Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-24 / 199. szám
MEZŐHEGYES 1992. augusztus 24., hétfő-----------------------------------------------------------------------------------------------^ Európa fordítókorongja: Magyarország Az állomásfőnök bizakodó Időszámítás Vasárnap Sopronpusztán a három évvel ezelőtti páneurópai piknikre emlékezett a koalíció vezető pártja, az MDF. A történelmi ne vezetességű esemény emlékoszlopánál Katona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára mondott beszédet. Visszahallgatom az ott készült magnófelvételt: ,,Most kezdődik az időszámítás, nem 1989-ben és nem 1990- ben. (...) És kérem, higgyék el, hogy nem egy, a munkától agyonfáradt és sértődött kormányt fognak látni, hanem egy egyre jobb kedvű kormányt, amelyik végre elkezdheti azt csinálni, amit 1990 óta csinálni akart.” Táxolálljon tőlem, hogy kiforgassam, szövegösszefüggéseiből kiszakítsam az államtitkár úr szavait. Úgy érzem, a fenti idézet önállóan is kerek, egész. Ha jól értem: eddigi két éve alatt a kormány nem azt tette, amit tenni akart. Amit végül is megtett, azt viszont nem akarta. Munkanélküliség? Szakadatlan áremelések? Újabb és újabb adók kivetése? Mindezt a kormány nem akarta. Esetleg : a kormány nem ezt akarta. Ezen már tényleg csak derülni lehet. De miért pont ősztől!? Szász Attila angyalbőrben? Szerkesztő: Ménesi Görgy. Telefon: Battonva310. Megalakult Megalakult Mezőhegyesen is a földrendező bizottság. Tagjai: Kovács Károly, Kalmár Tibomé, dr. Felek Levente, Dékány Sándomé, Kardos Istvánná, Báló Sándor és dr. Török Imréné. A bizottságban a helyi önkormányzatot dr. Benke Marcell képviseli. Küldöttség indult Augusztus 18. és 21. között Kassai Béla polgármester vezetésével háromtagú küldöttség indult Kézdivásárhelyre. Az erdélyi látogatás célja a testvérvárosi kapcsolat ápolása. A vendéglátók a meghívást úgy időzítették, hogy a küldöttség részt tudjon venni a helybeliek nagy ünnepén, a Szent István-napi búcsún. Tanévkezdésre A városi önkormányzat gyámügyi segélyezésre pályázati úton 1 millió 864 ezer Ft-ot kapott. Ez és a segélykeret még fel nem használt része együttesen 1 millió 904 ezer 738 Ft. A képviselő-testület döntése értelmében ebből az összegből 1359 tizennyolc éven aluli gyermeket támogatnak fejenként 1100 Ft-tal. Nem kapnak most támogatást azok, akik az idén rendkívüli vagy rendszeres nevelési segélyben részesültek. A fennmaradó több mint 400 ezer Ft- ot eseti segélyezésre kívánják fordítani Mezőhegyesen. * Karitász A városi karitász csoport minden csütörtökön délután 4 órától fél hatig a római katolikus plébánia épületében fogadja az adományozókat, illetve a' rászorulókat. Jelenleg elsősorban ruhaneműk (iskolaköpenyek) adományozására lenne szükség. A későbbiekben tartós élelmiszerek gyűjtését és elosztását is terv ezi a karitász. Tüdőszűrés A városban 1992. augusztus 24-étől szeptember 1 Ó éig a tűzoltószertár helyiségében tartják a kötelező tüdőszűrő vizsgálatot. Felújítják Felújítják a Kiskatonák terén lévő tornaterem padozatát. A munkálatok teljes költsége áfával együtt 900 ezer Ft. Az önkormányzat a kivitelezéssel a Globál Kft.-t bízta meg. Körülbelül egy éve számoltunk be olvasóinknak arról, hogy elkészült a mezőhegyesi vasútállomás több mint 100 éves épületének felújítási terve. Most Perlaki János állomásfőnöktől (rangját tekintve vasúti mérnök tanácsostól) afelől érdeklődtünk, hogy végül is mikor kerül sor a felújításra. — Ez egyértelműen pénzkérdés — bocsátja előre. -— Ha az Országgyűlés elfogadja az új vasúti törvényt, akkor várhatóan komoly pénzügyi lehetőségekhez jut a MÁV. A tervbe vett fejlesztéseket orA 46-os majorba földút vezet. Az itt lakóknak a battonyai műút mellett elhelyezett postaládákig nap mint nap jó pár száz métert kell gyalogolniuk. Aki korán érkezik, várakozhat. A minap két nyugdíjassal beszélgettem, várva a posta zöld Barkasát. — Ómezőn dolgoztam 1952-től 1991-ig — mondja Agócs Mátyás. — Korkedvezménnyel mentem nyugdíjba. A Démász Rt. mezőhegyesi kirendeltsége az év elején új épületbe költözött. Az impozáns irodaházban kerestem fel Zombori Lajos kirendeltség- vezetőt. — A nagy változást nem az épület birtokbavétele jelentette, hanem a vállalat részvény- társasággá való átalakulása — mondja Zombori úr. — Jelenleg az üzemviteli munkákat a villamos energia árából keli fedeznünk, és ez nem könnyű feladat. — Gyanítom, nagyok a díjhátralékok. — 1991-ben még éves számlázást végeztünk. Az idén január 1-jén aztán áttértünk a kéthavonkénti számlázásra. ez szükségessé tette újabb díjbeszedők munkába állítását. Kevesebb lett a lakossági panasz, de a munka- nélküliség növekedése miatt romlott a fizetőkészség. Hogy ne halmozódjanak tovább a hátralékok, lépnünk kellett: áttértünk a havi számlázásra. Az ezzel járó létsAim nőve lést belső átszervezéssel oldottuk meg. — Említette a fizetőkészség romlását. A gázszolgáltató vállalatoknak elsősorban a laszágos szinten a „MÁV 2000” néven ismert program tartalmazza. Ez magában foglalja többek között az állomás- épületekre, a vasúti pályákra, a mozdony- és kocsiparkra vonatkozó elképzeléseket. De — hangsúlyozom — mindez függvénye az új vasúti törvénynek. — Ön személy szerint milyen színben látja a jövőt? — Én bizakodó vagyok. Úgy vélem, hogy országgyűlési képviselőink megfelelően érzékelik a közlekedés, ezen belül a vasút gondjait. Hazánkból tranzit útvonalak veÖsszege? Először9246 Ft volt, most 10 448. Egy fiút neveltünk fel, a feleségem még dolgozik. Élünk, de nehezen. A másik várakozó nyugdíjas Podolszky András. — Nekem összesen két munkahelyem volt: 20 évet a gazdaságban, 21-et pedig a battonyai Petőfi Téeszben húztam le. Korkedvezményes voltam én is, 7 ezerrel mentem el, most 9 ezret kapok. Sajnos kótelepi hátralékok miatt főhet a fejük. — Az áramszolgáltató a panelházas építkezések időszakában is ragaszkodott az egyedi méréshez. Mindössze a lépcsőházak és a garázsok áram- fogyasztását fizetik közösen a lakók. Fizetőkészség tekintetében tehát nincs különbség a családi házak és a panelok között. Ettől függetlenül nekünk is vannak, lehetnek a Dégázé- hoz hasonló eseteink. A privatizáció során ugyanis egyes téesztanyák, téeszmajorok, ipari létesítmények különböző vállalkozók kezére kerülnek. Annak idején a téeszek egy közös mérést kértek, ma viszont több mérőhelyre lenne szükség. Ezek kialakítását mi nem tudjuk fölvállalni, már csak azért sem. mert a belső hálózatok általában, téesztu- lajdonban vannak. A mi „fennhatóságunk” a transzformátorállomás elosztószekrényéig. illetve az ebben elhelyezett mérőóráig terjed. Mi a megoldás? Az. ha a vállalkozók a téesztől veszik az áramot. ha nekik számolnak el