Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-22-23 / 198. szám

Környezetvédelem? ! Fotópályázatot hirdetett az idei környezetvédelmi világnapra a Körös Vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség, és a beküldött alkotásokat egy kiállításon láthatta a közönség Gyulán, a művelődési központban. Ezekből a fotókból mutatunk be néhányat a következő hetekben- hónapokban. A fenti képet, Környezetvédelem?! címmel a veszprémi Pataki János készítette Halló! Beszélgessünk! 1992. augusztus 22-23., szombat-vasárnap KíNáLó „Ha egy színész olyan körülmények között dolgozik, amelyek rombolják a lelkét, az legkésőbb a következő produkcióban megbosszulja magát.” Hogy ki és miért mondta ezt, megtudhatják, ha lapoznak egyet és elolvassák A színész stratégiái című interjút. Annyit elárulunk, hogy a nyilatkozó színész a kecskeméti Katona József Színházban. „itt hideg vízben mosdik a himnusz s Európa telefonszámát Bethlen Gábor zakójának zsebében keresi az erdélyi humusz” Verset ritkán ajánlunk olvasóink figyelmébe, most mégis ezt tesszük. Javasoljuk, olvassák el Magyari Barna Erdélyből ideszármazott költő gyönyörű sorait a 7. oldalon. Az egyedül utazó nők gyakran nem kapnak jó asztalt az étteremben. Az egyetlen megoldás: harcolni kell a pincérrel. Mindez egy tanács azon kilenc közül, amelyet az . egyedül utazóknak ajánlunk. Ha a 8. oldalon átböngészi a szöveget, arra is tippet kap, hogyan flörtölhet magányos szabadsága alatt. Ez egy 23 kilós harcsa feje. A nem mindennapi horgászszerencse ezúttal kollégánkat érte. A nagy ho-ho- horgászról és zsákmányáról készült felvé­telt szintén a nyolcadik oldalon láthatják. Steffi Graf szerelmi fészke Amerikában Mondták Áremelés... Magyar fülnek úgy hangzik, mint a Vízözön, az Utolsó ítélet, Patakvér és egyéb gyermeteg szólamok. Áremelés! A nagy pesti árvíz! Báró Wesselényi Miklós, az árvízi hajós. Megszoktuk. Szóval 65 százalékos áram- díjemelés! Kormány! Aljas bű­nöző pártvezérek! Számomra kimondhatatlan nevek. Soha nem fogom kimondani ezeket! Mert nem is ismerem ezeket a titokzatos figurákat. Nyugalom! Polgártársak. Honfiak. Honfiaim. Magyarok! Hát itt végre sajtószabadság van, ma­gyarjaim. Szemetek! Sötét bunkók! Állatok! Barmok! Disznó bolsik! Buzik! Zsidók! Leáldozott magyar idióták! Seggfejek! Mindannyian, akik nem vagytok a mostani OK. A rohadt ingyenélők. A NINCS NEVÜK, és általam nem is lesz. Az életgyilkosok... (Csá­szár István író) Gyönyörű ez a sok arany, ezüst és bronz! Együtt ragyog­nak szépen, fényesen, igazán! Hátha olyan erős lenne együt­tes fényük, hogy észre lehetne venni benne és általa a romok­ban heverő magyar tömeg­sportot. És hogy eljöhet az idő, amikor még az olyan világra­szóló edzőzsenik sem tudnak csodákat csinálni, mint Széchy Tamás, aki az országo­san húsz rendszeresen úszó magyar gyerekből tízet olim­piai érmekhez segít. (Végh Antal író) Amikor Magyarországon elkezdődött a demokráciára való átmenet, 800 ezer pártta­got tartottak nyilván, s a csa­ládtagokkal együtt két és fél millió ember tartozott ehhez a körhöz. Ha valaki úgy véli, hogy az ország lakosságának negyedén bosszút lehetne áll­ni, s az országnak lenne valami haszna ebből, akkor kérem szépen, csak tessék. (Göncz Árpád köztársasági elnök) Azt tartom, hogy a világon a legszebb dolog az emberi test, a legszebb, amit nézhetünk. Olyannak igyekszem hát be­mutatni, hogy akár rossz, akár jó a hangulatunk, öröm legyen ránézni, jó érzéseket keltsen. (Garamvölgyi Gyöngyike szobrász) Fürkészd Államalapító István királyunk emlékét legendák sora övezi. Több forrás erősíti meg példá­ul azt, hogy a király, aki a halál közeledtét érezvén Máriának, az „Ég királynőjének” oltal­mába ajánlotta országát, épp Mária mennybevitelének nap­ján, augusztus 15-én halt meg 1038-ban. Egy másik legenda szerint, amikor negyvenöt év­vel később István székesfehér­vári sírját László király jelen­létében fel akarták bontani, a síron fekvő hatalmas követ nem tudták elmozdítani. Ekkor egy szent életű apáca Bökénysomlóról azt javasolta, hogy engedjék ki visegrádi börtönéből Salamon királyt. Amint Salamon szabad lett, a követ el tudták mozdítani. —Halló! Jó napot kívánok, itt Tóth Ibolya, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Nyári la­kás, Sarkadkeresztúr? — Igen. Jó napot kívánok, tessék, Nyári Attila vagyok. —Ha nem tartom fel, és van hozzá kedve, akkor beszél­gessünk, mégpedig a nyárról. — Szívesen. —Milyen nyara volt? — Nagyon szép és szabad, sokfelé jártunk stoppal a bará­taimmal. — Ebből arra lehet követ­keztetni, hogy diák? — Igen, az idén érettségiz­tem. —És merre barangoltak? — A Nyírségben, Eger kör­nyékén, hátizsákkal, háló­zsákkal. Ki akartunk jutni a volt SZU-ba, de nem engedtek be a határon. Még mindig meghívólevél kell. Pedig sze­rettük volna megnézni Moszk­vában a Vörös teret, és enni egy kis eredeti, friss orosz pa­radicsomos halat. így aztán itt­hon kóboroltunk. Voltunk egy gyönyörű helyen, Sírokon egy várromnál, ott is éjszakáztunk. Ez talán a legrégibb kővár Ma­gyarországon, egykor kultikus centrum volt. — Említette, hogy stoppal utaztak. Milyenek az autósok? —Vidékenként különböző­ek. Orosházán például nagyon rossz stopposnak lenni, ott áll­tunk egy helyben öt órát is. —Élmények? — Talán a legszebbek a nyírpazonyi napiok voltak. Na­gyon barátságos, vendégsze­rető emberekkel ismerkedtünk meg, egy régi, de felújított ta­nyán több napot töltöttünk. — Lassan vége a nyárnak. És most hová, mik a tervei? — Most van egy szabad évem, mivel fotózni szerettem volna, fotózást tanulni, de nem jött össze a gyakorlati munka­hely. Ha sikerül, kimegyek Angliába, vagy valahová kül­földre dolgozni, aztán újra megpróbálom. — A szülei mit szólnak a külföldi munkához? — Nagyon aggódnak, külö­nösen édesanyám. Édesapám azt mondja, egy jó lehetőség, édesanyám félt. — Ez természetes. Jó utat, sok szerencsét kívánok! Steffi Graf titokban házat vett magának New Yorkban. Az igazi szenzáció mégis az ami­ért — akiért — a 23 éves te­niszcsillag a méregdrága Greenwich Village nevű mű­vésznegyedbe költözik: barát­jának, a nálánál 13 évvel idő­sebb Ken Nahoumnak ugyan­csak ott van lakása. Steffi két éve ismeri és sze­reti a hírességek fényképezé­séből élő, hullámos barna ha­jú, szemüveges férfit. Ken ak­kor futott össze a tenisz-sztár­ral, amikor erotikus fotókat készített róla. Ken Barceloná­ba is kedvese után repült, ha­marosan piedig a New York-i Nyílt Amerikai Teniszverse­nyen szurkol szíve Steffíjé- nek. A vörösesszőke német hölgy ezt az alkalmat szeretné megragadni arra is, hogy be­költözzék új házába. Stefiinek egyébként nem ez az első ame­rikai ingatlana: a floridai Boca Ratonban már vett egy modem villát, amelyet részben pálma­fák rejtenek a kíváncsi szemek elől. Áz új kacsalábról ennyit sem tudni. „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért.” Jézus megtette! Követőitől is az áldozatra is kész szeretetet kéri, várja. E szeretet lehet életünk igazi célja, földi és örök boldogságunk forrása. Szent Pál apostollal én sem kérhetek mást: „Törekedjetek a szeretetre”. E sorok írója: Gyulay Endre szeged-Csanádi megyéspüspök Ken erotikus fotókat készített róla Fekete fehéren Mária Terézia express Bées, Westbahnhof (Nyugati pályaudvar). Mária Terézia express. Vonat Bécsből Zürichbe. A második osztályú kocsik fülkéi hatszemélyesek, az ülések pámásak. A sze­relvényen alig vagyunk néhányan. Nincs az a balkáni zsúfoltság, amit mi itt Kelet-Európábán „megszoktunk”. Nincs a spréktől, a bicskáktól és a zsarolástól való félelem sem. Csak a vonat van. Néhány utassal és derűs kalauzzal. Utóbbi indulás előtt pár pierccel végigjárja a kocsit, bekö­szön a fülkékbe, és átnyújt egy menetrendet. Amoly an leporellószerű négylaposat. De amit tudni kell az útról, az benne van. (Ha Magyarországon nyomtatnák, talán három forintba kerülne példánya, utasonként csupán ötven fillér­be.) A német és angol nyelvű szövegből megtudni ki volt az express névadója, Mária Terézia, milyen szolgáltatások vannak a szerelvényen, mit Iámi menet közben és termé­szetesen a pontos menetrend is kiolvasható a papírból: tudom mikor indulunk, s hová mikor érkezünk. Tisztaság mindenütt. A vonatvégi kis helyiségben WC-papír (pótgu- rigával) és papírtörülköző. Ahogy kigördül a szerelvény a Westbahnhofról. a fülké­ben megszólal a hangszóró. Németül és angolul üdvözöl­nek bennünket. Majd közük, hogy étkezőkocsi és telefon van a vonaton. Befejezésül kellemes utazást kívánnak. Fél óra elteltével nagyot zökkenve megállunk a nyílt pályán. A mikrofon mögött nem lapítanak, nem sumákolnak. hanem azonnal bemondják: elnézést kérünk, ezért és ezért állunk, s körülbelül három perc múlva indulunk tovább. Linz előtt közük, hogy az említett városba érkezünk. Leszállók. Egyre csak az otthon jár az eszemben: Békés­csaba, pályaudvar, gyorsvonat Budapestre... Nem folyta­tom, a többit (a különbséget) úgy is tudják. Európa messze van. Nagyon messze. - . „ ■ Arpasi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom