Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01-02 / 181. szám
1992. augusztus 1-2., szombat-vasárnap 0 A g&RRKÉS MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja Halló, beszélgessünk! Mondták... Egy kisnemzet számára a sportban elért győzelmek a népesebb, gazdagabb országok képviselőivel szemben Dávid győzelmét jelentik Góliát felett. (Magyar Bálint országgyűlési képviselő, SZDSZ) Minden sportoló azért sportol, mert imádja a sportot. Az a sportoló, aki nem szeret sportolni, az nem lesz soha olimpiai bajnok. A mai futballistákban éppen az a baj, hogy nem igazán szeretnek focizni. A legtöbbjük. Aki szeret, mint a Détári, abból lesz Détári. A többség azonban szinte kötelességből megy ki az edzésre. Az a sportoló lesz igazán nagy, aki az életét akarja erre áldozni. (Szepesi György sportriporter) Különösen fontos lépés volt, hogy a magyar csapat végül dél-koreai géppel utazott ki Szöulba az olimpiára. Első ízben szállt le Ferihegyen ilyen felségjelű repülőgép, s a diplomáciai siker érdekében Dél-Korea nemcsak azt vállalta, hogy sportolóinknak haja szála sem görbül, hanem — s ez sem mellékes szempont — minden más társaságnál olcsóbban, ráadásul forintért utaztatott minket. (Deák Gábor, a sporthivatal volt államtitkára) Micsoda ház volt ez! Gróf Almásy járt ide gróf Pong- ráczcal vasárnap délutánonként. Aztán a huszártisztek lovon, inkognito, liezonok a kisszalonban. A hölgyek málnát ittak, s időnként likőrt. Tizennégy féle likőrünk volt. S a szellemiek, Baktai, Féja, Várnai Zseni, az éjfélig kitolt zárórákkal. Egyszerű ember le sem ült nálunk, de megvehette a tortáját s hazavitte szépen. (Jánossy Imre, a gyulai Százéves cukrászda egykori tulajdonosa) Fürkészd Különös, jellemes ember volt Trefort Ágoston, aki 1860-tól Békés vármegye alispánja volt. Sokat időzött Csabacsű- dön azt követően, hogy elvette a helyi földbirtokos lányát, Rosty Ilonát. Testvére, Rosty Ágnes ekkor már báró Eötvös József hitvese volt. Különös, tragikus fintora a sorsnak, hogy 1871-ben Trefortnak ajánlották fel a sógora, egyben barátja halálával megüresedett vallás- és közoktatás- ügyi miniszteri széket. O azonban önérzetesen utasította el a felkérést: „Nem tartottam illőnek, hogy szegény Pepi (Eötvös beceneve) még ki sem hűlt miniszteri székébe én üljek bele.“ Egy évvel később. az újbóli felkérésre már igent mondott, s 1888-ban bekövetkezett haláláig állt a tárca élén. — Halló, Vígh Györgynét keresem Szeghalmon! Jó estét kívánok, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Szeretném egy kis beszélgetésre kérni az olimpiáról, ha nem tartom fel, és van kedve hozzá. Most éppen mivelfogla- latoskodott? — Nézem a tévét, és közben előttem egy Átképzési kalauz, ami munkanélküliek számára ajánl tanfolyamokat. Éppen azon meditálok, hogy jó lenne, ha az önkormányzat mielőbb napirendre tűzné ezt az égető kérdést. Óriási probléma ez a mi térségünkben, elmennek innen az emberek, de hát nem ez a megoldás. — Mivel telt a kora este? — Amikor hazajöttem a munkából — egyébként a művelődési központban dolgozom —, a kisfiam palacsintát kért, azt készítettem, vacsoráztunk, a szokásos házimunka, utána leültem a Híradót nézni. — És ebben zavartam meg. — Nem sokat veszítek, olyan gyenge mostanában. — Az olimpiát figyelemmel kíséri? — Hogyne, természetesen! Az úszást együtt nézzük László fiammal, aki 13 éves, és igen jó úszó. A Körösökön kilométereket úsznak esténként az édesapjával. Nekem nagy öröm, hogy 172 ország közül ez a kis Magyarország mit tud felmutatni! Hát ilyenkor azt mondja az ember, csak tudunk mi! Optimizmust ad, ami ránk is fér. Kicsit sajnáltam tegnap, hogy Eger- szegi Krisztina mellett Szabó Tünde sikere elhalványult, pedig igazán megérdemli az a kislány is az elismerést! — Nem tudom, sikerült-e megnéznie a százméteres férfi gyors és a női 400 gyors döntőjét, ahol meglepetésre a második helyre szorultak a világ- csúcstartók. Mégis, elsőként és mosolyogva gratuláltak a győztesnek, emelt fővel viselték a kudarcot, magatartásukkal azt sugallták, hogy győzött a jobb. — Igen, és erről Székely Éva könyve jutott eszembe. Átgondoltam, hogyan lehet ezt lelkileg feldolgozni. Messze túlmutat a sporton, és tanulhatunk az ilyen magatartásból. — Nyaralni voltak-e valahol? — Az idén nem. A férjem a szolgáltatásban dolgozik, bejött a konkurencia, úgyhogy most a munka az első. Szeptemberben azért szeretnénk elmenni valahová egy kicsit, nagyon hiányzik a pihenés. Hátha jövőre aztán jobban összejön. Éppen tegnap vettem egy lottót, mondtam a férjemnek, úgy töltse ki, hogy, megnyerjük a 79 milliót. Orületes pénz, nem is tudom, mit kezd vele, aki megnyeri. — És Ön mit kezdene vele? — Hajaj! Tömblakásban lakunk, minden vágyunk egy kertes ház. — Sok szerencsét, jó egészséget kívánok, köszönöm a beszélgetést. „Azt kívánom Békéscsaba minden lakójának, hogy sokat legyen olyan jókedvű, mint ma délután a gyermekszínjátszó fesztivál zárónapján volt a sok gyerek és a sok járókelő a sétálóutcán. Csak a szívével lát jól az ember — szólt a jelmondat. Csak a jókedvű ember lát reálisan — teszem hozzá. Olyan legyen az életünk, amilyennek most látjuk. Szeretettel: Göncz Zsuzsa." E sorok írója: Göncz Árpád köztársasági elnök felesége. Göncz Zsuzsa KíNáLó „Az ilyen találkozók célja, hogy a gyerekek a drámajáték segítségével megismerjék egymást, ízelítőt adjanak és kapjanak kultúránkból, barátságokat kössenek, megtanulják elfogadni a másságot...” — Ha kíváncsi rá, hogy milyen találkozóról is van szó, lapozzon egyet: a 7. oldalon Niedzielsky Katalin felelős szerkesztőnk írásából megtudhatja. „Alkalmanként, ha az idő és a felségem engedi, főzőkanalat veszek a kezembe.” — Aki a fakanalat a kezébe veszi, az Fazekas Ferenc fotós kollégánk. S hogy mit főzőcskéi, de férfiasán? Elolvashatják a 8. oldalon. „Attila! Vedd már észre, hogy még mindig szeretlek!!! Gyere vissza hozzám! Örökké szeretni foglak!!! VIKI” — A Szívküldi-ben üzeni mindezt az ifjú hölgy Attilának. És üzent Gábor, üzent Sissy, és mások is. Kiknek szólnak az üzenetek? Olvassák el a 8. oldalon. „A homoszexualitás közismert jelenség, akkor beszélünk róla, ha a nemi vágy tartósan és kizárólagosan az azonos neműek felé irányul,...”—bővebben minderről all. oldalon. § A Gyulai Közüzemi Vállalat (Gyula, Szt. László u. 16. sz.) felvételre keres főkönyvelőt az alábbi feltételekkel: — szakirányú felsőfokú iskolai végzettség vagy mérlegképes könyvelői képesítés — legalább 3 éves szakmai, vezetői gyakorlat — 45 éves felső korhatár. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat igazgatójánál személyesen 1992. augusztus 31-éig. A Centrum Áruházban 1992. augusztus 3-ától 15-éig, illetve amíg a készlet tart 30—40—50% árengedménnyel vásárolhat többek között: flokkon kasmír ágynemű-garnitúra férfiingek, rövid újjú férfiszandál női szandál gyermekszandál egyes férfiöltönyök férfi vászonnadrág egyes női ruhák Vásárlás előtt tekintse meg kínálatunkat! Jó vásárlást kívánunk! régi ár 390 Ft 630 Ft 1250 Ft 680 Ft 1200 Ft 2100 Ft 1480 Ft 6900 Ft 1800 Ft 5000 Ft ui ar 195 Ft 315 Ft 750 Ft 476 Ft 840 Ft 1260 Ft 1036 Ft 4140 Ft 1260 Ft 3000 Ft fehéren Osztály vigyázz! Ismét összejött az osztály. Mindenki megkereste egykori helyét a hajdanvolt osztályteremben, bepréselte magát a pocakos hashoz, a merev izmokhoz és az elmeszesedett csontokhoz nem szokott, de formatervezett iskolapadokba, aztán az osztályelső vigyázzt parancsolt és leadta — izgalom és felelési drukk nélkül — a jelentést az osztályfőnöknek. Közölte, hogy a legutóbbi találkozó óta senki nem „dőlt ki a sorból”, s akik itt vannak valamennyien készültek, nem úgy mint egykoron, 10, 25, 40 vagy ötven évvel ezelőtt. Készültek az életből, abból, kivel mi történt, kit hova sodort a történelem az utóbbi esztendőkben. Akik öt éve fenn voltak, most általában lenn vannak, akik pedig lenn voltak, most fenn vannak. Csak a középen lévők helyzete nem változott, maradtak, akik voltak. Ugyanúgy viszonyulnak az egykori és mostani fenn és lenn lévőkhöz, mint az évtizedek során bármikor. Ők akkor is eljöttek, és most is itt vannak. Nekik nincs mit szégyellni és nincs mire rátartinak lenni. Azt mondják, főként azok szoktak távolmaradni az osztálytalálkozókról, akik mélyponton vannak s szégyellik sorsukat. Ezért az egykor fent lévők egy része éppen külföldön van, vagy egyszerűen csak otthon maradt, mert az unokára kell vigyázni, esetleg az asszony lett beteg. Akik eljöttek, azok pedig csendesek. Voltak központban eleget. A hajdan lent lévők viszont hiánytalanul itt vannak és most ők viszik a prímet. A történelem így rakott rendet köztük. Különben semmi nem változott. Talán csak annyi, hogy korábban a volt párttitkár segített tisztességes állást szerezni a volt ’56- osnak, most meg emez nyúl annak hóna alá. Ott az osztályban nincs Zétényi—Takács-törvény, nincs kommunistá- zás, kormánypártizás, ellenzékizés. Ott csak közös múlt és szép, hazafias szólamok vannak. Amíg az osztálytalálkozó véget nem ér. Árpási Zoltán
