Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-01 / 206. szám

1992. szeptember 1., kedd NAGYVILÁG < t àBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HÍRÍPLUSZ Megérkezett a román kiadatási kérelem Megérkezett a Legfőbb Ügyészségre hétfőn dél­előtt az a román kiadatási kérelem, amelyben Ro­mánia főügyésze kéri Alexandru Draghici, volt belügyminiszter kiadá­sát Magyarországtól — közölte az MTI érdeklő­désére dr. Hlavathy Atti­la, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezetője. A múlt héten a román igazságügyi minisztéri­um és a főügyészség köz­leménye alapján sajtóje­lentések adták hírül, hogy a „kommunizmus pere” elnevezéssel folyó tényfeltárás napvilágra hozta az 1949—1954 kö­zötti időszak néhány konkrét gyilkossági ügyét. Ennek alapján büntetőeljárás indult Alexandru Draghici tar­talékos vezérezredes, volt belügyminiszterrel szemben, aki ellen letar- tóztatási parancsot adtak ki. Románia főügyésze magyar kollégájától Draghici kiadását kérte a két ország közötti jogse­gélyegyezmény alapján. Román értesülések sze­rint ugyanis a volt belügyminiszter a közel­múltban Magyarország­ra menekült, s feleségé­vel Budapesten tartózko­dik. A kiadatási kérelem rendes postai úton érke­zett a Legfőbb Ügyész­ségre. A kérelmet soron kívül továbbította a ki­adatási eljárás intézésére jogosult Igazságügyi Mi­nisztériumnak. Nem tudom mi a szokás a diplomáciai érintke­zésben, de nekem fur­csa, hogy egy ilyen kére­lem sima postai úton jusson el a címzetthez. Tegyük fel, hogy elve­szik. Akkor sose tudjuk meg, hogy Pesten dek- kol a volt szeku főnök, aki ellen a román igaz­ságszolgáltatás harcot hirdetett. S akkor ki­derülhetne, hogy a ma­gyarok akadályozzák az igazság felderítését Romániában. Na- ugye... L.S. Vegyipari áldozat Románia egyik jelentős vegy­ipari vállalata is áldozatául esett a Belgrád elleni ENSZ- szankcióknak — írta hétfőn az egyik bukaresti gazdasági lap. A Meridian című újság cikke szerint a Temesvárhoz közeli, kétezer főt alkalmazó Solven- tul SA, amely ahatár jugoszláv oldalán lévő partnervállalattal közösen termelt, a kereskedel­mi embargó miatt kénytelen volt bezárni kapuit. Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek. MTI-TELEFOTÓ A béke még messze van A nyugati világ árulása A nyugati világ elárulta saját elveit, amikor nem volt hajlan­dó tudomást venni a jugoszlá­viai problémáról—jelentette ki 'a Newsweek című amerikai he­tilapnak adott, s az újság hétfői számában megjelenő interjújá­ban Alija Izetbegovic boszniai elnök. — Bennünket kellemetlenül meglep a Nyugat politikai aka­ratának hiánya — mondta a Re­uter szerint a politikus, hozzáté­ve: még szerencse, hogy a má­sodik világháború kezdetekor ezek az országok nem haboztak ennyit, mert máskülönben most a nácik uralnák a világot Izetbegovic szerint térségük nem tartozik az Egyesült Álla­mok prioritásai közé, s ez ma­gyarázza a mostani tragédiát. — Ezt meg lehetett volna előzni, ha Washington már ko­rábban bekapcsolódik — mondta. Európát is felelőssé tet­te a Boszniában végrehajtott bű­nökért, mert—mint állította — az a szörnyűség, amelynek most ők áldozatai, a kontinensen született fasizmus és szocializ­mus keveréke. Gorazdébe csak szerdán in­dítják el az ENSZ-segélyszállít- mányt, mert a kelet-boszniai vá­ros körzetéből ismét riasztó hí­rek érkeztek, noha vasárnap már voltak olyan jelentések, amelyek szerint befejeződött a csaknem négy hónapig tartó ostrom. Hova tunt ötvenmilliard Az orosz kormány az ismert amerikai magánnyomozó cé­get, a Krollt bízta meg titok­ban azzal, hogy felderítse: ho­vá tűnt a gorbacsovi években az akkori szovjet nemzeti bankból 50 milliárd dollárnyi deviza és több száz tonna arany, ezüst, illetve platina. A Kroll cég korábban sikeresen kutatott a Ferdinand Marcos egykori Fülöp-szigeteki el­nök, Duvalier, Haiti diktátora és Szaddám Húszéin iraki el­nök által elsikkasztott, illetve elrejtett vagyonok után. A gorbacsovi években a Szovjetunió külső adóssága csaknem megnégyszerező­dött, s elérte a 67 milliárd dol­lárt, míg az aranytartalékok, amelyek az ötvenes évek óta állandóan több, mint kétezer tonnát tettek ki, a múlt év vé­gére 240 tonnára csökkentek. A kérdés: Gorbacsov a lakos­ság élelmezésére és az átalakí­tásra használta-e fel a vagyont — vagy pedig annak nagy ré­sze a volt kommunista vezetők zsebébe, illetve nyugati ban­kokba került? Jelcin tanácsadói az utóbbit mondják, s azt gyanítják, hogy több, mint 50 milliárd dollárt elloptak. Eddig mind­össze 50 millió dollárt találtak meg abból, amit orosz párt­funkcionáriusok illegálisan hazai és külföldi bankokban tartottak. A gyanú szerint e pénzek nagy részét a volt funkcionáriusok által vezetett és részben birtokolt nyugati közös vállalatokban „mostak tisztára”. A Mazda Iába A Mazda japán autóipari válla­lat Ausztriában épít ki gyártóte­lepet, hogy megvesse a lábát az európai piacon — írja a Nihon Keizai Simbun című lap hétfői számában. Ezzel az ötödik nagy japán autógyár is megjelenik Európában, rendelkezik majd összeszerelő üzemmel. A Maz­da a Steyer-Daimler Puch AG- val szerződik: a tervek szerint 2600 köbcentiméteres, négyke- rékmeghajtású autók gyártását indítják el 1995-ben. Orosz nyomor Oroszországban jelenleg 5600 ru­bel a havi átlagbér, amely 27 dol­lárnak felel meg. Az építőiparban dolgozók havi keresete 8-10 ezer rubelt tesz ki. Az árrobbanások előtt 300rubel volt az átlagos havi­bér Oroszországban. Kérdőjelek Észak felé A válás a család életében sem könnyű; ha pedig vagyon­megosztási vitákkal, netán gyermekelhelyezési ügyekkel súlyosbodik, igazi pokoljárássá fajulhat a dolog. Ha a „boldogító nemet” kimondó két fél nem férj és feleség, hanem két állam, amely évtizedekig együvé tartozott, nyilvánvalóan még sokkal bonyolultabb a helyzet. Mégis, a jelek szerint északi szomszédunknál megszületett a végleges döntés: Csehszlovákia, jelenlegi formájában ja­nuár 1-jétől megszűnik. Létrejöhet-e „politikai vákuum"? Mennyiben kell át­rendezni a mindeddig inkább Prágára koncentráló ma­gyar külpolitikát? Létfontosságú kérdések ezek, hisz köz­vetlen szomszédról van szó, méghozzá olyan országról, ahol több százezres magyar kisebbség él. Világos, hogy a -csillagászatban használt „fekete lyuk” kifejezés a politi­kában nem alkalmazható: a továbbiakban a nemzeti öntu­datot vélhetőleg fennen hirdető Szlovákiával az eddiginél mélyebben és szélesebb körben kell számolnunk, hiszen nem lehet más célunk, minthogy a lehető