Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám

1992. augusztus 24., hétfő Modellező-világbajnokság Svédországban Nóra ezüstérme Az eredményes műhelymunka és utánpótlásképzés érdekében Míg mi itthon a magyar olimpi­konoknak szurkoltunk, addig Svédországban egy orosházi le­ányzó édesapjával a világbaj­noki" címért küzdött. Akik rend­szeresen olvassák sportrovatun­kat, azok tudják: a Nóbik csa­ládról van szó. Legutóbbi ver­senyükről, a Nyköpingi világ- bajnokságról Nóra számolt be hazaérkezésük után. — Öt nap állandó izgalom, röviden így jellemezném a ver­senyt. Apu és én összesen hat hajóval neveztünk. Előfordult olyan versenynap, amikorén le­jöttem a mólóról, de apu már startolt a saját futamában. A víz kiszámíthatatlan volt, a nagy hullámzásból alig látszottak ki a hajók. Előfordult persze az el­lenkezője is, és ez a bizonyta­lanság megviselt bennünket. A természet szeszélye ellenére — egy kategória kivételével — öt versenyszámban döntőbe jutot­tunk. Már ezt is sikerként köny­veltük el, mivel 340 hajó vett részt a világbajnokságon. A hydro 7,5 köbcentiméteres kategória döntőjében megtré­fált a hullámzás, nagy on levet­tem a gázt és leállt a hajóm motorja. Hatodik lettem. A hyd­ro 15 köbcentiméteres junior döntőben nagyon jól kezdtem, de — még ma sem értem miért — leállt a motor. Ekkor úgy éreztem, minden elveszett: kár volt annyit edzeni, küszködni. Vívódásom közben leállították az egész futamot és kértek, vi­gyem motorvizsgálatra a hajó­mat. mert... Ekkor történt a cso­da. másodiknak hirdettek ki. Őszintén megmondom, örülni sem tudtam. Apa és leánya A következő nap volt a 6,5 köbcentiméteresek döntője, ahol az első körben felborultam. Teljesen letettem a nyerés lehe­tőségéről. Látva azonban má­sok szerencsétlenkedését és az én ötödik helyemet, egy kicsit rákapcsoltam. így sikerült „fel­tornáznom” magam a harmadik helyre. Nóra édesapja szerepléséről is beszámolt, hisz az apa nem­csak trénere leányának, hanem a magyar felnőtt válogatott tag­ja is. Nóbik Gyula a 7,5 köbcen­timéteres kategóriában a 7. he­lyen végzett, a 6,5 köbcentimé­teresek mezőnyében pedig tize­dik lett. A család így is elége­dett. Az apa és a végig a ver­senyzőkért izguló anyuka büsz­ke Nórára. A gimnazista lány ennyit mondott búcsúzóul: „Köszönettel tartozom a szüle­imnek. Apunak azért is, mert felkészített erre a világverseny­re, jó technikát biztosított szá­momra és végig türelemmel volt irántam.” Csete Helyezések a felnőtt ob-ról Nemrégiben Budapesten ren­dezték meg az UTE Szilágyi utcai sporttelepén az yrszágos felnőtt atlétikai bajnokságot, amelyen békéscsabai és gyulai versenyzők is rajthoz álltak. Széli Tibor, a békéscsabaiak kö­zéptávfutója a 400 méteres sík­futásban a 6. helyen ért a célba 48.41-es idővel, míg 200 méte­ren a 7. lett ugyan, de a 21.61 -es ideje új egyéni csúcsa! A serdülő korú Kun Alice 100 mé­teren a 10. helyezett lett 12.95­tel. a 200 méteres távon 25.74- gyel a 9. lett. —Mindkét versenyzőnek el­ső felnőtt bajnoksága volt, helytállásuk dicséretes. Széli Tibort meghívták Varsóba, a fi­atal Olimpiai Reménységek Versenyére, ahol a világ min­den tájáról az országok legjobb­jai vesznek részt. Augusztus 29-én Mezőtúron lesz a , Jövő bajnokai” serdülő B korosztá­lyú atlétikai verseny, ahol Bé­kés, Csongrád, Jász-Nagykun- Szolnok és Békés megye válo­gatottjai vesznek részt, amelyen több békési, gyulai és békéscsa­bai atléta is rajthoz áll majd — tájékoztatott Tóth Sándor. Ugyanezen a viadalon a gyu­laiak sem tétlenkedtek. Vincze Zoltán tanítványai közül Czégé Éva a 800 méteres síkfutásban 2:13.08 perces eredménnyel a 8. helyen kötött ki, s akár elő­rébb is végezhetett volna, ha 5—600 méter között nem fogja vissza magát egy kicsit. Az első éves junior, Kiss Katalin az 1500-as távon 4:46.03 perccel 15., 3000 méteren 10:08.32-vel pedig 14. lett. — Biztatóan mozgott a fiatal futó, pedig rossz atlétaidő volt, össze­vissza fújt a szél. Kiss Kati pe­dig alig néhány hónapja edz csupán—mondta edzője. • • Ünneplés A minap egy levelet kaptunk. Ha teljes mérték­ben nem is tud a sportszerkesztő azonosulni vele, közreadjuk, mert van benne érdekes észrevétel. íme a levél: »Van egy magyar közmondás .sírva vigad a magyar”. Na de nekünk nincs okunk a sírásra, hiszen az olimpián amúgy magyarosan, ahogy mondani szokás, kivágtuk a rezet. Le a kalappal a versenyzők és az edzők előtt. Nem is itt a baj. A különbség ott van. hogyha összehasonlítjuk az előbbi olimpiai győzteseket meg a mostaniakat, hogy ezek milyen elismerést kapnak azokhoz képest. Erre szeretnék rávilágítani. Helsinki. Tokió, Melbourne olimpiai győztesei mit kaptak ezekhez képest. Nem elég egy ünnepi est. de következett egy másik a Parlamentben az ország vezetői előtt. Es még folytatódott 17-én Vitrai úr közvetítésével a Tv-ben. Én kezdem azt hinni, hogy maguk a 'sportolók is unják már ezeket. Nem gondolnak itt arra. akik ezt szervezik. hogy mit szól ehhez pl. Hidegkúti. Kárpáti Rudolf. Köröndi Margit. Ge revich Aladár (igaz ő már nem szólhat). Balczó András. Kovács Pál és sorolhatnák a legendás alakokat. Bizony, hajól emlékszem, ők korántsem kaptak ekkora elismerést és ünneplést. Ez az ország a vigalom és az ünnepségek és kitüntetések mániájában szenved. Sorra hója a magyérdeműt vigalomra a kakashálózat Sopron­tól Gyuláig. Miskolctól Zaláig. Azonközben ez­reknek kikapcsolják a villanyt, gázt, mert nem képesek kifizetni a havi számlát. Vigalommal ezt nem lehet meg nem történtté tenni. És mi pénz megy ezekre az ünneplésekre. Az utcákon meg emberma­gasságú gaz van, még a belvásorban is. Jó volna ha a csabai alpolgármester urak kiküldenék a .sze­mélyi titkárnő’ fűket mondjuk a sétád óutcai Vas­bolt mögötti lakótelepeknél díszelgő .zöldövezet­be”. Vagy az Árpád sorra, ahol még a tavalyi gesztenyefalombok ott hevernek békés kupacok­ban. Ezeket látva ausztráliai meg amerikai roko­nom szinteitem hagyott szóhoz jutni. Ezt is vegyék észre! Nem rosszindulat vagy irigység mondatja ezt velem, hiszen tudom, hogy egy sportolónak sok mindenről le kell mondania, de ami tény az tény. Ébredjiinkfel már végre! Nálunk ha egy labdarúgó három gólt lő egy mérkőzésen, akkor a riporter mindjárt az orra elé dugja a mikrofont azzal, „milyen érzés három gólt lőni?”. A mostani bajnok Fradi ha netán egy Milánnal kerül össze a BEK- ben. egy fél tucat gólt kap a két meccsen. És ide megy a sokpénz. sok hűhó semmiért. A vezetőedző úr nagy pénzért sétálgat a pálya mellett az edzése­ken. Van pályaedző. kondícióedző kapusedző, ki- lószámra edzésten-ek. csőképpen foci nincs. Sebes Gusztávnak volt egy szamárfüles notesze abban minden benne volt. Edzésterv, technika utasítások, taktika, ésfőleg futball. A különbség az, hogy azok szerettek focizni, a maiak meg a pénzt szeretik. Jó volna, ha a felelősek elgondolkoznának eze­ken, és nem szórnák két kézzel az adófizetők pénzét. (Falrahányt borsó). Igaz, ki lehet találni még valamilyen adót. Kocsiszínadót, füstadót, stb.« id. Alberti György A békésiek felvették a kesztyűt ^ , Tavaly novemberben jártunk a Békési SE ökölvívó­ja’ szakosztályánál, hogy kifürkésszük, mi történt a megye egyik legpatinásabb bokszhagyományokkal rendelkező egyesületével. Akkor az Újpestről hazatért Szabó Sándor tette meg a kezdeti lépéseket, hogy új alapokon építsen ki működő szakosztályt. Az elmúlt évben még az volt a kérdés, hogy felkel-e a padlóról a békési ökölvívás? Nos, az azóta eltelt több mint fél év igazolta, hogy járható az út, amelyen elindultak, s elérhetnek az egykori nagy „bunyósok” közelébe. A tavasz folyamán megindult a szakosztályi élet, a társadalmi elnöki tisztet dr. Olajos Károly rendőrőrnagy, Békés város kapitánya tölti be, a technikai vezető Csuta Imre lett, míg Szabó Sándor edzőként tevékenykedik tovább. A minap velük beszélgettünk elképzeléseikről, terveikről, kez­deti lépéseikről. — Március 26-ától kezdő­dően léptem be a szakosztály életébe, amikor is a Békési SE elnöksége felkért, hogy tölt- sem be az ökölvívó-szakosz­tály társadalmi elnöki tisztét — kezdi dr. Olajos Károly. — Elsődlegesen az volt a feltéte­lem, ha úgy tetszik, személyes kérésem, hogy Csuta Imre jöj­jön vissza és vállalja el a tech­nikai feladatokat, továbbá ra­gaszkodtam hozzá, hogy to­vábbra is Szabó Sándor legyen az edző. Igaz, előzőleg ő kere­sett meg, akivel régóta is­merjük egymást. Imrének vi­szont jelentős sportmúltja van és kiépült kapcsolatokkal ren­delkezik. Az ő szakmai presz­tízsét feltétlenül szeretnénk kihasználni! Jómagam mindig is szerettem a kemény, férfias küzdősportot, amit rendkívül hasznosnak tartok a fiatalok személyiségfejlesztésében. Mint rendőr, szeretném, ha minél többen megtanulnák az ökölvívás fogásait, hiszen egyrészt, sajnos, manapság egyre gyakrabban szükség lesz arra, hogy ki ki megvédje magát. Félre ne értsen, nem arra akarjuk megtanítani a gyerekeket, hogy verekedje­nek, de a fellépésük szinte bi­zonyos, hogy egészen más lesz! — Ön miben tud segíteni leginkább a szakosztálynak? — Az elnöki kinevezésem kettős jellegű. Főként a saját kapcsolatrendszeremen ke­resztül megpróbálok szponzo­rokat találni, s pillanatnyilag erre korlátozódik a tevékeny­ségem. A szakmai munkába nem kívánok beleszólni, eddig sem tettem, hiszen e két szak­ember igazán ismeri a sport­ágat. Viszont a tanévkezdés idején hatékonyabb propagan­da munkát szeretnék kifejteni iskolás gyerekek megnyeré­sért. Sok iskolában osztályfő­nöki órákon veszek részt és rendőrszakmai előadást tar­tok. Ennek kapcsán is van al­kalmam az ökölvívást népsze­rűsíteni, s bízom benne, hogy sok fiatalt sikerül majd erre irányítani, s esetleg a kiválasz­tásnál segíteni. Jó a kapcsola­tom a pedagógusokkal, testne­velőkkel, akik a fizikailag és erkölcsileg alkalmas gyerekek meggyőzésével, irányításával sokat segíthetnek. Úgy hi­szem, ha látják, hogy a rendőr­ség, vagy személy szerint én is benne vagyok ebben, hogy pártolom és szeretem csinálni, akkor talán a szülőkben is megszűnik az ellenérzés, amit nagyon sok helyen táplálnak még a sportág iránt. Hiszem, hogy újra lesz pezsgő ökölví­vóélet a városban. Ugyan ko­rábban voltak időszakok, ami­kor olyanokat is kiválogattak, akik erkölcsileg nem voltak al­kalmasak, de mi más úton kí­vánunk elindulni. Most még talán nem is az a legfontosabb, hogy juniorbajnokunk, vagy felnőtt válogatottunk legyen, hanem, hogy jó műhelymunka alakuljon ki és eredményes utánpótlást neveljünk az egyesületnek, amelyre koráb­ban már volt példa bőven. — Te korábban itt öklöztél, sőt edző is voltál. Mit jelent számodra szinte az alapokról kezdeni a békési ökölvívásért? — kérdezem Csuta Imrétől, az egykori magyar bajnoki ezüs­térmestől. — Nem tudom pontosan megmagyarázni?!... — gon­dolkodik el. — Egyszerűen belém ivódott az edzőterem szaga és sokszor eszemben jár az a mérhetetlen munka, amit akkoriban elvégeztünk. Ez fe­lejthetetlen, amire mindig szí­vesen emléksíbm vissza. A tu­dást, amit megszereztem, ami­vel eredményt értem el, öröm­eméi átadom másoknak, arra ér­demes fiataloknak, hogy eset­leg még ügyesebbek, még job­bak legyenek, mint mi voltunk annak idején. — Mi a legfőbb teendőd, mint technikai vezetőnek? — Sanyival nap mint nap találkozunk és megbeszéljük a legfontosabb dolgokat. A tor­natermi munkát ő végzi, én alkalmanként benézek az edzésekre, ha szükséges, segí­tem a munkáját, ahogy tőlem telik. Úgy érzem, mi hárman jó összhangban tudunk együtt dolgozni, s mindent megpró­bálunk azért, hogy Békésen új­ra jó bunyósélet legyen! Ezért is örülök, hogy Sanyi átvette az edzői munkát, aki akarattal és fiatal kora ellenére nagy szaktudással rendelkezik már­is. A Dózsában sok mindent megtanult, amit mi nem is tud­tunk, és nem is alkalmaztunk annak idején. Ezt a lehetőséget szeretnénk kihasználni, hiszen olyan edzőnk van, aki szinte minden mást feláldoz az ököl­vívásért, mert neki ez az élete! — Honnan, kitől vártok, várhattok segítséget, s egyál­talán mi szükséges ahhoz, hogy zökkenőmentesen mű­ködjön a szakosztály? — Pénz, pénz és pénz! A versenyeztetés mellett a fel­szerelés — a tornacipő, a ver­senycipő, a fogvédő, a kesztyű és még sorolhatnám — költsé­ges dolog. A gyerekek lelke­sek, de hogy megméressenek, tapasztalatokat szerezzenek, ahhoz el kellene jutniuk más városokba, más vidékre verse­nyezni. Pillanatnyilag a szponzorok anyagi támogatá­saiból tudjuk fenntartani ma­gunkat, akik többnyire békési vállalkozók és megyei kft.-k. így a Colors-Coop Kft., az Endrőd és Vidéke Takarék- szövetkezet, a Vektor Kft., a békéscsabai HAMLET, a K+K Kft., valamint az egyéni­leg segítők, Durkó Imre keres­kedő, Domokos Mihály, Ju­hász Sándorné, Vincze Imre, Fólián Mihály és jómagam, mint vállalkozók. Es termé­szetesen külön köszönet jár a/ iskolának, a vezetőinek, amely mindennap befogad minket, biztosítja a termet a fiataloknak az edzésekre. Egyébként velünk mindig mostohán bántak, igazán so­hasem volt olyan szponzo­runk, akinek támogatását min­denkor élvezhettük volna! — Tavaly, amikor elkezdted az edzői munkád, az akkori be­szélgetésünkkor bizony tele voltál panasszal! Most milyen a közérzeted?—fordulok Sza­bó Sándorhoz, aki jól emléke­zik a kezdetre. — Igen, így volt! Akkor va­lóban el voltam kenődve, s úgy éreztem, hogy szélmalom­harcba kezdtem. Most, hála Is­tennek, kezdek egy kissé fel- dobódni, s úgy látom, alakul a társaság! Jönnek, szállingóz­nak a gyerekek, s még Békés­csabáról és más településekről is átjárnak, akikkel rendszere­sen foglalkozhatok. Karatés és kick-boxos is van közöttük, akik rövid időn belül átképez- hetők ökölvívónak. Persze, ahogy annak idején is említet­tem, a minőségre törekszünk és nem a mennyiségre, s ezt most is hangsúlyozom ! De ha a kettő párosulna, annak nagyon örülnénk, hiszen aki nálunk je­lentkezik, azt nem zavarjuk el, de csakis olyanok legyenek, akik erkölcsileg is érdemesek erre, mint ahogyan elnökünk ezt említette már. Gyurkó Mihály Imris György arany-, Mpiima Diana bronzérmes Kerékpáros serdülobajnokság — békéscsabai sikerekkel Nemrégiben Siófokon rendez­ték meg az országos kritérium kerékpárosbajnokságot, ame­lyen a hazai egyesületek mind­egyike képviseltette magát, köztük a két békéscsabai, a Pedál SE és a BÁG SE is. A fiúk mezőnyében Imris György, a Pedál SE versenyző­je országos bajnoki címet szer­zett a 18 körös viadalon. A BAG SE színeiben Mpiima Di ana az ifjúságiak között küz­dött. s harmadikként ért a cél­ba. Klokocs István, a Pedál SE szakosztályvezetője így sum­mázta Imris versenyzését: — Nagyon jó formában ér­kezett a bajnokságra, s az előre megbeszélt taktikai utasításo­kat maradéktalanul végrehajt­va csaknem egy teljes kör- előnnyel nyerte a versenyt kor­osztályában. A fiatal egyesületünknek ez az első or­szágos bajnoki címe. (GY.M.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom