincs! Népszabadság: — Másképpen látszik. A megyei munkaügyi hivatalban, a békéscsabai kórház élén, a gyógyszertári központban, az FM megyei hivatalában, legújabban a gyulai húskombinátban is az ön embere ül a vezetői székben... Zsíros Géza: — És ezzel még nincs vége. Most következik az állami gazdaságok sora után a konzervgyár. Van egy feladat, ehhez meg kell találni az embert. Népszabadság: — Lehetőleg mindig kisgazdapártit találnak ön és az emberei. Zsíros Géza: — Bocsánat. Ebben a megyében a Kisgazda- párt nyerte meg a helyhatósági választásokat. Hadd mondjam el azt is: a megyegyűlés elnöke viszont MSZP-s. (Beszélgetés Zsíros Gézával, a Kisgazdapárt képviselőjével, gabonaforgalmi vezér- igazgatóval) Fürkésző Gróf Széchenyi István többször megfordult megyénkben. Egyik utazására így emlékezett naplójában, 1823. május 15-ei keltezéssel: „Megyesen át, ahol Hen- gelmüllert nem találtam; Gyulára, ahol Wcnckheim grófot nem találtam: ahol a kastély egy frissen tisztított bőmadrághoz hasonlít —onnan Sarkadra —.” A legnagyobb magyar Mezőhegyesről érkezett Gyulára. Minden bizonnyal Wcnckheim Józseffel szeretett volna ott találkozni, aki neves gazdasági szak- emberés kiváló lótenyésztő hírében állott. — Halló, Kétsoprony? Jó estét kívánok, Ancsin Erzsébetet keresem. Tóthlbolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Ha nem tartom fel, szeretném kérni, beszélgessünk egy kicsit a könyvekről! Egyébként miben zavartam meg? — Éppen hagymát pucoltunk, de már sötétedik, úgyis abba kellene hagyni. A tsz-ben ü- gyintéző vagyok, így kaptam háztájit, ott termett a hagyma. —Szereti a könyveket, jut ideje olvasásra? — Igen, hogyne! Főképpen életrajzokat olvasok szívesen, a tévézés helyett szoktam olvasni, általában a híradó után szakítok rá időt. — Miért éppen az életrajzokat? . —Nem is tudom. Arrahatározottan emlékszem, hogy Balczó András könyvével kezdődött, és utána is hasonlófélék akadtak a kezembe, míg aztán tudatosan kezdtem ezeket keresni. Persze más is érdekel, könnyebb, szórakoztató könyvek, csak hát már annyira drága mind! A nyáron megvettem az Elfújta a szelet, ezren felül volt az ára. —Sok könyve van ? — Rengeteg! Teli a könyv- szekrény, a vitrin, a polcok, még az ágyneműtartóba és a padlásra is került. — A padlásra miket száműzött? —Oda a krimiket. —Vannak kedvenc könyvei ? —Most kezdem újraolvasni a Világirodalom Remekei-t, nagyon szeretem a „Bajtársak”-at, „A Diadalív ámyékábarí’-t. —Honnan ez az igény, érdeklődés az irodalom iránt? — Azt hiszem, édesanyámtól örököltük. Emlékszem, gyerekkoromban is, ha ő bement Csabára, könyv nélkül nem jött haza! Most hetven éves, de a mai napig nagyon szeret olvasni. — Erzsébet, mi a következő olvasmánya? Egyáltalán: előre eltervezi, mit vesz kézbe legközelebb, vagy ahogy sikerül? — Most fejeztem be egy könnyedebbet, és végre elkezdem az Elfújta a szelet. Ahogyan említettem, azt már a nyáron megvettem, de úgy terveztem, majd a hosszabb őszi-téli estéken kerítek rá sort, akkor több idő jut rá, bele lehet mélyedni. Nem járok sehová, hát nekem a könyv a szórakozás, a pihenés. „A szabad feltételek között szabadon fejlődjön az együttműködésünk, és a kultúra legyen az örök karmestere” E sorok írója: Jaroslav Reznik író, a Szlovák írók Egyletének ügyvezető elnöke KÍNáLÓ „Ferenc József az ötvenes évek elején elhatározta, hogy békéltető céllal körutat tesz Magyarországon. Őfelsége látogatása alkalmából E. városban a gazdák is kirukkoltak, hogy a hivatalos tisztelet még nagyobb legyen. A császár többeket megszólított a tiszteletére kivonult gazdák közül. Az egyik jóképű mosolygós paraszttól megkérdezte: —Itt lakott-e a 48-as harcok alatt?...” Mit válaszolt őfelségének a gazda? Ha kíváncsiak rá, lapozzanak egyet! A 6. oldalon „Az a huncut német...” cím alatt megtalálják a feleleteket! „— A teljes, a tiszta szabadság: a magány. Ez csak egy vágy, valójában nem ezt akarjuk. Mihelyt egyedül vagyunk, keresünk valakit. Ami a hatalmat illeti, azzal mindig jól megvoltam, mert nem érdekelt.’ — — mondja a 7. oldalon olvasható interjúban a „vágynagybirtokos”. Ki ő? Mai magyar költő, drámaszerző, novella- és regényíró, sőt, színészként is láthattuk. „A szép 32 éves Sylviane Vanackere valóban minden követ megmozgatott, hogy kiszabadítsa a börtönből szíve szerelmét, egy Jacques Yver nevű közveszélyes bűnözőt. Az persze nem állítható, hogy közben nem követett el hibát...” Ha érdeklik Önt a sikertelen szökési kísérletek, üsse fel a 8. oldalt! KERESSÜK A HÍRLAP NYÁRI PÁRJÁT! A részletekről a 8. oldalon olvashat. Vetőmagboltosok figyelem! Sluis&Groot Telő 22-3538 Fax: 13 Megjelent a Sluis & Groot Kft legfrissebb zöldségvetőmag ajánlata. Teljes kínálatunkról kérje ismertetőnket! Bármilyen kérdésével szívesen állunk rendelkezésére. Megrendelésével közvetlenül hozzánk forduljon! Címünk: 1539 Budapest, Pf. 617. Telefon: 115-0414, 115-3625, 135-6875 Vetőmagjainkat postai utánvéttel elküldjük, valamint mintaboltunkban árusítjuk: Ócsai Kísérleti Állomás (Ócsa, Némedi út) Fekete fehéren Kölykeink Vasárnap választ Románia. A dolog akár közömbös is lehetne számunkra, ha nem élne ott vagy kétmillió magyar. De ott él. Nem mindegy hát, mi lesz a végeredmény: maradnak-e a régiek, vagy újak lépnek a legfőbb hatalmi pozíciókba. S akik jönnek—ha egy ál tan jönnek—milyen bel- és külpolitikát képviselnek a jövőben. Hogyan viszonyulnak például a nagyszámú nemzetiséghez? Lesz-e bennük akkora megértés Erdély, és az ott élő magyarság sorsa, mint amekkorát tapasztaltunk részükről Moldávia és az ott élő románok ügye iránt. Persze tudom — mert nemzetiségi ügyekben sem vagyok naiv —, hogy egészen más a mi kutyánk kölyke meg az ő kutyájuk kölyke. A „mieink” érdekeit meg kell védeni, az övékébe — az erdélyi magyarokba — pedig akár bele is lehet rúgni. Ha a mieinket bántják, akkor határozottan szót emelünk értük, ha emezek „ugrálnak”, az durva beavatkozás a belügyeinkbe. így néz ki ez a sajátos balkáni logika. Az utóbbi hónapok magyarellenes támadásai nem sok illúzióra adnak okot. Miként a legutóbbi hírek sem. Jó egy héttel ezelőtt például páncélozott katonai járművek jelentek meg a határtól nem messze fekvő Kisjenő főutcáján, a helybeliek szerint azért, hogy a szavazás előtt „emlékeztessenek” arra — ha a jámbor magyar nem tudná —, hogy hol lakik az Úristen. Erdély méhéből pedig arról értesítettek bennünket, hogy az ottani magyar lapok papírkerete az utóbbi hetekben szép lassan elapadt. Épp most, a választás előtt. „Papírhiány van uraim” — szólt a verdikt, csak épp azt felejtették el hozzátenni: önöknek. Mert a többségi nemzet nyelvén íródott újságokat azért még volt mire nyomtatni. Ilyen magyarszorongatásos időkben mindig 1989 decembere jut eszembe, amikor románok és magyarok kart karba öltve mentek előre közös reményeik felé. Mostanában olyan érzésem támad, mintha akkor, ott Bukarestben a befejezés elmaradt volna. Hátha majd most vasárnap az urnáknál... Árpási Zoltán
