Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19-20 / 222. szám
1992. szeptember 19-20., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hol van a rejtély nyitja? Dér Endre írja Fodor András Meggyfájáról Úgy emlékszem: a remek festő, Lipták Pál hozta el nekem a szanatóriumba — ajándékul adott rajzeszközök mellé téve — a rokonlélekben fogant strófákat — még 1952-ben: „Itt élnek ők és itt tanítok én, hol őszintének lenni nem szabad, bár hazugságok mérge émelyít, s a ki nem mondott szó is fojtogat...” Láttam, egy mai Bornemisza Péterrel hozott össze a testvéri Lipták, olyan költővel, akinek ég a szíve s talán az oldalán is kifakadt volna az igazság, ha „a száját fel nem tátja...” Most, amikor „Meggyfa” című új kötetét lapozgatom, arra kell rádöbbennem, mennyire hű tudott lenni egykori önmagához az immár Kossuth-díjas Fodor András. S az a legföltűnőbb, hogy köznapi történéseket, személyesen átélt mozzanatokat rögzít elsősorban. Ám olymódon, hogy — kibontva az „epikus” anyagot—az emberi lélek legmélyebb tárnáiba hatol, s izgalmasan tömöríti-sűríti strófákká életszemléletét, világlátását. Tamási Áron írja: „Az irodalom azon múlik, hogy miképpen tesszük a szavakat egymás mellé.” Nem hagyhatom ki az egyik legfrappánsabb példát a sok közül. A tán legszebb szerelmi vallomásban, Az ima címűben például ilyen tüneményes áhítattal fokászkodik: „Nem kérek mást, a csonttörő napok pörgettyűje bármerre vessen: irgalmad óvó melegét, hatalmát el ne vesszem,'" Az egész kötet példa arra, hogy az emberi alapértékeket gondosan, szemenkint egy begyűjtő, aszúvá szublimáló életfilozófiát miként lehet a legalkalmasabb, legszellemesebb szavakkal, a legérzékletesebb módon kifejezni, szinte vizuálisan befogadható közkinccsé teríteni. Ez a Meggyfa egyik páratlan értéke: az olvasó rákésztetése a tökéletes befogadásra. Ütős, jó értelemben „hatásos”, egyszerű eszköztárral dolgozik — nyilván tudatosan — a költő. Pedig Fodor birtokában van a magyar nyelv pazar érzékletességé- nek, hajlékonyságának, keleties hímességének, finom nüanszainak. Ismeri a magyar szókincs értékrendjét — Weöres, Csorba Győző, Csoóri vagy Illyés szintjén akár. Szómágiává épp ezért nem „sámá- nítja” a nyelv gazdag tárházát. Emberhangon, artikuláltan szól. Tán épp ezért sikerül neki oly elementárisán az egymásba gyűrődő köznapok mozzanatainak magasizzású lírává és szuverén bölcseletté nemesítése. A tudatosan szikár stílus — paradox módon — csak fokozza a mondatok, sorok elbűvölő zeneiségét. Olvasóként sokat töprengtem azon: miért „győz le” a kötet; miért olvasom újra és újra — az utolsó betűig... A régi, baráti kapcsolat? A szerző szeretetreméltó személyisége? Az, hogy elapadhatatlan energiával küzd-harcol írótársaiért? „Félre — mindezzel!” — biztattam magam. Próbáltam abszolút objektivitással kutatni a nyűgöző, legyőző versek titkát. S a Suo- mit, Finnországot megéneklő versben leltem a feleletre. Fodor titka ugyanaz, mint Suo- mié... Ezt írja a vers befejezéseként: „Egyszerre csak derengeni kezdett bennem, hol van a rejtély nyitja: itt, a létért küzdő lelemény teremtő erejében." Sapienti sat. (Szépirodalmi K„ 1992.) Dér Endre A békéscsabai Phaedra mozi Kapitány Lajos szobrával (VÁRADI ZOLTÁN FOTOGRÁFIÁJA) Megváltozott világunkban mások a feladatok Az egyházak sosem kirekesztők Magyarországon hivatalosan 42 egyház, vallási közösség, felekezet működik. A hívóit hatvanöt-hetven százaléka katolikus, tizennyolc-húsz százaléka református, öt százaléka evangélikus, a többi harminckilenc egyház a hívóit öt százalékát tömöríti. Az állam az 1990.4-es törvényben szabta meg a hivatalosság feltételeit. Ennek lényege, hogy a hitközösségnek legalább száz hívője legyen, rendelkezzen olyan alapszabállyal, amelyben rögzítette hittételeit, válasszon tisztségviselőket, és kérje a bírósági nyilvántartást. A Miniszterelnöki Hivatal Titkárságán két államtitkár jár el egyházi ügyekben. Az egyik a Magyarországi Ökumenikus Tanács (a református, az evangélikus, a baptista, a metodista és a magyar ortodox) tagegyházait képviseli, az államtitkár Lukács Miklós. A katolikus egyház és a kis egyházak ügyében eljáró államtitkár Pálos Miklós. Vele beszélgettünk. —Az 1950-ben létrehozott és az 1989 októberében megszüntetett Állami Egyházügyi Hivatal nem volt más, mint az állam- hatalom meghosszabbítottkeze, amelyik az egyházak legbelsőbb ügyeibe is beleszólt. Minden tradicionális egyháznak, de még a kisebb vallási közösségeknek is megvan a saját szervezeti felépítése, elismert képviselőikből irányítója, akkor egy demokratikus berendezkedést építő államnak miért van szüksége ilyen apparátus működésére? Úgy tudom, hogy a világ minden kormánya mellett, ha másként nem is, tanácsadóként, néhány személy dolgozik,.hogy az állam és egyház közötti kapcsolatot ápolja, elősegítse. A mi feladatairik bővebbek ennél. Az okokat az elmúlt negyven évben kereshetjük: amíg az egyházak teljes erejüket vissza nem nyerik, szükségük van a segítségre; kell egy, a kormány és az egyházak közötti koordináló, egyeztető, képviselő szervezet. Ebben a helyzetben az állam feladata, hogy segítse az egyházakat, mivel a társadalom jelentős értékhozó tényezői, s amelyeknek évszázadokon keresztül kiemelkedő szerepük volt a társadalom tudatformálásában, erkölcsiségének építésében. A súlyos sebek miatt, amelyeket az elmúlt negyven évben az egyházaknak el kellett szenvedniük, nem tudják ezeket a feladatokat ellátni. Ténykedésüket tehát államilag is segíteni kell, hogy önálló működésükhöz a feltételek megteremtődjenek. A kormányprogram szerint mi kizárólag érdekképviseleti szerv kívánunk lenni, nem akarunk beleszólni az egyházak belügyeibe. A látszatát is el szeretnénk kerülni annak, hogy bármiben is befolyásoljuk őket. Még tanácsot sem szívesen adunk, személyi ügyekben pedig egyenesen elzárkózunk. Ázt szeretnénk, hogy minden őket érintő kormányzati kérdésről értesüljenek. —Például... Például — mivel a társadalom a legnagyobb kárt az erkölcsi értékek pusztulásában szenvedte — a hitoktatás rendszeréről. Nemsokára megszületik az új oktatási törvény. Azt mindenki elfogadja, hogy ne világnézetileg elkötelezett iskolákat hozzunk létre, de ugyanakkor az egyházaknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ők igenis világnézeti alapon oktassanak iskoláikban. Ezt valójában nem is az egyházak szorgalmazzák, hanem azok a szűkök, akik gye- remekeiket egyházi iskolákba kívánják íratni. Ennek is megvan a történelmi gyökere, hiszen évszázadokon át az egyház volt az oktatás legfőbb érték- hordozója és megvalósítója. Ezekben az iskolákban az oktatóknak egy hivatásuk van, a gyereknevelés, mely az egész életüket kitölti. Másik óriási feladatunk — részben ezzel összefüggésben — az egyházi ingatlanok tulajdonjogával kapcsolatos. Áz összes ilyen jellegű ügyet titkárságunkon keresztük kezeljük. Nem reprivatizálást akarunk. Nem arról van szó, hogy az ingatlanok visszaadásával a klérust segítjük, hanem arról, hogy hasznos működésükhöz teremtődnek meg a feltételek. Az oktatáson kívül meg kell említeni a szociális gondozást, az idősekét, a betegekét, s az állami gondozott gyerekek is több sze- retetet kaphatnának ilyen jellegű egyházi intézményekben. — Ezekhez a feladatokhoz nemcsak ingatlanok kellenek. Megvannak-e a személyi feltételek? — Az elmúlt negyven évben a hit elsorvasztását programként hirdették meg. Meg kell várni, míg a noviciátusok és a különböző egyházi személyeket képző intézmények, rendházak benépesülnek, hogy ezeket a tevékenységeket elláthassák. Munkájukhoz tartoznak az ünnepségek. Sok az olyan egyházi rendezvény, amely állami részvételt igényel, és sok az olyan állami ünnep, ahol igénylik az egyházi vezetők részvételét, képviseletét. — Tavaly újratemették Mindszenty bíborost, megtartották a református magyarok világtalálkozóját, no és a Szentatya hazánkba látogatott, amely egy évig nagyon sok munkát adott. Az idén baptista világtalálkozó, államalapító királyunk, Szent István ünnepe, aztán itt vannak a különböző nemzetközi tanácskozások, konferenciák, a sok-sok vendég, aki idejön és érdeklődik, hogy a megváltozott helyzetben állam és egyház kapcsolata hogyan alakul. — Mekkora apparátussal dolgoznak? Hogyan oszlanak meg a feladatok? — Tíznél kevesebben vagyunk. Egy apparátus van, és két államtikár. Együttműködésünk zavartalan. Hitünkből következik, hogy türelemsek vagyunk egymáshoz. Úgy gondolom, ha az ember méltóságát elismerjük, s ehhez igazítjuk magatartásunkat kapcsolatainkban, akkor a társadalmi megbecsülés nem elérhetetlen cél. Ebben az átmeneti időszakban az emberek nehezebb anyagi körülmények között élnek, nehezebb a megfelelő életkörülményeket megteremteni, de az egyházak éppen a hit segítségével erőt adhatnak, fékezhetik az egymás iránti türelmetlenséget, az indulatokat. Az egyházak soha nem voltak kirekesztők, soha nem voltak fajgyűlölők. Ez teljesen idegen a hittételektől, amelynek felebaráti szeretet az alapja. — Mint kormányhivatal az egyházak szemében hogyan sikerült tevékenységükhöz bizalmat teremteni? Merem remélni, hogy sikerült. Úgy érzem, az egyházak vezetői bíznak bennem, és kialakult egy olyan kapcsolat közöttünk, amely kölcsönös bizalmon alapul. Ä magam munka- területét úgy fogom föl, hogy katalizátor vagyok, a közvetítés a feladatom, hogy mindkét oldalon az érdekek, értékek mind jobban érvényesüljenek. Óriási feladataink vannak: értékek, műemlékek, könyvtárak, templomok őrzése, megmentése. Ezt a munkát nem lehet csak az egyházakra hárítani. Örülök, hogy végre szépül a Dohány utcai zsinagóga, a pannonhalmi templomegyüttes, s elkezdik a szeminárium felújítását Esztergomban. Ezek olyan értékek, amelyek nemcsak egy-egy vallásé, hanem valamennyiünké! Mindannyiunknak van dolga, elég. Józsa Ágnes (MTI-Press) A Kincskereső ismét váltott A Kincskereső ismét kiadót váltott — visszatért a régi-új gazdához, új nevén a Délma- gyarország Kft.-hez, amely a nehézségekkel küzdő Móra Kiadótól visszavállalta az egyetlen irodalmi gyereklap gondozását. Sajnos, a dotációk jelentős részének elmaradása miatt az új helyzetben is csak szerényebb kivitelben, a többszínnyomású borítókról lemondva, kisebb formátumban jelenhet meg a folyóirat. Cserében a szerkesztők még gazdagabb, változatosabb belső tartalmat, az iskolai megemlékezéseken, ünnepségeken is felhasználható irodalmi válogatásokat ígérnek. Szeptemberben — a Kolumbusz-évfor- dulóhoz kapcsolódva — a magyar világjárókat, magyar „kolumbuszokat” mutatja .be a Kincskereső — Körösi Csornától Teleki Zsigmondig és Mikes Kelementől Festetics Rudolfig, de nem marad ki a miniantológiából az őshazában rekedt magyarokat felkutató Julianusz barát és az Észak-Amerikában kalandozó Xantus János sem, akiről Old Shatterhandet mintázták... (Az októberi szám 1956 hőseinek állít emléket—erre előFelszámolási hirdetmény! Az 1. sz. Ügyvédi és Adótanácsadó Iroda (Békéscsaba, Deák u. 1. sz.) mint az Általános Szolgáltató és Kivitelező Kft. — „ÁSZOK” Kft. — (Békéscsaba, Kétegyházi út 3. sz.) felszámolója nyilvánosan értékesíti az „ÁSZOK” Kft. valamennyi — építőipari és szakipari gépeit és berendezéseit, valamint — egyéb ingóságait (szállító gépjárművek, irodai felszerelések stb.) A nyilvános értékesítés 1992. szeptember hó 21. napjának reggel 8 órájától kezdődik és ezt követően minden munkanap 8—16 óráig lehet érdeklődni és vásárolni. Az értékesítés helye: Békéscsaba, Kétegyházi út 3. Telefon: 22-788. re is érdemes felhívni a figyelmet!) Szeptembertől egy régi nagy sikert: Janikovszky Eva—Réber László Kire ütött ez a gyerek? című művét közli folytatásokban a lap, s egy másik — egészen más jeüegű — képregényt is: Gaál Éva Safir és Safina című megkapó képes-szöveges alkotását az afrikai beszélő papagájokról. A Nevető irodalomórát Karinthy tanár úr tartja — ezúttal az ikrekről. Kacagtató az Egy komisz kölök naplója, szívderítő a Szívhumor. Újra jelentkezik — belső bizalmasnak, titkos tanácsosnak — a Szívhangok, a Kincskereső levelező-tanácsadó rovata. A gazdag versanyagban népdalokkal, Arany Szent László-balladájá- val éppúgy találkozhat a verskedvelő, mint Utassy József, Szepesi Attila és Bornemisza Endre őszidéző verseivel. Három „gyerekköltőt” mutat be az ÍGY ÍRUNK MI rovat is. A Könyvek között-ben Békés Pál Félőlény című nagy sikerű könyvéről olvashatunk, amely „az év ifjúsági regénye” címet is elnyerte. A szerkesztőség és a kecskeméti Kincskeresők Egyesülete újra meghirdeti az országos Kincskereső-játékot— akik öt hónapig részvevői lesznek, ezúttal nemcsak könyv- és tárgyjutalmat, Kincskereső táborozást, de egyhetes spanyolországi utat is nyerhetnek. Győződjön meg árainkról! Kedvező áron árulunk Tungsram márkaboltunkban Moulinex és Philips elektromos háztartási termékeket. Ajánljuk figyelmükbe még: — Elekta 50 cm OSD színes tv 26 500 Ft — Funai videorecorder 22 900 Ft Kapható még boltunkban: — Orion videolejátszó — Akai videolejátszó és felvevő. — Panasonic és Sony 4 fejes videorecorderek. Közületek figyelem! Kedvező beszerzési feltételek mellett kínáljuk a Tungsram teljes választékát! Békéscsaba, Andrássy út 32. Telefon: 27-656.
