Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-14 / 217. szám
»•BÉKÉS MEGYEI HÍBLAPEXKLUZÍV 1992. szeptember 14., hétfő Végh Antal: (Csurka) István a Király? V V ^ m w a. 'Jk. ■ w w vr r * 1 v Pk/ v WW » a. p^/ » r wr ■ wr ■«■ vv w w w Mit hozott a nyári Mikulás? Végh Antal a tőle megszokott gyorsaságot is felülmúlva, hat fejezetből álló, saját kiadású kis füzetben fejtette ki gondolatait a Magyarok Világszövetségének augusztusi kongresszusáról és Csurka István nagy visszhangot kiváltott, a Magyar Fórumban megjelent tanulmányáról. Az alábbiakban részleteket közlünk Végh Antal: (Csurka) István a Király? című írásából. Ha Szent István király ünnepe is olyan volna, mint a téleleji, a Miklós napi Mikulás-ünnepség, hogy szokás volna egymást megajándékozni, akkor most igazán nem lenne okunk a panaszra; ebben az augusztus végi kánikulában kapott ajándékot mindenki, bőven! Főként a politikától... Most nem a legújabb, az „alkotmánynapi” kenyérár-emelkedésre gondolok. Pedig arra is gondolni kellene, mert a jónép legnagyobb része most ezen meditál. Most erre a legújabb „ajándékcsomagra” rakják sokan az átkaikat... Mi az, hogy államcsíny? Ebbe a nagy ünnepi zajos körmenetbe csapott bele a villám — szinte derült égből — hírként! Csurka államcsínyt jelentett be. Vagy ha nem is államcsíny volt ez, de kísérlet. Nem egészen politikai, inkább csak amolyan írói. Mert írói megfogalmazásban adta. Igaz, hogy a csíny véghezvitele óta eltelt néhány nap alatt se derült még ki, hogy Csurka amit tett, politikusként tette-é, avagy ez csak az írói életművének egy része? Majd kiderül ez is. Csurka utódot keres Antalinak. Mert a maga elődjét azt hiszi, már megtalálta. Bizony, ahogy ezt hírül adta — hivatkozva miniszterelnökünk betegségére —, elég ízléstelenül tette, hogy mást ne mondjak, hogy mégis finoman fogalmazzak. Ahogy az ember ránéz, átlapozza Csurka dolgozatát a Magyar Fórum augusztus 20-i számában — már a látványtól is meghökken! Oldal oldal után — nyolc teljes nyomtatásban. Sok beszédnek sok az alja. Csurka előbb el- elsajnálgatja Antall Józsefet, aztán se szó, se beszéd: leteríti. Lám, Antall József eddig soha nem határolta el magát Csurkától. Csurka viszont Antall Józseftől most — félreérthetetlenül! Ha Mohamed nem megy a hegyhez, majd a hegy... Megtörtént... Keresi az ember az események politikai mögötteseit. Itt nincs. Itt sokkal inkább emberi)?), személyi mögöttesek fedezhetők fel. Hogy Csurka rájött, előtte a politikai lehetőségek bezáródtak. És ebbe emberileg nem képes belenyugodni. Változatlanul ki akarja élni ambícióit. Erre más lehetősége már nem volt; felrobbantani maga körül mindent, nincs kímélet se pártnak, se Antall Józsefnek, ha a politikai fogások már ellehetetlenülnek, jöhet a gyilok! De hogy ami történt, az jellem kérdése is? Ugyan! Egyáltalán, ebben a relációban a jellemet — mint olyat — szóba se lett volna szabad hoznom! Mit, meddig lehet komolyan venni? Csurka eszmét futtat augusztus 20-ára közreadott dolgozatában. Ez is lehetne a dolgozat címe: „Lakitelektől a teljes csődig”. Itt a csődről ő beszél. Amit elmond, amit kifejt, amit Csurka erről a korszakról közread, attól még a kevésbé tájékozott olvasó is jóval többet tud. Szóval, az MDF létrejöttéről is. De nem említi, hogy az MDF-et egy különös isten különös kedvében teremtette! A saját képére. Megcsinálta, aztán a hetedik napon lelket lehelt bele. A saját leikéből. Attól olyan az MDF, amilyen. Az más kérdés, hogy mire a teremtmény idáig jutott, akkorra a Teremtő már túl van ungon-berken! Mint az egyszeri szatmári asszony dolga végeztével: uccu, farom, láss vásárt! Megpróbálja az ember mindazt komolyan venni, amit Csurka ír, mond. Egy ideig ez még megy is. De ott, ahol Csurka arról szól, hogy a taxisblokádot az Antall József operációjának idejére szervezték, innen már másképp vélekedik az olvasó! Merthogy a taxisblokádot nem a benzináremelés okozta? Az a blokád ok volt és éppenséggel nem okozat? A benzináremelést a kormány hozta! Tehát akkor valójában a kormány időzített az operáció idejére mindent! Mindenki a maga képére teremt? Csurka István... Antall József utódját keresi... Ki adott neki erre megbízatást? Csak a maga égő-eleven lelkiismerete? Fut néhány tiszteletkört Antall nagysága, alkalmassága, rátermettsége előtt, aztán zsupsz, bele — hátulról. De vajon milyen is az a modell- párt és kormánymodell — amelyet Csurka szeretne? Hogy az „új rendben”, ha másképp nem megy, a rendőrség segítségével kiebrudalni — seprűzni — Hankisst és Gombárt. A demokrácia féltésének okán. Merthogy Csurka István nem akarja még egyszer aláírni a maga internálásáról szóló határozatot. Mit mondjon erre az ember? Azt, hogy én se? De én másokkal se akarom aláíratni a más deportálásáról szóló határozatot. Nem biztos, hogy ezzel Csurka is így van. Mert ha nem így lenne, ugyan, miért sürgetné nap mint nap az új, az újólag sajátságos „népbíróság” felállítását? Nem kell komolyan venni Csurkát? Úgy látszik, az illetékesek ezt nem is teszik. Mert ha komolyan vennék, máris intézkedtek volna Kistarcsa, Márianosztra, Tököl, Hortobágy, Recsk „kiürítéséről”. Hogy ott legyen hely a „szállítmányok” fogadására. Vagy hogy Csurka nem ezt akarja? Lehetséges! De akkor mit? „Megjelöléseket”? „Csillagot”? A homlokokra? Hogy mégis tudhassuk, ki mi volt, ki mit tett? Vagy ha csillagot nem is a homlokra, de csillagot — sárgát — a kabátjaink elejére? Elég ebből most már! Én nem gyanúsítgatom Csurka Istvánt. Főleg pedig nem akarok kimondani helyette semmit. De ha az augusztus 20-i írásának olvasása közben ilyen gondolatokig is eljut az ember, akkor valami nagy baj van! Én nem megyek többet Kis- tarcsára! De egyet azért még szeretnék megérni. Hogy Csurka hozza nyilvánosságra azoknak az izraeli ügynököknek a nevét, akiket beépítettek, és akiknek a befolyása alatt áll ez az ország! És ha tudnám a nevüket, biz’ isten, már rég kipofáztam volna. De hogy ebben Csurka Istvánt mi gátolja? Én sejtem! Azt is, hogy mire valók, mire kellenek a fantomok a politikában olykor! Mikor érdemes odébbállni? Ezt mindenki maga tudja. Mindenesetre Csurka István ezzel a dolgozatával odébb- állt. Még attól is odébb, ahol eddig volt! De vajon mi késztette őt erre az odébbállásra? És kik fogják őt követni ebben az odébbállásában? Van az embernek egy olyan érzése, hogy Csurka mögött nem áll senki. így hát írásának a legir- ritálóbb, a legfenyegetőbb részei sem félelmetesek. Vagy hogy én látom rosszul? Hogy mégis igazi nagy erők állnak mögötte? És Csurkát, mint sakktáblán a bástyát, őt is ide- oda tologatják? Az viszont igenis félelmetes, hogy ő akar keresni miniszterelnök-utódot! Kitől szerezte ehhez a tevékenységéhez a mandátumot? És főleg honnan tudja, hogy az utódnak az MDF-ből kell kikerülnie? És ha az MDF a legközelebbi választásokon úgy bukik meg, mint ide Lacháza? Vagy hogy az utód keresésével, kijelölésével a legközelebbi választásokig Csurka szerint nem is szabadna várni? Nem tudom, milyen időközönként, milyen körülmények között szokott találkozni Csurka István Antall Józseffel... De arra kíváncsi lennék, ha legközelebb — ezután az írás után — Csurka találkozik Antallal, hogy néz a szemébe! Erre aligha csak én egyedül vagyok kíváncsi! Meg arra is — Csurka dolgozatának olvastán —, hogy vajon mit szól ehhez az alpári támadáshoz Antall József?! Már szólt, már hallhattuk! Az a pillanat — a jelenkori magyar politikatörténet egyik kiemelkedően magas, mondhatnám, nagyszerű pillanata volt! Mert Antall József ott a szemünk láttára megemelkedett! Eddigi önmaga fölé is. Amilyen fényes intellektussal válaszolt, az igazán nagyszerű volt! Lélekemelő! Lám, így is lehet. De azért valami mély, belső megbántottság tükröződött a tekintetében. És nem lőtt vissza, és nem vádolt viszont, és nem számolt le, és nem kért számon, Antall József miniszterelnök úr ezekben a pillanatokban több elismerést és hívet szerzett magának, mint eddigi tevékenységének bármelyik idejében. Éelnőtt magas közjogi méltóságának méltóságához! Hátha még „szelíden”, de határozottan elhatárolta volna magát Csurka szellemi torzszüleményeitől! Majd megteszi egész biztos. Mert nincs más út, nincs más lehetőség a számára. De valójában mit is akar Csurka? Hajói olvastam ki a dolgozatából, akkor szakítani szeretne pártjának eddigi tét'ovaságai- val, kormányának eddigi tehetetlenségével, új fejezetet akar nyitni a politika további menetéhez. De Csurka rájött, hogy az MDF-ben semmi ilyesmihez nincs erő. És az az erő, amelyik van, amelyik mégiscsak létezik, akár párt-, akár kormányszinten, az az ő nagy politikai ambícióiban, kalandjaiban aligha fogja követni. Csurka attól sokkal okosabb, hogy ne látná ezt. Mégis, akkor kivel akarja azt, amit akar? Jól látja, az eddigi hallgatag, kívülmaradt, mozdulatlan tömeget szeretné mozgásba hozni! Csakhogy ez a tömeg éppen a Csurka-féle politika miatt is maradt kívül. A baloldali, a jobboldali végletes po„Csurka István Antall József utódját keresi... Ki adott neki erre megbízatást?” Etikától van csömöre a népnek. És ha Csurka letérdepel előttük, ez a tömeg akkor sem fog megmozdulni. Főként a Csurka István által képviselt politikai irányzat felé nem. Egyelőre semmiképpen sem. Még ha nemzetpusztulással, a kommunizmus visszatérésével, bármely ördög falrafesté- sével is riogatják. így hát egészen biztos, Csurka vakmerő politikai elképzeléséhez nem talál magának való bázist. Hívei lesznek, perszerhívek mindig, mindenkinek adódnak. Még Szálasi Ferenc is meg tudott magának nyerni egy bizonyos réteget. Nem is beszélve Rákosiról, vagy akár Kádárt is említhetném. De hát hol van ezektől Csurka István! Már ami legalábbis a magyar hívek létszámát illeti. Azt meg Csurka István még csak nem is sejti, hogy mitől, mire fel mozdulna meg az a tömeg, amelyre ő számít, amelyben ő csalódni fog, mint ahogy benne is csalódtak — csalódnak egyre többen. Nem a tömegek, mert ugyan, hol van az a Csurka István-politi- ka, amely elérhetné akárcsak a tömegek pereméig is? A fantazmagóriáknak ma már egyre kevésbé dől be a nép! Éppen ezzel a kiábrándultsággal kellene számolnia az okos, a jó politikának. És nem hajszolással, nem tetemre hívással, és semmiképpen nem acsarkodásokkal, ígérgetésekkel, fenyegetésekkel, rémiszt- getésekkel. Ezeken a húrokon Csurka már mindegyiken játszott, játszik. Most mégis, mintha egy új húrt pengetett volna meg. A kormánnyal, az MDF-fel elégedetlen tömegnek intett be. Majd látni fogja, hogy a tömeg meg milyen könnyedén int neki vissza! Mit kellene tenni? Csurka István augusztus 20-i írásával vezérürüként megrázta a kolompot. Kérdés, hogy megy-é utána a nyáj? Akár a saját nyáját, az MDF-et értve a felsorakozókon. Aligha képzelhető ez el! Csurka eddig „becsülettel” védte a mundért, a pártját, a kormányt, most meg egyetlen mozdulattal rájuk ront. Aki eddig támadta az MDF-et, kritizálta, minősítette, elemezte, azokat Csurka már rég „lebüdöskommunis- tázta”. Még az olyan alkalmatlan miniszterek ellen se fordult eddig, mint amilyen Balsai István, Horváth Balázs vagy Ger- gácz Elemér, netán András- falvy Bertalan. Balsai? Hol volt Csurka István, amikor Balsai miniszter úr „végrehajtotta” törvénytelen-szabálytalan bírósági kinevezéseit? Azok ellen miért nem tiltakozott Csurka? Azokat miért nem leplezte le? Avagy And- rásfalvy! Akinek az eddigi miniszteriális produktuma nem ér annyit, mint amibe egy sevillai repülőjegy ára kerül! Mit hogy Sevilla? Egy Csengerig tartó út benzinköltségét sem! És Csurka nincs sehol, nem tiltakozik, nem ellenez, nem hívja fel ezekre a figyelmünket. Elég a hazafias, a tartalmatlan blablákból. így kezdeni egy tanévet: „A jövőbe vetett töretlen hit!” Kinek mondják ezt? Nekünk, vagy azoknak a gyerekeknek, akik csak állnak az iskolai büfé előtt, csorog a nyáluk, de nem hoznak otthonról 60 forintot egy szendvicsért és negyvenet egy kóláért... Sebaj, ehetnek ők is, de előbb a jövőbe vetett töretlen hit. Miért nem az ilyen jelenségek ellen ágál Csurka? Eddig jók voltak neki az ilyen miniszterek is. Mert ha név szerint nem is említi őket, de most „leszámol” mindegyikükkel. Élükön Antall Józseffel. Micsoda nyári-mikulási ötlet! Úgy tűnik, most mintha a róka lerágná a saját lábát, amelyik beleszorult a csapdába, csak hogy ily módon menekülhessen. Menekülhet is, ez igaz, de nem juthat messzire! Most még a legelégedetlenebb, de azért az elégedetlenségében is józan ember sem juthat el odáig, hogy bárki is ezt írja a zászlajára: meneszteni Antall Józsefet! Erre ma Magyarországon senki és semmi nem készült fel. Ez a gondolat több mint vakmerőség, felelőtlen kockázatvállalás, ez — mondjuk ki — megáll a politikai szélhámosság küszöbén. Idáig eljutni a szellem emberének... Nem is tudom, mikor volt erre példa, hogy egy íróból lett politikusi?) államcsínnyel kísérletezzen! Mintha egy alkalmas jó politikai krimiben olvasná az ember. Pedig Csurka nem is volt krimiíró soha. Most, hogy belekóstolt a politikába, most engedte el a fantáziáját. Épített — kikövezett — magának egy zsákutcát. Olyan csőbe ment bele, amelyikben kisebb testtel sem lehet megfordulni. A cső vége meg elérhetetlen. Különben is, az ilyenfajta csövek mindig csak egybejáratú- ak! Most Csurka végigtelefonálhatná a színházakat. Hol van még bemutatási lehetőség ebben az évadban? Azt hiszem, kalapot emelne előtte, ha nem is a tömeg, de hajdanvolt hívei egy része! Tudom, nehéz egy ilyen elszánás. De kifizetődőbb, mint a teljes politikai leépülés! Ma még lehet? Ma még lehetne. Most igazán szenzáció lenne egy Csurka- bemutaió. Talán még nagyobb is, mint ez az elvetélt „államcsíny”. De ezek után maradni a politikában? Ezt is lehet. Annyi mindent lehet ma már, és manapság már az ilyen politikai bukásokat nem is írják be a személyi igazolványba. Mint nekünk, amikor szabadultunk Kistarcsáról. Lehet tovább tiszta személyi igazolvánnyal élni! Hála istennek. Mert hű, de piszok dolog volt az, amikor minden igazoltatáskor a képébe vágta az embernek a rendőr: szóval, maga internálva volt, maga rohadt ellenforradalmár! Meg kell akadályozni ezeknek az időknek a visszatértét. És abbahagyni a büdöskom- munistázást, meg más büdösö- zéseket is. Magamról tudom, nem könnyű ez. Elfelejteni mindenféle sérelmeket. Bizony, a meggyalázottak, a kivégzettek, a soha be nem gyógyuló sebek... De amelyik seb nem gyógyul, azt is el kell takarni!