vele. Megjegyzem, a téesz a Démász-egységámál nem adzetnek a négy világtáj felé, képletesen szólva Magyarország Európa fordítókorongja. Hogy e feladatunknak megfeleljünk, véglegesen el kell vetni az önfinanszírozó vasút koncepcióját. Őszintén hiszem, hogy a törvényhozók ezt mihamarabb megteszik. Visszatérve az eredeti kérdésre: a MÁV általános helyzetétől függ az, hogy mikor pompázik ismét régi szépségében a mezőhegyesi állomásépület. Mi, vasutasok az utazóközönséggel együtt reméljük, hogy már nem kell sokáig vámunk erre. az én generációm kifogta: mi dolgoztunk a legtöbbet, és mi kapjuk a legkevesebbet. A feleségem nyugdíja még az enyémnél is kevesebb, mindössze 5100 Ft. A majorból jóformán ki sem mozdulunk, a mészárszékben nem voltam már évek óta! Alig vásárolunk valamit, borzalmasan nagy a drágaság. És tudja, mitől félek én? Nézze meg a kukoricát! Itt 1000 Ft alatt nem fogják adni mázsáját. Közben megérkezik a postaautó. — Pintér Ferenc vagyok, a mezőhegyesi postahivatal 2- es számú körzeti kézbesítője. A szolgálatot 1979. január 8- án kezdtem, előtte a gazdaságban dolgoztam. Innen, a 46-os majorból az 57-esbe megyek, aztán a hibridüzembe, majd a 47-esbe, az 52-esbe, Tompapusztára, 21 -be, 23-ba és végül 73-ba. Ott végzek, onnan megyek befele leszámolni. Ilyenkor, nyugdíjfizetési napokon kettőt is kell fordulnom.Egyre több munkanélküli-segélyt hordok ki, egyre nehezebben élnek az emberek, s tartok tőle, egyre többen lesznek olyanok, akik megpróbálják nem tisztességes úton pótolni a hiányzó anyagiakat. No, de viszlát, elmondtam, hogy még hány helyen várnak! hatja drágábban a villamos energiát. — Térjünk vissza a kisfogyasztókhoz! Aki meglátja ezt a gyönyörű irodaházat, abban önkéntelenül felmerül a kérdés: vajon javult-e a szolgáltatásuk színvonala? — Május 1. óta mindennap 24 órás ügyeletet tartunk. A több fogyasztót vagy az üzemeket érintő hibákat bejelentés esetén rövid időn belül elhárítjuk. Hangsúlyozom a gyors bejelentés szükségességét. Ha az éjszaka észlelt hibáról csak reggel szerzünk tudomást (sajnos előfordult ilyen eset), akkor a tisztelt fogyasztó a szükségesnél hosszabb ideig marad áram nélkül. Végezetül egy praktikus jótanács áramszünet idejére. A mai korszerű háztartási hűtőszekrényekben és hűtőládákban néhány órás áramkimaradás esetén sem károsodnak az élelmiszerek. Persze ilyenkor nem célszerű nyitogatni a fagyasztó ajtaját mindaddig, amíg helyre nem áll az áramszolgáltatás. Azon vagyunk, hogy ez mindig a lehető legrövidebb időn belül megtörténjék. A mezőhegyesi helyi újság cikkírója így jellemzi Szász Attilát: „Szőke hajú, komoly tekintetű fiatalember. A szeméből valami különös melegség árad. Autószerelőnek tanult, de sportlovasként dolgozik.” Majd az írás befejező részében a következőt olvashatjuk: „Örülünk neked, Attila. Öregbítsd csak tovább városunk hírnevét! Hiszen ha Mezőhegyes, akkor ló. Mi mind ott állunk a pálya szélén, és szorítunk érted.” Megbeszélem Attilával, hogy délután fél kettőkor felkeresem a mezőgazdasági kombinát edzőpályáján, s kifaggatom barcelonai élményeiről. Fél kettő előtt már ott vagyok, Attila sehol. Hajszálpontosan érkezik, de nem lóháton, hanem autóval. — Elnézést a „szerelésért” — mondja. Bár fehér bőrű, nekem úgy tűnik, mintha kissé sápadt lenne. — Megkaptam a katonai behívómat. „Puff neki!” — gondolom. Ennek a fiúnak most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy velem foglalkozzék. De tévedek. — Mint reggel látta, itt dolgozom — mutat az elárvult pályára. — Lovagolok egész nap, reggel héttől délután négyig. Legalábbis eddig így teltek a napjaim. Összesen hat lovam van. —Mióta lovagol? — Tíz-tizenkét éve kezdtem. Először éppen tíz évvel ezelőtt álltam rajthoz. —Hogyan került kapcsolatba ezzel a szép sporttal? — Apámnak voltak lovai, fuvarozott velük. Rajtuk próbáltam a lovaglást, nagyon tetszett. Később Kovácsházáról A nyári takarítási-felújítási szünet után ismét megnyitották a 47-es majori óvodát. Nem csak az itt lakók gyermekei járnak ide, hanem a 46-os. 52-es és 57-es majori apróságok is. A gyermekek utaztatásáról a mezőgazdasági kombinát gondoskodik. Bulik Pál né óvónő büszkén mutatja a patyolattiszta és viszonylag jó felszereltségű gyermekintézményt. — Hatan dolgozunk itt — mondja. — Van szakácsnőnk, élelmezésvezetőnk, dadus- kánk, takarítónőnk, és hát vagyunk mi. ketten óvónők. Az óvoda tudomásom szerint 1949-ben épült. Kétcsoportosra tervezték, de legalább 30 éve vegyes csoporttal üzemel. Ennek természetesen előnyei és hátrányai is vannak. Az elmúlt időszakban 24 gyérbe-bejártunk Mezőhegyesre, s akkor végleg rabul ejtett a lovak és a lovasok világa. Hát így kezdődött. Nagyon sokáig Ákos Ajtony volt az edzőm, most pedig Sovák Péter. Eredményeimben benne van az ő munkájuk is. —Azt beszélik, hogy Randi a kedvence. — Az idén márciusban megnyertem vele a mesterek tornáját, a magyar bajnokság nehéz kategóriájában a felnőttek között harmadik lettem, a juniorbajnokságon pedig az első. — Készültem: tudom, hogy korábban is voltak szép sikerei. — Tavaly ifjúsági bajnok voltam, előtte Budapesten is, és Nagycenken is megnyertem a Széchenyi-emlékversenyt. —Barcelona? — A szövetség jóvoltából lehettem ott, sajnos csak nézőként. így is feledhetetlen élményekben volt részem. A tengertől alig 50 méterre laktunk egy szállodában. S aztán a versenyek! Lónak, lovasnak hihetetlenül kemény próbát kellett kiállnia. Szenzációs képességű lovakat láttam. Tudom, ezek beszerzéséhez rengeteg pénz kell. — Kívánom, hogy a következőolimpián az öné legyen az egyik legjobb ló. — Nagyon sok mindennek össze kellene ahhoz jönni, hogy oda eljussak! — derül fel Szász Attila arca, majd hirtelen el is komorodik.— Most inkább ez a behívó foglalkoztat. Hát — őszintén szólva — engem is. Tudja Isten: mintha jobban állna ennek a fiúnak a lovaglóuniformis, mint az angyalbőr. mekünk volt, most valamelyest csökken a létszám. Idáig 19-en iratkoztak be, de úgy tudjuk, hogy még hárommal gyarapszunk. Vannak ugyanis Mezőhegyesről kiköltöző családok, az ő gyermekeik is hozzánk fognak járni. Míg beszélgetünk. Bulik Pálné jó néhány szeretetteljes pillantással nyugtázza, hogy az önfeledten homokozó fiúk háza táján minden rendben. A kislányok mellettünk babáznak, velük egyébként sem szokott baj lenni... Szóval visszaköltözött az élet a 47-es majori óvodába. Ez a kis gyermekbirodalom semmiben nem különbözik a többi átlagos magyar óvodától. Vagy mégis? Mintha körülötte és benne sokkal nagyobb lenne a csend, mint máshol. Nem politizálunk A postást várjuk Majori nyugdíjasok: „Élünk, de nehezen” FOTÓ: MÉNESI GYÖRGY Ne nyitogassuk feleslegesen a hűtőt! Állandó ügyelet a Démásznál Majori óvoda
