Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-24 / 199. szám
1992. augusztus 24., hétfő NAGYVILÁG c '■W ~) — uioff m T TC y „Ungnak és Tiszának sebes a járása” A „3 napos munkára” elhurcolt magyar férfiak síremléke HÍKffPLUSZ Megállapodás Kanada egységéről Kanada tíz tartománya megegyezett a francia ajkú Quebecnek nyújtott biztosítékokról, így elhárul az ország felbomlásának veszélye. A megállapodást szombaton este jelentette be Brian Mulroney kormányfő. Az egyezség, amelyet még országos, illetve québeci népszavazáson jóvá kell hagyni, végül is eleget tesz a francia ajkú kanadai tartomány egy évtizede képviselt igényeinek: a többi 9 tartomány elismeri Quebec társadalmának „sajátos jellegét”, és biztosítja számára a központi parlament helyeinek negyedét. Bár messziről jött ember azt mond, amit akar..., de nekem a kanadai példa nagyon tetszik. Végül is mi történt? A kanadai állam megadta azokat a kisebbségi jogokat a francia anyanyelvű állampolgárainak, amelyek megilletik őket. Lehet, hogy ennyire egyszerű lenne a kisebbségi kérdés rendezése itt, a Kárpát-medencében is?! L.S. Légitámadások Karabahban Az azerbajdzsáni légihaderő vasárnap újólag bombázta Hankendit (Sztyepanakert), valamint a karabahi főváros közelében fekvő Susát. Ezt az AFP jelentette a Pro Armenia hírügynökségre hivatkozva. Az örmény jelentés szerint a bombatámadásnak voltak áldozatai, részletek azonban nem ismeretesek. 11 elszánt, a problémakutatás és a színjátszás iránt is kedvet érző fiatal augusztus elején vonatra ült, s Magyarországon ma már szinte elképzelhetetlennek tűnő viszontagságos utazás után az esti órákban Kárpátalján, Muzsalyon az iskolában berendezték két hétre szóló táborhelyüket. Arra szövetkeztek, hogy felkutassák a 2500 lelket számláló falu gyökérproblémáját. Tanulmányukat a falu lakóinak kezébe adják és színjátszó csoportként is élményszerűen megelevenítsék a legfontosabbakat. A Békés Megyei Művelődési Központ 1987 óta szervez szocio- dráma-táborokat Békés megyében az Országos Honismereti Szövetség támogatásával (tudomásunk szerint az országban egyedüliként). Az elmúlt esztendőben Bat- tonyán a tábor tagjai között volt a másfél éve Magyarországon élő Kovács Katalin is, a Kárpátaljai Kulturális Szövetség Ifjúsági Tagozatának egykori vezetője — ki ma is tagja a szervezetnek —, s az ő ötlete volt, hogy ilyen tábort feltétlenül meg kell szervezni szülőföldjén is. Neki és a muzsalyi iskola igazgatójának, Vidnyánszki Józsefnek köszönhettük, hogy 2 hétig elmélyedhettünk a muzsalyi mindennapokban, s éltük azokat a keserves élményeket, melyekbe az ott élő emberek már szinte belefásultak. Reggel többórás sorállás van a kenyérért és olykor mégsem jut mindenkinek. A boltban üres pultok várják a vásárlókat. A 11 km-re levő Beregszászra — mely a muzsalyiak bevásárlóközpontja — órákat kell várni a buszra. Hát istenem, a mentő se megy, benzin sincs a feketepiacozók átviszik Magyarországra — mint ahogyan mindent, ami mozdítható. Az itt élők a rendszerváltásból a mindenkinek most min- dentezabad, szétesettség érzéseit érzékelik. A látogató még tudomásul is venné, hogy ennek így kell lennie, ha nem jutna tudomására, hogy a nem messze levő, szintén magyarlakta Péterfal- ván egész más a helyzet. A faluban utak épültek, vizet vezettek, a boltban jóval nagyobb a választék, sőt a falunak vidámparkja is van. Hát akkor mi lehet a probléma Muzsalyban? Talán 1944-ben kezdődött, mikor „3 napos” munkára hívták be a muzsalyi magyar férfiakat. 168-an lelték halálukat akkor... Ha összevetjük azzal a ténnyel, hogy a II. vilgáhábo- rúban 14-en haltak meg a faluból! A rettegés beleivódott a megmaradtakba, s a ne szólj szám, nem fáj fejem elvét vallva eltűrték, hogy az idegenből jött vezetők csupán eszköznek tekintették az embereket. Bár az is igaz, hogyha falu határában levő vulkanikus hegyek lakóinak köszönhetően minőségi borok és jó zamatú gyümölcsök miatt Muzsaly mindig a gazdagabb községek közé tartozott, a lázadás pedig nem volt jellemző a falura. Még a Rákóczi-szabadságharc idején sem, pedig büszkén emlegetik, hogy Rákóczi a kb. 15 km-re levő Tiszaújlakon bontott zászlót. Sokat beszélgettünk a gyümölcsüket a házuk előtt áruló muzsalyiakkal, fiatalokkal, idősekkel, s a vezetőkkel is, már aki nem kért pecsétes megbízólevelet a felettes szervektől — mert erre is volt példa. A távolról jött idegen számára