Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22-23 / 198. szám
Környezetvédelem? ! Fotópályázatot hirdetett az idei környezetvédelmi világnapra a Körös Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, és a beküldött alkotásokat egy kiállításon láthatta a közönség Gyulán, a művelődési központban. Ezekből a fotókból mutatunk be néhányat a következő hetekben- hónapokban. A fenti képet, Környezetvédelem?! címmel a veszprémi Pataki János készítette Halló! Beszélgessünk! 1992. augusztus 22-23., szombat-vasárnap KíNáLó „Ha egy színész olyan körülmények között dolgozik, amelyek rombolják a lelkét, az legkésőbb a következő produkcióban megbosszulja magát.” Hogy ki és miért mondta ezt, megtudhatják, ha lapoznak egyet és elolvassák A színész stratégiái című interjút. Annyit elárulunk, hogy a nyilatkozó színész a kecskeméti Katona József Színházban. „itt hideg vízben mosdik a himnusz s Európa telefonszámát Bethlen Gábor zakójának zsebében keresi az erdélyi humusz” Verset ritkán ajánlunk olvasóink figyelmébe, most mégis ezt tesszük. Javasoljuk, olvassák el Magyari Barna Erdélyből ideszármazott költő gyönyörű sorait a 7. oldalon. Az egyedül utazó nők gyakran nem kapnak jó asztalt az étteremben. Az egyetlen megoldás: harcolni kell a pincérrel. Mindez egy tanács azon kilenc közül, amelyet az . egyedül utazóknak ajánlunk. Ha a 8. oldalon átböngészi a szöveget, arra is tippet kap, hogyan flörtölhet magányos szabadsága alatt. Ez egy 23 kilós harcsa feje. A nem mindennapi horgászszerencse ezúttal kollégánkat érte. A nagy ho-ho- horgászról és zsákmányáról készült felvételt szintén a nyolcadik oldalon láthatják. Steffi Graf szerelmi fészke Amerikában Mondták Áremelés... Magyar fülnek úgy hangzik, mint a Vízözön, az Utolsó ítélet, Patakvér és egyéb gyermeteg szólamok. Áremelés! A nagy pesti árvíz! Báró Wesselényi Miklós, az árvízi hajós. Megszoktuk. Szóval 65 százalékos áram- díjemelés! Kormány! Aljas bűnöző pártvezérek! Számomra kimondhatatlan nevek. Soha nem fogom kimondani ezeket! Mert nem is ismerem ezeket a titokzatos figurákat. Nyugalom! Polgártársak. Honfiak. Honfiaim. Magyarok! Hát itt végre sajtószabadság van, magyarjaim. Szemetek! Sötét bunkók! Állatok! Barmok! Disznó bolsik! Buzik! Zsidók! Leáldozott magyar idióták! Seggfejek! Mindannyian, akik nem vagytok a mostani OK. A rohadt ingyenélők. A NINCS NEVÜK, és általam nem is lesz. Az életgyilkosok... (Császár István író) Gyönyörű ez a sok arany, ezüst és bronz! Együtt ragyognak szépen, fényesen, igazán! Hátha olyan erős lenne együttes fényük, hogy észre lehetne venni benne és általa a romokban heverő magyar tömegsportot. És hogy eljöhet az idő, amikor még az olyan világraszóló edzőzsenik sem tudnak csodákat csinálni, mint Széchy Tamás, aki az országosan húsz rendszeresen úszó magyar gyerekből tízet olimpiai érmekhez segít. (Végh Antal író) Amikor Magyarországon elkezdődött a demokráciára való átmenet, 800 ezer párttagot tartottak nyilván, s a családtagokkal együtt két és fél millió ember tartozott ehhez a körhöz. Ha valaki úgy véli, hogy az ország lakosságának negyedén bosszút lehetne állni, s az országnak lenne valami haszna ebből, akkor kérem szépen, csak tessék. (Göncz Árpád köztársasági elnök) Azt tartom, hogy a világon a legszebb dolog az emberi test, a legszebb, amit nézhetünk. Olyannak igyekszem hát bemutatni, hogy akár rossz, akár jó a hangulatunk, öröm legyen ránézni, jó érzéseket keltsen. (Garamvölgyi Gyöngyike szobrász) Fürkészd Államalapító István királyunk emlékét legendák sora övezi. Több forrás erősíti meg például azt, hogy a király, aki a halál közeledtét érezvén Máriának, az „Ég királynőjének” oltalmába ajánlotta országát, épp Mária mennybevitelének napján, augusztus 15-én halt meg 1038-ban. Egy másik legenda szerint, amikor negyvenöt évvel később István székesfehérvári sírját László király jelenlétében fel akarták bontani, a síron fekvő hatalmas követ nem tudták elmozdítani. Ekkor egy szent életű apáca Bökénysomlóról azt javasolta, hogy engedjék ki visegrádi börtönéből Salamon királyt. Amint Salamon szabad lett, a követ el tudták mozdítani. —Halló! Jó napot kívánok, itt Tóth Ibolya, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Nyári lakás, Sarkadkeresztúr? — Igen. Jó napot kívánok, tessék, Nyári Attila vagyok. —Ha nem tartom fel, és van hozzá kedve, akkor beszélgessünk, mégpedig a nyárról. — Szívesen. —Milyen nyara volt? — Nagyon szép és szabad, sokfelé jártunk stoppal a barátaimmal. — Ebből arra lehet következtetni, hogy diák? — Igen, az idén érettségiztem. —És merre barangoltak? — A Nyírségben, Eger környékén, hátizsákkal, hálózsákkal. Ki akartunk jutni a volt SZU-ba, de nem engedtek be a határon. Még mindig meghívólevél kell. Pedig szerettük volna megnézni Moszkvában a Vörös teret, és enni egy kis eredeti, friss orosz paradicsomos halat. így aztán itthon kóboroltunk. Voltunk egy gyönyörű helyen, Sírokon egy várromnál, ott is éjszakáztunk. Ez talán a legrégibb kővár Magyarországon, egykor kultikus centrum volt. — Említette, hogy stoppal utaztak. Milyenek az autósok? —Vidékenként különbözőek. Orosházán például nagyon rossz stopposnak lenni, ott álltunk egy helyben öt órát is. —Élmények? — Talán a legszebbek a nyírpazonyi napiok voltak. Nagyon barátságos, vendégszerető emberekkel ismerkedtünk meg, egy régi, de felújított tanyán több napot töltöttünk. — Lassan vége a nyárnak. És most hová, mik a tervei? — Most van egy szabad évem, mivel fotózni szerettem volna, fotózást tanulni, de nem jött össze a gyakorlati munkahely. Ha sikerül, kimegyek Angliába, vagy valahová külföldre dolgozni, aztán újra megpróbálom. — A szülei mit szólnak a külföldi munkához? — Nagyon aggódnak, különösen édesanyám. Édesapám azt mondja, egy jó lehetőség, édesanyám félt. — Ez természetes. Jó utat, sok szerencsét kívánok! Steffi Graf titokban házat vett magának New Yorkban. Az igazi szenzáció mégis az amiért — akiért — a 23 éves teniszcsillag a méregdrága Greenwich Village nevű művésznegyedbe költözik: barátjának, a nálánál 13 évvel idősebb Ken Nahoumnak ugyancsak ott van lakása. Steffi két éve ismeri és szereti a hírességek fényképezéséből élő, hullámos barna hajú, szemüveges férfit. Ken akkor futott össze a tenisz-sztárral, amikor erotikus fotókat készített róla. Ken Barcelonába is kedvese után repült, hamarosan piedig a New York-i Nyílt Amerikai Teniszversenyen szurkol szíve Steffíjé- nek. A vörösesszőke német hölgy ezt az alkalmat szeretné megragadni arra is, hogy beköltözzék új házába. Stefiinek egyébként nem ez az első amerikai ingatlana: a floridai Boca Ratonban már vett egy modem villát, amelyet részben pálmafák rejtenek a kíváncsi szemek elől. Áz új kacsalábról ennyit sem tudni. „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért.” Jézus megtette! Követőitől is az áldozatra is kész szeretetet kéri, várja. E szeretet lehet életünk igazi célja, földi és örök boldogságunk forrása. Szent Pál apostollal én sem kérhetek mást: „Törekedjetek a szeretetre”. E sorok írója: Gyulay Endre szeged-Csanádi megyéspüspök Ken erotikus fotókat készített róla Fekete fehéren Mária Terézia express Bées, Westbahnhof (Nyugati pályaudvar). Mária Terézia express. Vonat Bécsből Zürichbe. A második osztályú kocsik fülkéi hatszemélyesek, az ülések pámásak. A szerelvényen alig vagyunk néhányan. Nincs az a balkáni zsúfoltság, amit mi itt Kelet-Európábán „megszoktunk”. Nincs a spréktől, a bicskáktól és a zsarolástól való félelem sem. Csak a vonat van. Néhány utassal és derűs kalauzzal. Utóbbi indulás előtt pár pierccel végigjárja a kocsit, beköszön a fülkékbe, és átnyújt egy menetrendet. Amoly an leporellószerű négylaposat. De amit tudni kell az útról, az benne van. (Ha Magyarországon nyomtatnák, talán három forintba kerülne példánya, utasonként csupán ötven fillérbe.) A német és angol nyelvű szövegből megtudni ki volt az express névadója, Mária Terézia, milyen szolgáltatások vannak a szerelvényen, mit Iámi menet közben és természetesen a pontos menetrend is kiolvasható a papírból: tudom mikor indulunk, s hová mikor érkezünk. Tisztaság mindenütt. A vonatvégi kis helyiségben WC-papír (pótgu- rigával) és papírtörülköző. Ahogy kigördül a szerelvény a Westbahnhofról. a fülkében megszólal a hangszóró. Németül és angolul üdvözölnek bennünket. Majd közük, hogy étkezőkocsi és telefon van a vonaton. Befejezésül kellemes utazást kívánnak. Fél óra elteltével nagyot zökkenve megállunk a nyílt pályán. A mikrofon mögött nem lapítanak, nem sumákolnak. hanem azonnal bemondják: elnézést kérünk, ezért és ezért állunk, s körülbelül három perc múlva indulunk tovább. Linz előtt közük, hogy az említett városba érkezünk. Leszállók. Egyre csak az otthon jár az eszemben: Békéscsaba, pályaudvar, gyorsvonat Budapestre... Nem folytatom, a többit (a különbséget) úgy is tudják. Európa messze van. Nagyon messze. - . „ ■ Arpasi Zoltán
