Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-17 / 220. szám
1992. szeptember 17., csütörtök HAZAI TÜKÖR S. 0. S. Diákkönyvtár-sorozat S. O. S. Diákkönytár elnevezéssel új sorozat jelent meg a magyar könyvpiacon Sós Endre antikvárius gondozásában. A cégtulajdonos a középiskolai magyartanításban nélkülözhetetlen kötelező olvasmányok kiadására vállalkozik, olyan köteteket ad közre, amelyek régóta hiányoznak a könyvesboltokból. A sorozat tervezésekor széles körű piacfelmérést végeztek. Mintegy 20 fővárosi és vidéki középiskolát kerestek meg, s a visszajelzések alapján állították össze a tanévkezdésre megjelentetett — négy nyomda közreműködésével készült — 13 kötetet. Közöttük szerepel Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak, Rostand: Cyrano de Bergerac, Schiller: Ármány és szerelem című könyve, amelyeket több mint 10 éve keresnek a diákok. Az antikvárium a diákkönyvtár-sorozatot 50 kötetesre tervezi, arra a kérdésre azonban, hogy mely szerzőket adják ki, még nem tudott határozott választ adni Sós Endre. A most megjelent könyvek egyenként 10-12 ezer példányban láttak napvilágot, áruk meglehetősen borsos, hiszen 100 forint alatt egyik sem kapható, sőt Swift Gulliverje 250 forintba kerül. Az árakra vonatkozó felvetésre reagálva az antikvárius annak a véleményének adott hangot, hogy támogatás nélkül ma ennél nem lehet lényegesen olcsóbban kiadni könyvet, s megítélése szerint a jelenlegi piaci árak mellett kiadványai nem drágák. A számítástechnika eszperantója Jelenleg már a számítástechnikát is a szabványokra alapozzák. Olyan operációs rendszereket készítenek, amelyek egységesítették a felhasználást Eszerint nő az érdeklődés világszerte a számítás- technikában az úgynevezett nyitott rendszerek iránt. A nyitott rendszerek körében a legelteijed- tebb az úgynevezett UNIX-rend- szer. Ennek hazai tapasztalatairól lesz szó a magyar UNlX-felhasz- nálók első önálló konferenciáján, szeptember 28—30-a között a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A tanácskozás jelentőségét az adja: étz Európai Közösség már csak a nyitott UNIX-alapú rendszereket támogatja a számítástech- nikában és hazánk csak úgy kapcsolódhat be ebbe az európai folyamatba, hogy a magyar szakemberek is megismerkednek a nyitott operációs rendszer előnyeivel. A város áment mondott M — A sarkadi Ady Endre középiskolában folyó kísérlet hosszú távú fejlesztés. A legnagyobb gondunk az, hogy ezzel szemben a pénzügyi feltételek tisztázása évente válik kérdésessé, ami rengeteg energiát von el a szakmai munkától — kezdte beszámolóját dr. Gáspár László, a kísérleti középiskola igazgatója a legutóbbi sarkadi képviselő- testületi ülésen. A szemléltetés kedvéért mindehhez hozzátette, hqgy csak a legfelsőbb szakmai irányítás 5 év alatt négyszer cserélődött ki. Ezek után a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdésről beszélt, arról, hogy az első kísérleti évfolyamból 26 tanuló jelentkezett továbbtanulásra, ám közülük csak hétnek volt sikeres a felvételije. Ebhői aztán különféle mendemondák, következtetések terjedtek el a városban és a megyében. Legfőképpen az, hogy vajon nem a kísérlet vagy az ezzel járó százalékos értékelési rendszer az oka annak, hogy „zsinórban utasítják el” a sarkadi diákokat a felsőoktatási intézmények. Gáspár László elmondta, hogy ennek az évfolyamnak a beérkező átlageredménye négyegész körüli volt, ami 4. osztály évvégére 3,8-ra módosult. —Most, amikor a demográfiai hullámhegy tetején tartunk, a felsőoktatásnak nyilván „van miből válogatni”, így a 3,8-as évfolyamátlaggal nem is rossz arány ez a hét felvett diák — tette hozzá az igazgató. A testületi ülésen részt vevő dr. Kincses László, a megyei pedagógiai intézet vezetője emellett emlékeztetett arra, hogy ezeket a gyerekeket nemcsak elméletre, de a gyakorlatra is felkészítették, és a középiskola sok jól fekészült középfokú szakembert adott a megyének. S bár a képviselők részéről több kétséget kifejező, indoklásra váró kérdés is elhangzott a beszámoló elfogadását megelőzően, a döntő érvet Puskás Lajos alpolgármester fogalmazta meg: — Mi van akkor, ha ez nem kísérlet? Ha csak egy sima gimnázium? Akkor is nekünk, a városnak kell finanszírozni, így meg, hogy kísérletről van szó, kívülről is tudunk támogatókat szerezni! Az alpolgármester ez alatt azt értette, hogy kísérlet lévén a megye és az oktatásügyi minisztérium is melléteszi a maga támogatásait, minthogy ezeken a fórumokon a mai napig szakmailag megalapozottnak, államilag elismertnek tartják a sarkadi iskolakísérletet. M. M. Olvasóink írják Reagálás dr. Kerekes Attila levelére Többször elolvastam a Megyei Hírlapban megjelent, Zalai úrnak írt válaszlevelét. Mit mondjak, szürkeállomány-mozgató. Ha nincs kifogása ellene, mindjárt az elején kezdeném. I. ,Szinte hetente lehet olvasni a Békés Megyei Hírlapban Z. Gy. olvasói levelét” — írja Ön. Anélkül, hogy túlzásba esnék, én legalább annyiszor olvastam az Ón nevét. Azért, ha ebből a névből több van és még MDF-es is, akkor kérem, tekintse megjegyzésemet semmisnek! 2. Úgy szint kíváncsi voltán én is, ki ez a—ellentétben Zalai úrral—jóindulatú „olvasó” ? Jóindulatának első jele, mint írja: .jneg- tudta.kiezaZalai úr?” (Igazán elárulhatta volna az olvasók nagy táborának azt iS) hogyan tudta meg!) Csupa jóindulatból azt is megtudta, hogy '77-ben még tanulmánya is megjelent Zalai úrnak. Talán a legbensőbbjéből fakadó jóindulatától vezérelve még azt is megtudja véletlenül, hogy én ki voltam régen? Kérem, ezzel azért ne fáradjon. Én az Ön ( Önök szemében ) annyit jelentek, mint tavalyi légy- piszok a zongora billentyűjén. Arra szeretném kérni, kíváncsisága ne merüljön ki egy-két emberre. Kérdezze az utca emberét is, miért bizalmatlanba nehéz munkáját végző kormány ellen? Mert OK félnek leírni, a Hírlapnak panaszkodni. A kritikát meg viselje méltósággal. Válaszlevelét tovább veséivé így ír: „idéz bölcs vezérétől, R. M.-től”. Igaz, On nem idéz (még) vezérétől: egyenest dicshimnuszt zeng személyéről. Ne haragudjon, de az Ön levele Hitelesség Azt hiszem, az teszi hitelessé olvasói előtt a Békés Megyei Hírlapot, hogy közéleti napilapként helyt ad a különböző véleményeknek, akár az MDF megyei elnöke, akár az MSZMP volt megyei titkára vagy bárki más kéri azt. Az olvasókra bízza annak eldöntését, egyetért-e azzal vagy nem. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ez évben hat olvasói levelem jelenhetett meg a lapban. Egyik Kónya úr képtelen állításait, másik Zsíros úr zsíros álláshalmozását, harmadik a gyomaendrődi augusztus 20-ai ünnepséggel kapcsolatos anomáliákat, negyedik a köztársasági elnök úr szövetkezeti kongresszushoz intézett üzenetét, ötödik és hatodik pedig Csarka István Békés megyei képviselő írói munkásságát és hitelességét tette szóvá. Amíg nem tudta dr. Kerekes Attila úr, hogy „la az az olvasó", aki e leveleket írta, addig azt gondolta, hogy „egy elégedetlen, de tiszta múltú, feddhetetlen falusi ember". „Egy kicsit meglepődött, amikor megtudta, hogy Zalai György, aki korábban (1963—1971) az MSZMP Békés megyei titkára volt" írta a leveleket. Azt hiszem, csak Kerekes úr számára meglepetés, hogy „egy elégedetlen, de tiszta múltú, feddhetetlen falusi ember” olvasói levelének gondolt írások azonosak a „volt megyei párttitkár” írásaival. Megtudván, hogy ,Já az az olvasó”, aki a leveleket írja. Kerekes úr ,/iz sem egy toleranciát sugalló mű, s legalább olyan kioktató a stílma is. Lehet, hogy felségsértést követek el. de az én szememben a munkanélküliek és a kisnyugdíjból élők nagy tömege ugyanúgy betartja a jogállamiságot, mivel egyre nehezedő életkörülményük ellenére sem lopnak, törnek he ihletekbe, mert OK legalább annyira tisztelik a mindenkori törvényeket. Igaz, ennek a népes nagy tábornak „csak" EMBERI nagyságavan,politikai nem párosul mellé. Demokrácia, parlamentarizmus, jogállamiság. Politikmaink nagy szeretettel pufogtatják e — már-márfélő, hogy frázisnak ható—szavakat. Van ideje Önnek a tévé parlamenti közvetítéseit nézni? Szóval, ott aztán folyik a parlamentarizmus. Igaz, néha egy kis személyeskedésig fajuló vitával, sárdobálással spékelve, de hát a parlamentarizmus legyen színes. Befejezésül még egy gondolat. Olyan átszellemülten ír az Isten után az Elsőről?? (Gondban vagyok: Isten előtt?) Szóval, munkát adott fan- táziánmak. Arra gondoltam, egy óriási park, tisztás közepén szobor állna e mindent megtestesítőről (a lépték méretét Önre bíznám), és ezen a nagy téren páros héten a kisnyugdíjból élőknek emelnék fizetésüket. páratlan héten a munkanélküliek kapnának állást folyamatosan. Igaz is. akkor mi szükség a szoborra? Egy, a kormány munkáját bíráló, s leírni MERŐ HŰ HÍRLAP-OLVASÓ Pintér Attila, Medgyesegyháza elégedetlen, de tiszta múltú és feddhetetlen falusi ember” olvasói levelének gondolt írásokat ,a kormány ténykedését vagy valamelyik kormányzó pártot vagy annak képviselőjét kritizáló, vádaskodó, csúsztatásokkal teli „írásoknak”, a kormány és az MDF nyílt lejáratása „ékes bizonyítékának" minősíti. Hogy összefüggést lát a fentebb jelzett írásokban, .kritizált" jelenségek és a .kormány ténykedése vagy valamelyik kormányzó párt vagy annak képviselője" között, s hogy e jelenségek ,a kormány és az MDF lejáratásának ékes bizonyítékai" — ez a felismerés Kerekes úr szintetizáló képességének „ékes bizonyítéka". Kerekes úr legutóbbi írásomban megszólítva érezte magát, úgy látta, hogy kénytelen válaszolni a levelemre. Nem én szólítottam meg Kerekes urat, hanem az újságíró. Én annak az aggódásomnak adtam hangot, amelyet Kerekes úr nyilatkozata kellett. Az a feltétlen bizalom és vakhitűség ad okot az aggodalomra, amely Kerekes úr nyilatkozatából áradt Csurka úr és dolgozatának , .alapgondolata ” felé. Tényekkel bizonyítottam, hogy Csurka úr nem méltó ekkora bizalomra. Kerekes úr „Válasz...” levelében ezekről szó sem esik. Bodóné módjára másról beszél. Kerekes úrral nincs vitám, Bodónéval sem lehetett vitatkozni. Ha a jövőben is megjelenik a lapban olvasói levelem és Kerekes úr vagy bárki más annak tartalmát vitatja, azt normális dolognak tartom, és hitelesnek. A mellébeszélést és kioktatást nem. Zalai György, Telekgerendás W Parker Remek állás 14. Ezzel megfordult és anélkül, hogy kezet adott volna vagy akár még egy pillantásra méltatta volna Pierret, elindult a hall felé. Pierre sokáig nézett utána. És ezúttal valami nagyszerű érzés, szinte diadalérzés lett úrrá rajta. Úgy érezte, ma remek dolgot vitt véghez. Igazán nagyszerű dolgot! Fütyörészve, jókedvűen indult ebédelni. * Ugyanaznap este hét óra körül, a Politikusok Klubjában Lafor- tune képviselő urat kérették a telefonhoz. Devaldois igazgató jelentkezett a drót túlsó végén. — Kérem, képviselő úr! — mondta izgatottan —, feltétlenül szeretném, ha néhány perc időt szakítana számomra! Nagyon fontos beszédem van önnel! — Kérem — felelte a képviselő. — Talán felfáradna ide a klubba? — Beszélhetünk ott zavartalanul? — Hogyne! Bemegyünk a kisszalonba! — Máris jövök! Viszontlátásra. Húsz perccel később Lafor- tune képviselő majdnem szóról- szóra tudta, mit mondott ma délelőtt a titkára. Juliette a tükör előtt állt. Még egy pillantást vetett magára, mielőtt teniszezni indult volna. Amit látott, azzal nagyon elégedett volt Fehér szoknyája és színes selyemblúza nagyszerűen érvényesül majd a fedett teniszpályán. Mindkettő vadonatúj. Az arca pihent, friss, üde. Egész biztos, hogy ma azt a kis doktort is megvadítja, aki eddig megpróbált közömbös teniszpartner maradni. Teniszütőjét a hóna alá csapta és lefelé indult a hallba. Egy pillanatig sem jutott eszébe, hogy Párisban alig van pár száz ember, aki megengedheti magának, hogy a tél kellős közepén teniszezni induljon az ország legszebb, legdrágább fedett teniszpályájára. Juliette ezt a lehetőséget természetesnek vette, mint ahogy természetesnek tekintett mindent, ami kellemessé tette életét. A hallban már kinyújtotta kezét a fogason lévő kabát után, amikor éles hangokat hallott a dolgozószoba felől. Odaszaladt az ajtóhoz és félretéve minden illemszabályt, nevelési beidegzettséget, hallga- tódzott. Nem is volt rá szükség, hogy nagyon füleljen, odabent valóságos ordítozás folyt — Vegye tudomásul — kiabálta Lafortune képviselő —, hogy amit tett, ahhoz nem volt joga! Nem erkölcscsősznek szerzőitettem ide! Ha nekem valami üzleti lehetőségem van, nem magától fogom megkérdezni, hogy helyes-e, amire vállalkozni akarok! És vegye tudomásul... Most Pierre szava hallatszott A fiatalember — ezúttal talán először ebben a házban — a megengedettnél jóval hangosabban beszélt — Nem veszek semmit sem tudomásul! Minden érzésem tiltakozik az ellen, hogy egyszerű, a magas üzletpolitikához nem értő kispolgárokat kifosszanak... Ön képviselő, a választók, a polgárok megbízottja! Ön nem vállalhatja, hogy egy igazgatósági tagság kedvéért szegény kisemberek zsebéből kicsaljanak egy értékpapírt amely értékes, de amelyet mesterségesen a valóságos értéke alá szorítanak, hogy a bank gazdagodjon! — Éhhez önnek semmi köze —- kiáltotta Lafortune. —Ön nem azért van itt... Pienre ismét félbeszakította. —Azért vagyok itt, hogy egy kis tisztaságot, egy kis becsületes szellemet hozzak ebbe a házba. És meg fogom akadályozni az ilyen mérhetetlen aljasságot... —Mit mondott?—üvöltötte fel Lafortune. — Jól hallotta, képviselő úr! —felelte Pierre. Juliette szívdobogva figyelL Arca is kipirult az izgalomtól és valami nagyon különöset, furcsát érzett. Hát mégsem csalódott Pierreben. Lehetséges ez? Odabent néhány percig csend volt. Azután ismét Lafortune képviselő hangja hallatszott. Lényegesen nyugodtab- ban, megfontoltabban csengett ez a hang, mint az iménL Ezt mondta: — Rendben van... Ön most megengedett magának bizonyos dolgokat, mert úgy hiszi, hogy a kezében tart. Tudomása van valamiről, aminek a leleplezése bajba dönthet... E percben az a helyzet, hogy ki vagyok magának szolgáltatva. Mindenáron a titkárom akart lenni. De csak most látom: azért, hogy az elgondolásaimat kontrakaríroz- za... És én ökör, még magához küldtem a bank igazgatóját... Nem baj! Semmi nem változik, barátom! Egyszer mégis eljön a nap, hogy megszabadulok magától! De addig is majd jobban vigyázok, hogy az ügyeimmel ne kerüljön kapcsolatba. Ha ezekután tetszik, játszhat tovább. Hallom, a cselédkérdéshez nagyszerűen ért.. Hát szórakozzon azzal... Az én dolgaimhoz semmi köze többé... Jónapot! Megfordult és kirohant a szobából, mégpedig oly gyorsan, hogy Juliette alig tudott féireug- rani az ajtótól. De idejében fél- reugrott és apja el viharzott mellette, anélkül, hogy észrevette volna. Juliette gondolkodás nélkül benyitott a dolgozószobába. Pierre az ablaknál állt és kinézett a kertre. Alig hallotta az ajtó nyílását. De amikor megfordult és észrevette a lányt, újra a kertre irányította píllantásáL Arra gondolt, hogy Juliette megint telefonálni jött. Nagyon meglepődött, amikor észrevette, hogy a lány feléje közeledik és megáll mellette. —Jő reggelt, Pierre... — köszönt Juhette halkan. A fiú megfordult. Nem értette a dolgot. Juliette eddig nem fogadta a köszönését Mit akarhat? —Jó reggelt—mondta ő is. — Pierre, beszélni szeretnék magával! — Velem? Miről? — Arról, amit hallottam... Épp a hallban tartózkodtam, amikor összeveszett az édesapámmal... — És mit kíván hallani? — Miért vesztek össze? Pienre legyintett — Ez nem lehet érdekes a maga számára... Csak menjen nyugodtan teniszezni, mademoiselle. A tenisz szép sport, jó sport... •— Nem a gúnyolódása érdekel ! — felelte Juliette. — Magától tanultam! — viszonozta Pierre. — Lehet.. És most mégis megkérem, mondja el, mi volt?! Pierre sóhajtott. — Semmi... tegnap itt járt egy ember. Gyönyörű csomagolásban, mintha valami korrekt, becsületes dologról lenne szó, elmondta a legsötétebb disznóságot Édesapjának jelentős szerepe lett volna ebben a gazemberségben és az érte kínált honorárium is jelentős lett volna... Még én is kerestem volna a dolgon... A képviselő úr azért kapott dühróhamot, mert megakadályoztam, hogy részt vegyen ebben a sötét, elvetemült ügyben... — Mi volt az? — kérdezte Juliette vörös arccal. Pierre elmondta az igazgató tegnapi látogatását és a tervet, amivel előhozakodott. Közben egyre haragosabb, izgatottabb lett. —Meg kell értenie—fejezte be elbeszélését —, ezt a kérést minden becsületes embernek vissza kellett utasítania! Ezt nem lehet csűmi-csavami, hogy ez politika vagy tudom is én mi... Visszautasítottam... A többit aztán már hallotta... Nem akartam segédkezet nyújtani ahhoz, hogy sokezer kisember, kispolgár eladja a részvényét, amely hamarosan a névérték többszörösét éri majd... Ez történt... Most már mindent tud, mehet teniszezni! A lány idegesen dobbantott. —Hagyja már az ördögbe azt a teniszt! Nem megyek! Beszélnem kell magával... —Tessék! — Nem itt... jöjjön, elmegyünk egy cukrászdába! —Cukrászdába? Most? — Igen, most... zavar ez a légkör... zavar, hogy itthon vagyok! és okvetlenül beszélnünk kell... (Folytatjuk)