legjobb viszo­nyok között éljünk egymás mellett. Meg kell találnunk azt az összhangot, amely az ottani magyaroknak optimális közérzetet biztosítana, akárcsak a hazánkban élő szlová­koknak emitt. Prága helyett Pozsony kerül előtérbe? Természetesen nem ilyen merev a sorrend, mégis örvendetes, hogy gyors egymásutánban — még a héten — Pozsonyba látogat Jeszenszky Géza, jövő szerdán pedig Vladimír Meciar, az első számú szlovák vezető lesz Budapest vendége. Külügyminiszterünk a napokban a londoni Jugoszlávia- konferencián a nyitottabb határok és a bizalomerősítés útját említette helyes irányként. Ez az alapelv észak felé fokozottan érvényesülhet. Szegő Gábor, Ferenczy Europress Mindennap feladhatja Jk&Mmmmm hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen és telefonon is feladhatja 8—16 óráig. Hívható telefonszámunk: 25-173. BÁRMINEMŰ személy-, vagyonvédelmi és biztonsági szolgálati munkát azonnal vállalunk. Adósfelkutatás, ku­tyák képzése, városok, falvak közbiztonságának meg­szervezése stb. Érdeklődni: Gyula, Esze T. u. 2. Tele­fon: (66) 61-028, 8—16 óráig. SPECIÁLIS alapfokú testőrtanfolyam indul szeptember 5-én. A tanfolyam után azonnali munkaviszony. Közép­fokú testőrtanfolyam szeptember 15-étől indul, német, angol, olasz nyelv előny. A tanfolyam elvégzése után 2 héten belül külföldi munkalehetőség. Jelentkezni: Gyula, Esze T. u. 2. Telefon: (66) 61-028, 8—16 óráig. PAFF háromszálas összevarró gép reális áron eladó. Magyarbánhegyes, Jókai u. 33. Kit véd Moszkva a Balkánon? Szolidaritás évforduló A hét végén egész Lengyelor­szágban ünnepségeket tartottak a Szolidaritás győzelmének, az augusztusi megállapodások aláírásának 12. évfordulója al­kalmából. Lech Walesa államfő a Szent Brigitta bazilikában tar­tott ünnepi mise után kíséreté­vel az elesett hajógyári munká­sok emlékművéhez vonult, ahol beszédében méltatta a Szolida­ritás győzelmének jelentőségét, és figyelmeztette ellenfeleit, hogy a vezetés hibáit és tévedé­seit kihasználó taktikájuk sem áshatja alá az elért eredménye­ket. Â nagygyűlés résztvevői­nek egy része az ünnepség után a gdanski hajógyár kettes kapu­jához vonult, ahol szitokpárbaj­ba keveredett a bejáratot meg­szállva tartó, sztrájkoló hajó­gyári munkásokkal. Eközben tovább élesedett a helyzet a sztrájkoló üzemek­ben. A kormány megkeményí­tette álláspontját, és nem hajlan­dó a vállalatvezetőségek feje fe­lett ígéreteket tenni. Ezért a bytomi Rozbark szénbánya ti­zennégy bányásza vasárnap éh­ségsztrájkot kezdett. A tychi FSM autógyár vezetése kiküld­te a felmondólevelet az első 400 dolgozónak abból a több mint kétezerből, akik az utolsó fel­szólítás dacára nem voltak haj­landók felvenni a munkát. A lemeradását pótolni igyekvő orosz diplomácia balkáni ténykedése élénk téma ma­napság az orosz politikai köz­életben. A konzervatív parla­ment szerint kiváló lehetőség nyílik a nagyhatalmi státusz helyreállítására, a kormányt liberális megközelítésből bí­rálók viszont azt vetik a kabi­net szemére, hogy nem elég következetes, nem elég rugal­mas és gyors. A sajtó az utóbbi hetekben mind nagyobb teret szentel a dél-szláv válság megoldásában vállalt orosz szerepnek. Moszkva balkáni jelenlétének történelmi hátte­rét azonban csak a Nyezaviszi- maja Gazeta egyik legutóbbi számában megjelent írás raj­zolja fel, egyben megragadva az alkalmat, hogy felrójon bi­zonyos elhibázott kormányza­ti lépéseket. A két történész tollából származó terjedelmes cikk elöljáróban leszögezi: Orosz­ország mindig is Szerbiát tá­mogatta a törökök és a Habs­burgok ellen, s valójában eb­ben a térségben is orosz—né­met szembenállás volt, hiszen Berlin Horvátországot segítet­te. Elismeri ugyanakkor, hogy a szerb nacionalizmus már a századelőn sok veszélyt rejtett magában. A Tito-korszakról sommá­san azt írja: a nagy partizánve- zémek sem sikerült elfolyta- nia a nacionalista törekvése­ket. A nyolcvanas évek végén végképp csődöt mondott a rendszer, a szerb, a horvát és a szlovén kommunista pártok­nak azonban még időben si­került átnyergelniük és zászló­ikra immár nacionalista jel­szavakat aggattak. Jugoszlá­via felbomlásának kezdetét a szélsőséges, alkura képtelen Szlobodan Milosevic szerb vezető számlájára írják a szer­zők (először Szerbiában volt szabad elnökválasztás, majd Szlovénia és Horvátország ezen felbuzdulva követelte az önállóságot), ám a horvátor­szági és különösen a boszniai öldöklésért a többi érintettet is felelőssé teszik. Az egykori Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyát elemez­ve kifejtik: már a húszas évek­ben fasisztának kiáltották ki a jugoszláv vezetést, mert me­nedéket adtak több tízezer orosznak, akik a fehérek elől menekültek délnyugatra. A kapcsolatok csak 1941 -ben ja­vultak, amikor a belgrádi tisz­tek hatalomra kerültek. Rövid ténykedésüknek azonban vé­get vetettek a németek, az or­szágot pedig feldarabolták. A nyomban meginduló partizán­harc végül is —jelentős szov­jet segítséggel — sikerre veze­tett. Jött a sztálini „láncos ku­tya-korszak”, s csak a pereszt­rojka hozott igazi enyhülést. Gorbacsov már-már meg­rögzötten a területi egységért szállt síkra, az orosz diplomá­cia viszont 1991 nyarán, a hor­vátországi háború kezdetekor fel akart hagyni ezzel a maradi gondolkodással, de az elnök­főtitkár akkor még nem enge­dett teret a köztársaságok elis­merésének. Erre csak később került sor, először Szlovéniát és Horvát­országot, majd legutóbb Ma­cedóniát ismerték el, nagy fel­zúdulás közepette. Az orosz diplomácia sebezhetősége azonban immár tény: most is területi egységet akarnak Szerbiában, miközben a nap­nál világosabb, hogy a Vajda­ság és Koszovo is önállóságot akar. Lord Carrington nemré­gen fel is vetette egy Koszo- vo-konferencia szükségessé­gét, a Vajdaság esetében pe­dig Magyarországot támogat­ná a világ — vélekednek. Ez­zel összefüggésben a szerzők bírálják a nyugati kormányo­kat, amelyek az emberi jogok lábbal tiprásával vádolják Szerbiát, holott az általuk — és most már Oroszország által is — támogatott Horvátország sokkal rosszabbul áll ezen a téren. Az orosz diplomácia rövid­látó módon teljesen elkötelezi magát a Nyugat, elsősorban Németország mellett. A nyu­gatiak ugyanis Oroszország­gal szemben is alkalmazhatják a Balkánon szerzett tapaszta­lataikat. Ez a tényező pedig kiváló ütőkártya lehet az Oro­szországban egyre népszerűbb szélsőséges nacionalista kö­rök számára — fejezik be érté­kelésüket a történészek. MTI Panoráma

Next

/
Oldalképek
Tartalom