Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

1992. augusztus 31., hétfő © A japán nagykövet a hasát fogta cpOKi Olaszországi labdarúgó-körkép „Ths”, a dzsúdó vagánya Milan, „Juve” vagy Inter? Bevallom, a barcelonai olimpiáig nem nagyon foglalkoztatott az ipponok, kokák, támasztott gáncsok és lábkisöprések világa, azaz a dzsú- dósport. A cselgáncsozók sikerei viszont felkel­tették az én érdeklődésemet is. A sors aztán összehozott megyénk egyik hajdani dzsúdós vagányával, Kristóf Jánossal, aki „mellesleg” több országos bajnokságot nyert és Európa- bajnokságokon is szerepelt. Emlékeket idéztünk fel közösen és fény derült arra is, hogy a cselgáncstól eltávolodott sportember szívesen visszatérne segíteni, tapasztalatait átadni, ha hívnák. —Úgy tudom, önt a legtöbben ,,Tus” becené­ven ismerték. Egy dzsúdós hogyan kaphat birkó­zással kapcsolatos nevet? — Kezdetben birkóztam is, a Tus, Tusi még akkor ragadt rám. Később azonban a cselgáncs lett az igazi szerelem. A Békéscsabai Dózsában ifiskedtem és innen lettem válogatott kerettag 1959-ben. Bevonulás előtt hívtak Újpestre is, de mégis maradtam Csabán, mert ragaszkodtam a városhoz. Itt megígérték, hogy a rendőrségen önvédelmi oktató lehetek, helyette azonban csak firkászmunkát adtak, ami egy ilyen örök­mozgó embernek szinte büntetés volt. Aztán behívatott az egyik nagyfőnök és azt mondta: „Ha magát be tudjuk öltöztetni rendőrnek, az nagy reklám lesz a testületnek.” Amikor erre azt válaszoltam, hogy van nekem becsületes szak­mám — villanyszerelő —, azt hittem, előveszi a koltot és a helyszínen lelő. —Ehelyett mi történt? — Belátták, hogy csak úgy tarthatnak meg, ha olyat csinálhatok a sport mellett, amit szere­tek, amihez értek. így polgári alkalmazottként villanyszerelői beosztásban dolgoztam. A húr később akkor szakadt el, amikor megparancsol­ták, hogy öt vagon fát hordjak be, ez nekem egy jó edzésnek is megteszi. Miután beintettem, hívattak az irodába, ahol kifejtettem, hogy egy polgári alkalmazottat csak megkérhetnek erre. Szerencsére sok vesztenivalóm ekkor már nem volt, mert elfogadtam a Budapesti Spartacus hívó szavát. — Akkoriban vidékiként hogyan fogadták a fővárosban? — Nekem mindig mindenkit meg kellett vernem ahhoz, hogy egyáltalán kerettag le­gyek. A bírók is általában a pestieket nyomták. Előfordult, hogy az ellenfelem lekopogta a meccset, aztán mégis továbbengedték a küzdel­met. Négy ippont kellett csinálnom, hogy kény­telen-kelletlen győztesnek hozzanak ki. —Aztán csak-csak elismerhették, hiszen több országos bajnokságot nyert. A külföldi verse­nyeken hogyan szerepelt? — A legnagyobb sikeremet a régi Szovjet­unióban értem el 1971-ben. Tbilisziben az Eb­nél is erősebb mezőny gyűlt össze, hiszen nyolc szovjet indulhatott a súlycsoportomban. 93 kg volt a felső határ, de 105 kg-os grúz hústornyo­kat is besoroltak. Látszott rajtuk, hogy reggeli tornaként fél kézzel emelgetik a hegyi medvé­Tus megküzdött a grúz hústornyokkal is FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER két. Mégis sikerült ebben az erős mezőnyben harmadikként végeznem. —A versenyzést mikor hagyta abba? — 1972-ben visszatértem Békéscsabára, majd 1976-ban be is fejeztem pályafutásomat. A házam építése, a munkám teljesen lekötött, így elszakadtam a sporttól. — Ha visszagondol, a kellemes vagy a kelle­metlen emlékek jutnak eszébe? — Nagyon sokszor a saját pénzemből kellett a versenyekre utaznom, de legalább bejárhattam Európát, Ázsiát. Ezenkívül a legfontosabb, hogy azt csináltam, amit szeretek. Olyan érzés ez, mint a horgásznál. Lehet, hogy egy hétig csak áztatja a kukacot és nem fog semmit, mégis ha megkérdezik, azt mondja, remekül szórako­zott. — Pályafutása során melyik sztori maradt meg legélénkebben önben? —- 1968-ban a dzsúdó őshazájából, Japánból jártak Pesten. Bemutatót tartottunk nekik, de az ellenfelem a nagy izgalomban elfelejtett meg­dobni. Nem tehettem mást, felugrottam a hátára. Az eseményen megjelent a japán nagykövet is, aki a suta mozdulatok láttán a hasát fogta a nevetéstől. — Azt már mondta, hogy elszakadt a csel­gáncstól. Viszont ha hívnák, visszatérne? — A szükséges edzői papírokkal is rendelke­zem, de sokkal lényegesebb, hogy át tudnám adni tapasztalataimat a suhancoknak. Nagyon hiányzik az edzőterem hangulata, de talán most kapok feladatot az egyik békéscsabai általános iskolában. Nyemcsok László Köszönet Bercziknek! Szeptember 6-án rajtol a talán leg­erősebb európai labdarúgó-bajnok­ság, az olasz első liga. A tizennyolc első osztályú klub vezetői ezúttal sem sajnálták a pénzt az új sztárok meg­szerzésére. Bár egy mérkőzésen egyszerre csak há­rom idegenlégiós léphet pályára, ám az együttesek túlnyomó része ennél több vendégjátékossal ren­delkezik. íme a tizennyolc csapat régi és új külföldi sztárjai. A sportélet lépten-nyomon aláhúzza azt az igazságot, miszerint hiába vannak jó képességű versenyzők, ha nincs megfelelő szakember, aki irányítja őket, a siker nem fog kicsúcsosodni. De azt is, hogy hiába van világ­hírű szakember, ha nincs megfelelőjátékosállomány. A szereplések csupán égetik a sportágat, de főként az edzőt. Szomorúan, de jobban belegondolva helyeseltem Bérezik Zoltán, az asztalite­nisz-válogatott edzőjének azon bejelentését, miszerint megválik tisztségétől. Az asztalitenisz olyan összetett sportág, ahol a játékosnak nemcsak a jó kézre, lábra, de jó fejre is szüksége van. Nos, ebben a sportágban Bérezik Zoltán a világ elis­merését váltotta ki, nagy ha­talommá varázsolta Ma­gyarországot, nem egyszer megtörve az ázsiaiak, első­sorban a kínaiak hegemóni­áját. Klampár, Jónyer, Ger­gely nevének hallatán a fer­deszemű játékosok szeme, ha lehet, még ferdébbre hú­zódott. De mint a mondás­ban van, minden csoda há­rom napig tart. Ahogy a fiúk öregedtek, a magyarok varázsa egyre csak halványodott. Igaz, eh­hez az is hozzátartozott, hogy vagy illemből, de in­kább tehetség dolgából ki­folyólag a nagy hármast kö­vető nemzedék tagjai közül senki sem tudta elvállalni a felkínált szerepet. És most képzeljünk el egy alaphely­zetet; világverseny, jönnek a résztvevők, jönnek a ma­gyarok Bérezik Zoltánnal, aki előtt mindenki tisztelet- teljesen megemeli a kalap­ját, azzal a furcsa érzéssel, hogy most már minekünk befellegzett. Igaz, hogy új arcokkal érkezett az edző­zseni, de a jelenléte garancia a jó eredményekre. Majd elindul a küzdelemsorozat és Bérezik neveltjei kíno­sabbnál kínosabban szere­pelnek. Mit érezhetett a mester, mert hogy a riváli­sok mit éreztek, az nyilván­való. A magam és a sportág ra­jongóinak nevében szeret­nénk a mesternek köszöne­tét mondani azért, amit tett, reméljük, a fájdalmas sebek mihamarabb begyógyulnak és az életben még lesznek olyan felemelő pillanatok, mint amikor a világbajnok­ság döntőjében Magyaror­szág megszégyenítő veresé­get mért a legyőzhetetlen- nek, makulátlanul jónak mi­nősített Kínára. Bernáth Nándor Ancona: Détári Lajos új csa­pata, a magyar irányítón kívül két argentin játékossal erősí­tett, Oscar Ruggeri és Sergio Zarate próbálja majd meg „Dömével” az első osztályban tartani az újoncot. Atalanta: Négy dél-amerikai labdarúgó a bergamói együttes erőssége. Közülük a brazil Carlos Bianchezi az „öreg”, az uruguayi Paolo Montero, az argentin Leo Rodriguez és a kolumbiai Rene Valenciám pedig az új fiúk. Brescia: Három idegenlégiós — három román válogatott a Bresciánál. Floria Raducioiu, loan Sabau és a nagy sztár Gheorghe Hagi. Mindannyian új szerzemények. Cagliari: A két régi uruguayi, Enzo Francescoli és Jose Her­rera mellett a harmadik Mar­celo Tejera az új szerzemény. Szintén először játszik majd a Cagliari színeiben a brazil Luis Oliveira. Fiorentina: A dél-amerikaiak — Gabriel Batistua (argen­tin), Carlos Dunga és Mazinho (brazil) — mellett két Európa- bajnoki döntős, a dán Brian Laudrup és a német Stefan Ef­fenberg erősíti majd a lila-fe­hér gárdát. Foggia: Az orosz IgorKoliva- nov már tavaly Foggiában ker­gette a labdát. Új csapattársai a román Petrescu és Herman Medford Costa Ricából. Genoa: A brazil Claudio Branco és a csehszlovák To­mas Skuhravy már a múlt sze­zonban is a Genoában kereste kenyerét. Az Európa-bajnok- ság után ideszerződött az orosz Igor Dobrovolszkij és a hol­land Johnny van Schip. Internazionale: Négy ven­dégjátékos vetélkedik majd a csapatba kerülésért a kék-fe­ketéknél: a három német válo­gatott, Andreas Brehme (Zara­goza) és Jürgen Klinsmann (Monaco) és Matthäus már tá­vozott Milánóból. Helyettük érkezett viszont a volt NDK- válogatott Mathias Sammer, az orosz Igor Salimov, a mace­dón Darko Pancev és az uru­guayi Ruben Sosa. Utóbbi ket­tő és Toto Schillaci alkothatják az új „álom” csatársort. Juventus: Alaposan erősített a torinói gárda is, hogy a tavalyi második helyezés után az új szezonban aranyérmet nyerjen az együttes. A brazil Julio Ce­sar és a német Jürgen Kohler mellé érkezett még egy német, Andreas Möller és az angol David Platt, a kiesett Bari csa­patától. Az igazi sztárok azon­ban a hazaiak. A 25 millió dollárért vásárolt Gianluca Vi- alli és Roberto Baggio. Lazio: Az angol Paul „Gáz­zá" Gascoigne igazolása je­lenti a szenzációt a római csa­patnál. A középpályán új játé­kos Aron Winter is Hollandiá­ból és Djair Brito Brazíliából. A két német játékos, Karlheinz Riedle és Thomas Doll tavalyi biztos helye a kezdőcsapatban így veszélybe került. AC Milan: Semmit sem bíz a véletlenre a tavalyi bajnok. A három holland szupersztár, Marco van Basten, Ruud Gul­lit és Frank Rijkard mellé megszerezték a francia Jean- Pierre Papint, a szerb Dejan Savisevicet és a horvát Zvono- mir Bobant. Gianluigi Lentini­ért pedig rekord összeget, 30 millió dollárt fizettek a Tori- nónak. Napoli: A nagy kérdés tovább­ra is: Diego Maradona vissza­tér-e a kikötővárosba? Ér­vényben lévő szerződése sze­rint, amely 1993 júliusáig szól, még mindig a nápolyiak játé­kosa, akárcsak a brazil Anto­nio Careca. A két új „légiós” Daniel Fonseca Uruguayból A Cross fiú keresztneve Egy bizonyos futballked­velő angol férfi, Cross úr (keresztnevét nem közük a hírügynökségek — a szerk.) megrögzött Man­chester United-rajongó. Ezt jelzi, hogy 1976-ban, amikor a MU bejutott az Angol Kupa döntőjébe, féktelen örömében a fiá­nak tizenöt keresztnevet adományozott. Annak a 15 futballistának a ke­resztnevét, akik a siker ré­szesei voltak. így örökítették meg az anyakönyvben, hogy a Cross fiú Graham, Alex, Jimmy, Stewart, Gerry, Brian, Martin, Steve, Sammy, Stuart, Lou, Gordon, David, Tommy