Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
MES MEGYEI HIRLAPBUNBE(L)ESES 1992. szeptember 23., szerda O „Egyszercsak ránk tört a kommandó” Ezt a két ablakot törték ki az előszobaajtón a kommandósok és jöttek be a lakásunkba. Szűcs Tiborné és Pilinszki Péter A SZERZŐ FELVÉTELE (Levélrészlet.) „Nem tudom pontosan az időt, de 20 óra lehetett, az úr 1992. évének szeptember havában, 11-én. Megjelent a házunk előtt egy rendőrkocsi falubeli rend- -őrökkel. A haragosok hívták ki őket. Az újkígyósi rendőrt beengedtem, de nem csinált semmit, rövid idő után kisétált. Nem sokkal ezután jött egy másik rendőrkocsi, tele emberekkel. Velük majdnem egy- időben a mentő. A rendőr megint csak bejött, aztán kisétált. Mondtam, hogy jöjjenek reggel, hozzanak papírt arról, hogy a lakásomba bejöhetnek... Aztán egyszercsak ránk tört a kommandó!...” „Kuss, ne pofázz!” Hosszú, poros utca Újkígyóson a Hosszú utca. Nyugalom és béke uralkodik ezen a hétköznapi kora délutánon. A levél írója, Kiss Tiborné a házuk előtt két férfival beszélget. A fiatal vékony nő kezében cigaretta. Idegesen vibrál, mikor megtudja, hogy a levelében írtak miatt jöttem. — Azt sem tudom, hol kezdjem. Nem sok ember mondhatja el, hogy ilyesmi megtörtént vele... Ledobja a cigarettát a földre, eltapossa, aztán karba fonja a kezét, mielőtt hozzálát, hogy felidézze a történetet: — Tudja, az együttélő társam, Pilinszki Péter most éppen a gyulai idegosztályon fekszik. Sikerült a kommandósoknak elvitetni. —Várjon, várjon! Csak sorjában. Talán először a rendőrökről beszéljen, meg arról, hogy kerültek ide? — A haragosunk, Krajcsó József hívatta ki őket. Isten a tanúm, hogy nem csináltunk semmit. — Gondolom, majd ez is kiderül... De biztos vagyok abban, hogy a haragos sem hívja a rendőrt, ha semmit nem csinálnak... — Értse már meg, hogy senkit nem bántottunk... Vendégek voltak nálunk, békésen beszélgettünk a konyhában, amikor az utcáról hallom, hogy kiabál Krajcsó meg Bozsó István, hogy „vigyázz ezekkel”, mármint velünk, mert dögöt eszünk... Pilinszki Péter, aki aznap sokat ivott, kikiabált, hogy menjenek innen és ne piszkáljanak bennünket. Ennyi volt. Aztán jött a rendőr, ahogy azt megírtam, meg az ügyeletes doktornő, akit persze nem engedtem be. — Talán megelőzi a bajt, ha beengedi a doktornőt... — Mire fel? Azért mert részeg volt a párom? Nagyon kevés ahhoz az orvos, hogy minden részeg mellé egyet ál- lítsnak, nem? Mondtam a doktornőnek is, hogy jöjjenek vissza reggel. Almomban sem gondoltam, hogy erre fel kihívják a csabai rendőrséget. Folytattuk a beszélgetést, amikor hallom, nyílik a kapu és az előszobaajtón törik kifele az üvegeket. Betörtek a kommandósok! — Na, ne vicceljen! Kommandósok egy ittas ember lakásában, aki senkinek sem ártott? — Ha ezt valaki így meséli nekem, én is a szemébe kacagok! Csakhogy nem volt kedvem és azóta sincs kacagni. Megkövültén álltam az ajtó előtt, az üvegszilánkok meg röpködtek körülöttem. Ahogy betörtek az előszobába és megláttak, abban a pillanatban verni kezdtek a gumibottal... —Magát? — így ahogy tetszik mondani. Hátracsavarták a kezem, amiben a kapukulcsot tartottam. Tiltakoztam, hogy mertek bejönni a lakásomba? Meg akartam az egyiket kérdezni, hogy mi a neve, mire ismét hátracsavarta a kezem és újra vert a gumibottal. Ráfektetett az asztalra, miközben láttam, hogy a vendégünket, Vargánét hasra fektették a kamraajtó előtt és amikor kérdezni akarta, hogy miért: „Kuss, ne pofázz”! felkiáltással az egyik kommandós a hátára tett kezére lépett. Vargát, a férjét pedig a fürdőszobaajtó elé állították falra tett kezekkel. — A vendégek tiltakoztak vagy másért bántották őket? — Még levegőt sem vettek a meglepetéstől, nem hogy tiltakoztak vagy bármit tettek volna... A nagy zűrzavarban nem is vettem észre, hogy közben az élettársamat kivitték. Utána akartam szaladni, hogy én is menjek a mentőautóval, amikor elém állt valaki, hátracsavarta immár harmadszorra a kezeimet és megbilincselt. Azóta is fáj a bal oldalam, feldagadt a bilincs helye, látszik a gumibot verése a testemen. Azzal vittek be a faluban lévő őrszobába, hogy megtámadtam egy kommandóst. Tessék már rámnézni, a negyvenvala- hány kilómmal én elbírnék egy kommandóssal? — Mi történt az élettársával? — Azt állítva róla, hogy elmebeteg, bevitték a gyulai idegosztályra. Dögöt esznek ? Krajcsó József az udvar hátsó részéből jön elő, amikor hangos köszönéssel jelzem, hogy beléptem a házába. Sík ideg lesz a témától. — Két évig jó barátságban éltünk egymás mellett — kezdi a visszaemlékezést. — Jó hosszú idő volt ez is, mert neki mindig a szomszédokkal volt baja. Eljött az az idő is, amikor összevesztünk, és én jól megvertem. Aztán rájöttem, hogy ezzel csak magamra zúdítom a bajt, verni nem verhetem állandóan. Majd bezáratja ő magát egyszer... Ha józan, nincs vele semmi baj, ha meg részeg, nem lehet elviselni. — Például mit csinál? — Legalább tízszer hívtam már ki a rendőrséget, mert ha részeg ordítozik, fenyegetőzik, hogy „vér folyik itt majd meglátjátok”, meg hasonlókat üvöltözik. Eddig a rendőr csak bement hozzá, annyit mondott, hogy „Peti ne csináld ezt”, aztán elment. — Mondjon már konkrétumot, kibe szúrta bele a kést, kit köpött le, kit vert meg? — Szóban csinálja a balhét... Cukkolja az embert. —Mi történt szeptember 11 - én? — Kihívtuk a rendőrt... —Ezt tudom. De miért? — Mert Pilinszki már megint őrjöngött. Kijött a rendőr két polgárőrrel. Mondtam neki, hogy ne menjen be egyedül, mert Pilinszki azt kiabálta, hogy megöli őket. *** Úgy jöttem el Krajcsó Józseftől, hogy nem tudtam meg többet Pilinszkiről mint azt, hogy őrjöngött — szóban! No, majd a szembeszomszéd. Talán ő többet tud... Hetényi Antalról látom, mielőtt megszólal végiggondolja, mi is történt. — Pilinszki annyira nem volt részeg, hogy ne tudta volna mit csinál és mit mond. Az események előtt elmesélte, hogy Bozsó és Krajcsó kikezdett vele. Ráfogták, hogy dögöt hord magához és azt eszik... Aztán már csak a rendőrt láttam hozzájuk bemenni, majd kijönni, amikor hívta a csabaiakat. — Veszélyes embernek tartja Pilinszkit? — 1988-ban kapával jött nekem. Igaz nem hagytam, hogy megüssön. Talán inkább a szája nagy. Hallottam, amikor kiabálta, hogy leönti olajjal és felgyújtja Krajcsó házát. Következő beszélgetőpartnerem nem akar a nevén szerepelni. Ő tudja, miért. Pilinszkiről kérdezem. — Az biztos, hogy Péter egy rossz természetű valaki, de Krajcsó se különb nála. Nem is értem, hogy miért csak Pétert veszik elő, ha valami történik? Akkor pénteken este Bozsó és Krajcsó innen előlünk nézték végig a gépkocsijukból, hogy mi történik Pilinszkiéknél. Bozsó István meg tán a másik kettőnél is rosszabb, ő is örökké kötekedik. Nem értem a hatóságot, miért törtek be Pi- linszkiékhez, hiszen ők a saját lakásukban voltak, senkit sem bántottak. Többször is hallottam, hogy Bozsó és Krajcsó azt mondta róluk, hogy dögöt esznek, hát ki az, aki ezt szó nélkül eltűri? A rendőr véleménye: elmebeteg! Szerettem volna beszélni az intézkedő újkígyósi rendőrrel, Sarkadi Árpáddal is. Csak annyit volt hajlandó elmondani, hogy Pilinszki és élettársa gátolták őt az intézkedésében, egyébként pedig véleménye szerint Pilinszki elmebeteg. Azt hiába is kérdeztem, miért volt szükség arra, hogy az amúgy is leterhelt, Kétegyhá- zán tartózkodó és kömoly feladatok ellátásában résztvevő kommandósokat kihívja egy hőbörgő részeghez. Választ nem kaptam rá. Sarkadi Árpád helyett dr. Ábrahám Bélát, Békéscsaba rendőrkapitányát kérdeztem az ügyről: — Nem voltam a helyszínen, így hát csak a rendőri jelentésből tudom, hogy szeptember 11-én 19.50-kor bejelentés érkezett az újkígyósi őrsre, hogy a Hosszú utca 92- ben üvöltetik a magnetofont, hiába kérték a szomszédok, hogy halkítsák le, továbbra is zavarták az ott lakók nyugalmát. Kiment a rendőr és megállapította, hogy Pilinszki Péter kihívó magatartást tanúsít. Fenyegető kijelentéseket tesz, csattogtatja az öngyújtóját, hogy felgyújtja az udvaron lévő gázolajat, ha nem hagyják békén. Az intézkedő rendőr úgy ítélte meg, hogy orvost hív és a békéscsabai rendőrkapitányságról erősítést kér. Miután nem csillapodott az őrjöngő Pilinszki, ezért Kétegyhá- záról a kommandósokat is kihívták, hiszen Pilinszki azt is mondta: Kétegyházát csinál itt is, az udvarán szétlocsolt gáz-olajat meggyújtja. A helyszínre hívott doktornő egyértelmű véleménye szerint Pilinszkit orvosi kezelésben kellett részesíteni, annak megelőzése érdekében, hogy fenyegető kijelentéseit be ne válthassa. — On szerint egy illuminált állapotban lévő emberhez, aki soha, senkit nem bántott a kommandónak kell kijönnie? — Pilinszki magatartásával egy közveszélyes ember benyomását keltette és ezért kellett kényszerítő eszközt alkalmazni vele szemben. Élettársa pedig akadályozta a rendőri intézkedést. Információink szerint a közreműködő mentősökre támadt, ezért került a kezére a bilincs és ezért állították elő. A békéscsabai rendőr- kapitányság egyébként Pilinszki és élettársa ellen hivatalos személy elleni erőszak bűntettének alapos gyanúja miatt eljárást kezdeményezett. Tisztázásra vár jelenleg — szakértők bevonásával — az is, hogy a közveszélyoko- zással alaposan gyanúsítha- tó-e vagy sem. A rendelkezésre álló adatok alapján nagyon határozottan az a véleményem, hogy a rendőrök fellépése és intézkedése a szolgálati szabályzatunk alapján történt, jogszerűen. Megbilincselhetnek, földre teperhetnek... Karakas Ferenc őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője: — Kétegyházán voltunk, amikor jelezték, hogy egy elmebeteg elszállításához lenne ránk szükség. Miután a rendőr- kapitányságtól érkezett a kérés, természetesen a helyszínre indult négy emberem. A rendőri jelentésből tudtuk meg, hogy Pilinszki Péterék az üvöltő magnóval zavarják az ott lakókat és részegen pedig olyan kijelentést tett, hogy ha a rendőrök nem takarodnak el, a kutyákat rájuk ereszti. Többször volt ellene eljárás garázdaság miatt. Az intézkedő rendőr értesítette az ügyeletes orvost és a mentőket. A jelentésben az áll, hogy Pilinszki a lakás felgyújtásával fenyegetőzött. Félő volt, hogy az ígéretét beváltja. A rendőrök nem vállalták, hogy bemenjenek, így értesítettek bennünket. — Ütni, verni is joga van a kommandósnak olyan embereket, akik semmit sem követtek el? — Minden olyan intézkedésre joguk van, amire a rendőröknek. Megbilincselhetnek, földre teperhetnek, falhoz állíthatnak. Tehetik persze mindezt természetesen a bűn- cselekmény elkövetőjével szemben, az újabb bűncselekmények megakadályozása érdekében. Mindezekre azért van szükség, mert nem tudhatják, hogy a lakásban tartózkodókban a megjelenésük milyen reakciókat válthatnak ki. Törvénysértés esetén kötelező a kommandósoknak így viselkedni! „Piálok, nem tagadom” — Piálok, nem tagadom — kezdi az önvallomást Pilinszki Péter, akit élettársa Gyuláról, az idegosztályról kísér haza. —Mondja, volt már máskor is idegosztályon? Pilinszki csóválja a fejét, látszik sérti ez a kérdés. — Soha életemben. Tudják rólam Újkígyóson, hogy jogosítványom van. Ha elmebeteg lennék, vezethetnék gépkocsit? — Maga szerint hogyan fajulhatott el ennyire a dolog, hogy kommandósok segítették a mentőautóba? — Döntse el maga, ha elmesélem. Békésen iszogattunk a lányom keresztszüleivel, amikor hallom, hogy Bozsó meg Krajcsó kiabálja, hogy mi a dögöt esszük. Kimentem, kikértem magámnak, szó szót követett... — Azt mondják, hogy hangosan hallgatták a magnót... — A szomszédban volt disznóvágás, ott szólt a magnetofon, nem nálunk. Szóval egyszer megjelentek a rendőrök. — Megfenyegette őket, hogy rájuk ereszti a kutyákat? — Mondtam, hogy ne jöjjenek be, mert a kutya harap, ki is van írva az ajtóra. Krajcsó meg közben azt kiabálta, hogy: „úgyis elvitetlek”! Én meg visszakiabáltam, hogy le vagy te sz..„ még egyszer nem fogsz leütni úgy, mint egy lovat. — Igaz, hogy felgyújtással fenyegetőzött? — A gyerekem bent feküdt a szobában, hát hogy veszélyeztettem volna az ő életét? Nincs is az udvaromban benzin, van egy kis kanna fáradtolaj, ez minden.- — Öngyújtót se csattogtatott? — Nincs is öngyújtóm. De az igaz, hogy azt a kis készüléket csattogtattam, aminek a szikrájával a gázrózsát szoktuk meggyújtani... Szóval a kommandósok ránktörtek, a nyakcsigolyám még mindig fáj. A kint lévő ügyeletes orvosnőtől szerettem volna megtudni, hogy milyennek ítélte a szeptember 11-ei helyzetet. — Nem volt lehetőségem arra, hogy megvizsgáljam. Pilinszki Pétert, mert négy kutya őrizte a házat. A kapura felkapaszkodva kiabált ki, sőt ki is akart mászni, de az asszony fogta a lábát, ezért nem sikerült neki. Azt kiabálta, hogy megöli a szomszédokat. Úgy ítéltem meg, hogy közveszélyes. Kérem, csak ezeket írja le, mert ellenkező esetben feljelentem — fejezte be a doktornő, és én döbbenten hallgattam. Időm sincs megkérdezni, hogy mit akar ez a mondat jelenteni, amikor folytatja: megkeresték őt, hogy én az esetről írni akarok. És csodálkozik ezen. Gondolom, nem Pilinszki kereste meg. Hogy kinek volt érdeke a doktornőt ellenem hangolni, az egyszer majd bizonyára kiderül. Végezetül felhívtuk dr. Vincze Gábort, a megyei kórház pszichiátriai osztályának főorvosát. Szerettük volna megtudni, hogy igaz-e az állítás, miszerint Pilinszki elmebeteg. A főorvos szívesen szolgált volna bővebb információkkal, ám hosszabb távolléte miatt nem tudta figyelemmel kísérni a beteg állapotát. Annyit megtudtunk, hogy a beszállítás utáni napon teljesen rendezett volt Pilinszki állapota, normálisan viselkedett, ezért hamarosan hazaengedték. Béla Vali