szembeötlő volt az összefogás hiánya. Bár 1991- ben a „3 napos” munkára elhurcoltak számára a község közös összefogással emlékművet állíttatott. Az eszmei szerzővel és főkivitelezővel, Bereczki Zoltánnal beszélgettünk, érzékelhettük keserűségét, hogy a végére majdnem magára maradt. Hagyták, hogy dolgozzon (persze a sok megpróbáltatás után már ez is valami), s ő tette is az apja emlékéért. De hogy víz-, gáz-, szennyvízbevezetés ügyében megmozduljanak az emberek, arra még nagyon sokat kell várni — mondotta. Többen fogalmaztak így: — Nincs a falunak gazdája. A mostani bíró 30 éve bírája a falunak, megszokta a régi módszert. De a többi vezető is a régi, magyarul se igen tudnak. Falugyűlés emberemlékezet óta nem volt. Nos, mik ezek, ha nem a demokrácia alapvető hiányosságai? Szabályok együttes alkotása, befolyásolása, számonkérés lehetősége. Információáramlás és megbízhatóság. A demokrácia hiányosságai jelen vannak Muzsalyban. Ott-tartózkodásunkkor közölte a Kárpáti Igaz Szó az új ukrajnai alkotmányt. Ahogy mi tanulmányoztuk — igen korszerű gondolatokat tartalmaz, többek között az önkormányzatiság elvét. Az utolsó napi előadásunkra megmozdult a falu. Igaz, ez annak is köszönhető volt, hogy a református egyház is segített. A református egyház énekkara és a benei (társközség) felnőtt egyházi színjátszócsoportja utánunk lépett fel. Műsorunk nagy tetszést aratott. Sóhajtások, nevetések, beleszólások jelezték vissza, hogy az általunk megelevenített problémák mennyire élőek. „Ungnak és Tiszának sebes a járása” szállt az ének a bemutatónk utolsó számaként, s megható volt hallani, hogy a közönség velünk együtt énekelte az utolsó sorokat. „Őrzői vagyunk még ezeréves lángnak.” Jó érzés volt, hogy egy élő eleven, magára most ébredő közösség katalizátorai lehettünk, s hogy olyan társakat leltünk, mint Seres János református lelkész és Vidnyánszki Józsefné tanárnő, kiknek személye garancia lehet, hogy az emberek közötti összefogás nemcsak egy napra várható Muzsalyon. Fabulya Lászlóné Kérdőjelek Lehetőség vagy (és) veszély? Gorbacsov kesereg is, bizakodik is a Die Weltben a tavaly augusztus 19-én ellene végrehajtott szektás puccs évfordulóján. Miért is ne? Hiszen akkor látszólag győzött ugyan, de a felgyorsult események végül elsöpörték nem csak őt, hanem a Szovjetuniót is, amit szeretett volna megmenteni, hogy világhatalomként modernizálja. Most a távolabbi jövőben bizakodik ugyan, a mai helyzetet illetően viszont borúlátó: „Bár kudarcba fulladt a kísérlet, hogy visszaállítsák a régi rendszert, de a puccs megnehezítette a kilábalást a válságból és visszavetett... A végeredmény: az egész helyzet mindenben rosszabbá vált.” Ez a pillanatnyi mérlege. Vannak, akik vitatják? Főként azok, akik úgy ítélik meg, hogy ami az elmúlt egy évben történt a Kárpátoktól a Csendes-óceánig, az az évszázad nagy és pozitív fordulata ebben a térségben. A világ hatodán. S éppen e méretek miatt nem mindegy az emberiségnek — nekünk különösen — mekkorák a valóságban a tőlünk keletre végbement változások, javult vagy tovább romlott a helyzet Oroszországban és a volt birodalom más részein? Mert mit érzünk most? Azt mindenképpen, hogy a Szovjetunió bukásával nem támadt lyuk a Földgolyón. Gyakran zavarbaejtő, ami történik és nyugtalanító, ami történhet. Gorbacsov „Oroszország demokratikus és reformerőiben” reménykedik, de szélsőségesektől tart: fasisztáktól és azoktól, akiket a múlt erőinek nevez. Genscher és Kissinger, a legújabb kor világpolitikát formáló „nagy öregjei” ugyancsak Aggódással párosítják az óvatos derűlátást. Az ezredforduló nagy kérdése: mekkora lehetőség és egyben veszély az egész világ számára az, ami Nagy Péter és Sztálin egykori honában kiforr? Válasz sokféle van, igazi felelet tehát nincs. A mi Szent Istvánunkról mondja a legenda: ő annak idején tudta, merre megy a világ, s a világban mi lesz a jövője a szomszédainknak, tehát nekünk, magyaroknak is. S eszerint cselekedett — ezért volt csodatévő. Jó lenne, ha most is itt lehetne. Hol vagy István király? Kocsis Tamás Ferenczy Europress Honecker a bíróság előtt: „Nem én voltam, ő volt...” (A DIE WELT KARIKATÚRÁJA) Harcok és 1500 halott Több mint 1500 személy vesztette életét múlt héten Libériában egymással szemben álló két fegyveres csoport összecsapásai következtében. Az ország fővárosából, Monroviából származó értesülések szerint a véres összetűzések a Libériái Nemzeti Hazafias Front és az Egyesült Felszabadító Mozgalom között zajlott le. Az ITAR- TASZSZ hírügynökség jellentése szerint megkezdődött egy nemzetközi katonai alakulathoz tartozó szenegáli egység kivonása abból a körzetből, ahol az összecsapásokra sor került. Félelem nélkül akarnak élni! „Fabulon” alezredes a kiber-teraszon „A szabad és békés Európa csak a népek önrendelkezési jogának a tiszteletén és garantálásán alakulhat” szögezi le az Erdélyi Világszövetség magyarországi szervezete által, vitafórum jelleggel, szombatra meghirdetett Erdélyi Magyar Kongresszus nyilatkozata. Ebben követelik az erdélyi magyarság számára a nemzetközi okmányokban lefektetett önrendelkezési jognak mint alapvető emberi jognak a tiszteletben tartását. „Európa déli részén véres népirtás és agresszió folyik. Az események továbbterjedésének a közvetlen veszélye fenyeget. Európa békéjéért és biztonságáért felelős kormányok nem tanúsítanak elvárható magatartást a közép-európai népek békéjéért, szabadságáért, jelenéért és jövőjéért. A veszélygócok további terjedése közvetlenül fenyegeti a térség népeinek békéjét és szabadságát, ily módon a középeurópai népek, a közép-európai rendezés ügye világpolitikai tényező”- fogalmazza meg a nyilatkozat. A dokumentumban kinyilvánítják, hogy: „E tragikus folyamat legfőbb kiváltó oka a népek önrendelkezésijogának a semmibevételéből fakad”. Ezért felszólítják Románia parlamentjét és kormányát, hogy tegye lehetővé az erdélyi magyarság félelem nélküli akaratnyilvánítását, önrendelkezési jogának korlátozás nélküli gyakorlását, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok alapján. A kongresszus felkéri a magyar kormányt, hogy: „teljesítse a nemzetközi jogon és a magyar alkotmányon nyugvó kötelezettségeit az erdélyi magyarság védelmében, a nemzetközi fórumok előtt”. Éva Maria Bárki, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kongresszus se többet, se kevesebbet nem követel, mint a nemzetközi normákban lefektetett, a magyar népet is megillető jogokat. A Budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán megrendezett találkozóra a Magyarok III. Világtalálkozóját követően, ám attól függetlenül került sor. A rendezvényre egyébként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség — amint azt e szervezet korábban nyilvánosságra hozta — nem kapott meghívót és megrendezésében sem vállalt részt. Az Erdélyi Magyar Kongresszuson a világ minden tájáról több százan vettek részt és egyhangúlag döntöttek abban is, hogy évenkénti ülésezéssel állandó kongresszussá alakulnak. 12. Kamikázék ellen — Elképzelhető-e, hogy egy fegyver birtoklása ingerel fel valakit bűntény elkövetésére vagy fordított-e a dolog? Előbb a tervek kidolgozása,' aztán az eszközbeszerzés? — Rejtő Jenőnél minden bizonnyal az első verzió lenne a döntő, de a valóság krimijeiben előbb jönnek a kifundálások. — Jó. Akkor próbljunk meg a nagymenők szintjén gondolkodni, és belelátni egy olyan kobakba, amely képes egy több szálon futó merénylet kidolgozására. — Erre nincsenek se tantör- ' ténetek; se elhárítási szakkönyvek. A valóság, a mindennapok gerjesztik az indulatokat és melléjük az alávaló módszereket. Hát gondolta-e valaki, hogy Libanonban évtizedes lesz a mindenféle politikai bűntényt is elleplező ostromállapot... vagy, hogy az Öböl-háborút megelőzően élő torpedók csapódnak bele a tankerekbe? Ki számolhatott azzal, hogy a kamikázék új életre támadnak és testükre kötözött dinamitcsomaggal veszélyeztetnek egy utasgépet? Már akkor, a második világháború végjátékában, a szigetcsatáknál sem értette meg Európa, hogy vannak vallásfilozófiák, amelyek a túlvilági üdvözülésnek és az evilági nagy fegyvertényeknek az ösz- szefüggéseit hirdették. Felpakolnak egy tonna TNT-t egy teherautóra és berobognak vele egy követségi,épületbe. Aztán együtt elszállnak valamennyien. — Létezik ilyenkor megelőzés? — Hát csak nézz körül a Szabadság téren, milyen szép, mélybe gyökerező virágos betonoszlopok nőttek ki az USA- követség körül. — Meg a videoszemek körös-körül! — Úgy ám. És a fémkereső a konzulátuson mar a Parker- tolladra is fütyül. Nem lehet rossz néven venni, ha a táskádba is „belepislantanak”. Pár évvel ezelőtt valami életunt matador bement oda és a WC- ben végzett önmagával. Cso- dák-csodájára ki sem derült, hogy ki volt az. Sehol sem hiányzott. Mondom, ebben az