és Matt keresztnevekre hallgat. Ráadásul igen te­hetséges játékossá nőtte ki magát a most 15 éves, wallsalli fiatalember, aki az iskolaválogatottjának erőssége. Legutóbb csa­pata 8—0-ra nyert, s mind a nyolc gólt Gra­ham...Cross lőtte. Csoda- e, hogy máris szerződési ajánlatot kapott? Idősebb Crossnak csak az okoz szívfájdalmat, hogy a Leeds United játékos­szerzője kereste fel az if­jút, aki el is kötelezte ma­gát a leedsiekhez. Arról nincs hír, hogy az azóta is Manchester Úni- ted-drukker papa miként reagált erre... és Jonas Them Svédország­ból. Parma: öt vendégjátékos az Újpest KEK-ellenfelénél. Közülök kettő új, az argentin Sergio Daniel Berti és a ko­lumbiai Faustino Asprilla. A régiek pedig a svéd Tomas Brolin, a belga Georges Grun és a brazil Claudio Taffarel. Pescara: Roger Mendy Szene­gálból, John Sivebaek Dániá­ból és Blaz Sliskovic Bosznia- Hercegovinából, mindannyi­an az idén szerződtek a klub­hoz. Róma: Thomas Hassler az „Év játékosa” lett Németor­szágban, az ő helye biztos az együttesben és a brazil Aldairé is. Az argentin Claudi Canig- gia és a jugoszláv Sinisa Mi- hajlovic pedig mint új szerze­mények vetélkedhetnek egy­mással a csapatba kerülésért. Sampdoria: A jugoszláv Srecko Katanec már évek óta a genovai klub egyik biztos pontja. De a szintén jugoszláv Vladimir Jugovic és az angol Desmond Walker is kezdőem­ber lehet az idén. Torino: A belga Vincenzo Sci- fo és a brazil Walter Casagran- de mellé két uruguayi játékost is igazoltak a vezetők Carlos Aguilera és Marcelo Sarale- gui személyében. Údinese: Két argentin labda­rugó a régi, két lengyel pedig az új idegenlégiós a klubnál. Nestor Sensini és Abel Balbo a dél-amerikaiak, Marek Koz- minski és Piotr Czachowski a frissen igazoltak. Az olasz szurkolók a Milan- híveket kivéve izgalmasabb bajnokságban reménykednek a legutóbbinál, akkor ugyanis a milánóiak a nyitánytól a be­fejezésig 34 fordulón ke­resztül vezetve nyerték el a bajnoki címet. Matthäus visszatért egykori klubjába Amint várható volt, a német világbajnok labdarúgó­válogatott csapatkapitánya, Lothar Matthäus vissza­szerződött egykori klubjához, a Bayern Münchenhez. Már napok óta ismert volt a tény, hogy az olasz Interna­zionale tárgyalásokat folytat a Bundesliga-együttessel az 1990. évi aranylabdás átigazolásáról. A megállapodás létrejöttét az olasz fél erősítette meg. A közlemény szerint Matthäus személyes indokai miatt jött létre az üzlet, amelynek pénzügyi részleteit nem hozták nyilvánosságra. Jól értesült körök — köztük az olasz ANSA hírügynökség — úgy tudják, hogy az Inter 6,3 millió dollárt kap a 31 éves középpályásért, aki két évre kötelezte el magát a Bayernhez. A világbajnok németek kulcsembere április óta harc- képtelen térdszalagszakadás miatt. Miután az olasz klub időközben négy idegenlégióst is szerződtetett (Ruben Sosa, Darko Pancev, Mathias Sammer, Igor Salimov), Matthäust a kispadra kerülés réme fenyegette, ugyanis a taljánok bajnokságában egy időben csak három külföldi játszhat. A játékos távozásával megbomlik az a német trió, a mely az Inter színeiben sikert sikerre halmozott (Jürgen Klinsmannal és Andreas Brehmével 1989-ben olasz bajnokságot nyertek). Matthäus 1989-ben hagyta el a bajor klubot, amely azóta fennállása legnagyobb hullámvölgyébe került. Az 1985 és 1990 között ötször Bundesligát nyert csapat tavaly csak a 10. helyen végzett a német pontvadászat­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom