Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

iRÉKÉS megyei hírlap SZÍNES OLDAL 1992. augusztus 31., hétfő Beküldendő: a nyíllal jelölt sorok megfejtése. Beküldési ha­táridő': szeptember 7. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősé­ge, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A megfejtők között 5 db 500 forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, melyet postán kül­dünk el. Tudományos kaleidoszkóp Keresik a világmindenség 99 százalékát A kaliforniai Berkeley-i egyetem kutatói új, speciális teleszkó­pokkal kísérlik meg a válaszadást a tudomány alapvető kérdései­nek egyikére: miből ál! az univerzum 99 százaléka? Az eddigi vizsgálatok szerint a látható anyag, mint a csillagok, a gáz- és porfelhők a világmindenségnek legfeljebb egy százalé­kát teszik ki. A többi — feltételezik a 30-as évek óta — valamilyen sötét anyag. Fritz Zwicky amerikai asztrofizikus megfigyelte, hogy né­hány égitest gyorsabban mozog, mint a többi. Ezt a — fizika törvényei szerint — hatalmas vonzerők okozhatják, amelyek működését azonban mindmáig nem lehetett bebizonyítani. Zwicky megfigyelései ellentmondanak Newton törvényének is, miszerint egy bolygó keringési sebessége annál kisebb lesz, minél távolabb van a Naptól. Számos teória kereste az ismeretlen erő magyarázatát. A legtöbb csillagász arra a feltételezésre hajlik, hogy az univer­zumban mindeddig ismeretlen formában gigantikus anyagtöme­gek léteznek. Mióta a COBE amerikai műbolygó, amely a kozmosz háttér- sugárzását vizsgálja, fontos adatokkal szolgál, megnövekedett a csillagászok bizalma abban, hogy a sötét anyag végül is kinyo­mozható. A COBE a világűr határain óriásfelhőket észlelt. Ez a régió a csillagászok szerint annak az állapotnak felel meg, amelyben a világmindenség legkevesebb 15 milliárd évvel ez­előtt létezett. 135 millió éves kínai kövület Egy, a Liaoing tartományban (Északkelet-Kína) előkerült veréb nagyságú fosszilis lelet új megvilágításba helyezi a madarak törzsfejlődését. A „Sinomis santensis”-nek elkeresztelt madárős 135 millió éves és így döntő űrt tölt be a madárkövületek sorában, állítják a szakemberek. Legutóbb 1988-ban, a „las-Hoyas-madarak”-nak nevezett lelettel mintegy 120 millió éves madárfossziliákra bukkantak. A paleontológusok számára a madárvilág fejlődésének jelentős állomásai ennek ellenére továbbra is homályban maradtak, bár a felfedezéssel 30 millió évre csökkent az addig 50 millió évnyi lelethiány. A Kínában talált legújabb madárlelet a paleo-ornitológusok szemében jelentős közbenső lépcsőfokokat testesít meg a jurako­ri ősmadár felé. A korai krétakörből való „Sinornis” csontváza még primitív jegyeket mutat: például a modern madarakénál sokkal mozgathatóbb kézcsontokat, valamint a hüllőkéhez ha­sonló rövid orral és fogakkal rendelkező koponyát. Már kitartóan tudott repülni, erre vall a különösen széles mellcsont, amelyen a repülőizmok elhelyezkednek, a madarakra jellemző farokgyök és a szárnyak, valamint a vállöv felépítésének sajátosságai. Ezek a tulajdonságok a krétakor kezdetén alakulhattak ki. Az átmenet a siklórepülésből — amelyet a kereken 150 millió éves jurakori ősmadár repülési módjának vélnek — az aktív repülésbe 15 millió év alatt mehetett végbe. A „Sinornis santensis” csontvázának jellegzetességei arra is utalnak, hogy a madár már tudott a fákon mászni és ugrani, így valószínűleg erdős területeken élt. Volt az elülső karmokkal szembehelyezhető lábujja, ami lehetővé tette az ülést és a biztos támaszt az ágakon. Ez a fákon élés — együtt a kitartó repülésre való alkalmassággal — valószínűsíti azt, hogy a madarak élet­módja néhány évmillió alatt döntően megváltozott az ősmadara­kéhoz képest. Videománia — Van egy új horrorkazettám arról, hogyan kergeti ó'rületbe egy tanár a kisdiákját! Tüskés postarablók Sajnos a közelmúlt olyan zsú­folt volt bűnesetekben, hogy az arról szóló tudósításoknak be kellett érniük az eltűnt, elra­bolt vagyontárgyakkal, a szö­késben levő bűnözőkkel, a ró­luk készült fantomképekkel (ha volt szemtanú egyáltalán, vagy nem rejtették arcukat álarc mögé!). De a részletek gyakran elmaradtak, holott a régi tanmese szerint „a részle­tekben rejtezik az igazság”! Ilyen fontos részlet például az útonállás technikája, ame­lyet mind ez idáig csak filme­ken láthattunk. Igaz, a tettesek is onnan vették a mintát. A külhoni rendőrségek acéltüskés „szőnyegét” házi­lag állították elő, és még a szí­nezése is olyan volt, hogy szin­te beleveszett, beleolvadt az 53-as út sávjavításába. A mód­szer bevált, sőt még tökéletesí­tették is. Amikor kidurrant a postaautó gumija, az árokban rejtőző bűnözők egy zsinórral még el is tudták húzni, rejteni a fémtüskét, így a kocsi utasai gyanútlanul kezdhettek hozzá a kerékcseréhez. És ez volt az a pillanat, amikor rájukcsaptak. Az értékes szállítmányok fuvarozására szakosodott vál­lalatok azóta már „többrétegű légszelvényes” gumiabron­csokat rendeltek, sőt akad már tömör gumiból készült kerék is a pénzszállító járműveken. A legfőbb tanulság persze — ami szintén elleshető a krimikből —, hogy sem az úton heverő sebesült, sem egy hirtelen ki­pukkadó gumi nem lehet ok az elővigyázatlan magatartásra — sőt a pénzt szállító alkalma­zottaknak jó ilyenkor igen óvatosan, a fegyvert készen­létben tartva utánanézni a rendkívüli körülményeknek. A fegyverekről, a fémtüské­ről és természetesen a két hazai gengszterről azóta már el­készültek a rendőrség fénykép- felvételei. És kiderült, hogy a körözött személyek azonosak a katonai forgalomirányítónak öltözött útonállókkal, akik épp egy esztendeje Siófok-Sóstónál szabadítottak meg két német tu­ristát Kawasaki motorjától. S a biztonság kedvéért minden ru­hájától is. Akkor még fémtüske nélkül. L. B„ Ferenczy Europress „Tömjén és mirha oázis” Oman hegyei között, az Arab-félszigeten legendás múltú város maradványaira leltek a régészek, amely az ókorban a kereskedel­mi központok ragyogó „hármas csillagzatához” tartozott: Szaf- fara Metropolisznak nevezték a várost azon a térképen, amelyet a földrajztudós Ptolemaiosz a 2. évszázadban készített. Szaffara Metropolisz ellenőrizte a nem túl távol fekvő Ubarral (Omanum Emporiumnak is neveztek) és a Moszával együtt az ókorban gyakran az arannyal egyenértékű áru, a tömjén és mirha termelé­sét és kereskedelmét. A tömjén és mirha csodálatos gyógyítóerővel bír: a gyanta alkotóelemei hatásosak gyulladások és gombabetegségek ellen, ezt állapították meg a korszerű módszerekkel végzett vizsgála­tok. A gyantából nyert olaj csökkenti a panaszokat a légúti fertőzések esetében is. De tömjént vittek a Három Királyok is Jézus bölcsőjéhez ajándékba. A három aranyváros a szerteágazó karavánutak és hajózási útvonalak hálójának középpontjában feküdt, ahol a tömjént Mezopotámiába, a Földközi-tenger térségében Rómáig, illetve Indiába szállították. Szaffara Metropolisz mellett, néhány hónappal ezelőtt a tudó­sok azonosították Oman belsejében Ubar romjait is (amelyet egyébként a Korán is említ). A város másfél évezreddel ezelőtt a Római Birodalom bukása után hirtelen eltűnt, valószínűleg földrengés következtében. Ezúttal is Ptolemaiosz térképei és a legmodernebb felderítési technika eredményei együtt igazították el a tudósokat. Műboly­gókról és űrkompokról készített fotók vezették a régészeket az utak nyomára, amelyeken évezredekkel ezelőtt a karavánok haladtak. A nyomok Oman belsejében egy vízlelőhelyre vezet­tek, amely körül a mai Ash Shisar város kialakult. Ott a tudósok homokba temetett falak és tornyok maradványait találták, ame­lyeket több mint 2000 éve építettek. A harmadik „tömjén és mirha oázis” Mosza romjait már a XX. század ötvenes éveiben felfedezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom